Vér : aranyvérű Kor : 25 Csillagjegy : Kos Státusz : Kriminálpszichomágus, Főnix Rendje tag Ház : Griffendél Fészek : Saltusque Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : egyedülalvó Karakterlap : Whoppá Zene : Can't Feel My Face
Vas. Júl. 05, 2015 1:36 am
Lily & Sirius
James Potter és Lily Evans? Hat év után végül mégis? Naneeeeee. Valaki most nagyon be akar szopatni. Ez nem lehet más, csak valami hülye vicc. Evans utálja Jamest, aki két napja még szintén nagyon mérges volt a csajra. Esélytelen, hogy összejöttek. Kizárt dolog. Nem hiszem, amíg nem látom. Addig kerestem a párocskát, amíg valóban meg nem találtam őket. És basszus tényleg. Tényleg fogták egymás kezét. Eszem megáll! Nem hiszem el. Hát ez valami botrányos. Mi van ma, április egy? Odarongyoltam hozzájuk átvágva a fél roxforti birtokon, megállva pontosan velük szemben, értetlenül széttárva a karomat. - Ez most valami vicc?! - támadtam le őket felháborodottan, minden tapintat nélkül. - Ti most szórakoztok velem?! - Egészen ki voltam kelve magamból. Nem mondhatják, hogy komoly... Pedig nagyon is annyk tűnik. Hát csesszék meg. Csessze meg mindkettő. Nekem ebből elegem van.
Nah igen mindenkit megleptünk Jamesel, hogy összejöttünk. Váratlan fejlemény, és eddig teljességgel lehetetlennek tűnt. James megváltozott az utolsó évre, és úgy gondoltam, hogy adok egy esélyt a dolognak. Főleg, mivel a háború lógatja a lábát, gondoltam ki tudja mi lesz velünk ha kilépünk innen. Ki kéne élvezni az utolsó évünket. Csak reménykedni tudok benne, hogy jó döntés volt, és James nem fogja elrontani. Épp jöttünk ki a nagyteremből, és James megfogta a kezemet. Meglepett, de csak egy széles vigyor ült ki az arcomra, miközben én is átkulcsoltam az ujjaimmal az övéit. Egy két diák, sőt még félig fejnélküli Nick is megnézett minket. Kezdek eléggé zavarba jönni... Ahogy kilépünk, miközben James beszél arról, hogy le kell adnia Lumpslucnak a beadandóját, Sirius jelenik meg. Eléggé... érdekes az arckifejezése, tulajdonképpen mire oda ér hozzánk megijeszt. - öhm... - majd rájövök miről is beszél, lenézek az összekulcsolt kezeinkre, és úgy érzem fülig elpirulok. Na igen tegnap este... történt, hogy megbeszéltük Jamesel hogy "hivatalosan" is együtt próbáljuk meg, úgy érzem ezzel még nem szembesítette legjobb barátját. James csak bejelenti, hogy majd velem megbeszéli, és hogy mennie kell. Egy gyors puszit nyom az arcomra, amitől szerintem lassan elmehetek egy stop táblának, majd elviharzik. És kettesbe maradtunk Siriussal. - Tudod, hogy én ilyennel nem viccelek. - vigyorodom el zavartan. - Hát engem is meglepett a dolog, szóval megértelek.
