Vér : félvér Kor : 23 Csillagjegy : Kos Státusz : Montrose Magpies fogója Ház : Mardekár Párt : RFC Családi állapot : kapcsolatban Karakterlap : Zene : Welcome to the jungle
Szomb. Május 23, 2015 7:00 pm
Christopher Broadmoor
Becenevem:
Chris, Topher
Nemem:
férfi
Korom:
23 év
Születési évem:
1962
Csillagjegyem:
Kos
Végzettségem:
Roxfort
Munkahelyem:
Montrose Magpies
Státuszom:
HAGYD ÜRESEN
Házam:
HAGYD ÜRESEN
Fészkem:
HAGYD ÜRESEN
Politikai elkötelezettségem:
RFC
Oldalam:
Nincs.
Családi állapotom:
olvass utána a Szombati Boszorkányban…
Patrónusom:
vándorsólyom
Pálcám:
HAGYD ÜRESEN
Vérem
félvér
Apám, Kevin Broadmoor
A Falmouth Falcons egykori világhírű terelője, a bátyjával, Karllal bárhova mentek, mindenhol ismerték őket. Többször eltiltották mindkettejüket a játéktól agresszív stílusuk miatt, mindenkivel feltöröltél a pályát. Mikor kiöregedett a sportból, edzőként tevékenykedett tovább, természetesen az egykori csapatánál. Engem mindig is úgy kezelt, mint egy versenylovat. Kiskorom óta edzett és meccsekre hordott, nem is hagyott más lehetőséget számomra a sportoláson kívül. Talán hálásnak kéne lennem ezért, de egyszerűen nem megy. Nem tudhatta, hogy nekem milyen életet szánt a sors, és bármerre máshova is sodorhatott volna, nemcsak a kviddics felé. Amíg otthon éltem, rengeteget balhéztunk, most már kevesebbszer találkozunk, de még mindig nagyon fel tudjuk húzni egymást.
Anyám, Kate Broadmoor
Nincs túl jó kapcsolatunk. Teljesen nyilvánvaló, hogy csak a pénzéért ment hozzá apámhoz, még a vak is látja. Állandóan apámon és a pénzén élősködik, még hajat mosni sem tud fodrász nélkül és jóformán naponta rendez hatalmas bevásárlókörutakat, ahol minden szart összevásárol magának. Szerintem életében egy pohár vizet sem adott nekem, nemhogy estimesét olvasson, vagy tudom is én. Csapnivaló anya, csapnivaló feleség és lényegében mindenre alkalmatlan. Ékes bizonyítéka annak, hogy a szép nőknek áll a világ…
Öcsém, Rick
Most hatodikos a Roxfortban, hozzám hasonlóan ő is kviddicsezik a háza csapatában, de nagyon remélem, hogy nem sportolói pályára készül. Ugyan már 16 éves, de mégis kisgyerekként rajong körbe engem, pedig szerintem nincs sok oka arra, hogy a példaképeként tekintsen rám. Nem találkozunk túl sokszor, de a meccseit mindig megnézem és a szünetekben olykor együtt lógunk.
Húgom, Natalie
Tizenöt éves, igazi vagány lány. Inkább fiúkkal barátkozik és magasról tesz minden lányos dologra, szerintem elég belevaló kiscsaj. Iskolaidőben levelezni szoktunk, szünetekben pedig a kötelező családi körökön futunk össze. Ritka, hogy ezeken kívül is találkoznánk, pedig amúgy remekül kijövünk egymással. És szerencsére kicsit sem érdekli a sport…
Mottóm
A sport meg a politika a győzteseké. Aki nyer, annak van igaza.
Amortentiám
őszibarack
Különös jellegzetességem
Nem hiszem, hogy van.
Ami megnyugtat
repülés
Ami boldoggá tesz
győzelem, repülés
Ami bosszant
Azt egyszerűbb lenne felsorolni, hogy mi nem idegesít fel…
Ahol jól érzem magam
a levegőben, az edzőteremben és ahol békén hagynak
Hobbim
Szerinted van időm rá? Mert szerintem sincs.
Rossz szokásaim
Van egy pár…
Titkaim
eredetileg nem sportkarrierre vágytam, de apám rám kényszerítette
Legnagyobb félelmem
Lesérülök és nem játszhatok többet. Fogalmam sincs, mihez kezdenék, sehol sem alkalmaznának.
