Vér : aranyvérű Kor : 15 Csillagjegy : Oroszlán Státusz : Ötödik évfolyamos diák, Mardekár őrzője Ház : Mardekár Párt : MM Oldal : sötét Családi állapot : egyedülálló Karakterlap : Zene :
Hétf. Jún. 08, 2015 4:47 pm
Theodore Samuel Nott
Becenevem:
Theo
Nemem:
férfi
Korom:
15 év
Születési évem:
1970
Csillagjegyem:
Oroszlán
Iskolám:
Roxfort
Évfolyamom:
ötödik
Státuszom:
HAGYD ÜRESEN
Házam:
HAGYD ÜRESEN
Fészkem:
HAGYD ÜRESEN
Politikai elkötelezettségem:
MM
Oldalam:
sötét
Családi állapotom:
Jelenleg egyedülálló. De biztos sorba állnak értem.
Patrónusom:
sarki nyúl
Pálcám:
HAGYD ÜRESEN
Vérem
tiszta arany
Édesapám, Theodore Aram Nott
Elég jóban vagyunk, még annak ellenére is, hogy néha nagyon fel tud cseszni. Kisebb koromban rengeteg időt töltöttünk együtt, megtanított kviddicsezni, horgászni, lényegében mindenre, amit egy fiúnak tudnia kell. Kisfiúként ő volt a példaképem, rá akartam hasonlítani. Most már ezt szeretném elkerülni. Nem akarok olyan komolytalan, manipulálható ember lenni, mint ő. Nem örvend túl nagy tiszteletnek aranyvérű körökben. Halálfaló volt, most Walpurgis Lovagja.
Édesanyám, Fatima Gaye Nott
Én vagyok a szeme fénye, imád engem. Ha kilógatnék valakit egy ablakon vagy pizsamában mennék bálozni, talán még akkor sem lenne képes haragudni rám. Mindig, mindent elnézett nekem, most is csak akkor kapok egy-egy ejnye-benyjét, ha kocsis módjára káromkodok vagy nagyon nagy bajba keveredek. Nagyon szeretem őt, nem tudom, mi lenne velem anyukám nélkül.
Nővérem, Ambrosine Clara
Nagyon fura. Szinte sosem beszél, kiskoromban sokáig azzal cukkoltam, hogy biztos néma. Egyedül akkor hallottam sokat beszélni, mikor perceken keresztül papírgalacsinokkal dobáltam a fejét. Akkor kiabált velem egy sort, de amúgy máskor nem igen szólt hozzám. Már nem él velünk, de az az igazság, hogy nem is hiányzik.
Nővérem, Fabiola Gytha
Szerintem elég idegesítő. Mindig anyáskodni akar felettem, még akkor is, ha nem kérek belőle. Szerencsére csak ritkán találkozunk, de én olyankor is próbálom lerázni magamról. Azt hiszi, mindent jobban tud nálam, pedig nem is igazán ismer. Folyton kioktat, egy okoskodó liba. Hála az égnek, már nem él velünk…
Nővérem, Jenessa Imogen
A kedvenc tesóm, de sajnos már ő sem él otthon. A férjét is nagyon kedvelem, Jonathan valami hatalmas forma. Szeretek náluk lenni, főleg azokat a rusnya állatokat bírom nagyon, habár elég ijesztőek. Jenessával amúgy nagyon jól kijövünk egymással, csak néha vitatkozunk, akkor viszont majd’ kettétépjük egymást. Sokszor nem értünk egyet, de ennek ellenére szerintem jó a kapcsolatunk. Testvérek között ez így normális.
Mottóm
Not manipulative. Persuasive.
Amortentiám
görögdinnye, popcorn, öblítő
Különös jellegzetességem
Egy jelenség vagyok.
Ami megnyugtat
ha kidühönghetem magam
Ami boldoggá tesz
ha én lehetek a középpontban, a siker, sok alvás, ilyesmik
Ami bosszant
mikor nem figyelnek rám
Ahol jól érzem magam
mindenhol jól érzem magam, kivéve a Denem kúriában
Hobbim
Kedvenc időtöltésem a kviddics, őrző vagyok a házam kviddicscsapatában. Minden maradék szabadidőmet a barátaimmal töltöm. Ha otthon vagyok, olyankor apuval szoktam kviddicsezni vagy horgászni. Mindig én nyerek.
Rossz szokásaim
Anyukám mindig rám szól, ha csúnyán beszélek. Gondolom, ez egy rossz szokás.
Titkaim
Közöd?
Legnagyobb félelmem
Fájdalom, halál, magány. A Denem kúria pincéje.
