HomeHome  WeblapWeblap  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FRPG toplista
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (16 fő) Vas. Szept. 10, 2017 5:20 pm-kor volt itt.
Testvéroldalunk
Dán kisváros a semmi közepén. Katonai diktatúra. Kitörni készülő botrány.
A Memento Mori testvéroldala. Csatlakozz hozzánk ott is!
Chatbox
Adminok
x elbírálás
x canonok
x pb lista

x csoportok
x archiválás
x pontozás

x karbantartás
x moderálás
x pontozás
Legfrissebb reagok
» Ted
by Andromeda Tonks
Csüt. Ápr. 21, 2016 6:49 pm


» Travers & Dolohov
by Alastair Travers
Kedd Jan. 12, 2016 12:39 am


» Nathan & Carol
by Caroline Mulciber
Vas. Jan. 10, 2016 1:39 am


» Alastair Travers
by Admin
Csüt. Jan. 07, 2016 7:43 pm


» Desert Empire
by Vendég Szer. Jan. 06, 2016 6:52 pm

» Skulduggery
by Vendég Hétf. Jan. 04, 2016 4:34 pm

» Neminra világa
by Vendég Hétf. Jan. 04, 2016 9:51 am

» Evelyne & Aaron
by Evelyne Diggory
Szomb. Dec. 19, 2015 5:29 pm


» Lily and James (Potterek)
by Lily Potter
Kedd Dec. 15, 2015 12:23 am


» Marl & Oliver
by Oliver McKinnon
Hétf. Dec. 14, 2015 9:26 pm


» Mr. Prewett & Mr. Dolohov
by Levin Dolohov
Hétf. Dec. 14, 2015 9:04 pm


» Keresett karakterek
by Tyler Whitehorn
Pént. Dec. 11, 2015 11:22 pm


» Maisie kapcsolatai
by Maisie Beverly
Pént. Dec. 11, 2015 11:07 pm


» Ágas és a többiek
by James Potter
Csüt. Dec. 10, 2015 9:16 pm


» McLaggen
by Byron McLaggen
Szer. Dec. 09, 2015 7:00 pm


» Brody Amherst kapcsolatai
by Brody Amherst
Szer. Dec. 09, 2015 6:42 pm


» Harold & Caspar
by Harold Minchum
Szer. Dec. 09, 2015 6:21 pm


» Mr. Minchum
by Harold Minchum
Kedd Dec. 08, 2015 11:50 pm


» Jenessa és mások
by Jenessa Mulciber
Kedd Dec. 08, 2015 11:36 pm


» Narcissa Malfoy kapcsolatai
by Narcissa Malfoy
Hétf. Dec. 07, 2015 12:39 am



» Az élő cikesz
by Eliot Makepeace
Vas. Dec. 06, 2015 10:26 pm


» Dominic H. Linwood
by Dominic Linwood
Vas. Dec. 06, 2015 9:22 pm


» Tyler hates cats
by Tyler Whitehorn
Vas. Dec. 06, 2015 5:55 pm


» Tyler Whitehorn
by Admin
Vas. Dec. 06, 2015 1:17 am


» Gwenog & Oliver
by Oliver McKinnon
Szomb. Dec. 05, 2015 12:45 pm


» Lucius & Levin - 1981
by Levin Dolohov
Szomb. Dec. 05, 2015 12:32 pm


» Vanessa & Jamie & Caradoc
by Vanessa Dearborn
Pént. Dec. 04, 2015 10:55 pm


» ★ Carol
by Caroline Mulciber
Csüt. Dec. 03, 2015 2:23 pm


» Caradoc Dearborn kapcsolatai
by Caradoc Dearborn
Kedd Dec. 01, 2015 6:50 pm


» Kapcsolatok
by Admin
Kedd Dec. 01, 2015 5:08 pm


» Perselus Tobias Piton
by Perselus T. Piton
Kedd Dec. 01, 2015 1:25 pm


