Vér : félvér Kor : 30 Csillagjegy : Mérleg Státusz : RFC pártvezető, Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztály vezetője Ház : Mardekár Fészek : Monticola Párt : RFC Oldal : sötét Családi állapot : házas, pff Karakterlap : Gyönyörködj! Zene : Most accurate song in the world
Vas. Ápr. 12, 2015 1:21 pm
Harold Minchum
Becenevem:
olyan nincsen, még csak eszébe se jusson senkinek, Mr. Minchum, esetleg uram
Nemem:
férfi
Korom:
30 év
Születési évem:
1955
Csillagjegyem:
Mérleg
Végzettségem:
Roxfort és Plumonbea
Munkahelyem:
Mágiaügyi Minisztérium
Státuszom:
RFC pártvezető, Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztály vezetője
Házam:
Mardekár
Fészkem:
Monticola
Politikai elkötelezettségem:
RFC
Oldalam:
sötét
Családi állapotom:
házas, pff
Patrónusom:
Pálcám:
magyal, sárkányszívizomhúr, 10 hüvelyk
Vérem
félvér
Édesapám, Travis Minchum
Még a születésem előtt meghalt. Ami szerintem nagy szerencse, mert a képek alapján nagyon ronda volt.
Édesanyám, Ophelia Minchum
Hisztis egy ribanc. Senkit nem utáltam még soha úgy életemben, mint anyámat, pedig én aztán tényleg elég sok embert rühellek. Úgy mindenkit. De anyám különleges helyen van, fent a toplista csúcsán. Szerintem kiskoromban sem szeretett engem soha, most meg már egyenesen rám sem néz. Azt mondja, szégyent hoztam rá. Valójában mindig ezt mondta, amikor nem csináltam semmit, akkor is. Siralmas kölyökkorom volt mellette, alkoholista volt és mindenért engem hibáztatott. Sok éve nem beszéltem már vele, lehet meg is halt. Én örülnék neki.
Feleségem, Paloma Minchum
Ostoba, könnyelmű és könnyen befolyásolható nő. Néhány éve vettem el feleségül, de a házasságunk… nos, az valójában mindennek nevezhető, csak házasságnak nem. Együtt élünk, elvileg aktív életet, azonban sajnos nemrég a feleségemről kiderült, hogy meddő. Valójában persze nem az, de nem kell, hogy az emberek kíváncsiskodjanak, hogy miért nincsenek saját gyerekeink. Egyébként az esküvő sem az ő ötlete volt és nem is akarta. Megzsaroltam, nem éppen szép dolgokkal. Amilyen idióta volt, nem hogy segítséget kért volna valakitől, hanem belement a dologba. Azért annyira nem rossz vele, tartja a száját, mos, főz, takarít, mintha lenne egy állandó bejárónőm, akit még fizetnem sem kell.
Nevelt fiam, Michael Godeva
Tizennégy éves, három éve van nálam. Rendes srác, mindig jól viselkedik és soha nem volt rá egy árva panaszom sem. Nem is lehet, hiszen mindent megtesz, hogy jól viselkedjen. Tudja, hogy másképpen nagyon kikapna, ha megtudnám, milyen csínyeket követett el. Még az a szerencse, hogy nem szokott ilyeneket csinálni. Hamar megtudná, milyen a Minchumok istene.
Nevelt leányom, Leona Godeva
Michael ikertestvére. Nem állt szándékomban őt is magamhoz venni. A testvére megtetszett az árvaházban, ezért őt el akartam vinni, a lány viszont egyáltalán nem érdekelt. Ikreket azonban nem túl jó ötlet elválasztani egymástól, ezért kénytelen-kelletlen őt is hazavittem. Egyáltalán nem bírom a lányt, pedig teljesen olyan, mint a bátyja. Le sem tagadhatnák egymást. Rá sem szoktam nagyon nézni, nem érdekel, hogy miket csinál. Amíg nem hoz szégyent magára és rám, ugyanúgy vagyok vele, mint a többivel: nem fontos.
Nevelt fiam, Donald Thatcher
Csak egy éve fogadtam örökbe, de már most úgy érzem, hogy nem volt a legjobb ötlet. Nagyon ijesztő gyerek, még én is félek tőle. Olyan tekintete van, hogy felnyársalja vele az embert, nem szívesen találkoznék össze vele egy sötét sikátorban. Nem mintha bármi esélye lenne ellenem, de akkor is. Még egyszer sem hallottam beszélni sem, biztos néma. Otthon legalább semmi rosszat nem csinál, csak éjjel-nappal a szobájában kuksol, lehúzott redőnnyel, a teljes sötétben. Lehet, vámpír.
Nevelt fiam, Rafael Daralis
A legkisebb kölyök, tizenegy éves, idén kezdte a Roxfortot. Szerencsére, mert nem tűrném meg, ha otthon lábatlankodna. Nem mintha nekem kellene foglalkoznom vele vagy bármit is csinálom, de azért nem szeretem, ha ott vannak. Már a tudat is bosszantó. Amúgy eddig nincsen vele baj, a Roxfortban állítólag nagyon rossz gyerek, de az nem érdekel. Amíg nem látom, addig nem fontos, itthon meg úgyis megtanulja majd, mi a rendes viselkedés.
