Vér : félvér Kor : 34 Csillagjegy : Ikrek Státusz : Nimbus Racing Broom Co tulajdonosa Ház : Hollóhát Fészek : Monticola Párt : ICP Családi állapot : házas Karakterlap : Mr. Whitehorn Zene : Gold
Kedves apám! Igazán sajnálom, hogy sosem feleltem meg neked és sosem érhettem az én tökéletes bátyám nyomdokaiba. Soha, semmit nem csináltam neked elég jól, bár mentségedre szóljon, csak ritkán hánytad a szememre, mennyire felesleges a puszta létezésem is. Azért köszönöm, hogy miattad jöttem a világra.
Édesanyám, Joan Whitehorn
Drága anya! Nem is tudom, mi lett volna velem, ha te nem vagy. Te álltál mellettem, amikor szükségem volt rád, te szeretgettél apám helyett is és te hallgattad meg minden apró kis problémámat. Egyedül azt bánom, hogy sosem védtél meg a bátyám és apa sárba döngöléseitől, csak csendben hallgattál.
Nővérem, Harper Whitehorn
Szeretett nővérem! Olykor még most is hiányzik a sok együtt töltött, kellemes év. Mindig is velem voltál szívesebben, mint a bátyámmal, azt hiszem, remekül kijöttünk egymással. Te voltál a támaszom, én pedig a tiéd. Egészen addig, míg apánk rám nem hagyta a gyárát. Magadnak akartad, én nem adtam, most meg nem állunk szóba egymással.
Bátyám, Devlin Whitehorn Jr.
Egyetlen bátyám! Gyerek fejjel mindenhova követtelek, te voltál a példaképem és semmi másra nem vágytam, csak hogy veled lehessek. Csendben elviseltem a gyermeteg gonoszkodásaidat, a folytonos fölényességedet, mindent. Még azt sem róttam fel rengeteg hibád közé, hogy elvettél tőlem szinte minden figyelmet, hiszen miért is tehettél volna róla pont te? Ezektől eltekintve egész rendes voltál velem, még olykor odáig is merészkedtél, hogy játssz velem. Bár ne tetted volna… Kviddicsbalesetben meghaltál, a mai napig nem tudom elfelejteni a látványt, ahogy kicsavarodott testtel heversz a földön. Nyugodj békében, Dev.
Feleségem, Hestia [Jones] Whitehorn
Drága Hestia! Nem mondhatnám, hogy nagyon régóta ismerjük egymást, de nem bántam meg, hogy elvettelek. Talán ez rólad nem mondható el… Ne értsd félre, nem azért keresem máshol a boldogságot, mert melletted rossz lenne, egyszerűen csak… Ezen nincs mit megmagyarázni, én ilyen vagyok. De még mindig te vagy az első.
Fiam, Tyler Whitehorn
Kedves Tyler! Te vagy az elsőszülött fiam, sokáig a létezésedről sem tudtam. Miután hozzám kerültél, a kapcsolatunk akkor sem lett sokkal bensőségesebb. Olykor olyan, mintha közünk sem lenne egymáshoz. Tizenhat éves vagy, lassan felnőtt, de alig tudok rólad valamit. Nemrég vetted a bátorságot, hogy beismerd, a saját nemedhez vonzódsz. Ez nem igazán rázott meg, sőt, valójában nem érdekelt. Amíg nekem ebből nem származik hátrányom, addig felőlem azt csinálsz, amit akarsz. Sosem foglalkoztam veled annyit, amennyire szükséged lett volna. Foghatom a munkámra, de talán inkább az önző érdektelenségem lehet az oka. Sajnálom.
Fiam, Dorian Whitehorn
Kedves Dorian! Te vagy az első gyerekem az első feleségemtől, ki ne örülne a létezésednek? Én is büszke vagyok rád és boldog, hogy az apád lehetek, de ez nem változtat azon, hogy egy percem sincs rád. De talán az a legnagyobb baj, hogy nem is akartam, hogy legyen. Mostanra pedig már késő, sajnálom, hogy ennyire megromlott a kapcsolatunk. Talán jobb lett volna, ha anyádhoz költözöl.
Leányom, Hazel Whitehorn
Kedves Hazel! Nem vagy egy egyszerű eset, az biztos. Olykor az idegeimre tudsz menni a hisztijeiddel és a követelőzéseddel, de tudom, hogy csak figyelemre vágysz. Megértem, én is hasonló helyzetben voltam. Jobb apádnak kéne lennem, de én erre alkalmatlan vagyok. Szerencse, hogy Hestia sajátjaként nevel és imád téged.