» The Age Of The Marauders
by Marlene P. McKinnon
Hétf. Nov. 30, 2015 5:00 pm


» Marlene P. McKinnon
by Admin
Hétf. Nov. 30, 2015 3:51 pm


» Caspar & Gwenog
by Caspar Whitehorn
Vas. Nov. 29, 2015 12:35 am


» Oliver McKinnon
by Admin
Pént. Nov. 27, 2015 9:18 pm


» Nathan Winslow
by Admin
Pént. Nov. 27, 2015 9:16 pm


» Fabian Prewett
by Admin
Pént. Nov. 27, 2015 3:53 pm


» Vanessa Dearborn
by Admin
Hétf. Nov. 23, 2015 11:49 pm


» Jenessa & Theo
by Jenessa Mulciber
Pént. Nov. 20, 2015 2:40 pm



Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozShare | 
 

 Mr. Dolohov & Ms. Vitrol

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

avatar


Kor : 0
Státusz : Szombati Boszorkány rovatvezető


Vas. Ápr. 12, 2015 9:03 pm

Újabb remek este, egy előreláthatóan ütős interjúval fűszerezve. Levin Dolohov neve már eddig is ismerősen csengett a számomra, hiszen több sajtós eseményen találkoztam már vele, jóllehet, emlékeim szerint még sohasem nyílt rá alkalmam, hogy interjút készítsek vele. Ezt elsősorban azzal indokolták, hogy mivel a lapom, a Szombati Boszorkány elsősorban bulvár jellegű hírekkel foglalkozik, így indokolatlannak érezték, hogy egy magas rangú tisztségviselő közelébe engedjenek... Nyilván nem szerették volna, ha a magánéletével kapcsolatban kínos kérdéseket teszek fel neki, ám ez ma este kétségkívül meg fog változni. Ám, hogy milyen irányba, az egyenlőre csak és kizárólag az interjúalanyomon múlik. Nem épp egy ma született bárány, így bízom benne, hogy a lehető legpikánsabb kérdéseimet sem fogja válasz nélkül hagyni, bár bevallom, ezzel kapcsolatban akadnak kételyeim, hiszen mégis csak egy Minisztériumi fejesről beszélünk. Bár, aki megjárta a börtönt, adott esetben még igen közlékeny is lehet, nem igaz?  
Egy hopp-porral működő kandallóval érkeztem meg a minisztérium épületébe. Hosszú, fekete ballonkabátomhoz elegáns bőrkesztyűt, és egy szintén éjszínben pompázó kalapot viseltem, hajamat szép, elegáns kontyba tűzve. Ezt a látványt egészítette még ki igencsak magassarkú csizmám, amelyről sokan úgy tartják, nem igen lehet benne közlekedni, ennek ellenére én határozott könnyedséggel sétáltam végig az előtéren, miközben mindenki más - a munkát már befejező alkalmazottak - a velem ellentétes irányba haladt. Közülük sok férfi látványosan végigmért, amit csak egy halovány mosollyal nyugtáztam. Hát, ha még látnák a kabát alatt viselt miniszoknyát - amelynek igen hamar rajongója lettem -, s a hozzátartozó, erősen dekoltált vörös fűzőt, igencsak meg lennének lepve. A valamivel visszafogottabb hatás kedvéért