Ami nélkül nem tudnék élni
oxigén…
A családom nekem
Nagyon céltudatos.
Ha én nem lennék
másért rajonganának a tinilányok és a kviddicsőrültek
Amit rólam beszélnek
Mi vagyok én, Rita Vitrol? Kérdezd őt, ő biztos minden pletykát tud rólam...
Amit szeretek magamban
A pályán nyújtott teljesítményemet. A seprűn kívül nem jellemző rám a higgadtság, azonban ha a levegőben vagyok, mindent nyugodtan tudok kezelni és tiszta fejjel bírok gondolkodni. A sok évnyi edzésnek hála rengeteg trükköt és alapvető technikát elsajátítottam, illetve megtanultam, milyen küzdeni és feszegetni a saját határaimat. Szeretem ezt a fajta adrenalinlöketet, hatalmas erővel ruház fel, én legalábbis így érzem. Kitartó embernek tartom magam, nem lehet egykönnyen eltántorítani, legyen szó bármiről. Ha kell, összezúzom az utamat álló falakat, még akkor is, ha ezért meg kell szenvednem. Alapvetően úgy gondolom, hogy szórakoztató srác vagyok, mindig sikerül a középpontba kerülnöm és magamra vonni mások figyelmét. Képes vagyok elvonatkoztatni az aktuális hangulatomtól és lelki állapotomtól, nem traktálom rá másra a problémáimat. Ha rossz kedvem van, akkor is inkább leplezem és úgy teszek, mintha minden oké lenne. Talán ezért tartanak vidám, optimista embernek. És ez így van jól, semmi köze hozzá senkinek, hogy mi zajlik le bennem.
Amit utálok magamban
Hogy az egész életem lényegében egy nagy színjáték. Elvárják tőlem, hogy tökéletes legyek, hogy mindenki kedvenc kis kviddicsjátékosává váljak, aki méltán lehet a gyerekek példaképe. De én nem vagyok ilyen, és már nagyon belefáradtam abba, hogy ezért törjem magam. A riporterek és fényképezőgépek kereszttüzében teljesen más arcomat mutatom, mint amit a hozzám igazán közel állóknak. A köztudatban egy az önbizalomtól majd szétcsattanó (túlzottan is), céltudatos sportolóként tartanak számon. Az embereknek erre van szüksége, öntelt bunkókra, akik olyan magabiztosak, amilyenek ők sosem lesznek. Az pedig már senkit sem érdekel, hogy otthon ki mit szed be, mikor bassza fel az ereit, mikor roppan össze. Ez a hírességek világa, ami nekem nem igazán jön be. Nem tudom kezelni a dühömet, egészen apróságokon is fel tudom húzni magam. Gyerekként agresszívan reagáltam le a legtöbb helyzetet, a Roxfortban is gyakran keveredtem verekedésekbe és különböző balhékba. Mostanra már valamennyire lecsitultam, de azért az elmúlt években is nem egyszer kerültem részeg összetűzésekbe… Egyszóval nehezen kezelem a dühömet, vagy talán legtöbbször inkább sehogy. Családi vonás… Nehezen mondok nemet, azok az emberek, akikre felnézek, nagyon könnyen tudnak irányítani. És teljesen tisztában vagyok azzal, hogy mikor akar valaki uralkodni felettem, de eszemben sincs ellenkezni. Ezt szörnyen szégyellem, de nem tudok vele mit kezdeni. Szerintem teljesen alkalmatlan vagyok a párkapcsolatokra. Egy ideig elvegetálok valaki mellett, aztán ráunok és lecserélem. Olyan gyorsasággal váltogatom a nőket magam mellett, mint ahogy elkapok egy cikeszt. Arról nem is beszélve, hogy nem vagyok egy született lovag... Nem tervezek megállapodni, ez a házasság meg család dolog nem nekem való.
Kinézetem
Teljesen átlagosnak tartom magam. Nincs semmi különleges a termetemben, a hajamban, az arcomban… Nem vagyok jóképű, bár sokan meggyőzik magukat arról, hogy az vagyok, csak hogy imádhassanak. Amit egyedüli pozitívumként ki tudnék emelni, az az aktív sporttól felszedett izomzatom, de ez ennyi év edzés után nem is csoda. Öltözködésemet tekintve, nos, nem rajongok a kirívó holmikért, és bár hírességként kénytelen vagyok úgy kinézni, ahogy az emberek és a menedzserem elvárja tőlem, de nem vagyok egy piperkőc fajta. Amúgy kedvelem a kapucnis, puha pulóvereket, általában edzeni is ilyenekben járok.