Ami nélkül nem tudnék élni
A családom és a hírnevem
A családom nekem
tökéletes
Ha én nem lennék
Az sok okból szomorú lenne. 1. Nem lenne örökös a családomban. 2. Nagyon sokan hiányolnának. 3. Mást ugrálnának körbe a mardekárosok. 4. Akkor én hol lennék?
Amit rólam beszélnek
Csupa jót mondanak rólam. Mármint aki számít, a többi meg nem érdekel. Senki nem figyel egy hülye kis sárvérűre…
Amit szeretek magamban
Sosem voltam a legjobb a fogalmazások írásában, szerintem tök hülyeség leírni valamit akkor, amikor szóban is elmondhatnám. Ezért most pontokba fogom szedni, hogy mind a ketten átlássuk, te is és én is. - Aranyvérű vagyok. Ez nagyon fontos, a tiszta mágusvér megőrzése elengedhetetlen manapság, amikor minden sárvérű és mugli olyan jogokat szerez magának, amelyek csak nekünk járnának ki. Apukám azt mondta, hogy voltak idők, amikor csak a mi fajtánk bírt magas ranggal, és szerintem ez így volt rendjén. Akinek a vére nem tiszta, az nem igazi varázsló. Nem értem teljesen ezt a dolgot, de ennek így kell lennie. Máskülönben miért lenne körülötte ekkora mizéria? - Népszerű vagyok. Az iskolában mindenki ismeri a nevemet és mindenkivel jóban vagyok, aki csak számít. Sok barátom van, és bár nem beszélünk meg egymással sok mindent, azért mindig van kivel elütnöm az időt. Utálok egyedül lenni, ez természetes emberi ösztön. - Magabiztos vagyok. Mindig tudom, mit akarok, és meg is szerzem azt. Ha néha meginog a hitem saját magamban, azt sem mutatom ki, nehogy mások is így érezzenek. Mindenkinek azt kell hinnie, hogy én tökéletes vagyok és jobb náluk. Ez a titka mindennek, és akkor nem látják, ha néha elgyengülök. - Vicces vagyok. Mindig, mindenkit meg tudok nevettetni. Kivéve azt, akit nevetség tárgyává teszek, de ez már mellékes. Imádok nevetni, a jókedvemet és az optimizmusomat átragasztom másokra is. - Eltántoríthatatlan vagyok. Nem érdekelnek az akadályok, ha valamit a fejembe veszek, akkor akár a földbe is tiprom azokat, akik az utamba kerülnek. A kisebbek éppen ezért tartanak tőlem. Jól teszik. - Lényegében tökéletes vagyok. A szüleim sosem panaszkodnak rám. A tanáraim kedvelnek, jól teljesítek az iskolában. Sok barátom van, sportolok és rengeteg pénzt fogok örökölni. Ugye te sem látsz ebben semmilyen hibafoltot?
Amit utálok magamban
Ezt is felsorolásszerűen fogom megírni, így a legkönnyebb. Remélem, tudsz követni. - Nem vagyok elég bátor. Sok mindentől félek, de leginkább a fájdalomtól, a teljes magánytól és a haláltól. Eddig azt gondoltam, hogy az életem tökéletes, de az utóbbi pár hónapban minden a feje tetejére állt. Olykor rettegek. - Nem vagyok optimista a jövőmmel kapcsolatban. Azt hittem, hogy az életem a perfekt kis medrében fog majd folyni, de egyre inkább tartok a csalódástól. Biztos, hogy én nem leszek olyan, mint apám? Biztos, hogy megérem egyáltalán a felnőttkort? Biztos, hogy jó ez az egész? Nem szabadna ilyeneken gondolkodnom. Senkit nem hallottam még erről beszélni. Velem van a baj, vagy mi? - Nem vagyok elég komoly. Mindig felhúzom magam apukámon, amiért olyan gyerekesen és naivan áll hozzá mindenhez, de nap mint nap szembesülnöm kell azzal, hogy semmivel sem vagyok különb. És ez nagyon aggaszt. Én lenni akarok valaki. Fontos ember, akit mindenki tisztel és szeret.
Kinézetem
Átlagos magasságú vagyok, szőke hajjal és kék szemekkel. Ha rossz kedvem van, akkor is mosolygok, mert így kell tennem. Szeretem a drága holmikat és persze a mardekáros taláromat. Iskolán kívül igyekszem minél divatosabban öltözködni, a szüleim a legmárkásabb ruhákat veszik nekem. Az arcom a nagymamám szerint tündérien kisfiús, szerintem maradjunk inkább a helyesnél. Az évfolyamomról és az alsóbb évesek közül a legtöbb lány jóképűnek tart, biztos forrásból tudom.
