HomeHome  WeblapWeblap  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FRPG toplista
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Szept. 10, 2017 5:20 pm-kor volt itt.
Testvéroldalunk
Dán kisváros a semmi közepén. Katonai diktatúra. Kitörni készülő botrány.
A Memento Mori testvéroldala. Csatlakozz hozzánk ott is!
Chatbox
Adminok
x elbírálás
x canonok
x pb lista

x csoportok
x archiválás
x pontozás

x karbantartás
x moderálás
x pontozás
Legfrissebb reagok
» Ted
by Andromeda Tonks
Csüt. Ápr. 21, 2016 6:49 pm


» Travers & Dolohov
by Alastair Travers
Kedd Jan. 12, 2016 12:39 am


» Nathan & Carol
by Caroline Mulciber
Vas. Jan. 10, 2016 1:39 am


» Alastair Travers
by Admin
Csüt. Jan. 07, 2016 7:43 pm


» Desert Empire
by Vendég Szer. Jan. 06, 2016 6:52 pm

» Skulduggery
by Vendég Hétf. Jan. 04, 2016 4:34 pm

» Neminra világa
by Vendég Hétf. Jan. 04, 2016 9:51 am

» Evelyne & Aaron
by Evelyne Diggory
Szomb. Dec. 19, 2015 5:29 pm


» Lily and James (Potterek)
by Lily Potter
Kedd Dec. 15, 2015 12:23 am


» Marl & Oliver
by Oliver McKinnon
Hétf. Dec. 14, 2015 9:26 pm


» Mr. Prewett & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Hétf. Dec. 14, 2015 9:04 pm


