Vér : aranyvérű Kor : 34 Csillagjegy : Skorpió Státusz : Walpurgis Lovagja Ház : Mardekár Párt : MM Oldal : sötét Családi állapot : nyílt házasság Karakterlap : Zene :
Kedd Jún. 16, 2015 9:18 pm
Bellatrix Lestrange
& Levin Dolohov
Ideje volt már, hogy végre kapjak egy saját küldetést. Elégedett vagyok. Elégedettségemet pillanatnyilag mélyen elrejtem az ártatlanság szőke álarca mögé. Órákat töltöttem vele, hogy szinte a felismerhetetlenségig elváltoztassam a kinézetemet, és valljuk be, az eredmény igen meggyőző lett. Csak annyit mondtak, milyen információkat szerezzek meg és kitől. A kiszemelt áldozat Hector Rabnott volt, egy kora ötvenes, egész szemrevaló férfi, a GG egyik beavatott, de mégsem központi embere. Hogy miként teszek szert az információkra, azt teljesen rám bízták. Nem is kötöttem az orrukra. Rabnott szerencsére aranyvérű volt, így nem okozott különösebb nehézséget utánanézni a családjának. Némi tájékozódás után kiszemeltem magamnak egy fiatal, távoli unokatestvért a család francia ágán, akivel Rabnottunk kizárt dolog, hogy találkozott volna az elmúlt tizenöt-húsz évben. Béatrice de Rênal, így hívják a kislányt - azaz engem hívnak így. Be kell valljam, hiába tanítottak franciául több mint tíz éven keresztül, nem raktároztam el belőle túlzottan sokat. Szerencsére biztos forrásból tudom, hogy Hector Rabnott egy büdös szót sem tud franciául. Én annál azért valamivel többet, tehát már a francia akcentussal és néhány elejtett francia szóval is hiteles leszek. Néhány napja írtam neki egy igazán szívélyes hangvételű levelet, hogy szívesen meglátogatnám. Igen előzékenyen fogadta az ajánlatot. Megbeszéltük, mikor hova érkezem, hol találkozunk, hány napig maradok nála, és minden hasonlót. Csakhogy már húsz perce várok rá a megbeszélt helyen és időpontban, de nem méltóztatik megjelenni. Úgy döntök, kárpótlásul megajándékozom magam egy kávéval. Vajon szeretik a franciák a kávét? Ezt nem tudom megmondani. Sebaj, az ő kis távoli francia unokatestvére szeretni fogja a kávét. Belépek a legközelebbi nyilvános helyre, ahol esélyét látom, hogy ki tudjanak szolgálni kávéval. Egy kocsma, de hát annyi baj legyen. Azért a látszat kedvéért ártatlanul, ijedten pislogok körbe, és félénken lépek a pulthoz. Persze ki ne nézne meg egy ilyen feltűnő jelenséget, mint amilyen én vagyok ebben a maskarában?
Levin Dolohov
Vér : aranyvérű Kor : 34 Csillagjegy : Bak Státusz : Mágusok Nemzetközi Szövetségének Brit Tagozata osztályvezető, Walpurgis Lovagjai vezető Fészek : Saltusque Párt : MM Oldal : sötét Családi állapot : egyedül Karakterlap : Itt Zene : Monster
Szer. Jún. 17, 2015 12:07 am
Bellatrix és Levin
Megjegyezném, hogy mostanában nem igen jártam kocsmákba és ehhez hasonlóan kifogásolható helyekre. Bár fiatal koromban nem vetettem meg a kulturált keretek között zajló szórakozást – khm - , mostanában mégis igyekeztem kerülni minden ilyen szituációt. Alkoholt csak alkalmakkor ittam, akkor is minimális mennyiséget. Persze nem áltattam magam azzal, hogy innentől kezdve egyetlen egyszer sem fog eszembe jutni filmszakadásig leinni magam, de jelenleg még csak késztetést sem éreztem rá. Sokkal fontosabb dolgok hajtottak. Így most sem ivászat céljából tévedtem be a forgalmas kocsmába, hanem egy rövid baráti beszélgetésre egy párttaggal. Az illető nem a Minisztériumban dolgozott, és mivel ez a hely volt talán a legközelebb a Mágiaügyi Minisztérium épületéhez, végül ide beszéltünk meg találkozót. Átadott néhány iratot, magyarázatot fűzött hozzá, majd számomra teljesen