egy bolerot terítettem a vállamra. Igen, tudom, úgy nézek ki, mint egy luxusprostituált, de ez a legkevésbé sem érdekel. Ha én így érzem jól magam, akkor engedtessék meg, hogy ezt az emberek tudomására hozzam. Büszke vagyok az adottságaimra, és kész. Ezen nincs mit szégyellnem. A kezemben lóbálva kedvenc táskámat - benne az elmaradhatatlan kísérőimmel, pár pennával s egy vaskos jegyzetfüzettel -, beléptem a liftbe, és az ötödik szintre vitettem magam, ahol Dolohov osztálya, s így, mint olyan, az irodája is megtalálható volt. Az ajtón kilépve már várt rám egy asszisztense, aki azonnal a megfelelő ajtó felé kísért.
- Kérem, legyen minél diszkrétebb - nézett rám komor arccal a pápaszemes férfi, mire én elegánsan megvontam a vállamat. Ez az ember vagy nem hallott még rólam - ami nézzünk szembe a tényekkel, szinte elképzelhetetlen -, vagy annyira amatőr, amennyire látszik. Ha egy újságírót ilyesmire kérnek, szinte borítékolható, hogy a cikke annyira indiszkrét lesz, amennyire az csak ép ésszel lehetséges. S ehhez ki más értene jobban, mint én?
- Mint mindig. Higgye el, rendkívül diszkrét tudok lenni. - Ha. Nincs az az Isten. Ha Levin minden áron diszkrécióra vágyott volna, nem engem kértek volna fel az interjú elkészítésére, hanem egy olyan kollégát, aki nem tereget ki minden egyes szennyest. Az aszisztens csak sóhajtott egyet, majd magamra hagyott, én pedig egyedül maradtam a hosszú folyosón egy ajtó előtt, ami mögött egy szinte frissen szabadult elítélt várt rám, aki köztudottan képe volt a saját feleségét eltenni láb alól. Véleményem szerint ez egy remek alapanyag, amiből igen sok érdekes dolgot ki lehet hozni... Ha az ember tudja, milyen kérdést is tegyen fel pontosan. Határozottan kopogtattam, majd a tényleges választ meg sem várva, lenyomtam a kilincset, és beengedtem magam. Lássuk a medvét. Az iroda hatalmas volt, szinte a lélegzetem is elállt a méretek, s persze a bent uralkodó pompa láttán. Eddig is tudtam, hogy a Minisztérium fejesei sokat adnak a giccsre, de azért ez még engem is meglepett. Olyan volt, mintha egy másik világba csöppentem volna.
- Igazán lenyűgöző az irodája, Mr. Dolohov - jegyeztem meg némi elismeréssel a hangomban, majd becsuktam az ajtót magam mögött. Lássuk, miből élünk!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Vér : aranyvérű
Kor : 34
Csillagjegy : Bak
Státusz : Mágusok Nemzetközi Szövetségének Brit Tagozata osztályvezető, Walpurgis Lovagjai vezető
Fészek : Saltusque
Párt : MM
Oldal : sötét
Családi állapot : egyedül
Karakterlap : Itt
Zene : Monster
Walpurgis Lovagja