Sirius Black
Vér : aranyvérű Kor : 25 Csillagjegy : Kos Státusz : Kriminálpszichomágus, Főnix Rendje tag Ház : Griffendél Fészek : Saltusque Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : egyedülalvó Karakterlap : Whoppá Zene : Can't Feel My Face
Hétf. Júl. 27, 2015 3:36 pm
Lily & Sirius
- Jellemző, Potter, futamodj csak meg, férfihez illő viselkedés - kiabáltam az olajra lépő James után. Hagyján, hogy egy szót sem szólt nekem - a legjobb barátjának! - a kapcsolatukról, mikor meg magyarázatot kérek (követelek), inkább lelép a színről, és hagyja, hogy Lilyn vezessem le a feszültséget. Ezt nem fogom ennyiben hagyni. Remélem, legalább három napig nem mer ezek után a szemem elé kerülni. Lilyhez fordultam, a szavaira csak enyhe gúnnyal felvontam a szemöldököm. Semmi okom rá, hogy bunkó legyek vele, de nehéz egyik pillanatról a másikra megszabaduljak a feszültségtől. - Seggfej - jelentem ki, természetesen nem Lilyre, hanem a pasijára célozva. - Mégis mi vett rá, hogy igent mondj ennek a hólyagnak?! - Egészen eddig lelkesen támogattam az ötletet, hogy össze kéne jönniük, de most hirtelen pálfordulást produkáltam. Egyébként Lilyvel eddig nem voltunk különösebben jóban - rosszban se, de nem igazán beszéltünk, vagy ha igen, akkor is csak Jamesszel szivattam, ő meg szidott, persze mindezt csak viccből, nem rosszindulatból. - Hat év után mégis, hát Lily, hova tetted az elveidet? - Nagyjából lenyugodtam, és a fejemet csóválva néztem a lányra.
Mikor James elmegy, és Sirius egészen komolyan utána kiabál, mély levegőt veszek. Egyre kínosabban érzem magam. Pont én beszéljem ezt meg Siriussal? Nem az ő legjobb barátja? Nem mondhatom, hogy olyan nagy barátságban vagyok vele, hogy ezt én tárgyaljam ki. Mély levegőt veszek, és zavaromba egyik lábamról a másikra billenek. Főleg mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy Siriusnak ez cseppet se tetszik, és ez miatt kezd lelkiismeret furdalásom lenni. - Őszintén szólva magam sem tudom, csak úgy... megtörtént. - vonom meg a vállam. - Tudod ha engedsz hamar szabadulsz. - oké ez rossz poén volt, főleg mert egyáltalán nem így gondolom. Csak valamiért úgy érzem, mintha Black közbe a nyakamat szorongatná és úgy faggatna ki. Látom kicsit lenyugszik, és az én feszültségem is alább hagy, így egy halvány mosolyt is megejtek. - Hát igen ahogy öregszik az ember az elvárások alacsonyak lesznek. - halványan elnevetem magam. - Komolyra fordítva a szót, nemtudom. Nehéz idők járnak, és látom Jamesen hogy kezd felnőni, gondoltam egy próbát megér. - mosolygok rá barátságosan, nagyon remélem ezzel sikerül megenyhülnie. - Nem veszem el tőled, szó sincs róla... ha ettől félsz... - jegyzem meg halkan. Tudom ettől a legjobb barátok mindig szoktak félni. Főleg, hogy James és Sirius szinte testvérek, és nekem eszem ágában sincs a barátságuk útjában állni. Ahogy megjelenne ez a veszély, én kilépnék.