érthetetlen okokból megkísérelte rám zúdítani élete nagy fájdalmait. Tökéletesen hidegen hagyott, hogy a felesége milyen elutasító vele és a politikai nézeteivel szemben, ahogyan az is, hogy mindennek tetejébe az anyja még kórházba is került. Nem figyeltem rá, de feltehetően ez őt cseppet sem érdekelte, nem várt válaszokat. Ha egyszer hatalomra jutunk, az összes ilyen energiavámpírt elszeparálom a társadalomtól. Nem, sajnos ezt még akkor sem tehetném meg. De hogy erre a szerencsétlenre sem fogok több feladatot bízni, az egészen biztos. Mikor már nem bírtam tovább a túlsúlyos lányáról szóló barokk körmondatokba ékelt sopánkodását, nemes egyszerűséggel felálltam az asztaltól és minden további szó nélkül a pulthoz siettem. Eddig nem szándékoztam fogyasztani semmit, de most hirtelen nagyon sürgősnek éreztem. Ekkor bukkant fel az a bizonyos szőke hölgy. Mesterkélt félénkséggel tekintett körbe, mintha keresne valakit. Nem illett bele a kocsma átlag vendégkörébe, szinte kiviláglott közülük. Homlokráncolva mértem végig a nőt. Volt benne valami, ami vonzotta a tekintetet, de egyelőre nem tudtam volna megmagyarázni, mi ennek az oka a külsején kívül. Ugyanis az sem elhanyagolható tényező, de most nyilván nem erről volt szó.
Bellatrix Black Lestrange
Vér : aranyvérű Kor : 34 Csillagjegy : Skorpió Státusz : Walpurgis Lovagja Ház : Mardekár Párt : MM Oldal : sötét Családi állapot : nyílt házasság Karakterlap : Zene :
Csüt. Aug. 06, 2015 11:43 am
Bellatrix Lestrange
& Levin Dolohov
A helyiség olyan emberekkel van tele, akikről lerí: átlagosak. Ez pedig az én szememben nagyobb bűn, mint bármelyik, amit én eddigi életem során elkövettem. Pedig valljuk be, volt már egy pár. Egyet sem tudnék mondani, ami miatt akár csak egy pillanatig is furdalt volna a lelkiismeret, vagy aminek utólag megkérdőjeleztem volna a helyességét. Lelkiismeret... Nem ismerjük egymást. Levin Dolohov. Te lépsz a pulthoz, épp azelőtt, hogy én odaérnék. Micsoda kellemes meglepetés... és micsoda kihívás. Tesztelhetem csodálatos színészi képességeimet: ha te nem ismersz rám, senki sem fog. Nálad csak a férjem és a húgom ismer jobban, senki más. Rögtön elhatározom, hogy szóba elegyedek veled, így néhány félénk körülpillantás után a pulthoz lépek és tartózkodóan megszólítalak. - Elnézést kérek - nézek fel rád. Zavar, hogy majdnem tíz centivel alacsonyabb vagyok a megszokottnál, hisz a szerep kedvéért lentebb adtam a csaknem húsz centi magsas tűsarkú cipőimből, és beszereztem egy visszafogottabb darabot. - Itt kávét is lehet kapni? - Észrevehető francia akcentussal beszélek, erősen reménykedve benne, hogy a francia nincs aközött a sok nyelv között, amit beszélsz, vagy ha mégis, eszedben sincs magad annyira megerőltetni, hogy egy fiatal hölgy kedvéért más nyelven szólalj meg. Bizony igazán bajban lennék, ha történetesen franciául folytatnád a társalgást, bár kivágnám magam annyival, hogy szeretném gyakorolni az angolt. Szerencsére ismerlek annyira, hogy ne feltételezzek rólad ilyen önzetlen jóindulatot, így egyelőre nem aggódom ilyesmin. Feszélyezett mozdulatokkal pillantok minduntalan oldalra, mintha attól tartanék, van valaki a hátam mögött. Nem csak a saját szerepemet szeretném gyakorolni, de égek a kíváncsiságtól, hogyan reagálsz, ha egy ilyen nő szólít meg. Sosem voltam ez a típusú arisztokrata hölgy, így ezt az oldaladat soha nem volt lehetőségem megismerni. Eddig fel sem merült bennem, hogy hiányozna az életemből ez a tapasztalat, de most, hogy az ölembe hullott a lehetőség, élni fogok vele.