Vas. Ápr. 12, 2015 11:38 pm


Ms. Vitrol & Mr. Dolohov


Az irodámban vártam Rita Vitrolra, akit ugyan személyesen nem ismertem, de a híre már réges-rég megelőzte tényleges találkozásunkat. A börtönben töltött két évem előtt kerültem minden személyes jellegű megnyilatkozást, a bulvárlapoktól pedig teljesen elhatárolódtam, igyekeztem őket minél távolabb tartani a magánéletemről. Így annak idején legfeljebb egy-két fotót tudtak készíteni, mikor a gyerekeimet kísértem a pályaudvarra vagy éppen egy-egy hivatalos rendezvényen a családommal együtt mutatkoztam. De semmi mást nem óhajtottam eléjük tárni az életemből. Most azonban új politikát kellett folytatnunk, ahol a titokzatoskodásnak nem volt helye. Az emberek bizalmára akartunk építeni, ennek pedig egyetlen módja az volt, ha nem tátongott közöttünk hatalmas szakadék – persze nem gondoltam, hogy ez a különbség teljesen áthidalható lenne, keveseknek adatott meg az a társadalmi státusz, mint nekem, Rodolphusnak vagy Yaxley-nek. Természetesen nem örültem, hogy be kell engednem az irodámba Vitrolt, de ez egy elengedhetetlen lépcsőfoka volt az új tervünknek. És az is világos volt számomra, hogy amennyiben olyan jellegű kérdést tesz fel, amire nem érdekem válaszolni, arra nem is fog feleletet kapni.
Nehezen sikerült időpontot egyeztetnem a Szombati Boszorkány szerkesztőségével, de mivel ők kerestek fel engem és nagyon is profitálhattak ebből az interjúból, így megengedhettem magamnak, hogy tökéletesen a saját komfortom szerint válasszam ki a nekem tetsző dátumot. Végül egy szerda estében állapodtunk meg, a korábbi órák szóba sem jöhettek a szoros időbeosztásom miatt, ugyanis hajnaltól éjszakába nyúlóan dolgoztam. Hol az osztályom teendőit láttam el, hol pedig az MM gyűlésein és parlamenti üléseken vettem részt. Emellett pedig nem kevés időt felemésztett a Walpurgis Lovagjai is, de erre már nem hivatkozhattam. Egy szó, mint száz, a mai napom sem telt éppen nyugodtan és ez a beszélgetés hiányzott most a legkevésbé. Fáradt voltam és semmi másra nem vágytam, csak hogy végre hazamehessek, tölthessek magamnak egy pohár vodkát és leüljek a kandalló és a pedigrés orosz agaraim mellé. Erre azonban még egy jó darabig nem kerülhet sor…
