Vér : félvér Kor : 23 Csillagjegy : Kos Státusz : Montrose Magpies fogója Ház : Mardekár Párt : RFC Családi állapot : kapcsolatban Karakterlap : Zene : Welcome to the jungle
Pént. Jún. 05, 2015 10:20 pm
Camilla & Christopher
A mai nap elméleti síkon fakultatívan választható program a kviddicsjátékosok számára, gyakorlatilag viszont fejvesztés terhe mellett meg kellett jelenni. Ha nem jöttem volna el, a csapatunk menedzsere rövid úton megetetett volna egy magyar mennydörgővel vagy rám szabadított volna egy csapat tündérmanót. Vagy valami hasonló. Szóval muszáj volt eljönnöm. De hála Camillának, aki önfeláldozóan – ő ezt biztos nem így élte meg – elkísért engem. Már letudtam az első kviddicsbemutatót, így most volt szabad háromnegyed órám Camillara. Nem fél óra és nem is ötven perc, hanem pontosan negyvenöt. Mindent hatalmas precizitással szerveztek meg Bernardék, így arról szó sem lehetett, hogy egy nagyobb csúszás jöjjön közbe. Pontosan kettőkor újból seprűre ülhetek, hogy a második turnusnak is megtartsuk néhány híres játékossal a bemutatót, majd ezt követően átvonuljunk egy kisebb színpadra egy családias hangulatú beszélgetésre. Nyilvánvalóan rengeteg kedvem lesz olyan jellegű kérdésekre válaszolgatni, mint hogy feleségül veszem-e a terjedelmes és igencsak szőrös hölgyet az első sorból, miután húsz percen keresztül a levegőben parádéztam egy több mint 180 kilométer per órára felgyorsulni képes seprűn. Szerencsére kaptunk egy külön, kordonokkal elkerített részt a többi játékossal, ahova csak a biztonsági őrök engedélyével lehetett belépni. És persze Camilla ilyen szerencsés volt – attól eltekintve, hogy bizonyára most nagyon sokan gyűlölték épp emiatt.
Montrose Magpies
Camilla Dedworth
Vér : félvér Kor : 18 Csillagjegy : Mérleg Státusz : Plumonbea hallgató Ház : Hugrabug Fészek : Paeloris Párt : EEP Oldal : világos Karakterlap : Zene :
Szomb. Jún. 06, 2015 1:03 am
Chris & Camilla
Nagyon izgatott voltam a rendezvény előtt. Éreztem, mennyire fontos, hogy milyen benyomást keltek, mert az emberek ez alapján fognak megítélni nem csak engem, de Christ is. Ezért határoztam el, hogy ezúttal nem a legelső kezembe kerülő farmer-póló kombinációt veszem magamra, és reggel nem csak megmutatom a hajamnak a fésűt meg a szememnek a szempillaspirált, hanem igényesen felöltözöm, és még a fésülködéssel meg a sminkeléssel is hajlandó leszek hosszú időt eltölteni. Így is tettem, és habár a készülődésem a megszokott idő háromszorosát vette igánybe, végül úgy éreztem, megérte ennyi energiát belefektetni. Régen éreztem magam ennyire szépnek. A legkevésbé sem tehernek éreztem, hogy elkísérjem Christ, nagyon boldoggá tett, hogy megkért erre. Magamtól valószínűleg sosem merészkedtem volna egy ilyen rendezvény közelébe. Eddig sem tettem, így az újdonság erejével hatott. Ámulva nézegettem körbe, és mindent hosszan, áhítattal csodáltam. Valószínűleg számtalanszor elmondtam, mennyire tetszik ez a hely és program, milyen félelmetesen jól repül Chris, valamint hogy mennyire hihetetlennek találom még mindig, hogy ő az, aki. Egyáltalán nem vettem észre a rajongók gyilkos tekintetének hadát, ami engem próbált felnyársalni. Határtalanul boldog voltam, szinte egy burokban lebegtem Chris kezét fogva. Beterelt a kordonokkal elkerített területre. - Minek ezek a kordonok? - kérdeztem határtalan naivitással. - Ki akarna megtámadni titeket? Ők itt mind rajonganak értetek! - mutattam körbe lelkesen. Aztán gyors mozdulattal közel hajoltam Chrishez, hogy nyomjak egy puszit a szájára. Aztán boldogan pördültem egyet a saját tengelyem körül, és felnevettem, pusztán azért, mert annyira boldog voltam.
