Caspar és Gwenog

Ééés nyert a Hollóhát! - hangzott fel a felerősített hangja a bemondónak. Megint mi nyertünk. Hála a fogónak és a hajtóknak. Meg persze a Nimus 1700-amnak, amit egyetlen édes sógoromnak, Casparnak köszönhetek. Leszálltam a seprűről és a társaim felé futottam. A házam minden tagot a nyakába vett és úgy hordoztak minket a pályán. Nagyon boldog voltam. Megérte az a sok edzés, mindenki agyonhajtotta magát az elmúlt hetekben.
Az ünneplés a pályán hamar abbamaradt, majd csak este folytatódik a klubhelyiségben. Nekem először még találkoznom kell Casparral, hogy megbeszéljük a meccset és hogy végighallgassa, ahogy agyonajnározom az új seprűmodelljét. Mondjuk szívesen meg is tettem volna, mert tényleg az egyik legszuperebb, amin valaha ültem.
Kibontakoztam a tömegből és az öltözök felé vettem az irányt. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem. A cuccomat odaadtam az egyik csapattársamnak, hogy tegye a helyére, majd futva megindultam Roxmorts fele.
Caspar megmondta, hogy hol találkozzunk, így nagyon hamar megtaláltam. Egy épület előtt állt és dohányzott. Annyira jellemző. Nagyon unatkozhatott abban a 15 percben, amíg ide nem értem. Lestoppoltam mellette.
- A nyakba cipelés meg volt, de egy babérkoszorúnak nagyon örülnék.. -nevettem fel. - Még úgy sem kaptam senkitől.
Közelebb léptem hozzá és megöleltem. Még ha idegesítő is volt néha, de azért mégiscsak hiányzott a hülye feje.
.

Caspar és Gwenog

Még szép, hogy nem érint jól a téma. Mégiscsak a nővéremről lenne szó. Ha valóban kiderülnének a pletykák, én magam herélném ki, amiért bántani merészelte az én egyetlen nővéremet. Az sem lenne olyan kellemes, azt elhiheti.
- Dehogy. Miért jelentene problémát? - viszonoztam az ölelését. - Tudod, hogy egy profival beszélsz, ugye? Egyébként gratulálhatsz magadnak, tényleg kiváló egy seprű. Fordulékony és villámgyorsan lehet vele váltani. Most végre sikerült eltalálnotok a tökéleteset.
Valóban az eddigi legjobb seprűt hozták össze, amin valaha is ültem. Pedig jó párat kipróbáltam és teszteltem. Nyilván drága sógorom kérésére. Nem egynek csúnya vége is lett, de hála Merlinnek semmi komoly nem történt. Még ezeket is megúsztam volna, ha valaki felmerne ülni a saját maga gyártotta seprűjére. De ő nem. A világon szerintem az egyedüli kviddicsbolt tulajdonos, aki fél a repüléstől. Pech, hogy engem éppen vele hozott össze a sors. Na meg főként Hestiát .
- Szívesen beülnék valahova egy mentes vízre... - léptem ki az öleléséből. - Egyébként komolyra fordítva a szót, csak valami light-os italt innék, amivel valahogyan kibírom estig. Tudod, a klubhelyiségben ünnepelünk. Te meg ezt ne mond el senkinek, ártana a hírnevemnek. Áll az alku?
Amúgy sem szoktam alkoholt inni semmilyen formában, mert rontja a teljesítményeket. Amióta csapatkapitány vagyok, még jobban figyelek a saját étkezésemre is. De mivel mégis csak ünnepelni jöttem, egy finom bort esetleg nem utasítok vissza. Feltéve, ha Caspar is ezt gondolja és nem próbál meg leitatni valami erősebbel.

Caspar és Gwenog

Nagyon is szerencse. Azt nem tenné zsebre, amit akkor adnék neki, az biztos. Még ha most annyira is kedvelem, mint most. Ilyen szempontból a nővérem elsőbbséget élvez.
- Nem vagy te egy kicsit egoista, Caspar? Azért vannak még jó seprűcégek a világon.. - kezdtem bele. - A sebesség már ennél is szuper volt, de a stabil ülésen egy kicsit tényleg dolgozni kell. Meg a kezelésével is voltak problémák. A meccs előtti utolsó edzésen kölcsönadtam egy fiatalabb játékosnak, hogy megnézzem, hogyan megy vele egy testileg gyengébb ember. Neki nagyon erős seprű volt, nem igazán volt ereje irányítani. Ezen is lehetne egy kicsit változtatni, ha már itt tartunk. Szegény Hestia, nagyon elege lehet már belőled.
Amúgy is sokszor volt elege, szokta mesélni néha. A szünetek nagy részét náluk szoktam tölteni, ilyenkor van idő beszélgetni és nosztalgiázgatni is. Én is mondtam neki, hogy Casparnak ez az élete és a munkája is egyben. Vagy megszoksz, vagy megszöksz alapon működik a dolog, szerintem.
Belekaroltam. Ha valaki nem ismerné a múltunkat, joggal mondhatná, hogy egy pár vagyunk. Még belegondolni is rossz. Tuti, hogy 1 hét alatt kinyírnánk egymást.
- Nem értem, mi bajod a mentes vízzel.. – mosolyogtam. - Azért hatalmas bulit nem csapunk és leinni sem szándékozom magam, mert holnap reggel edzés lesz. Csak rontaná a teljesítményemet. Maximum 1-2 pohár bor fér bele a keretbe.
Hagytam, hogy arra menjünk, amerre ő akar.