Hallottam a folyosóról beszűrődő hangokat, ami nem jelenthetett mást, mint hogy megérkezett az újságírónő. Csodálatos. Mi sem lehetne ennél jobb… Elléptem az ablaktól, ahol eddig álltam, és visszaültem az íróasztalomhoz. Az asztallapon katonás sorban álltak a papírok, az éleiket tökéletesen egymáshoz igazítottam, az őket összefogó kapocs mindegyiken éppen ugyanolyan szögben állt. A tollak ugyanolyan irányban álltak a két henger alakú tartóban, a hegyükkel lefelé. A kékek a baloldaliban, a feketék a jobboldali tartóban. Sokan a szememre hányták már, hogy ijesztő ez a szabályosság, de engem a rend hiánya rémisztett meg. Szerettem, ha minden szimmetrikus és… lényegében tökéletes. Ez megnyugtatott. Akárcsak az a cigaretta, amelyet ma már sok másik előzött meg. De mégiscsak kellett valami, ami ellazított Vitrol érkezése előtt, még ha csak egy egészen kicsit is.
Nyílt az ajtó, fiatal, kirívó öltözékű nő lépett be rajta. Ami azt illeti, nem ilyen kép élt az emlékeim között Vitrolról, noha a titkáraim – különösen a féltékeny nőneműek – előre felkészítettek erre az eshetőségre. Diszkréten végigfuttattam rajta a tekintetem, épp csak annyi időre, hogy az ne legyen feltűnő. Annál különb neveltetést kaptam arisztokrata körökben, mint hogy egy hivatalos találkozón egy nőn legeltessem a szemem.
- Köszönöm. Jó estét, Ms. Vitrol, örülök, hogy eljött. – Az asztalom túloldalán álló székre mutattam. - Foglaljon helyet. Remélem az asszisztensem nem tartotta fel feleslegesen.
Az irodám talán az ő szemében lenyűgöző volt, de én nem találtam annak. Lealacsonyítónak éreztem, hogy egykori miniszteri hivatalomból egy egyszerű osztályvezetővé váltam. Az előző irodámat mintha külön nekem tervezték volna. Ez a szoba azonban teljesen távol állt attól az ízléstől, amit én kedveltem. Hogy is fogalmazzak? Túl sok volt. Jobban szerettem az egyszerű, letisztult tereket, minden felesleges giccs nélkül. A fényűzés… nos igen, azt én sem vetettem meg, de más fogalmam volt róla, mint az elődömnek. Talán ennek az volt az oka, hogy a kedves kollégával ellentétben én olyan körülmények között nőttem fel, amik után egy méregdrága antik bútor és egy eredeti, aukción vásárolt festmény már aligha jelent újdonságot és szenzációt.
Kényelmesen hátradőltem a széken és megigazítottam a zakóm gallérját. Várakozásteljesen néztem Vitrolra, reméltem, hogy nem szeretné felesleges bájcsevejjel húzni a drága időt.
- Nos, akár bele is kezdhetnénk, elég későre jár. Úgy vélem, mindketten szeretnénk már elszakadni a munkánktól, nem igaz? – Az arcomra erőltettem egy fáradt, de őszintén barátságosnak tűnő mosolyt. Nagyon tehetséges voltam az érzelmek színlelésében.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Kor : 0
Státusz : Szombati Boszorkány rovatvezető


