Vér : félvér Kor : 15 Csillagjegy : Bak Ház : Hugrabug Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló
Vas. Ápr. 12, 2015 5:44 pm
Chloe Withmore
Becenevem:
Chloe
Nemem:
nő
Korom:
15 év
Születési évem:
2000
Csillagjegyem:
Bak
Iskolám / Végzettségem:
Roxfort
Évfolyamom:
Ötödév
Státuszom:
Házam:
Fészkem:
Politikai elkötelezettségem:
GG
Oldalam:
világos
Családi állapotom:
egyedülálló
Patrónusom:
Fehérpárduc
Pálcám:
Vérem
félvér
Édesapám, Jeremiah Withmore
Nyugalmazott auror, aki számomra egy hős. Egyedül nevel minket, mellette a papírmeló veszi el ideje nagy részét, és aranyvérű létére még mai napig se tudja bánni, hogy egy mugli nőt vett el. Sokszor visz minket sok helyre, sose mutatja, hogy fáradt, bár, most, hogy én maradtam egyedül kiskorú, jócskán fellélegezhet, vagy mégse? A testvéreim vették át tőle a nevelésem szerepét, s mihelyst megismeritek őket, tudni fogjátok, hogy ez nem kis aggodalomra ad okot.
Édesanyám, Grace Grahagan
Őt nem ismerem, sajnos belehalt a szülésembe.
Nővérem, Lana Withmore
Az én lelki társam, aki nem csak tudja, min megyek keresztül olykor, hanem meg is érti, és minden erejével azon van, hogy segítsen átvészelni a kritikus kamaszkort, pattanásokkal meg mindennel együtt. A legvagányabb lány, akit ismerek, nem fél deszkára pattanni, kifejezni önmagát, haja mindig színes, mint a papagájoknak, és több fiúbarátja van, mint a srácoknak.
Bátyám, Zane Withmore
Testvéreim között a legidősebb. Már nagyban benne van a felnőtt világban, napjait aurorként tengeti, és most készül eljegyezni a lányt, akibe elsős kora óta szerelmes.. igen, gusztustalanul nyálas. Ő az, akihez gondolkodás nélkül fordulok, ha a tanulásról van szó, mert hihetetlenül okos, mait nagyon irigylek tőle.
Bátyám, Scott Withmore
Életem megkeserítője, és Lana után őt imádom a legjobban. Végzős évét tapossa Roxfortban, és nem könnyíti meg a dolgom. Folyton szívat, cikis helyzetbe hoz a barátaim előtt, amit persze nem hagyok bosszú nélkül. De ő is az, akihez átszökök, mikor vihar van, és mellébújva alszok el, s még az is ő, aki bárki fejét szétátkozza, aki csak megbánt, vagy úgy viselkedik velem, ahogy nem lenne illő.
Mottóm
Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot!
Amortentiám
mandula, vanília, kókusz keveréke
Különös jellegzetességem
az egyik szemem kék, a másik viszont zöldes árnyalatú
Ami megnyugtat
Az üvöltő szelek…. és imádom is
Ami boldoggá tesz
a pillanatok, mikor együtt van az egész család
Ami bosszant
Scott… sokszor
Ahol jól érzem magam
az üvegházban… tudom, tudom tilos belépni, de na…
Hobbim
zongorázás és parkourozás Lanával
Rossz szokásaim
ha gondolkodok, az ajkam rágcsálom
Titkaim
végignéztük a barátnőimmel, ahogy egy másik barátnőnket megölték.. mindezt a tiltott rengetegben…
Legnagyobb félelmem
hogy kiderül a titkom
Ami nélkül nem tudnék élni
a családom nélkül
A családom nekem
a mindenem
Ha én nem lennék
a nap se sütne többet
Amit rólam beszélnek
megszólalásig hasonlítok anyámra
Amit szeretek magamban
a hajam és azt, hogy mások is szeretnek
Amit utálok magamban
a lobbanékonyságom, és hogy nem mindig gondolkodok, mielőtt cselekszem
Kinézetem
Átlagmagasságú, vékony ány, hátközépig érő hajzuhataggal. Szemmel látható a hasonlóság közte és anyukája között: finom vonásait szőke tincsek keretezik, melyek általában laza hullámokban omlanak a vállára, testalkata filigrán. Arca még gyermekien kerek, vigyora foghíjas, így gyakran nézik némileg fiatalabbnak a koránál. Az öltözködés sok hasonló korú lánykát érdekel, de őt nem túlzottan; utálja a rövid szoknyákat és a „kopogós” cipőket, így többnyire egyszerűen nadrágban és pólóban van, de azt szereti, ha ruhái színesek és vidámak. Anyukája ezüst nyaklánca, melyen két apró medál – egy farkas és egy őz– található, mindig rajta van, bár nem rá méretezték, de nagyon vigyáz rá, hogy el ne hagyja.