Caspar és Gwenog

- Az lehet, hogy nem olyan jók, de még fejlődhetnek addig.. -kötöttem az ebet a karóhoz. Szerettem kötözködni vele, mindig felvidított. Nyilván nem tudják a szegényebb családok megvenni a gyerekeik számára ilyen csúcsteljesítményű seprűket. Pedig sok tehetséges gyereket láttam, persze mind a csapatomban játszik. Én már ennyi idő alatt háromszor is megtettem volna, hidd el.
Kihúztam magam. Büszkeséggel töltött el, hogy ennyire fel tudtam virágoztatni a Hollohát csapatát.
Még csak az kellett volna, hogy egy párt alkossak Casparral. Még akkor sem, ha ő lenne az utolsó férfi a földön. Inkább öngyilkos lennék. Nem arról van szó, hogy nem nézett ki jól, csak egyszerűen nem az én típusom. Meg persze Hestia férje és ráadásul körülbelül kétszer annyi idős mint én.
Mindezek mellett nagyon sokra tartottam és ugyanennyit köszönhetek is neki. Az elmúlt időben rengeteget segített, különböző ügyes bajos dolgaimban. Vele mindig tudtam beszélgetni, még néha komolyabban is, ha arra volt szükség. Még ritkán a tanácsait is megfogadtam.
- Én szoktam lazítani. Ha tehetem, elmegyek futni és úszni is, ha van lehetőségem rá. Egyébként meg szoktam néha borozgatni, de soha nem viszem túlzásba. Gondolom ezt megérted.. - mosolyogtam vissza rá. -Én macskás nő? Kötve hiszem. Belőled előbb lehetne, mint belőlem.
Befordultunk egy szűk utcába és egy közeli kocsma felé indultunk.

Caspar és Gwenog

Tettetett rosszallással néztem rá. Nem tehetek róla, hogy nem vagyok átlagos. A sport az életem, életem a sport. Nem fogom csak azért feladni, mert valaki - nevezetesen Caspar - nem ezen a véleményen van. Gyakran nem egyezett a véleményünk, ez volt a hangos szóváltások időszaka. Persze ezt sem gondoltuk komolyan, de mindkettőnknek jól esett oltogatni a másikat.
Az elszólása nem igazán lepett meg. Rengeteg pletyka keringett róla, én is csak egy részüket hallottam. A legtöbb a nőügyeivel foglalkozik. Az elmondások alapján volt egy pár. Valamiért meg sem lepődtem.
- Ezzel őszintén megleptél. Pedig lemertem volna fogadni, hogy legalább páran megpróbálták.. - mosolyogtam vissza rá. - Ha megpróbálnám tuti sikerrel járnék, akkor már nem lennél szomorú. De ne aggódj, egy darabig nem foglak bántani. Emiatt nem kell idegeskedned.
Én a bátyámnak tekintettem ilyen szempontból. Hestia és köztem sem volt semmi probléma, de ő a nővérem. Egy bátty teljesen más lenne. Mindig is szerettem volna valakire felnézni és ilyen szempontból Caspar pont megfelelő volt. Jó volt vele lenni, mert kötetlenül tudtunk beszélgetni mindenféle témákról. Mondjuk az is igaz, hogy sokszor nagyon fel tudott bosszantani. Kezdtem most is közel járni.
- Hidd el, én sem bírnák ki 1 hetet veled. Csodálom Hestia kitartását. Egyébként meg én is szoktam aludni és sétálni is. Ráadásul nekem az edzés is pihenés bizonyos szempontból. - néztem a közeledő kocsma irányába. Tűrhetően nézett ki egy kocsmához képest. - Még jó, elvégre Hestia férje vagy. Sikeres csajozási stílus? Most tényleg meglepődtem. Hidd el, a pénz tényleg sokat segítene..
Tényleg nem nézett ki rosszul és pénze is volt bőven. De jaj neki, ha Hestiának fájdalmat okoz. Megálltam a kocsma előtt és vártam, hogy Caspar udvarias legyen.