Christopher Broadmoor
Vér : félvér Kor : 23 Csillagjegy : Kos Státusz : Montrose Magpies fogója Ház : Mardekár Párt : RFC Családi állapot : kapcsolatban Karakterlap : Zene : Welcome to the jungle
Szomb. Jún. 06, 2015 11:41 am
Camilla & Christopher
Szinte már meg sem lepődtem Camilla kedves naivitásán. Talán sosem fogom megérteni, hogyan nézheti ilyen optimistán és szeretettel a világot. De mindenesetre biztos ő a boldogabb kettőnk közül ezzel a felfogással. - Tudod, néha a rajongók túlzásba viszik a rajongást – magyaráztam, miközben a derekánál fogva közelebb húztam magamhoz. - És jobb, ha ők inkább kívül maradnak. Elég rámenősek tudnak lenni. Jó volt látni, hogy ennyire boldog, még akkor is, ha nem volt rá különösebb oka. Vagyis én nem éltem meg ekkora eseményként ezt a sportágnépszerűsítőt, igaz, nem is az első volt, amin részt kellett vennem – és nem is az utolsó… Azért a jókedve valamelyest rám is átragadt. - Még van háromnegyed óránk a következő turnusig. Addig elmerészkedünk valamerre? Ha jól láttam, van a közelben vattacukor. – Kínos, nem kínos, de imádtam a vattacukrot, különösen a zöldalmásat. Az egyetlen, amit utáltam benne, az az volt, hogy utána nagyon sokáig ragadtam. De úgy éreztem, a mai napban ennyi kellemetlenség már nem oszt, nem szoroz. Ahogyan az egészségtelen édesség sem. Mégis kinek ártott meg egy kis vattacukor? - Zöldalmásat mindenképp vegyünk, az a kedvencem. És ha már ott vagyunk, a jégkását sem hagyhatjuk ki. Utóbbinak az ízéért nem rajongtam túlzottan, de olyan jól néztek ki azokban a tartályokban a színes jégkásák, hogy valahogy sosem bírtam otthagyni. Az már más kérdés, hogy sosem fogyott el az egész. Aztán rövid habozás után még egy megvásárolandó ételt hozzátettem: - És perecet is vegyünk, kezdek éhes lenni.
Montrose Magpies
Camilla Dedworth
Vér : félvér Kor : 18 Csillagjegy : Mérleg Státusz : Plumonbea hallgató Ház : Hugrabug Fészek : Paeloris Párt : EEP Oldal : világos Karakterlap : Zene :
Szomb. Jún. 06, 2015 2:41 pm
Chris & Camilla
Felnevettem. - Túlzásba viszik a rajongást? Haha. Azért rajongók, hogy rajongjanak. - Ezt nagyon szórakoztatónak találtam. - De a legnagyobb rajongód én vagyok - kötöttem ki mosolyogva. Hogy indokolatlanul lettem volna boldog? Dehogy! Itt volt velem Chris, ez tökéletesen elég volt hozzá, hogy ennyire boldog legyek. Ennél több nem is kell. Az már csak ráadás, hogy egy ilyen hihetetlen helyre hozott, ahol mellesleg mindenki rajong érte. Miért ne lett volna okom topzódni a boldogságban? Volt! - Rendben, menjünk - vágtam rá. - A vattacukrot nem szeretem, de a jégkásáért rajongok! - Biztos lehetett benne, hogy a jégkása ezúttal márpedig el fog fogyni. - Jó, vegyünk perecet is - egyeztem bele lelkesen. Kiaraszoltunk a kordonok mögül, utat törve magunknak a vattacukorig, a végkásáig és a perecig. Egyszóval a büféstandhoz. - Nem csoda, hogy megéheztél, ezt teszi a sport - vigyorogtam rá. - De evés után hogy tudsz olyan mutatványokat csinálni? Az előbb is fejjel lefelé lógtál, zuhantál, csavarodtál, meg ilyesmik... Nem leszel rosszul? - Nem anyáskodtam felette, csak kívíncsian érdeklődtem, abban a pontos tudatban, hogy ő nyilván jobban tudja, mit tehet repülés előtt és mit nem, mint én.