Hétf. Ápr. 13, 2015 5:27 pm

Meg sem lepődtem azon, hogy Levin Dolohov az asztala mögött ülve várt rám, számomra ez egyértelmű jele volt annak, hogy nem tartja fontosnak, hogy az illemszabályoknak megfelelően felállva üdvözöljön egy hölgyet. Bár, mit is vár az ember egy aranyvérűtől, nem igaz?
Az sem kerülte el a figyelmemet, hogy már a kabátba rejtett alakomon is végigsiklott a tekintete. Bármennyire is próbálta leplezni, nekem azért feltűnt, s ez egy apró, talán kissé számító mosolyt csalt az arcomra. Dolohov nem elkötelezett férfi, bár, amennyire tudom, amikor az volt, akkor is dúskált a szeretők tengerében... Tegát épp olyan férfi, akin érdemes lenne elgondolkodnom, de ez persze függ attól is, milyen irányba halad majd ez az esti interjúnk, így nem érdemes ennyire előreszaladnom a tervezgetésben.
Annál is inkább, mivel még mindig egy gyilkosságot elkövetett emberről beszélünk... Bár nem is emlékszem olyan esetre, amikor az efféle kellemetlen kis nüanszok elriasztottak volna, ha épp el akartam érni valamit. Legnagyobb valószínűséggel még nem fordult elő ilyen. Határozott, ambiciózus nőnek tartom magam, így nem áll módomban a körülmények miatt aggodalmaskodni, ha el akarom érni a célomat. Márpedig ezért vagyok itt.
Előre láttam magam előtt, hogy amikor holnap belépek majd a szerkesztőség ajtaján, minden kolléganőm körém sereglik majd, hogy az interjúalanyomról faggasson. Annak ellenére, hogy nem makulátlan a múltja - vagy ki tudja, talán éppen amiatt - sok nő rajongott érte, s ez alól ők sem voltak kivételek. Én azonban nem szoktam pletykálni... csak az újság hasábjain.
- Igazán nincs mit. S persze Önnek is jó estét - viszonoztam a köszöntését. Kézfogással, mint olyannal nem bajlódtam, mivel tisztában voltam vele, hogy az aranyvérűek zöme nem vette jó néven, ha egy félvérrel bármilyen formában testi kontaktust kellett létesítenie, így aztán az efféle formalitásokat most kénytelen voltam mellőzni.
Mielőtt helyet foglaltam volna a számomra felajánlott székben, kioldottam a kabátom övét, és kibontottam azt, hogy kibújjak a könnyed anyagból. Ha Mr. Dolohov eddig esetleg azt feltételezte volna, hogy igencsak megadom a módját a ma estének, lehet, hogy csalódnia kell... Vagy talán épp ellenkezőleg. Sosem tudom előre, egy alany miként reagál az alkalomhoz választott öltözékemhez, ez pedig okozott már igazán érdekes, és sok esetben kellemes meglepetéseket is. A ruhaneműt a karfára terítettem, majd csak ezután ültem le, s vettem még egyszer szemügyre a környezetet. Meglepett a patinás rend, megszoktam, hogy egy nevezzük úgy, arisztokrata családban csak akkor van rend, ha a házimanók folyamatosan tevékenykednek körülöttük, de itt most nem úgy tűnt, hogy erről lenne szó...
- Nem is tudtam, hogy rendszerető ember - jegyeztem meg félhangosan, inkább magamnak, mintsem neki címezve a szavakat.
A felvillantott bájmosolytól még a nemlétező szőr is felállt a hátamon. Nem mintha nem szoktam volna meg a mű viselkedést a jelenlétemben, de ez most valahogy furcsán érintett, csak épp nem tudtam rájönni, hogy miért. Már épp a nyelvemen volt, hogy teszek valamiféle megjegyzést az időponttal kapcsolatban - lévén ő maga választotta, nem pedig én, így aztán nem sok szerepem volt annak kései jellegében -, de végül inkább befogtam a számat, és elkezdtem maximálisan a munkámra koncentrálni. Elvégre ezért vagyok most itt.
- Igaza van - biccentettem, majd a táskámból két jegyzetfüzetet s két pennát emeltem ki. A megbűvölt Pulitzer-penna azonnal felröppent a levegőbe a lapköteggel egyetemben, készen arra, hogy minden egyes szavunkat lejegyezze. Ennek azért éreztem szükségét, mert így könnyebben visszaidézhettem az interjút, s kiegészíthettem a szabad kézzel írott saját jegyzeteimmel, amik nyilván nem feltétlen a témába vágó megfigyeléseimet takarta. Levettem a kalapomat, a pálcámmal gyorsan lekicsinyítettem, majd mindkettőt elraktam, hogy a későbbiekben ne zavarjanak, amíg az interjú tart. Kényelembe helyeztem magam a karosszékben, majd pillantásomat Mr. Dolohov-ra függesztettem.
- Hogy van ma? És úgy általában, hogy érzi magát, amióta ismét a szabad levegőt szívhatja? - indítottam egy egyszerű, bemelegítő jellegűnek szánt kérdéssel.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