» Keresett karakterek
by Tyler Whitehorn
Pént. Dec. 11, 2015 11:22 pm


» Maisie kapcsolatai
by Maisie Beverly
Pént. Dec. 11, 2015 11:07 pm


» Ágas és a többiek
by James Potter
Csüt. Dec. 10, 2015 9:16 pm


» McLaggen
by Byron McLaggen
Szer. Dec. 09, 2015 7:00 pm


» Brody Amherst kapcsolatai
by Brody Amherst
Szer. Dec. 09, 2015 6:42 pm


» Harold & Caspar
by Harold Minchum
Szer. Dec. 09, 2015 6:21 pm


» Mr. Minchum
by Harold Minchum
Kedd Dec. 08, 2015 11:50 pm


» Jenessa és mások
by Jenessa Mulciber
Kedd Dec. 08, 2015 11:36 pm


» Narcissa Malfoy kapcsolatai
by Narcissa Malfoy
Hétf. Dec. 07, 2015 12:39 am



» Az élő cikesz
by Eliot Makepeace
Vas. Dec. 06, 2015 10:26 pm


» Dominic H. Linwood
by Dominic Linwood
Vas. Dec. 06, 2015 9:22 pm


» Tyler hates cats
by Tyler Whitehorn
Vas. Dec. 06, 2015 5:55 pm


» Tyler Whitehorn
by Admin
Vas. Dec. 06, 2015 1:17 am


» Gwenog & Oliver
by Oliver McKinnon
Szomb. Dec. 05, 2015 12:45 pm


» Lucius & Levin - 1981
by Levin Dolohov
Szomb. Dec. 05, 2015 12:32 pm


» Vanessa & Jamie & Caradoc
by Vanessa Dearborn
Pént. Dec. 04, 2015 10:55 pm


» ★ Carol
by Caroline Mulciber
Csüt. Dec. 03, 2015 2:23 pm


» Caradoc Dearborn kapcsolatai
by Caradoc Dearborn
Kedd Dec. 01, 2015 6:50 pm


» Kapcsolatok
by Admin
Kedd Dec. 01, 2015 5:08 pm


» Perselus Tobias Piton
by Perselus T. Piton
Kedd Dec. 01, 2015 1:25 pm


» The Age Of The Marauders
by Marlene P. McKinnon
Hétf. Nov. 30, 2015 5:00 pm


» Marlene P. McKinnon
by Admin
Hétf. Nov. 30, 2015 3:51 pm


» Caspar & Gwenog
by Caspar Whitehorn
Vas. Nov. 29, 2015 12:35 am


» Oliver McKinnon
by Admin
Pént. Nov. 27, 2015 9:18 pm


» Nathan Winslow
by Admin
Pént. Nov. 27, 2015 9:16 pm


» Fabian Prewett
by Admin
Pént. Nov. 27, 2015 3:53 pm


» Vanessa Dearborn
by Admin
Hétf. Nov. 23, 2015 11:49 pm


» Jenessa & Theo
by Jenessa Mulciber
Pént. Nov. 20, 2015 2:40 pm



Share | 
 

 Lola & Cole

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Vér : aranyvérű
Kor : 23
Párt : MM
Oldal : sötét
Családi állapot : eljegyzett
Karakterlap : Miért érdekel?
Zene : hamarosan


Hétf. Júl. 20, 2015 1:02 am




Lola & Cole

Well I found you again



Fogalmam sincs, mióta várom ezt a pár napot, mikor végre nyugtom lehet a munkahelyemen dolgozó sok idiótától, és azt csinálhatok, amit akarok. Nem fog sokáig tartani, ezért ezt a kevés napot is ki kell használnom, amíg otthon a házimanók feldíszítik a kastélyt. Nem különösebben hiányzik az, hogy én is ott legyek a családommal.
