Szent Mungo Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotály, első éves gyakornok
Státuszom:
HAGYD ÜRESEN
Házam:
HAGYD ÜRESEN
Fészkem:
HAGYD ÜRESEN
Politikai elkötelezettségem:
ICP
Oldalam:
Világos
Családi állapotom:
Független
Patrónusom:
Oposszum
Pálcám:
HAGYD ÜRESEN
Vérem
Mugli származású vagyok, családom egyetlen varázsképes tagja. Mikor gyerekként megkaptam a hírt, hogy felvettek a Roxfortba, apám a Professzor orrára csapta az ajtót, miszerint se hittérítőkre, se cirkuszi majmokra nincsen szükségünk. Nézett is egy nagyot, mikor beigazolódott, hogy ez nem vicc. Még egészen kicsinek éreztem, hogy eltérek testvéreimtől, de nem szóltam senkinek a furcsaságokról. Nekem bőven elég volt, hogy én különlegesnek érezhettem magam. Már akkor sem érdekelt mások véleménye.
Édesapám, Berwyn
Rockzenész, habár nem kifejezetten híres, de vannak fellépései, ír dalokat, gyönyörűen gitározik és zongorázik, amikre engem is megtanított. Mivel ebből azért nem tudnánk megélni, így építkezéseken dolgozik napközben, de nagyon utálja a mókuskereket. Tőle örököltem személyiségem jelentős részét, s nagyon sokat köszönhetek neki.
Édesanyám, Rhosyn
Finom kisasszonynak neveltek és egy gazdag bevándorló fia mellé szánták, azonban mikor 17 éves volt anyám megismerkedett apámmal, belészeretett és kifejezetten hamar be is kapta a legyet, így hát elszökött otthonról, s azóta is együtt élnek, további három légybekapás után is szeretik egymást és soha nem bánta meg, hogy nem lett belőle unatkozó asszony, habár nagyon elfárad minden nap a gombgyárban.
Nővérem, Generys
Habár gyerekként én nagyobb tehetségnek mutatkoztam a zenében, mikor felvételt nyertem a Roxfortba, kivívta magának a figyelmet, így most jazz klubbokban énekel hétvégenként, minden más napon pedig görkoris pincérnőként dolgozik. Néha kifejezetten túl sok jattot kap, ami nekem gyanús, node az ő dolga, mire vállalkozik és mire nem. Amúgy négy évvel idősebb nálam.
Bátyám, Cadell
Két év van közöttünk és talán ő az, akivel a legjobban megtaláltam a közös hangot a távolság ellenére is. Ő az egyetlen a családból, aki használja a bagolypostát és igazából azt hiszem, ő az, aki a leginkább érdeklődik a világom iránt. Gyakran szoktunk találkozni és egészen jóban is vagyunk. Ő a legvisszafogottabb közöttünk, hiszen Cadell a tudományok embere. Sebész szeretne lenni, ami felé jó úton halad, habár még csak rezidens, de én biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog neki.
Öcsém, Pwyll
Idén fog érettségizni, sportember. Focista akar lenni, de túl nagy az arca és tartok attól, össze fog törni, ha nem kapja meg az ösztöndíjat. Cadell segítségével sikerült teljesíteni a középiskolát. Utál tanulni. Régen jó nővérhez méltóan halálra szekáltam, ma már csak kisebb kötekedéseket alkalmazok ellene, mikor éppen otthon vagyok. Őt ismerem a legkevésbé, még kicsi volt, mikor elkerültem otthonról. Helyes, vagány fiú, sok lány omlik utána, de véleményem szerint nem jól használja az adottságait és a tehetségét.
Mottóm
Amit ma megtehetsz, holnap is megteheted! Ha mégsem, akkor meg már úgyis mindegy, nem?
Amortentiám
Levendula, fenyő, rozmaring, frissen sülő kenyér
Különös jellegzetességem
Bájitallal rendszeresen meghökkentő színű csíkokat varázsolok szőke hajamba, s szeretek nem szokványos módon öltözködni, főleg mugli ruhákat hordok. Imádok gördeszkázni.
Ami megnyugtat
Ha dübörögve hallgathatom a zenét és büntetlenül énekelhetek hozzá. Ha úgy intézhetem a dolgaimat, ahogy akarom. Ha dolgozom. Ha erdőben sétálok. Ha repülök. Ritkán szoktam ideges lenni.