Christopher Broadmoor
Vér : félvér Kor : 23 Csillagjegy : Kos Státusz : Montrose Magpies fogója Ház : Mardekár Párt : RFC Családi állapot : kapcsolatban Karakterlap : Zene : Welcome to the jungle
Szomb. Jún. 06, 2015 4:24 pm
Camilla & Christopher
- És az egyetlen olyan rajongó is te vagy, akit nagyon szeretek – egészítettem ki. Ez egyszerre volt bók és oltás a sok fangirl irányába, még akkor is, ha ők sajnos nem hallották. Sikeresen utat törtünk magunknak az egyik szimpatikusabb büféstandhoz. Két egymással szemközti sorban helyezték el a bódékat, akadt köztük édességes, vaj-és mézsört áruló, pattogatott kukoricás, hotdogos és hamburgeres, fánkos és még sokáig sorolhatnám. Mi egy édességest néztünk ki magunknak, aki a rengeteg csokibéka, Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazsé és cukrozott ananász mellett jégkását, vattacukrot, perecet és pogácsát is árult. Ugyan jóból is megárt a sok, de most legszívesebben mindenből vettem volna. Igazán megérdemlek egy kis ehető boldogságot. Beálltunk a hosszú sor legvégére, előttünk kisgyerekek és szüleik hada várakozott. Akadtak gyerekek, akik jól tűrték a várakozást, de voltak, akik szabályosan tomboltak. Nem sokkal előttünk egy kislány épp földhöz vágta magát és visítva követelte a duplaárú bárány alakú vattacukrot. Valóban nem nézett ki rosszul, na de ennyit elkérni érte. Szerencsétlen apja pedig nem győzte felvakarni a földről a gyereket, miközben majd elsüllyedt szégyenében. - Ha nekem ilyen gyerekem lenne, biztos itt hagynám… – jegyeztem meg. A kérdése elgondolkodtatott, de végül arra jutottam, hogy most már mindegy, túlzottan beleéltem magam. - Lehet, hogy rosszul leszek. De inkább az édességtől zuhanjak le a seprűről, mint hogy leessen a vércukorszintem. – Tökéletes önigazolás.
Montrose Magpies
Camilla Dedworth
Vér : félvér Kor : 18 Csillagjegy : Mérleg Státusz : Plumonbea hallgató Ház : Hugrabug Fészek : Paeloris Párt : EEP Oldal : világos Karakterlap : Zene :
Szer. Jún. 10, 2015 6:39 pm
Chris & Camilla
Nem válaszoltam Chris rosszindulatú mondatára a gyerekkel kapcsolatban. Úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna, sőt mintha észre sem vettem volna a hisztiző kislányt. Nem akartam méginkább zavarba hozni szegény szülőket. Sőt én a kislányt sem ítéltem el; biztos rosszul aludt éjszaka, vagy talán fáj a foga, azért ilyen nyűgös. A mentegetés azonban egyre nehezebb volt. A kislányt az anyukája is megpróbálta jobb belátásra bírni, mire a kislány felordított: "Édesanya, kussoljá' be!" Beleborzondtam a mondatba. Mégis hogy beszélhet egy ötéves ilyen csúnyán? Én sosem tudnék hasonlót mondani, és nem csak a szüleimnek, de másnak sem. Nagyon rosszul érintett, ha káromkodást hallottam. Legalább egy percig tartott, hogy túltegyem magam a dolgon. Chrisre mosolyogtam. - Ha lehet, inkább egyáltalán ne ess le a seprűről. - Valójában nagyon aggódtam érte. Tudtam, hogy semmi okom rá, mégis féltettem. Da hát ez természetes.
Christopher Broadmoor
Vér : félvér Kor : 23 Csillagjegy : Kos Státusz : Montrose Magpies fogója Ház : Mardekár Párt : RFC Családi állapot : kapcsolatban Karakterlap : Zene : Welcome to the jungle
Szomb. Jún. 20, 2015 10:38 pm
Camilla & Christopher
Gonosz dolog, de hangosan felröhögtem, mikor a kislány leoltotta az anyját. Nyilván én sem voltam egy álomgyerek, aki ott volt, ahova lerakták, na de ilyen soha nem jutott volna eszembe... Mondjuk önmagában a hangsúly is megért egy ötperces mély sokkélményt. Ha ez nem lett volna elég, a kislány földhöz vágta magát - ismét - , majd a hátán előre-hátra gördülve, rózsaszín kiscipőjébe kapaszkodva azt üvöltözte, hogy "bogár vagyok". Ezt már végképp nem tudtam hova tenni. Valahogy nem illett bele az amúgy is abszurd szituációba. - Igyekszem túlélni. Biztos az edzőm is fejemet venné, ha meghalnék és nem tudnék edzésre menni. - Ezt amúgy szomorú módon tényleg lehetségesnek találtam. Végre mi kerültünk sorra, ugyanis hála az égnek, a hisztiző gyerek és hasonlóan bájos családja elvonultak előlünk. Amúgy a kislány épp a magasba tartotta az imént megszerzett hatalmas gumicukrát és a létező legundorítóbb módon próbálta szétmarcangolni. Inkább elfordítottam a fejem. A színes édességek és óriási plüssök sokkal szívmelengetőbb látványt nyújtottak.