Sirius Black
Vér : aranyvérű Kor : 25 Csillagjegy : Kos Státusz : Kriminálpszichomágus, Főnix Rendje tag Ház : Griffendél Fészek : Saltusque Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : egyedülalvó Karakterlap : Whoppá Zene : Can't Feel My Face
Szomb. Aug. 15, 2015 10:33 pm
Lily & Sirius
Csak úgy megtörtént. Hát persze. Lilyt pont nem olyan embernek ismertem, hogy ez "csak úgy" megtörténjen. És ha már itt tartunk... - Mi is történt meg pontosan? - néztem rá felvont szemöldökkel. Hiába voltam még ideges, ezt az erős célzást (mert az volt) mégis el kellett sütnöm. - Ha engedsz, hamarabb szabadulsz? Merlinre, Lily, hány fokot fordult veled a világ? Lázas vagy? - Túljátszott döbbenettel, majd aggódással pislogtam rá. - Nem ismerek rád. Velem is eljössz egy körre? - Nyilván nem komolyan tettem fel a kérdést, bármennyire is olyan volt a hangsúlyom. Egyszerűen nem tudtam hova tenni Lily Evans gyökeres megváltozását. Év végén még a vizsgáin is meg fog bukni, vagy mi? Csak azzal tudna az eddiginél is nagyobb meglepetést okozni. Na meg azzal, ha a feltett kérdésemre igennel válaszol. - Elvenni tőlem Jamest? Ne gondolkozz ilyeneken, babám. Ez nem legyen a te problémád. - Nem tudtam azt mondani, hogy "nem, nem veszed el tőlem, szó sincs róla". Valójában nagyon is úgy éreztem, hogy befurakodott a barátságunkba. Sőt, nem is ő furakodott be, James ugrott ki belőle. Nem azzal, hogy összejött Lilyvel, hanem azzal, hogy titokban jött össze vele. Ezt még jó ideig nem fogom tudni neki megbocsátani. Azt viszont elhatároztam, hogy Lilyvel nagyon jóban leszek, míg Jamesszel balhézunk. Hadd higgye csak el, hogy rá akarok mászni a kis barátnőjére. E terv fényében megnyerő mosolyt varázsoltam az arcomra, és minden eddiginél kedvesebben szóltam Lilyhez. - Mit szólnál hozzá, ha leülnénk valahova, és elmesélnéd, hogy is ment végbe benned ez a nagy változás? Biztos rengeteg izgalmas dolog történt veled a nyáron, ha így megváltoztál. Kíváncsivá tettél. - Ez valóban igaz volt.
Hát voltam már ennél kevésbé kínosabb helyzetbe is. Őszintén szólva , nem tudom hova tenni Black kirohanását, és cseppet ijesztő is. Fogalmam sincs miért tartozok neki magyarázattal. Az egy dolog, hogy ha James nem mondta el még a legjobb barátjának, gondolom, mert nem volt ideje rá... de hogy engem így faggasson. - Az történt meg, hogy megbeszéltük a dolgokat... és arra jutottunk, hogy együtt fogunk tovább harcolni. - jelentem ki nemes egyszerűséggel. Nem fogok a "romantikus" részére kitérni, ahogy a szemembe nézett, és csók után jutottunk erre. Ha James majd elmondja neki, elmondja. Én biztos nem fogom a nagycsarnokban erről beszélgetni. Arról nem is beszélve, én nem vagyok annyira jóba Siriussal. - Csak vicceltem, természetesen nem azért adtam be a derekamat. James kezd felnőni, és normalizálódni. Ennyi. - mindvégig kedvesen válaszoltam neki, de a következő kérdése kiveri a biztosítékot. Csak nézek rá döbbent képpel. Ezt a kérdést, most komolyan gondolta? - Persze Black, mit szólnál ha azonnal lemennénk a tóhoz ? - válaszomba próbáltam minél több gúnyt, arroganciát beletenni. - Még is minek nézel te engem ? - ezt már vérfagyasztóan kedvesen kérdezem vissza. Legszívesebben pofán vágtam volna, és elvonulnék órára. Legbelül azért reménykedem benne, hogy nem gondolta komolyan, és valamiért csak húzni akar. Tulajdonképpen fogalmam sincs mi baja velem, mikor egyértelműen bejelenti nem attól fél, hogy elveszem tőle. - Akkor nem értem, mi bajod velem ennyire. - jelentem ki. Nem szeretem ha valakinek problémája van velem, főleg ha fogalmam sincs miért. A következő felajánlására csak elnevetem magam.- Komolyan nem tudok rajtad kiigazodni. De addig nem beszélgetek veled, amíg nem öntesz tiszta vizet a pohárba, ugyanis látom hogy valami gondod van. - karba teszem a kezem, ezzel jelezve, hogy én ráérek, és hallgatom a kis meséjét. Nem szeretem a hátsó szándékokat...