Múltam
EXKLUZÍV INTERJÚ CHRISTOPHER BROADMOORRAL
Nagy-Britannia kedvenc kviddicscsillagával, a Montrose Magpies fogójával, Christopher Broadmoorral ülök a csapat öltözőjében. Broadmoor szemmel láthatóan fáradt a kemény edzéstől, de készségesen és a rá jellemző magabiztos vidámsággal válaszol kérdéseimre.
R: Az elmúlt egy évben rengeteg szó esett a csapatváltásodról. Mit gondolsz, a Montrose Magpies jobb választás, mint a Falmouth Falcons?
C: Nem szeretném összehasonlítani a két csapatot. Mindkettőnek megvannak az erősségei és gyengeségei. A statisztikák alapján a Montrose jobb eredményeket mutat, de számomra a Falcons is örök kedvenc marad és mindig úgy fogok rájuk tekinteni, mint a csapatomra.
R: Édesapád, a Falcons edzője és egykori terelője hogyan vélekedett a döntésedről?
C: Maradéktalanul támogatott benne. Tizennyolc évesen kezdtem az ő csapatánál, megértette, hogy nem maradhatok ott örökké, és ha érkezik egy jobb ajánlat, azt el kell fogadnom. Mellesleg nagy kedvelője a Montrose-nak.
R: Tizennyolc évesen igazoltál a Falmouth Falconsnál. Előtte milyen élményeid voltak a kviddiccsel?
C: Szinte seprűvel a kezemben születtem. Szerintem előbb repültem, mint jártam, édesapám nagyon fontosnak tartotta a sportot, ebben a szellemben nőttünk fel a testvéreimmel. Az alapokat tőle tanultam, tíz éves koromtól kezdve pedig magánedzőkhöz is eljártam. Tizenegy évesen ismertem meg a későbbi mentoromat, Bernard Mourinhot. Mondhatni a második apám lett, nagyon nagy megtiszteltetés, hogy ő edzett engem és ilyen különleges figyelmet fordított rám. Nála jobb edzőt nem is kívánhattam volna magamnak, érti a dolgát és azonnal megkedveltem. Még most is gyakran találkozunk és ugyan már új edzőm van, de még most is sokat merítek az ő tanácsaiból. A Roxfortban természetesen a házam kviddicscsapatát erősítettem, tizenöt voltam, mikor megkaptam a csapatkapitányi posztot. A három év alatt kétszer megnyertük a házkupát és megdöntöttem az addigi iskolarekordot a cikesz elkapásában. Az az egyszeri vereség sem rajtam múlott, már akkor is jobban játszottam a társaimnál. Természetesen elég hamar felfigyeltek rám a profi csapatok, az iskola elvégzése után azonnal kezdhettem is. Nagyjából ennyi lenne a karriertörténetem.
R: Most említetted, hogy a Roxfort elvégzése után azonnal leigazoltál az első csapatondál. Megfordult a fejedben, hogy más szakma felé is kacsintgass?
C: Természetesen igen. Egy időben felvételezni akartam a Plumonea Átoktörő szakjára, de végül a kviddics mellett döntöttem. Nem akartam elvesztegetni a tehetségemet.
R: Tehát teljesen elkötelezted magad a sport mellett. Vannak hosszú távú terveid a jövőre nézve, mind a kviddics, mind a magánéleted szempontjából?
C: Szeretnék kijutni a világkupára, de ez gondolom nem meglepő. Illetve fejleszteni akarom a technikámat minden téren, hogy még hatékonyabb és gyorsabb fogóvá válhassak. A sebesség a lételemem, remélem, egyszer új rekordot állíthatok fel. Magánélet? Nos… egyelőre nem tervezek családot alapítani, nincs időm a karrierem mellett feleségre és gyerekekre. Persze egyelőre nem is találtam meg a nagy Őt, de talán majd valamikor. Addig is várom a csinos hölgyek jelentkezését.
Ha újrakezdhetném
A kviddics mellett továbbtanulnék és nyitva hagynék más lehetőségeket is.
Ha egy napig bármit tehetnék
Elmennék bulizni, de csak miután legalább tíz órát aludtam.