avatar


Vér : aranyvérű
Kor : 34
Csillagjegy : Bak
Státusz : Mágusok Nemzetközi Szövetségének Brit Tagozata osztályvezető, Walpurgis Lovagjai vezető
Fészek : Saltusque
Párt : MM
Oldal : sötét
Családi állapot : egyedül
Karakterlap : Itt
Zene : Monster
Walpurgis Lovagja


Kedd Ápr. 14, 2015 4:41 pm


Ms. Vitrol & Mr. Dolohov


Nem fáradoztam formális üdvözléssel, mint a kézfogás, kézcsók és effélék. Előbbit az etikett alapján a hölgynek kell kezdeményeznie, és mivel ez elmaradt, így én sem kívántam erőltetni a dolgot. Nem éreztem úgy, hogy Ms. Vitrol az illemszabályok szoros betartása miatt érkezett volna hozzám, erről árulkodott az öltözéke is, ami valljuk be, többet mutatott, mint takart. Hazugság lenne azt állítanom, hogy ez nem tetszett, bár az is igaz, hogy eléggé megdöbbentett. Sok mindenre felkészítettek vele kapcsolatban, de azért ennél finomabb árnyalatára számítottam annak, ami a fülembe jutott. Sebaj, a kellemes kilátás sosem jelent hátrányt.
Figyeltem, ahogy a vékony kabátot a szék karfájára teszi, majd visszairányítottam a tekintetemet az arcára. Közben az eddigre már elszívott cigarettát az asztalra tett hamutartóban eloltottam és bedobtam a többi csikk közé. Nem szerettem zárt térben dohányozni, de az ötödik emeletről még én sem éreztem motivációt arra, hogy levonuljak az épület elé csupán azért, hogy rágyújthassak.
- A rend nagyon fontos. És aki már maga körül sem tud rendet tartani, hogyan tenné komolyabb helyzetekben? – Érzékeltem, hogy nem kifejezetten nekem szánta a szavait, de ez egy remek alkalom volt arra, hogy pozitív színben tüntessem fel magam és a gondolkodásmódomat. Persze sejtettem, hogy Vitrolt nem lehet ilyen egyszerűen csőbe húzni, sőt, feltehetően átlát minden mímelt érzelmen és őszintének beállított szón. De valószínűleg ő is tisztában volt azzal, hogy ez a beszélgetés nem lesz nyílt és kitárulkozó, és nem fog sok olyan kijelentés elhangozni, amely hűen tükrözné az igazságot. De ehhez igazán hozzászokhatott a munkája során.
A Pulitzer-penna megjelenése nem töltött el túl nagy boldogsággal. Nyilvánvaló volt, hogy használni fogja, de frusztrált annak a tudata, hogy minden, ami most elhangzik tőlem, később megjelenhet nyomtatásban. Amíg egy parlamenti ülésen vagy egy sajtókonferencián magabiztosan adtam elő magam, itt, a magánéletem kiterítésekor kezdett elhagyni a határozottságom. Egy retorikailag tökéletesen felépített beszéd, amely a legkisebb mértékben sem rólam szólt, sokkal biztosabb talajnak bizonyult számomra, mint ezek az előre várható kellemetlen kérdések. Senkinek semmi köze nem volt ahhoz, hogy milyen családom van, hogyan élek, mit szeretek és mit nem, miről mit gondolok és hogyan vészeltem át két évet az Azkabanban. Ez egyedül rám tartozott és talán egy egészen kicsit a gyerekeimre, elvégre a családom címszó alá ők is beletartoztak. Próbáltam előre felkészülni, hogy mire mit fogok majd válaszolni, de volt egy olyan halvány sejtésem, hogy Ms. Vitrol kérdései nem fognak kimerülni abban, hány évesek a gyerekeim, melyik házba osztotta őket a Süveg, milyen a kapcsolatom velük és mennyire gyászoltam a feleségem. Hatalmas szerencse, hogy jól tudok hazudni. Ha nem így lenne, talán még mindig a 40-es számú cella sarkában kuporognék és vésnék minden nap a falra egy strigulát.
- Köszönöm a kérdést, kissé fáradt vagyok, de jól érzem magam. Szerencsére mostanra már kilábaltam az Azkaban utáni betegségből, hála a Szent Mungó remek orvosainak. Nem szeretnék hazudni, valóban megviselt minket az ott töltött két év. De úgy vélem, az Azkabanban uralkodó elmaradottság már egy másik interjúhoz tartozik, így ezt nem részletezném. – Be kell valljam, megkönnyebbültem a könnyed kezdőkérdésen. Eredetileg arra számítottam, hogy rögtön kínos témákat feszeget majd, ezt azonban nem éreztem annak. Mindenki tökéletesen tisztában van azzal, milyen embertelen körülmények között tartják az azkabani rabokat, kár lett volna bármit is szépítenem azon, hogy éheztünk, fáztunk és a dementorok szinte elvették a józan eszünket. Mire véget értek a perek és kiszabadultunk, mindannyian csontsoványra fogytunk és hetekig a Mungóban ápoltak minket. De volt, amin nem segíthettek a legjobb orvosok sem. Hiszen hogyan felejthetné el az ember, hogy két évig rácsok mögé zárták csupán a legnagyobb félelmei társaságában? Hiszen a dementorok mindenkiből ezt váltották ki. Olykor még most sem értettem, hogy nem lett belőlem olyan dühöngő őrült, mint szerencsétlen Bartyból. Bár az is igaz, hogy már előtte is küzdöttem bizonyos problémákkal…
Türelmesen vártam a következő kérdést, most már úgysem menekülhettem semmilyen kellemetlenség elől. A kitűzött cél lebegett csak a szemem előtt, ami pedig nem volt más, mint a választópolgárok bizalma. És most nem is létezett ennél fontosabb.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Sponsored content




Vissza az elejére Go down
 

Mr. Dolohov & Ms. Vitrol

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Memento Mori :: Mágiaügyi Minisztérium :: Ötödik szint - Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához