Adam & Gwenog

Kivételesen lyukas órám volt és ezt a ritka alkalmat nem szerettem volna tanulással tölteni. Pedig könyvekkel érkeztem, csak éppen nem az alapműveltségről, hanem a kviddicsről szóltak. Többen is akartak velem jönni, főleg az évfolyamtársaim közül, de mindenkit leráztam. Most egyedül akartam lenni és valami új dolgot kitalálni, hogy jobban menjen az edzés. Mostanában Alicián kívül senki nincsen a toppon, még én magam sem mutatom a "szokásosan kiemelkedő" teljesítményemet. Ez iszonyúan bosszantó. Talán ezekből a könyvekből megtudhatok valami hasznos információt. Az egyiket még Caspartól kaptam és mugli nyelven valami "sportpszichológia" témában íródott. Remélem, ez segíthet.
Kiléptem a napsütésben. Először rajtam kívül senkit sem láttam, majd amikor balra tekintettem, nem mást pillantottam meg, mint a Dawlisht. Nem tudtam mi hiányzott eddig az életemből. Nem is értem, hogy a botrány miatt hogyan képes itt ilyen nyugodtan ülni és gitározgatni. Körülnézve rájöttem, hogy csak a hozzá legközelebbi fához tudok leülni, mert máshol mindenhol nagyon meleg van és csak az az egy nyújt árnyékot.
Megindultam abba az irányba, amerre ült és jelentőségteljesen átvonultam előtte, majd levágódtam a kiszemelt fa tövében. A két fa között még csak fél méter sem volt. Én csak egy kis nyugalmat szerettem volna, nagyon örülnék neki, ha ő is ugyanezt szeretné. Vagyis ne szóljunk egymáshoz, ha lehet. Viszont őt ismerve, ez hamar meg fog történni.
A fának dőltem, beletúrtam a hajamba és belelapoztam a könyvbe. A számat beharapva kezdtem el olvasni a legújabb fejezetet.

Adam & Gwenog

Az ember már nyugodtan sem olvashat. Az előző pillanatban még nyugodtan olvasgatok, majd a következőben ez a bunkó eltakarja előlem a napot. Mérges pillantással néztem fel rá. Miért akar minden hímnemű egyed ebben az átkozott kastélyban felidegesíteni? Miért élvezik annyira ezt? Példának okáért ott van White is..
- Dawlish. Mi lenne, ha most az egyszer békén hagynál? - mondtam neki idegesen. - Nektek kell törni magatokat, mi mindig a lehető legjobb formánkat hozzuk.
Az utóbbi nem volt teljesen igaz, de nem fogom a csapatom gyengeségeiről beszélni az ellenfelemnek. Főleg nem egy ilyen pojácának.
- Próbálkozol még oltogatni vagy végre békén hagysz engem, hogy nyugodtan olvashassak?- vágtam vissza.
Újból visszafordultam a könyvem felé. Nem akartam tudomást venni Adamről. Meg aztán ott van a drogbotrányos eset is. Bár rólam aztán tényleg senki sem gondolná, hogy belekeveredtem. Persze ez így volt igaz. Nem vagyok hajlandó bármivel is mérgezni a szervezetemet. Legyen az bármilyen alkohol, cigaretta vagy akár valami illegális szer. Ezek tönkreteszi az embert. Én pedig nem akarom magam tönkretenni.
Hangosan kifújtam a levegőt és visszatértem az olvasáshoz. De nagyon zavart, hogy még mindig felém volt fordulva. Nyilván nem fogom ennyivel megúszni.

Adam &  Gwenog

Én már kevésbé élveztem, ha ilyen tökkelütött emberek, mint például Dawlish felidegesített. Egyszerűen csak nyugalmat akartam a szabadidőmben, de amint látom, ez nem a mai napon fog megtörténni. Hogy én mennyire gyűlölöm az ilyen embereket.
Mérgesen felkaptam a fejemet.
- Nincs is nálad élvezhetőbb jelenség, Dawlish. Gyengéd érzelmek? Az annak számít, hogy a fejemben már kész a terv, hogyan tegyelek el láb alól? - nevettem rá vissza, hasonló arckifejezéssel. - Ahogy elnézem a mostani csapatokat, ebben igazad van. Nem sok tehetséges játékost lehet látni. Nézd csak meg például a Hugrabugot..
Egyáltalán nem volt kedvem beszélgetni. Amúgy is utáltam, ha akaratomon kívül próbáltak ilyen és ehhez hasonló dolgokba belevonni, ha meg egyenesen "köteleztek rá", azt meg végképp gyűlöltem. Tényleg nagyon fontos lenne beleolvasnom ebbe a könyvbe, de Adam megakadályozta ezt. Éppen lapoztam volna bele, amikor ez a bunkó szó szerint kirántotta a kezemből.
- Hogy az a...Dawlish, azonnal add vissza.. - ugrottam talpra. - Végülis olvass csak bele, lehet, hogy a segítségedre lenne. Ahogyan a Kámaszutra is.
Mindezt mindketten elég erős hangerővel mondtuk, így páran odakapták a fejüket. Ilyen pillanatokban nem szerettem a középpontban lenni. Irtó ciki egy helyzet. Még csak az kéne, hogy valamilyen pletyka induljon kettőnkről.