Ami boldoggá tesz
Ha azt tehetem, amit akarok, amit szeretek. Ha énekelhetek. Ha gördeszkázhatok, de igazából bármelyik sportot szeretem. Ha új színt festek a hajamra. Igazából kifejezetten boldoggá tesz, ha segíthetek másoknak, habár sokan félreértik az elveimet. Engem mások véleménye nem érdekel, főleg ha az rólam szól, de sok minden viszont nagyon érdekel.
Ami bosszant
Ha a családom kioktat. Josh. Ha állatokat bántanak. Doley. Az ostoba emberek.
Ahol jól érzem magam
Nem a hely a fontos, bárhol jól tudom érezni magam. Úgy vélem, ez rajtam múlik, esetleg azon, kivel vagyok. Azonban kifejezetten szeretem a koncerteket, a búcsúkat, Roxmorts-ot, a munkahelyem, a lakásom és olyan helyeket, ahol illatos növények vannak.
Hobbim
Ez teljes mértékben változó… Vannak alap dolgok, de azokat nem neveznék hobbinak, azok mindennapi cselekmények, de ami kifejezetten hobbi… Azt hiszem, irritáló emberek idegesítése annak számít. Meg a lehető legkülönfélébb holmik megvásárlása. És amúgy olvasni is szeretek, néha, ha olyanom van… Mostanában az én kedves kis páciensem idegein ugrálás is ide tartozik, illetve ha unok magam, néha azon szoktam gondolkodni, mivel akasszam ki legközelebb terápia címszó alatt. Azonban ezeket ritkán használom a gyakorlatban, ugyanis spontán sokkal viccesebb dolgok szoktak eszembe jutni.
Rossz szokásaim
Tele vagyok olyan szokásokkal, ami másokat bosszanthatnak. Az olyan általánosságokat kevésbé számolva, mint körömpattogtatás, sík felületeken dobolás, kopogós cipő hordás, sőt, néha a fülem is szoktam dörzsölgetni… Mindezek mellett van azonban pár extrám. Ha látok egy párkányos szökőkutat, annak kényszerem végigsétálni a peremén, nagyon melegben nem vagyok rest belemenni. Imádom a vattacukrot és a héliumos lufikat, vennem kell, ha látom őket. Gyakran vagyok túl mugli varázsló közegben, pedig teljesen tisztában vagyok a szokásokkal. Öcsém régen mindig azzal ijesztgettem, hogy elvarázsolom, ha nem fogad szót és ha nem adja nekem a desszertjét. Képtelen vagyok elvegyüli a tömegben…
Titkaim
Nincs semmi számottevő titkom… alapból nyitott ember vagyok, mondhatni szókimondó. Oké, talán az egyetlen titkom, hogy Josh nem feltétlenül bosszant annyira, mint amennyire azt mondom… talán…
Legnagyobb félelmem
Hogy egyszer eltűnnek a színek és az illatok a világból… Nem, igazából félek a mugli származásúak és a családjaik elleni atrocitásoktól, féltem a családom, de… túl rövid az élet ahhoz, hogy az ember rettegjen.
Ami nélkül nem tudnék élni
A belső szerveim, de akár a fejem nélkül is kicsit körülményes lenne a dolog… Azt hiszem ha látásom nélkül nem menne, akkor inkább a halál… Vagy a stílusom nélkül. Nem szívesen lennék egy szürke kisegér a mókuskerékben, de a pálcám és gyógynövények nélkül sem lenne túl kellemes…
A családom nekem
Sokat jelent, habár mióta a Roxfortba kerültem, valahogy elszakadtam tőlük. Ők nem értik az én világom, én meg hosszútávon is elvagyok nélkülük.
Ha én nem lennék
Anyáméknak egyel kevesebb gyerekük lenne. A tőlem két sarokra lévő gyógynövénybolt bevétele jóval kisebb lenne. Valaki más élne a lakásomban. Nem lenne kit megszólniuk reggel a vén banyáknak. Doley minden bizonnyal egy fásult banyát kapott volna maga mellé, akit felzabált volna reggelire.
Amit rólam beszélnek
Egy pöppet se érdekel mások véleménye, de nyilvánvalóan sokan észrevesznek színes hajtincseim, örült szokásaim és nem mindennapos ruhaviseleteim miatt.
Amit szeretek magamban
Mindent, de tényleg. Szeresd magad és a világ is szeretni fog. Vagy nem. Igazából teljesen mindegy.
Amit utálok magamban
Miért kellene bármit is utálnom magamban? Nulla-huszonnégy együtt kell lennem magammal, felesleges idegeskedés lenne bármit is utálni…
Kinézetem
Szőke és karcsú vagyok, mint anyám, s az orrom is olyan kicsi és hegyes, mint neki. Kifejezetten nagy kék szemeim vannak, vékony ajkaim, magas homlokom és némileg hegyes állam van, mint apa ágon a nagymamámnak. Alacsony vagyok, mindössze 163cm magas, amit fogalmam sincsen, honnan örököltem.
Múltam
Már kislányként sem szerettem babázni, inkább fára mászni, sárban hemperegni és borsot törni mások orra alá. Rendszeresen békákat dobtam nővérem hajába, elcsórtam testvéreim cuccait és a szomszéd néniket bosszantottam. Igazi égetnivaló kislány voltam. Volt aki el se hitte, hogy lány vagyok, de olyan vénasszony is volt, aki meg volt róla győződve, hogy démon él bennem. Hamar kiderült, hogy nagyon fogékony vagyok a zenére, hamar megtanultam hangszereken játszani, szerettem énekelni és nem is tudtam máshogy elaludni, csak ha apa gitározott nekem. Esti mese? Pisiseknek való… Szerencsére a szüleim sosem akarták elfojtani különös ízlésem, sőt, apa – fogalmam sincs hogyan csinálta – Amerikából hozatott nekem bőrdzsekit. Azóta is megvan, legnagyobb ereklyém. Mindig azt mondta, én vagyok az ő kis hercegnője és egyszer majd együtt fogunk fellépni. Generys mindig féltékeny volt rám, sose szerettük igazán egymást, s habár ő volt a nagyobb, mindig én nyertem. A kis buta, soha nem tanult a nevelésből, pedig a világon létező összes gusztustalan dolgot megismertettem vele, nehogy valamit ne lásson a világból. Alig töltöttem be a 11-et, mikor végül bekopogtatott hozzánk egy furcsa ember és azt mondta, boszorkány vagyok. Apa nagyon utálta az egész gondolatot, foggal, körömmel tiltakozott, mindennek elhordta a professzort, de anya szerint csak nem tudta feldolgozni, hogy el fogok kerülni otthonról. Aznap, mikor ki kellett mennem a 9 és ¾. vágányra, azt mondta, ő nem is jön, mert nem támogatja ezt a marhaságot. Összevesztem vele, azt mondtam neki, utálom, amiért zavarja, hogy különleges vagyok. Éppen átléptünk volna a falon, ahogy mondták, mikor megjelent hirtelen. Bevallom őszintén, elpityeregtem magam. Hosszú, nehéz búcsú volt, már félő volt, lekésem a vonatot, de végül indultam és ezzel egy teljesen új világ nyílt meg előttem, de a zenétől és kedvenc elfoglaltságaimtól sosem búcsúztam el. Kissé vakmerő, vagány és eleven létemre fiú barátaim lettek, amiért a lányokkal egyre kevésbé találtam meg a közös hangot. Nem is bántam. Imádtam ezeket az éveket. Senki se gondolta rólam, hogy tovább akarok tanulni, pláne nem, hogy a Lélekgyógyítás érdekel.
Ha újrakezdhetném
Nem szokásom bármit is megbánni, vagy a múlton rágódni, szóval nem kezdeném újra.
Ha egy napig bármit tehetnék
Általában minden napom ilyen. Kis túlzással semmi olyat nem teszek, amit nem akarok. Legfeljebb ha mégis kell, szeretem sajátosan értelmezni a dolgokat…
Ha kitörne a háború
Akkor biztosan rengeteg munkám lenne a Szent Mungoban. Bár szerintem inkább szeretkezz, ne háborúzz…
Ha meghalnék
Akkor minden bizonnyal halott lennék és már cseppet sem érdekelnének a földi dolgok…