Az utóbbi időben is egyre gyakrabban látogattam Londonba, mindig is imádtam az elegáns, büszke épületeket és magát a hangulatot - muglik mindenhol ugyan, de ezt mostanra megtanultam ignorálni. Igyekeztem csak annyit beszélni hozzájuk, amennyit muszáj, és emellé rettenetesen sajnálom is őket, amiért így kell élniük.
Se apámnak, se anyámnak nem tetszene, ha tudnák, hogy most itt vagyok, ebben biztos vagyok. Ők messziről elkerülik a sok muglira hivatkozva, mondván, hogy a sárvérűek is ezek közül kerülnek is. Igazság szerint a város tényleg olyan behatású, mint valami óriási hangyaboly, amit le kéne önteni forró vízzel. Néha kifejezetten tudnak irritálni ezek az emberek az ostobaságukkal és az értetlenségükkel.
Harrods. Ha apám vagy anyám megtudná, hogy éppen egy mugli áruház étteremszintjén lófrálok, mintha egy lennék közülük, nem érdekelné őket, hogy huszonhárom vagyok, megbüntetnének. Ha szerencsém van, megúszom egy pofonnal, ha nincs...
Nagyon remélem, senki nem fog innen megismerni. Csak nem állították rám valamelyik házimanót, az már tőlük is sok lenne... most magamat nyugtatom, nagyszerű.
Végigmérem a helyiséget, hátha találok még üres asztalt, amikor váratlanul kiszúrok valakit; bár pár másodpercig figyelnem kell, hogy leessen: éppen Lola Mourinho-t bámulom, ugyanazon a helyen, ahol legelőször összefutottunk.
Milyen ironikus.
Félvigyorra húzom a szám és enyhén leszegem a fejem, nagyjából mint ahogy a ragadozó néz az áldozatára. Meg sem fordul a fejemben, hogy gyorsan eltűnök, mielőtt ő is észrevenne engem, épp ellenkezőleg. Megigazítom fekete selyemingemet és vörös nyakkendőmet, aztán magabiztos léptekkel elindulok az asztala felé: nem lep meg, hogy a legcsöndesebb sarkot választotta, ahol lehetőleg senki nem zavarja.
Rajtam kívül, természetesen.
- Nahát, micsoda meglepetés - lépek oda egy visszafogott és udvarias mosoly kíséretében, pontosan úgy, mintha Roxmortsban futnánk össze. Pedig valljuk be, annak az esélye, hogy egy ekkora városban, egy ekkora étteremben megtaláljuk egymást, elég kicsi.
Jobb kezem a hátam mögé teszem és meghajtom a fejem, pontosan ahogy tanultam; tudom, hogy ő ettől kicsit sem fog hátast dobni, még mindig nem, de ettől függetlenül sosem felejtettem el, hogy így köszöntsem.
- Leülhetek?
Bár nem mindig tartottam ezt a kifejezetten udvarias stílust vele szemben, sőt, úgy gondolom, legalább kezdésnek jó lesz. Persze ha nemet mondana, akkor is le fogok ülni, ez teljesen egyértelmű.