Leányom, Flora Whitehorn
Kicsi Flora! Te vagy az első és egyetlen közös gyerekünk Hestiaval. Alig vagy négy éves, de már most tudom, hogy az anyádra ütöttél. Te vagy a legvidámabb és legőszintébb tagja a családunknak, mindenki tanulhatna tőled.
Sógornőm, Gwenog Jones
Hey, Gwenog! Sokan azzal ugratnak minket, hogy veled kellett volna összeházasodnom és nem Hestiaval, annyira jól kijövünk egymással. Jól megértjük a másikat és egy hullámhosszon jár az agyunk, kár, hogy gyakoriak köztünk a viták is. De én még ilyenkor is kitartóan támogatlak a kviddicsben, tudom, hogy a jövőben még sokra fogod vinni.
Mottóm
Do your best and Nimbus does the rest!
Amortentiám
Puskapor, fenyőfa, kávé
Különös jellegzetességem
Nem kenyerem a borotválkozás, ritkán lehet borosta nélkül látni. Kedvelem a drága öltönyöket és mindent, ami kifejezi társadalmi státuszomat.
Ami megnyugtat
erdő, mikor a kiszemelt vad szeme közé nézhetek, félhomály
Ami boldoggá tesz
Ha sikeresen lezárhatok egy feladatot vagy végre elkészülünk egy új seprűtervvel, marketingötlettel. Ha végre nyugodtan rágyújthatok egy szál cigarettára, anélkül, hogy bárki is zavarna.
Ami bosszant
Úgy nagyon általánosságban az emberek, de különösen a lassú és seggnyaló emberek. Gyűlölöm továbbá a sajtó összes dolgozóját és mindenkit, aki nem képes felfogni, hogy nem kérek belőlük.
Ahol jól érzem magam
erdő, irodám, szobám
Hobbim
Vadászat, egyszerűen imádom. Sok mindenbe belekezdtem már, hirtelen felindulásból rengeteg sportnak, művészetnek és egyéb szabadidős tevékenységnek nekiálltam, de mindre hamar ráuntam. Ez az egyetlen, ami ugyanúgy érdekel, mint a legelején, ha nem jobban.
Rossz szokásaim
Azt mondják, hol idegbeteg, hol nemtörődöm vagyok. Talán igazuk van, nem különösebben izgat.
Titkaim
Konkrét titkaim nincsenek, inkább csak témák, amiket mindenki tabunak érez a jelenlétemben. Ilyen a bátyám halála és az elkötelezettségi problémáim a feleségemmel szemben.
Legnagyobb félelmem
repülés…
Ami nélkül nem tudnék élni
Pénz. Egyszerre imádom és gyűlölöm az életkörülményeimet.
A családom nekem
Túl sok.
Ha én nem lennék
Akkor a Nimbus Racing Broom Company Ifjabb Devlin Whitehorn tulajdona lenne. A feleségem más felesége lenne, a gyerekeim más gyerekei lennének.
Amit rólam beszélnek
Még idén elő fogok rukkolni egy új versenyeprűvel, ami minden eddigit felülmúl. Az NRBC a következő kviddics világbajnokságon is első számú szponzorként fog feltűnni.
Amit szeretek magamban
Tudod mit szeretek? A pénz szeretem. Magamban, magamon, a zsebemben, más zsebében, a bankban, mindenhol. Te is szereted, mi? Kár, hogy neked nincs annyi, mint nekem. Ez is bizonyítja, hogy én egy nagyon boldog, értékes ember vagyok. Oh, mégsem.
Amit utálok magamban
Tudod mit utálok? A pénzt utálom. Magamban, magamon, a zsebemben, más zsebében, a bankban, sehol. Tönkretesz. Ad, mindent megad, majd mindent elvesz. Mindenem megvan és semmim sincsen.
Kinézetem
Nem nőttem túl nagyra, de ez nem igazán zavar. A testalkatom teljesen átlagos, sőt, lényegében az egész külsőm az. Barna haj, kék szem, borosta… Nincs ebben semmi említésre méltó. Inkább azt figyeld, milyen jól áll az új, méretre szabott öltönyöm. Nem volt olcsó, de a minőségre adni kell. Olyan ez, mint a versenyseprűk.