Múltam
Negyedik gyermekként látta meg a napvilágot, és ez meglepetésként érte az egész családot. Mivel anyja már akkor is beteg volt, nem számított arra, hogy újra sikerülhet teherbe esnie, és az orvosok is alátámasztották ezt, így amikor abban a pillanatban rákérdeztek, hogy őt vagy a gyermeket mentsék, gondolkodás nélkül mondott le a saját életéről. Hiába született meg Chloe, a családot ért veszteség nem tudta hagyni, hogy kitörő örömmel neveljék őt, ennek ellenére, a többiek mindent megtettek, még a gyerekek is, mert felismerték, hogy apjuk egyedül nem lenne rá képes. Aztán ahogy a lány egyre nőtt, úgy lopta be magát a szívükbe, enyhítve kicsit az anyjuk után hagyott űr fájdalmán. Testvérei mindenbe belerángatták, nem kis fejfájást okozva ezzel apjuknak, meg a kis falu összes olyan emberének, akik úgy érezték, kötelességük segíteni az egyedül maradt férfin. Chloe mindig is vidám teremtés volt, imádott a testvéreivel lógni, így akkor is a nyakukon lógott, mikor nekik semmi kedvük nem volt hozzá. Mindegyiküket másért és másért szereti, de nyílt titok, hogy Lana az, akire felnéz, akinek a szokásait próbálja átvenni, akire annyira szeretne hasonlítani, persze mára jól jönne neki idősebb bátya esze is, de a lényegen ez mit sem változtat. Az első Roxfortba vezető útján talált magának barátokat, mint ahogy az lenni szokott, és a kis társaságot cseppet sem zavarta, hogy nem egy házba kerültek mind, sem az, hogy az idősebb tesók szemei félig mindig rajtuk vannak. Harmadikban történt a katasztrófa, ami kizökkentette a lányt saját kis álomvilágból, és megmutatta, hogy a valódi élet, pofonokat is osztogat, nem is kicsit. Jenna elkezdett randizgatni egy mardekárossal, akiről már akkor se lehetett semmi jót hallani, és hiába figyelmeztette őt a többiekkel karöltve, a lány ellenségessé vált, és a fejébe vette, hogy csak féltékenyek. Duncant közben kirúgták, máig nem lehet tudni, miért, de ennek ellenére mindig találkozgattak, titokban, és ahogy Jenna ráeszmélt, egyedül van, újra a társaság tagja lett, bocsánatot kért, és beavatta őket mindenbe. Fejébe vette, hogy meg fog szökni, hogy aztán nyugodtan lehessen együtt a fiúval, persze a többiek próbálták lebeszélni róla, de hiába.. a szerelem vak. Jenna azt sem vette észre, hogy a srác időközben kifordult magából. Egyik este összepakolta a cuccait, és a tiltott rengetegbe ment, mivel ott találkoztak mindig is. Chloe és barátnői persze követték, hisz ők tudták, valami nincs rendben. Nem mertek elég közel menni, féltek, hogy lebuknak, így csak kiabálást halottak, egy pofon elcsattanását, majd azt a bizonyos zöld csóvát… Akkor este teljesen pánikba estek, nem akartak bajba kerülni, így kitalálták, hogy azt hazudják, egy bestia végzett Jennával, de a látvány talán Chloenak okozott legnagyobb törést. Sose szerette az erőszakot, a konfliktusokat mindig békésen oldotta meg, vagy bújt testvérei mögé, ha nem volt más választása, így ez az egész eset előhozta belőle azt, amit soha nem szeretett volna. Már nem mosolyog, nem nevet, a lányokkal is csak alig-alig, felszínesen beszélnek, mert a sokkon és a fájdalmon egyikük se jutott túl, és az sem segít túlzottan a helyzeten, hogy erről senkinek nem beszélnek. A tanulmányain persze ez nem látszik meg, noha sose volt a legjobb diák, azért kiemelkedő és szorgalmas, főleg most, hogy a könyveibe, jegyzeteibe menekül, semmint arra az éjszakára kelljen gondolnia.