Vér : aranyvérű Kor : 30 Csillagjegy : Skorpió Státusz : MM propagandafelelőse Párt : MM Oldal : sötét Családi állapot : Egyedülálló - fogjuk rá.
Vas. Szept. 13, 2015 7:12 pm
« Blood isn't thicker than water »
»Amelia részére »Bocsi a késésért. <3
E gyetlen húgom férje elméletben nagy barátom volt - gyakorlatilag nem sokkal kedvelhettem jobban Ameliánál; a különbség annyi volt, hogy ellentétben húgommal én nem voltam arra kárhoztatva, hogy egy ilyen marha mellett kelljen tengetnem a napjaimat, így annyira nem is elégelhettem meg kellemesnek éppen nem nevezhető társaságát.
Némileg sajnáltam, hogy a húgom egy ilyen rongyember mellé sodródott – noha mások szemében talán én magam is olyan jellemtelen senkiházinak tűntem, mint aminek Averyt láttam -, azért annyira nem esett nehezemre túltenni magam a traumán. Kérészéletű sajnálkozásomat húgom magatartása sem keltette új életre; elvégre nehéz olyan embert szánni, akinek minden mozdulatában és arcára mázolt álmosolyában színtiszta utálat ég.
Nem is néztem volna gyakran Amelia felé - tőlem aztán bele is fulladhatott volna a galleonokba a kúria kőfalainak börtönébe zárva -, ha nem lett volna illő, hogy Averyvel ápolt barátságomról rendszeres látogatásaimmal is tanúságot tegyek. Így néha feltűntem a vidéki birtokon, a szalonban elszívtam egy pipát a ház urával, megvitatva az éppen aktuális politikai kérdéseket, miközben néhányszor belerúgtam a körülöttünk serénykedő manókba. Ameliát alig láttam.
A mai alkalom azonban kivételnek ígérkezett. Miután megérkeztem, és az egyik házimanó készségesen a szalonba invitált, udvariasan közölte, hogy a családfő házon kívül van, csupán a fiatalasszony tartózkodik otthon. Úgy döntöttem, megvárom, míg Avery hazatolja a képét, addig pedig megfelel, hogy húgom társaságában múlassam az időt. Ezt tudtára hoztam a manónak is, aki mélyen meghajolt – görbe orra a tükörfényesre súrolt padlót érintette -, majd a következő pillanatban dehoppanált, hogy érkezésemet jelentse úrnőjének és tolmácsolja felé szívélyes üdvözletemet.
Amelia Cecilia Avery
Vér : aranyvérű Kor : 25 Csillagjegy : Bak Státusz : Feleség, kém Ház : Mardekár Párt : MM Oldal : világos Családi állapot : Bonyolult Kapcsolat (és Házas) Karakterlap :
Siralmas életvitel
Sebastian és Cecilia Aludtam persze, hogy aludtam tegnap kiütött engem a ital és az a fűves cigaretta és talán a fájdalom csillapító is. Bár ne is élnék ezen a rohadt világon. A manóknak meg mondom minden alkalommal, hogy csak a nagyon is sürgős esetekben szóljanak nekem. Nem az enyém a ház majd az barom elintézi a dolgokat. Nem nekem való a józanság és még kora délutáni órákban is az ágyban találhattak engem és nem abban a kis könyvtárban ahol zugivóként meghúztam magam. Egyszer csak az ágyam szélén megjelent az a mocskos manó, aki azt hiszi, hogy most alkalmas lenne az én szobámba rendet rakni. - Tűnj el amíg szépen mondom- szóltam rá fáradt hangomon, de annál is inkább tekintély parancsolóan. De nem mozdult az nyomorék manó. - Mi a fenét akarsz?- vontam kérdőre a rongyos göncben álló Koszfészeket. Igen erőteljes neve van Koszfészekként lealacsonyító és meg alázó, de őt egy cseppet sem zavarta a neve. - Yaxley úr megérkezett a társaságára vágyik.- feleli a kis szörnyeteg. Majd el hopponált a dolgára. - Szépen kezdődik a napom. - Felkeltem az ágyból. A hajamba túrtam bele pillantottam a tükörbe. Meztelen testemre egy majdnem átlátszó fehér hálóköntös vettem fel, ami ott volt a széken heverve. Igazából semmit sem takart, csak hát mégis legyen rajtam valami. Mégis miért lennék hajlandó jobban felöltözni, ha már látott legalább hússzor semmiben is. Nem akartam vele egy légtérben sem lenni, de ha ezt az a semmire sem méltó barom is megtudná, akkor én húznám a rövidebbet. Beteget pedig most nem akartam játszani bár három nappal ezelőtt eljátszottam ezt a kártyámat. Meg voltak a testvéremnek is a maga szeretői én csak egy kölcsön baba voltam a sok között, akit a saját tulajdon testvére testileg jobban ismert a kelleténél. Undorító egy szokása volt Averynek ez. Kinyitottam az szobám ajtaját és elindultam mezítláb a szalon felé. A fény bántotta még a szemetet. És az a kissé vadító elaludt kócos hajjal jártam végig a folyósokat. Nem akartam tudni miért vágyik a társaságomra a rókaképű bátyám belese akartam gondolni. El akartam tűnni a föld színéről vagyis inkább eltűnni az egyik sötét szobába és nem az ő társaságában lenni. A szalon ajtó nyitva volt és én meg képes voltam annyira összeszedni magamat, hogy úrnőként vonuljak be a szalonba a semmit sem takaró köntösöm be. Majd nőiesen le is ültem vagy inkább behuppantam a saját helyemnek számító fotelbe. Egy kényszer álmosolyt erőltetve bátyám felé küldve. Egyet csettintettem és két manó rögtön hozott pár sütemény és teának való vizet teát és kávét esetlegesen még egy konyakkal is elő állt. -Szolgáld ki magad, hisz itthon vagy.- Mondtam természetes hangon és a fotel mellett lévő kis asztalról el vettem a könyvet amiből néha-néha olvasgatok. Ezzel is jelezve itt vagyok, de nem kívánok vele beszélgetni.