Múltam
Az élet tökéletes, a világ úgy a legjobb, ahogy van, mindenki boldog és mindenki szeret mindenkit. Hah, lófaszt. Tudod mi az élet? Egy hatalmas színjáték, a sors kiosztja neked a lapokat és ha szerencséd van, nem egy düledező viskóban sírsz majd, hanem egy tengerre néző luxus lakosztályban. Tudom, hogy irigyelsz engem, ó, hogy is ne irigyelnél? Szeretnél ennyi pénzt, igaz? Szeretnél egy virágzó céget és alárendeltek tömkelegét a segged alá, ugye? Azt akarod, hogy tudják a neved és veled legyenek tele az újságok, mi? Hát akkor nagyon buta vagy, drága barátom. Ne akarj mindent, mert nem lesz semmid. Kurvára nem lesz semmid. Na, nem mintha most lenne bármid is. Ki vagy te hozzám képest? SENKI. És én ki vagyok? Caspar Whitehorn, Nagy-Britannia egyik legvagyonosabb embere. Most pedig gyere, megmutatom mennyi minden rothad a csillogás alatt.
Az angyalarcú kisfiú sóvárogva figyelte a tökéletes fiút és aput. A házuk melletti kviddicspályán játszottak, a tökéletes fiú remek érzékkel célozta meg a kvaffal a napfényben csillogó karikákat. Apu minden igyekezete ellenére sem tudta kivédeni a labdazáport. Az angyalarcú kisfiú arra gondolt, bárcsak ő is ilyen jó lenne. De ő semmiben sem volt jó. Legalábbis az apja ezt mondta neki.
Az angyalarcú kisfiú rajongott a bátyjáért, amit a tökéletes fiú természetességgel kezelt. Érte mindenki rajongott, hogy is ne rajongtak volna? Néha mégis leereszkedett az öccséhez. Játszottak, tanítgatta erre-arra, amíg apu nem talált fontosabb elfoglaltságot neki. Meg akarta tanítani kviddicsezni az angyalarcú kisfiút. A tökéletes fiú tizennégy éves volt, mikor egy gurkó eltalálta, lelökte a Nimbus seprűjéről és darabokra törte a testét. Az angyalarcú kisfiú talán sosem fogja elfelejteni a földre hulló kicsavarodott testet - hogy is feledné, mikor apu minden alkalommal szembesíti saját tökéletlenségével és hibáival. Azóta az angyalarcú kisfiú egyedülmaradt fiúvá vált.
Az egyedülmaradt fiúnak rengeteg barátja volt. Mind szerettek nála lenni, hiszen ott lehetett kviddicsezni, rohangálni a hatalmas házban és házimanók szolgálták ki őket. Az egyedülmaradt fiú szeretett a barátaival lenni, de a barátai nem szerettek vele lenni. Nála lenni szerettek. Az egyedülmaradt fiú megtanulta, hogy az emberek valójában nem egymást szeretik, csak azt, ami az ember mögött áll. Megtanulta, hogy senkiben sem lehet megbízni, ha amihez hozzáérsz, az mind arannyá válik. Ahogy az egyedülmaradt fiú felcseperedett, megcsömörlött férfivé vált.
A megcsömörlött férfi tudta, hogy az életnek nincs értelme, de úgy kell tenni, mintha valójában nagyon sok lenne. Az emberek mindent egymásra halmoznak és mutogatják a többinek: nézd, nekem nagyobb házam van, mint neked, én boldogabb vagyok nálad. De a megcsömörlött férfinek hiába volt virágzó gyára, nagy háza, hatalmas birtoka és gyönyörű felesége, nem volt boldog. Talán soha nem is volt az. Aztán már nem is volt gyönyörű felesége, mert a gyönyörű feleség olyan férfit keresett, aki szeret úgy csinálni, mintha. Az élet ilyen úgy csinálni minthákból áll, állapította meg a megcsömörlött férfi. A megcsömörlött férfi tehát másik feleséget keresett az egyre növekvő cége mellé. A gyerekei is növekedtek, de a megcsömörlött férfi nem volt velük. Néha úgy csinált, mintha, de valójában nem. Az nem vezet semmi jóra, ezt már megtanulta. Új év, új seprű, új szerető, új remények, új lehetőségek. De a megcsömörlött férfi már nem foglalkozott ezzel, nem foglalkozik ezzel. Mert ő már tudja, hogy minden év ugyanolyan, csak úgy csinálunk, mintha nem így lenne. Mert mindig úgy csinálunk, mintha.
Ha újrakezdhetném
Elmennék egy távoli országba és egy életművész lennék.
Ha egy napig bármit tehetnék
Porig égetném a Nimbus gyárat néhány órácskára, ami utána csodák csodájára, mint valami főnix, magától újraépülne.
Ha kitörne a háború
Remek üzletet csinálnék belőle. Seprűre mindig szükség van.
Ha meghalnék
Nagyon drága lenne a temetésem és a halotti tor. Mindenki úgy tenne, mintha nagyon szeretett volna életem során. Ha van élet a halál után, akkor remélem, nem kell látnom, amit hátrahagytam.