Mostanában csak ritkán találkoztunk a bátyámmal, így az ilyen hétvégi találkáink egyre nagyobb jelentőséggel bírtak. Ilyenkor általában egy egész napot együtt töltöttünk, Roxmortsban császkáltunk és megosztottuk egymással, ami az elmúlt időben történt velünk. Mindig volt mesélni valónk a másik számára, ha más nem is, akkor legalább az iskolai események. Imádtam hallgatni, amikor a Plumonbea-ről beszélt, még akkor is, ha szomorúsággal töltött el a tudat, hogy én talán sosem járhatok majd oda. De legalább az ábránd megmaradt... A Szellemszállástól nem messze, egy fás részen üldögéltünk egy padon és megosztoztunk egy zacskó édességen. A Mézesfalásba is beugrottunk, ez amolyan tradícióvá vált az évek során, valahogy Aidennel volt a legfinomabb a tejkaramella és a medvecukor. Utóbbit tulajdonképpen nem is szerettem annyira, de olyan szép emlékeim fűződtek hozzá, hogy mindig azt is vetettem Aidennel. Ugyanis ilyenkor mindig ő fizetett, pedig én is kaptam zsebpénzt otthonról. Többet is, mint amennyit elköltöttem, nem szerettem vásárolni. Sosem értettem azokat a lányokat, akiket ez örömmel tölt el. - Mikor is vizsgázol? - fordultam a bátyám felé, miután kivettem a papírzacskóból egy boci alakú karamellt. - Csak hogy tudjam, mikor kell majd szurkolnom neked. Persze egyértelmű, hogy Aiden enélkül is könnyedén vette az akadályokat. Mindig is nagyon jól tanult, elismertem ezért, kevesen veszik ilyen komolyan a tanulmányaikat.
Aiden E. Rosier
Vér : aranyvérű Kor : 20 Csillagjegy : Bika Státusz : Plumonbea hallgató Ház : Hollóhát Fészek : Saltusque Párt : ICP Családi állapot : egyedülálló Karakterlap : A. E. R. Zene : Did you hear the rain?
Hétf. Aug. 10, 2015 1:03 am
Alicia & Aiden
Imádtam a húgomat, jelen pillanatban az egyetlen olyan ember volt, akit fontosnak tartottam az életemben és meg tudtam nevezni. De ez már gyerekként is így volt, akkor is az időnk nagy részét együtt töltöttük otthon. Ami nem tudom, hogy melyikünknek volt furcsább. Mert lehet, hogy testvérek vagyunk, de a fiú-lány testvérpárok ritkán vannak ennyire szoros kapcsolatban kisgyerekként, amennyire én tudom. De annyira nem is fontos, csak az, hogy továbbra is megmaradt a kapcsolatunk olyan jónak és szorosnak, amilyen volt. Éppen ezért sajnáltam én is, hogy olyan kevésszer látom mostanában, aminek a legfőbb oka az volt, hogy mindketten végzősök voltunk. Ő itt, én pedig a Plumonbea-n. Vele ellenben nekem a medvecukor volt a kedvencem, de csakis a legtöményebb, leggejlebb és legcukrosabb édességek után, amiket rajtam kívül aligha evett meg tíz másik ember. Én viszont imádtam, bár szerencsére nem ettem túl sokszor. Akkor már gurulnék. - Még másfél hónap, a pontos dátumot így hirtelen meg nem mondom neked. De már úgyis megtanultam rá mindent, amit kellett, nem kell azon aggódnom, hogy egy nap ide vagy oda. Csakis azon, hogy szurkolsz-e majd nekem -mosolyodtam el. Nekem tényleg nagyon sokat jelentett a tudat, hogy ő hátulról mindig támogatott, még ha csak gondolatban is. Néha biztosra vettem, hogy ez is segít abban, hogy jól teljesítek. -És te, hogy teszed le a RAVASZ-okat? -Mondat közben elcsentem egy karamellát a zacskójából. -Vagy csak amihez éppen kedved van, azzal kezdesz valamit?