Megjegyzés: kezdő:3 || Szavak: --


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Vér : félvér
Kor : 17
Oldal : világos
Családi állapot : egyedülálló


Kedd Júl. 21, 2015 10:50 pm

Cole Lola

Ez annyira nem az én asztalom… ez a családosdi. Az egész karácsony elvesztette a hangulatát, s bár meglepő módon, még én is erőlködöm, hogy az öcsémnek legalább valamiféle illúziót fenntartsunk még, meg hogy hátha megidéződik bennem is a karácsony szelleme, de a dolog jobban kiakaszt és kimerít, mint az ember gondolná. Pláne, hogy ilyenkor bármerre járok, mindenhol örvendező családok, vagy a családi ünnep utolsó kellékeiért rohangáló emberek időznek. Téli szünet van és én össze vagyok kényszerítve a két testvéremmel és az apámmal. Besokalltam, pedig még csak pár napja jöttem el a kastély falai közül. Le kellett lépnem, s kicsit a saját magányomban töltenem.
Asztalt vadászni nehezebb volt, mint gondoltam volna, de végül sikerült megtalálnom ezt a helyet, ahol most is ülök. Ráadásul nekem nem felelt meg egy kósza asztal a tömeg közepén, nekem az egyik szélső, félreeső zug kellett, így addig kellett kőröznöm, míg fel nem szabadult a kiszemelt asztal, majd versenyt futnom érte, s kissé pofátlanul becsusszannom három vihogó lány elé, akik utána felcsapott orral kezdtek arról sápítozni, milyen bunkó is vagyok. Nem érdekel, ez az én helyem. Kabátom székem háttámlájára tettem, sapkám, kesztyűm, sálam a magam melletti székre, ahogy a táskám is. Talán fura lehet, hogy egy mugli helyen vagyok, de muszáj volt kicsit kiszakadnom a világomból. Kellett egy kis teljes magány, itt pedig az emberek önzőek, csak magukkal törődnek, ami az jelenti, engem mindenki békén fog hagyni. Az asztalon egy nagy papírpohár gőzölgő kakaó és egy csomag puszedli van, de pár perc múlva megtoldom a táskámból előszedett füzettel és puhaceruzával. Tudtam előre, hogy mugli eszközöket kell magammal hoznom, hiszen lehet kitörné a nyakát egy mellettem elsétáló kósza pillantású ember, aki pergament és pennát látna nálam, vagy mozgó motívumokat. Nem lenne szerencsés. Tökéletesen megfelel nekem ez is, legfeljebb majd utólag megbűvölöm a rajzot, amúgy is csak magamnak készítem, gyakorlásból. Igazából alapból nem tudtam mit fogok rajzolni, de végül megihletett a poharam, így azt állítom be, elég távol csúsztatva ahhoz, hogy jó szögből lássam, s köré pakolom még szép csendéletben a sapka-sál-kesztyű kombóm, hogy egy harmonikus látványt vázoljak fel magamnak, majd elkezdem a vezér vonalakat felvenni. Még régebben szereztem pár könyvet, ami tudományosan foglalkozott a rajzolni tanulással, s sok okos dolgot tanultam belőle, amit szeretek kamatoztatni gyakorlás közben.
Éppen elképesztően belemélyedve húzogatom a vonalakat, s végzem az aprólékos munkát, mikor egy ismerős hang egészen közelről szólít meg. Annyira meglepődöm, hogy ijedtemben erős vonallal szántom ketté a sapkám egyik felét, kicsit a sálba és a kesztyűbe is belelógva. Először csak hirtelen rákapom a tekintetem, majd a plafon felé nézek, s sóhajtok egyet. Inkább az elrontott rajz miatt. Cole „rámerőltetett” társaságához már egészen kezdek hozzászokni. - Mondanám, hogy milyen váratlan meglepetés, de lassan már meg sem lepődöm a véletlen összetalálkozásokon. - mondom félig éllel a hangomban, de azért alapból nem bunkón. - Ha szeretnél… amúgy is már… végeztem.- mondom, majd lemondó pillantást vetek még rajzomra, végül becsukom a füzetet, s a táskámba csúsztatom, majd utána dobom a felszerelésem is, az hatóra hűlt kakaóm meg magam elé húzom, s lassan bele is kortyolok. - Kérsz? – kérdezem a puszedli felé bökve, majd én el is veszek egyet, s beleharapok. Nem olyan finom, mint anyáé, de megteszi. - Mi járatban ilyen… periférián kívüli helyen? – kérdezem célozva a mugli területre, mert gondolom azért ült le, hogy beszélgessünk. Kifejezetten béna beszélgető partner vagyok, de ezt már tapasztalnia kellett és mégis időről időre összefutunk és egyszer sem mulasztja el a társaságom. Még mindig gondolkodom rajta, hogy ezen nevessek, sírjak, vagy meneküljek. Kicsit is-is.