Caspar és Gwenog

- Nemsokára szünet lesz, Hestiával már beszéltem, hogy nálatok alszom. Ha addigra nagyon ki idegelsz, lehet, hogy fej nélkül fogsz ébredni.. - kacagtam magamon. - Semmilyen betegségem nincs. Egyszerűen céltudatos vagyok és megküzdök a sikerért. Ha ez abba kerül, hogy háttérbe kell helyeznem a különféle élvezeteket, akkor simán megteszem. Lusta embernek itt vagy te, drága sógor.
Nem értettem, hogy miért pont ő mondja ezt nekem, aki hasonlóképpen célorientált. Ő is mindent megtett a sikerért, de érdekes módon tudott a pihenésre is időt szakítani. Nem mondom, hogy néha nem szoktam kibukni a fáradságtól és nekem is sokszor elegem van az egészből..De valami akkor is talpon tart. Egy megfoghatatlan érzés, hogy ha már eddig eljutottam, a cél előtt nem adhatom fel.
Imádom a barátaimat, de néha olyan érzésem van, hogy picit kilógok közülük. Minden barátnőmnek van pasija és engem is folyton nyaggatnak vele. Pedig lenne kik közül választanom, de én egyáltalán nem igénylem a társaságukat. Lehet, hogy tényleg velem van a baj. Nekem a kviddics az életem és más nem nagyon fér be mellé.
- Én egy szóval sem mondtam, hogy nincs esélyed náluk. Még ha jobban megnézlek, egy kicsit talán jól is nézel ki... - nevettem fel újra. - De ettől ha lehet, ne szállj el. Még lenne min javítani.
Semmi kivetnivaló nem volt a kinézetében, de mégiscsak az egyetlen sógorom és valakinek ki kell cikiznie, annyi szent.
Közben beléptem az ajtón és a bárpult felé vettem az irányt. Kellemes is helység volt, nem olyan mint a Szárnyas Vadkan és hasonló kétes hírű kocsmák. Caspar megrendelte magának a kedvencét, majd én kerültem sorba. Több ideig kellett gondolkodnom, mint neki, az biztos.
A te egyetlen szupersztár kviddics királynőd valami finom, zamatos bort kóstolna meg.. - mondtam olyan hangon, amit egy valódi királynő is megirigyelt volna.

Caspar és Gwenog

Azért halálra nem idegelt, de nagyon tudott bosszantani,az biztos. Hála a nagyon magas önfegyelmemnek, vissza tudtam magam fogni. Azt nem tudom, hogy meddig fog ez sikerülni. Ha egyszer jó kedvemben talál, az biztos, hogy behúzok neki egyet. Persze csupán csak sógornői kedvességből. Szeretem én Caspart.
- Szerintem Hestiának sem lenne ellenére, lehet, hogy még segítene is nekem. A Nimbus pedig találna másik vezetőt. Talán nem olyan jót, mint te, de találna.. -ez egy burkolt dicséret volt. - Szerintem akkor is van benned a lustaságra valami hajlam. És egyáltalán nem szidlak, csak elmondom a véleményemet. A te önbecsülésed így is a felhők fölött van, lehet, hogy tényleg nem ártana lejjebb hozni.
A legidegesítőbb Casparban az a hatalmas vigyora volt. Egyszerűen az ember már csak puszta kedvességből is arcon csapkodná. Még egy ilyen egoista barmot sem látott a föld, mint a drága sógorom.
- Inkább lemondok az életemről. Én biztosan nem fogom ezt hallgatni.. - fintorodtam el. - Legközelebb előbb gondolkodom és csak utána mondom ki. Ez nagyon elszúrtam. Mondjuk azért én a helyedben nem lennék ekkora egoista. Még valaki megver a végén. Én pedig azt nem tudnám elviselni.
Hihetetlen ez az ember. Be kellett vallani, hogy tényleg jól nézett ki a magam módján. Bár egyáltalán nem az én pasi típusom volt. Ha egyáltalán van nekem olyanom.
Leültem mellé a pulthoz és közelebb húztam magamhoz a poharakat. Csendes kis helység volt, sehol egy ismerős ember. Csak ez a barom mellettem.
- Hát hogyne. Ringasd csak magad ebben az álomképben. - magyaráztam kissé idegesen. - Eddig mindenből kitűnőre állok, egyedül a jóslástan várakozáson felüli. A pasi ügyeket pedig hanyagoljuk, ha kérhetem. Éppen tegnap pattintottam le valami nyomorult gyereket. Mindig engem találnak meg ezek az elvetemültek.
Tudtam, hogy ironizál, hiszen ennyire már ismer engem. Ennek ellenére nagyon bosszantott.