Eddig nem igazán kerítettem sort arra, hogy négyszemközt folytassak hosszadalmas beszélgetéseket a Lovagokkal. Linwood az elsők között volt, akiket a Denem kúriába hívtam. Már az elején kiszűrtem, miféle ember ő. A magunkfajták felismerik egymást, nem kell ehhez különösebb tehetség. A jelek nyilvánvalóak, csupán a hétköznapi emberek nem veszik észre.
Az egyik romos állapotban lévő szobában foglaltunk helyet. A falakról mállott a vakolat, az egykor díszes és drága tapéta csupán foltokban adta jelét annak, hogy valamikor régen még díszként szolgált ebben a helyiségben. A bútorokat már nem fedte por, erről azért gondoskodtunk Rodolphussal, egészen kényelmesen berendezkedtünk ebbe a házba. Védővarázslatokkal vettük körül, kissé kipofoztuk, ahol rászorult és átalakítottuk a pincét a saját szükségleteink szerint - egy hatalmas, egybefüggő terem a beavatások és szertartások számára, illetve egy kisebb labor a kísérleteinkhez. Mielőtt Dominic megérkezett volna, akkor is a patkányokkal foglalatoskodtam. Különböző szereket teszteltünk rajtuk, eddig sajnos sikertelenül. Mikor végre sikerült elérnünk a kívánt eredményt, pár órán vagy napon belül belepusztultak a mellékhatásokba. Máskor túlélték a szereket, de azok nem úgy működtek, ahogy kellett volna. Újabb és újabb kombinációkat teszteltünk, nem adtuk fel és a jövőben sem terveztük. Próbálkoztunk már nagyobb állatokkal is, de minddel katasztrofális eredményeket érhettünk csak el... Ezeknek a kísérleteknek az eredményei most a kertben voltak. Nem ajánlottam senkinek, hogy oda merészkedjen.
Helyet foglaltam Dominiccel szemben egy méregzöld fotelben. A padló nagyot nyikordult alattunk, jelezve, hogy már túl öreg ahhoz, hogy bárki is rálépjen.
- Tetszik? - mutattam körben a szobában, bár a mozdulat valójában az egész házra vonatkozott.

Majdnem azt válaszoltam, hogy itt sosem fog otthonosan mozogni, de végül nem tettem. Feltételeztem, hogy ezt magától is felmérte, még úgy is, hogy nem tudta mik rejtőznek a falakon belül és kívül. Ha szerencsés, akkor nem is fog szembetalálkozni semmivel. Inferusok, kísérletekből maradt állatok és ehhez hasonló lények védték a birtokot a betolakodóktól a rengeteg bűbáj mellett.
- Majd idővel megszokod a kúria... hangulatát. - Jobb szót nem találtam erre a nyomasztó, halálközeli légkörre. - Fantasztikus épület, habár sosem rajongtam a szecessziós építészetért. Sajnos a belső berendezés már nem a régi, de nem is igazán kár érte. Nevetséges ez a giccs...
Lesajnálóan végignéztem a körülöttünk lévő bútorzaton. Tipikus mugli fényűzés az olyan semmirekellő arisztokraták köréből, mint amilyenek Denemék is voltak. Nyilván a mi családjaink nyomába sem érhettek.
- De természetesen nem azért hívtalak ide, hogy az építészetről beszélgessünk. - Előhúztam a zsebemből egy doboz cigarettát, majd nagylelkűen Linwood felé nyújtottam. - Jól kijöttök Bellával?
Nekem ő Bella volt. Neki Mrs. Lestrange, esetleg Bellatrix, de biztos voltam benne, hogy Bella már rég tisztázta vele a szabályokat. Amelyeket azóta ő maga legalább hússzor felrúgott, de ez egészen más kérdés. Bella mindig is kiszámíthatatlan volt.