Boys are stupid, throw rocks at them.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Vér : aranyvérű
Kor : 23
Párt : MM
Oldal : sötét
Családi állapot : eljegyzett
Karakterlap : Miért érdekel?
Zene : hamarosan


Szer. Júl. 22, 2015 1:00 am




Lola & Cole

Well I found you again



Csak azután veszem észre, mit csinál, mikor megszólítom, ugyanis úgy összerezzen, hogy az egészet áthúzza egy nagy vonallal. Érdeklődve pillantok le a papírra; bár még közelről sincs befejezve, egész szépen alakul. Ha érzek is minimális mennyiségű bűntudatot, nem mutatom.
Bujkáló, halvány félmosollyal pillantok le rá, amiből az süt, hogy tudok valamit, vagy sok mindent, amit ő nem. Ami természetesen nincs így.
- Talán nem véletlen. A sors is így akarja. – Nem, változatlanul nem unom, hogy rejtett célzásokkal zaklassam, sőt, kifejezetten jól szórakozom rajta. Egyszer sem számítok pozitív visszajelzésre, sőt, egyáltalán visszajelzésre sem – gyakran hagyja figyelmen kívül ezeket a megjegyzéseket –, de azért a világért sem fejezném be.
Elkapom a lemondó pillantását, és végig fürkésző tekintettel nézem az arcát, amíg leülök. Nem próbálom meg leplezni.
- Nem végeztél – mondom ki a nyilvánvalót, és enyhén félrebillentett fejjel, rezzenéstelen arccal nézek rá továbbra is. Nem is pislogok rendszeresen. – Miattam tetted el. Nem lehet már kijavítani?
Ez a saját nyelvemen már majdnem felért egy bocsánatkéréssel. Majdnem, természetesen. Én meg a bocsánatkérés, arra senki ember fia ne számítson.
- Puszedli? – kérdezek vissza, amikor megkínál, és elveszek egyet. Hosszú másodperceken keresztül bámulom, mire végre beleharapok, és akkor is homlokráncolva nézek magam elé. Azonnal lehozom a következtetést, hogy nem házi, de most az egyszer erre nem teszek lekicsinylő megjegyzést, és felpillantok az újabb kérdésére.
- Periférián kívüli? – vonom fel a szemöldököm, és majdnem mosolyra húzom a szám. – Micsoda szóhasználat. Meglógtam anyámék elől, ha már így megkérdezted.
Nem hazudtam túl nagyot, lehettem volna otthon is, de nem kértem belőle. És mondhattam volna valami sznob hülyeséget is, de most hirtelen nem jutott eszembe semmi.
Igen, tisztában vagyok vele, hogy elég esetlen beszélgetőpartner, esetlen és nem béna. Sok oka van annak, hogy gyakran felkeresem, köztük ez is: megfigyeltem, hogy minél gyakrabban találkoztunk, annál többet sikerült beszéltetnem. Ezt is valamiféle áttörésnek könyveltem el.
Másrészről meg… fogalmam sincs. Olyan kicsinek és védtelennek, elesettnek tűnik, akkor sem tudnám magam távol tartani tőle, ha akarnám. Érdekel.
- Mellesleg ezt én is kérdezhetném, drága. – A kezdetektől fogva így hívtam. Mégse mondhattam azt, hogy drágám, véleményem szerint amúgy is nagyon hülyén hangzik, ezért maradt egyszerűen „drága”. – Nem túl forgalmas hely ez egy olyasvalakinek, mint amilyen te vagy? Sokkal több az ember, mint Roxmortsban.
Az asztalt kereső muglik úgy köröznek körbe-körbe, mint a vadászó héják. Milyen szánalmas.
Váratlanul egy kar súrolja a hátamat, én pedig reflexből megfeszülök és elhúzom a szám – az a férfi hozzám ért. Nagyszerű, mosathatom is ki az ingemet.
Gyorsan korrigálom magam és rendezem a vonásaim, próbálok nem ezzel a kis incidenssel törődni, elvégre számíthattam volna rá.
- És hogyhogy nem a családoddal vagy? – érdeklődöm, ahogy megint beleharapok a puszedlibe, amit azóta a kezemben tartok, de a tekintetem nem veszem le a lányról. – Nemsokára karácsony van.
Tényleg érdekel. A diákok ilyenkor mind örülnek, hogy otthon lehetnek és véletlenül sem mozdulnának ki. Ő meg itt, még csak nem is a boltokban?
Kifejezetten furcsának találom.







Megjegyzés: -- || Szavak: 478


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Vér : félvér
Kor : 17
Oldal : világos
Családi állapot : egyedülálló