Múltam
~Before~
Legkisebb gyerekként születtem a Nott családba. Családom évszázadok óta tagja annak a bizonyos huszonnyolcnak. Egyik ősöm, Cantankerus Nott állította össze a listát a tisztavérű famíliákról. Büszke vagyok rá, hogy ide születhettem. Eddigi tizenöt évem viszonylag békésen telt, a szüleim és a testvéreim a kezdetektől fogva körbeugráltak, imádnak engem. Tudom, hogy sok aranyvérű gyerekkel nem a szülei foglalkoznak, de szerencsére ez az én családomra nem igaz. Persze, nekem is voltak nevelőnőim és dajkáim, néha még a házimanók is vigyáztak rám, de mindig anyukám olvasott nekem estimesét és apukámtól is rengeteget tanultam. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy milyen ügyekbe keveredett bele az apám hosszú évekkel ezelőtt, Tudjukki felemelkedésekor. Azt is tudom, hogy ő megúszta börtön nélkül, hiába viselte évekig a karján a Sötét Jegyet. Sokan gyűlölik őt ezért, gyáva patkánynak tartják, de szerintem igaza volt. Ő nem rossz ember, nem arra hivatott, hogy egy börtönben rohadjon meg. A helyében én is ezt tettem volna. Egyszóval engem nem igazán érintett ez a halálfaló-mizéria, a Nott család szinte azonnal tisztára mosta a nevét. Azóta csak nagyon kevesen merik felhozni a témát. Tizenegy évesen kerültem a Roxfortba, a Süveg gondolkodás nélkül a Mardekárba osztott. Jobb helyre nem is kerülhettem volna. Rögtön rengeteg barátra tettem szert, még az idősebbek is megengedték, hogy velük lógjak. Azóta ez nem változott semmit, legfeljebb a hírnevem nőtt még nagyobbra. Harmadikos koromban kerültem be a Mardekár kviddicscsapatába, őrző poszton játszom. Eredetileg fogó szerettem volna lenni, de a kvaffok kivédésében sokkal tehetségesebbnek bizonyultam, nem bántam meg a csapatkapitányunk döntését. Mellesleg imádok kviddicsezni, ez érdekel a legjobban az egész Roxfortban. A tanulás pedig… nos… az muszáj. Elvárják tőlem, hogy jól teljesítsek. Most nyáron viszont minden megváltozott.
~After~
Ezelőtt sosem gondolkodtam azon, hogy egyszer meg fogok halni. Nem féltettem az életem, sőt, valójában semmitől sem féltem. Egy nagy buborékban éltem eddig, ami megvédett mindentől, most viszont a valóság kidurrantotta. Vagyis inkább két ember… a Potestatem. Azt hittem, Tudodki halálával véget ért ez az egész szektás ügy, nem lesz több háború és békésen élhetjük a kényelmes kis életünket mindannyian, de tévedtem. Megalakult a Walpurgis Lovagjai, apám pedig rögtön felcsapott közéjük, valójában nem is volt más lehetősége. A nyári szünet végére pedig én is egy mentor oldalán találtam magam a Denem kúria temetőjében virrasztva, majd a pincében felhasítottam a karom. Sosem éreztem még ahhoz fogható rettegést és undort. Belülről járt át a hideg, mintha még a csontjaim is reszketnének tőle. Azóta épp csak hónapok teltek el, de nem érzem magam biztonságban. Nem tudom, mit hoz a jövő, mi lesz velem ezután, nekem senki nem mond semmit. Ki akarok használni minden időt, amit a jelenlegi békekorszakban tölthetek. Amíg az iskolában vagyok, nem kell arra gondolnom, hogy mikor rángatnak el egy újabb embertelen edzésre vagy mikor kapom meg életem első hivatalos feladatát. Élni szeretnék, mindent kipróbálni, mielőtt esetleg késő lenne. Talán tök feleslegesen parázom rá erre, de a többi Lovag halálra vált arca nem éppen erre utal. Ha most megkérdeznéd, hogy mi az életfelfogásom, egy nagyon sablonos válasszal állnék elő: Carpe Diem. Élj a mának.
Ha újrakezdhetném
Most olyan jutott eszembe, amire még gondolnom sem szabad…
Ha egy napig bármit tehetnék
Kilépnék a Walpurgis Lovagjai közül.
Ha kitörne a háború
Könyörgöm, ne törjön ki…
Ha meghalnék
Ne beszéljünk erről.
Playby: Bertie Gilbert
Admin
Csüt. Jún. 18, 2015 9:04 pm
Gratulálunk, házad a Mardekár!
Somfa, sárkányszívizomhúr, 12 hüvelyk
Státuszod: ötödik évfolyamos diák, Mardekár őrzője