Bellatrix Lestrange

 Sietősen léptem be a Lestrange kúriába. Megközelítőleg fél órával ezelőtt érkezett egy bagoly Bella drágától, hogy azonnal jelenjek meg nála, mert beszélni akar velem. Milyen jogon parancsolgat ő nekem? Mindegy is, lehet, hogy tényleg valami komoly és fontos dologról van szó és emiatt hivat. Nagyon merem remélni, hogy nem csinált semmilyen ostobaságot. Mert akkor kénytelen leszek kieszelni valamit ellene, amivel visszafoghatom. Nem fogom mindig tartani miatta hátamat. Köszönetet pedig már régen nem is várok tőle. Hálátlan egy nőszemély. Ha nem muszáj, nem is találkozom vele. Huzamosabb ideig nem bírom elviselni, állandóan próbára teszi az idegeimet.
Levettem a taláromat és a fogasra akasztotta az egyik manó és a táskámat is elvette. A másiktól rendeltem gyorsan egy pohár whisky-t, tudtam, hogy Bellácskától nem igazán számíthatok szívélyes fogadtatásra. A terembe már a pohárral a kezemben léptem be. Becsuktam magam után az ajtót. Ahogy felpillantottam, rögtön belekezdett a mondandójába. Még véletlenül se legyék udvarias aranyvérű feleség Bellatrix. Leültem vele szemben.
- Most, hogy hagysz végre szóhoz jutni..nos, Grecóval mindig is sok gondunk volt. Állandóan belepofázik a dolgainkba és az a baj, hogy szinte minden lépésünkről tud a Minisztérium falain belül. Az alkohol már egy másik téma. Hiába rendelnék el random szondáztatást, biztosan ki tudná játszani az ellenőröket. Nem is egyszer sikerült már neki. Én is voltam már nála olyankor, amikor - hogy is fogalmazzak finoman - illuminált állapotban volt. Én akkor feljelentettem, de neki is meg vannak az eszközei, így nem lett végül belőle semmi... - magyaráztam, hogy ő a kis agyacskájával felfoghassa. - Ráadásul magas, köztiszteletben álló "derék" ember. Konkrétan Dumbledore jobb keze és helyettese. Sajnos nem tudok tenni ellene semmit.
Hátradőltem és belekortyoltam az italomba. Majd beletúrtam a hajamba és vártam az újabb kitörését. Hosszú lesz ez a mai nap.
   

Bellatrix Lestrange

Mélyeket lélegeztem és próbáltam a lehető legnyugodtabb maradni. Nyilván ez az arcomon nem tükröződött, a szokásos Malfoy maszk volt rajtam. Pedig belül én is tomboltam. Már egészen kiskoromban megtanultam elrejteni az érzelmeimet. Ennek a tudásnak a mai napig nagy hasznát veszem.
Bátorkodtam felpillantani Bellatrixra. Nem mintha féltem volna tőle - bár tudott ijesztő is lenni - , de az a fő probléma, hogy nem mindig tudtam kezelni a kitöréseit, ami nagyon bosszantó volt. Ha meg alapból rossz napom volt, egyáltalán nem voltam vevő az eltúlzott hülyeségeire.
A következő pillanatban újra belekortyoltam volna a whiskym-be, erre egy kissé ideges Bellatrix nyomul bele a képembe. Hihetetlen ez a nő..
- Ezt úgy érted, hogy most rögtön csináljak valamit ez ügyben? - kérdeztem tettetett  érdeklődéssel. - Megerőltetném magam? Talán elfelejtetted, hogy ki hozott ki arról az átkozott börtönből? Az elmúlt időben rengeteget segítettem nektek és ezért semmi hálát nem vártam el. Úgyhogy leszel szíves lehiggadni és nem sértegetni, talán akkor ki tudunk valamit találni, hogy Greco-t valahogyan lejárassuk.
Felálltam a székből és pohárral a kezemben kezdtem el sétálgatni a nőszemély előtt. Sokkal könnyebben tudtam így gondolkodni, mellesleg ez által kiléptem az aurájából is.
- Nos tehát, az alkohol problémával kellene rögtön kezdenünk. Nem hinném, hogy egy szondával sokra mehetnénk. Ráadásul akkor mindenkit végig kellene vizsgálni, magamat is beleértve és ez sem vezetne sehová. Én is meg szoktam inni naponta pár pohárkával munka közben, ha úgy alakul a dolog. Tehát ezzel magamat és a többieket is lejáratnám. Ha pedig csak őt szondáztatnám meg, ahhoz bírói végzés kell, azt pedig bonyolult megszerezni.. - gondolkodtam hangosan. - Valami mást kell kitalálunk.