Pént. Szept. 25, 2015 11:12 am

Cole Lola

Néha van az a mosolya, ami furcsa szúrást eredményez a gyomromba. Egyáltalán nem kellemetlent, csak furcsát. Lehet egy szúrás nem kellemetlen? Mindegy. A lényeg, hogy a dologról vagy nem veszek tudomást, vagy úgy könyvelem el, hogy csak egy egyszerű reakció arra, hogy biztos gúnyolódik velem. Elvégre mi mást tenne? Nem reagálok a sorsról mondott dolgaira, mert egyrészről nem hiszek benne, másrészről meg hülye blabla. Mindenre van valami válasza, valami megjegyzése, engem, meg ami nem érdekel, csak figyelmen kívül hagyom. Ennyi.
A hangjából már majdnem azt hallom ki, hogy foglalkozik a rajzom sorsával, ami egy pillanatra meg is akaszt, rá nézek kissé döbbenten, majd csak rendezem vonásaimat. - Ne foglalkozz vele, csak firka volt. – mondom egyszerűen. Eleve, mások előtt nem szoktam ezzel foglalatoskodni – mármint ha konkrét társaságom van -, másrészről meg már amúgy is elment az ihlet. Majd lesz másik.
- Ahha, puszedli. Nem harap… – teszem hozzá, mert ahogy visszakérdez, azt veszem le, lehet nem is ismeri. Anyával régen mindig ilyet ettünk, kakaót ittunk hozzá és pokrócba burkolózva beszélgettünk hideg téli éjszakákon. Hiányolom ezeket.
- Minden szavam vissza fogod ismételni? – kérdezem kissé felvont szemöldökkel. Csak azért, mert nem tartozom a felsőbb tízezerhez, nem azt jelenti, hogy nem ismerek szép kifejezéseket. Sőt. Kifejezetten sokat olvasok, így sok olyan szót ismerek, ami manapság már kikopott a köznyelvből és erre büszke is vagyok, még akkor is, ha nem használom őket napi szinten. - Volt egy tippem, hogy nem ők küldtek ide… – jegyzem meg csak úgy mellékesen, de a visszakérdezésére elhúzom kissé a szám. „Drága”. Drága? Most komoly, hogy nem tud erről leszokni? - Találkozóm lesz, csak hamarabb érkeztem. Elütöm az időt. – mondom, ami akár még igaz is lehetne és technikailag nem hazugság, csak mégse igaz, de akár lehetne is találkozóm, mert miért is ne? Majd találkozom… apámmal… otthon… Addig meg elütöm az időt. Ennyi. - Milyen az az olyasvalaki, mint én? – kérdezek vissza megint csak felhúzott szemöldökkel és akár meg is sértődhetnék, ha olyan fajta lennék, de nem vagyok. Ettől függetlenül nem csípem a burkolt célzásokat. Nagyon nem…
Végignézem a kis történést, mire muszáj a poharat a számhoz emelnem, hogy ne lássa, hogy naaaagyon picit, éppen csak egy iciri-picirit elmosolyodtam. Cole annyira… előkelő, hogy holmi alantas emberek érintése derogáló, sőt, undorító neki. Ez egyrészről felháboríthatna, de amilyen világban élünk, már teljesen hozzászoktam. Inkább mulattat. Mindenkinek megvan a maga keresztje. Nekem is, neki is. Hogy őszinte legyek, Cole sem tűnik boldognak a bőrében, hiszen ha az lenne, nem az én társaságomban töltené a karácsonyi időszak egy napját. Persze ezt a gondolatom nem fejtem ki neki, de elraktározom. Valahol érdekel, hogy miért keresi a kibúvókat azok a dolgok alól, amit tennie kéne. Kicsit… apró hasonlóságot érzek köztünk. Csakis ebben! Semmi másbank…
- Nem nőttünk össze, mindenkinek megvannak a maga egyéb dolgai. Voltunk és leszünk is még együtt eleget. – fejtem ki talán egy picit több éllel a hangomban, mint terveztem. Nem igazán szoktam erről beszélgetni senkivel, hogy mi is a helyzet a családban. Nem értenének meg. Senki, se értene meg. Szóval. Inkább hagyjuk.
- Te miért nem éppen arany étkészlettel uzsonnázol valami összejövetelen? – kérdezem egy nagyon pici kötekedéssel a hangomban, de közben nem engedem el a tekintetét. Túlságosan néz ahhoz, hogy én másfelé nézzek. Nagyon igyekszem nem zavarba jönni, nem elkapni a tekintetem, pedig nagyon annak a határán vagyok, hogy oldalra pislogjak, de állni akarom a tekintetét. - Amúgy is… nem túl… közrendű ez a hely egy olyasvalakinek, mint amilyen te vagy? – kérdezem szándékosan az ő szavait használva. Egy picit felvágták a nyelvem, de egyből tudom is, hogy ez nem annyira az én asztalom. Mármint persze, vissza tudok én szólni, csak nem vagyok rá berendezkedve, általában elvonulok és kizárok másokat. Most ezt nem tehetem meg, csak még jobban koncentrálok arra, hogy ne kapjam el a tekintetem. Most nem szabad. Gyengének tűnnék. Bár, valahol az is vagyok…

Boys are stupid, throw rocks at them.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Sponsored content




Vissza az elejére Go down
 

Lola & Cole

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Abigail and Cole

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Memento Mori :: Seholsincs :: Senkiföldje-