Mottóm
"Az ember színe fehér." "Nem követem a szabályokat. Én alkotom őket." "Nincs megvetendőbb hatalmasabb, mint a félelemre alapozott tisztelet."
Amortentiám
túró, falfesték
Különös jellegzetességem
Nagyon hangos vagyok és sokat káromkodok. Ez szokott legelőször feltűnni az embereknek
Ami megnyugtat
Ha valami úgy sikerül, ahogyan az elterveztem. Ha meghunyászkodnak előttem az emberek. Azt hallani, hogy „igen, uram”, „azonnal, uram” vagy „máris, uram”.
Ami boldoggá tesz
Ha irányíthatok és parancsolhatok.
Ami bosszant
Ha nem nekem van igazam. Pontosabban, ha nem fogadják el az emberek, hogy igazam van. Ugyanis mindig, MINDIG nekem van igazam.
Ahol jól érzem magam
Sehol, tulajdonképpen. Mindig, mindenhol találok valami kivetnivalót valamiben. Mert az emberek nem végeznek jó munkát.
Hobbim
Emberek megalázása és földbe döngölése. Hatalmasnak érzed magad tőle és mindenhatónak. Jó érzés látni, hogy mások jobban szenvednek nálad. Na, nem mintha én annyit szenvednék.
Rossz szokásaim
Nagyon könnyen be tudok gurulni, és akkor teljesen elkattanok. Bárkinek képes vagyok nekiesni, akárhol és akármikor. Néha a legrosszabb helyen esik meg. Volt már rá példa, hogy ordítva, kapálózva és káromkodva rángattak ki a tárgyalóteremből.
Titkaim
Meleg vagyok.
Legnagyobb félelmem
Hogy kiderül a titkom és hogy emiatt a megaláztatások céltáblájává válok. Mert alázni jó az embereket, de a megalázottságnál nincsen rosszabb.
Ami nélkül nem tudnék élni
Kamillatea és csúnya szavak. Azt hiszem, ezek nélkül végem lenne, nem lenne miben levezetnem a stresszt.
A családom nekem
semmit nem jelent. Azt sem tudom, minek van. Ja, de. Mert muszáj, hogy legyen.
Ha én nem lennék
A világ sokkal szegényebb lenne, egy olyan elme, mint én, nagyon sok jót tehet ezzel a világgal.
Amit rólam beszélnek
Bolondnak és elvetemültnek tartanak. A legtöbben megtartják velem a több lépés távolságot, sokan pedig messze elkerülnek, ha meglátnak. Pedig sokkal okosabb vagyok, mint azt gondolják.
Amit szeretek magamban
Mindent. De legfőképpen az eszemet és a szépségemet.
Amit utálok magamban
Nincsen semmi, tökéletes vagyok
Kinézetem
Nem vagyok túl magas, izmosnak meg végképp nem mondhatom magam, de azt hiszem, ezek ellenére nem rendelkezem taszító külsővel. Sőt akár bálvány is lehetnék. Sötét, majdnem fekete hajam van, ami olyan puha és bársonyos, mint egy selyemhernyó. Ezért odáig szoktak lenni. A szemeim zöldeskékek, vagy valami ilyesmi, nem igazán tudom. Nagyon kifinomult és elegáns az öltözködési stílusom.
Múltam
Gyerekkoromat teljesen egyedül töltöttem anyámmal, egy istenhátamögötti tanyán. Vagyis nem tanya volt, de egy olyan ház, amit szinte lehetetlen volt megközelíteni. Apám a születésem előtt meghalt, nagyobb testvérem meg nem volt, hogy elszórakoztasson. Anyám teljesen bekattant, hogy elveszítette a férjét, ezért vitt el oda, mindentől elzárva. Rettegett az emberektől, depressziós volt, alkoholista, és még sorolhatnám. Ennek pedig én ittam meg a levét, tekintve, hogy hat mérföldes körzetben én voltam az egyetlen élő, emberi lény, akin kitölthette a dühét. Nem csoda hát, hogy ezer örömmel otthagytam, amikor megkaptam a levelet a Roxfortból. Ott aztán fordult a kocka. Én lettem az, aki bántott és mindennek elhordott mindenkit. Már megértettem, milyen érzés volt, bár lehet, hogy anyám nem érezte magát úgy jobban tőle, mint én. Az iskolai hierarchiában is tornáztam feljebb magam, nem a legtetejére, de eléggé ahhoz, hogy az aljanép megfutamodjon tőlem. És most is ez megy.
Ha újrakezdhetném
mindent ugyanígy csinálnék
Ha egy napig bármit tehetnék
istencsászár lennék
Ha kitörne a háború
röhögve nézném végig
Ha meghalnék
az nagyon, nagyon szomorú lenne. Én sírnék.
Playby: Ben Whishaw
Admin
Vas. Ápr. 12, 2015 8:11 pm
Gratulálunk, házad a Mardekár!
Gratulálunk, fészked a Monticola!
Magyal, sárkányszívizomhúr, 10 hüvelyk
Státuszod: RFC pártvezető, Mágikus Balesetek és Katasztrófák Főosztály vezetője