Kisebb csapatokat küldtek ki, ugyanis azonosítottak egy szökött ex halálfalót, aki valahogy még az azakbanba zárása előtt sikerült meglógnia. Rég óta keresik, és eléggé veszélyesnek van titulálva, még úgy is, hogy a nevét se hallottam még, jut eszembe... - Hogy is hívják? - nézek rá Jamesre, annyira emlékszem hogy valami hülye bonyolult neve van. Látszik, hogy öregszem hisz régen remek név és arc memóriám volt. Sóhajtok, a gyerekek.... és James eléggé leépítenek. Örömmel fogadtam, hogy tulajdonképpen mindegy volt ki kivel megy erre a járőrözésre. Mi Jamessel az erdőt választottuk, vagyis választottam, neki sok közbeszólása nem volt. Nem is figyelt, végig Siriussal marháskodott, én csak bejelentettem merre megyünk, és hogy ketten. Nem tudom, hogy ő hogy áll ehhez, mármint ahhoz, hogy együtt dolgozik a feleségével. Az ajkamba harapok, kicsit félek megkérdezni, főleg, hogy most a munkára kéne koncentrálnunk. Úgyhogy most itt vagyunk a fogalmamsincshol erdőben. Egy angliai kisvárosba kellet hopponálnunk, és onnan osztottak ki mindenkinek városrészt. A levegő remek, friss, így egy jó adagot beszippantok. - Jó ötlet volt az erdő, olyan megnyugtató. - mosolygok rá Jamesre, ugyanis ha dolgozik felveszi a komoly "Auror arcot", ahogy én szoktam hívni, és teljesen átszellemül. Ez az egyik, amit imádok benne. - Szóóóval, meglátás, gondolatok ? - nézek rá, utánozva a komoly arcát. Most valamiért jó kedvem van, főleg ha cukkolni kell, pedig egy gyilkost hajkurászunk. Csodákra képes a "Hegyi" levegő.
James Potter
Vér : aranyvérű Kor : 25 Csillagjegy : Kos Státusz : auror, Főnix Rendje tag, családapa Ház : Griffendél Fészek : Saltusque Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : házas Karakterlap : Zene : Sugar, You What's My Age Again?
Szomb. Nov. 28, 2015 7:23 pm
Lily és James
Őszintén szólva, nincs is annál élvezetesebb, mint amikor az ember a feleségével dolgozik együtt. Az én szemszögömből mindenképpen a legjobb. Összekötöm a kellemeset a hasznossal: munka közben az asszonnyal vagyok. Az már más kérdés, hogy nem ugyanazzal töltjük el az időnket, amivel otthon tettük volna, de azért mégis teljesen más az ország két különböző pontján lenni mint egymás mellett. - Tudod, ki emlékszik már rá... -vontam vállat. -Valami Doofenshmirtz vagy valami hasonlóan érdekes hangzású. Zsebre vágtam a kezemet és úgy mentem Lily mellett-mögött mintha én lennék a kiskirály. Persze ezt észre sem vettem. De hát egy aurornak ilyen határozottnak és magabiztosnak kellett lennie. Na meg az is közrejátszott, hogy elhitettem magammal, hogy rangban Lily fölött állok. Nem úgy mint otthon. Amire kézzel fogható, értelmes magyarázatom nem volt. Csupán annyi, hogy hamarabb végeztem el az akadémiát mint ő és régebb óta dolgoztam mint ő. - Meglátás... látom a fákat. Gondolatok... arra gondolok, hogy milyen büdös volt az a kupac szarvastrágya, amibe az előbb majdnem belegázoltam. -Szándékosan válaszoltam így, belementem a játékba.
Nem lepődök meg azon, hogy James se jegyezte meg a nevét. Tényleg jó aurorok vagyunk, hogy még a keresett bűnöző nevét se tudjuk. Erre muszáj vagyok elvigyorodnom. Erre is csak mi vagyunk képesek, két hülye egy pár. - Doofensmith, nem? Daniel Doofensmith.... - elgondolkodom, de azt hiszem, igen ez volt a név. Tulajdonképpen tök mindegy, mert kicsi az esélye annak, hogy pont mi akadjunk rá. Viszont élvezem a levegőt, és hogy kettesben vagyunk, kicsit olyan érzésem van, mint régen mikor elmentünk kirándulni. Lehet ezért is lett jókedvem. Majd ránézek Jamesre és az iszonyat komoly ábrázatától nevethetnékem támad, de persze vissza fogom magam, és én is felveszem a fapofáját. Ez a hülye persze, nem válaszol komolyan, de ha játszunk, akkor játszunk. - Csak majdnem? Én még mindig érzem, pedig egy órája már, hogy elhaladtunk mellette... - nézek rá komolyan, természetesen nem érzek semmit, mondjuk ezt betudhatom az allergiámnak. Majd nem bírom tovább, és megállok. - Egyébként téged nem zavar? Az, hogy együtt dolgozunk... őszintén. - kérdezem kissé bátortalanul, nem nagyon szoktunk ilyeneket megbeszélni, de a napokba érthető okok miatt nyíltabbak lettünk egymással. - Tudod ott vannak Denverék , mint kiderült, ők ne keverik a munkát és a házasságukat. - húzom el a számat, szerintem ez marhaság, de lehet James velük ért egyet, én pedig ráerőszakolom magamat. Majd közbe háttérbe megakad a tekintetem egy faházon...
James Potter
Vér : aranyvérű Kor : 25 Csillagjegy : Kos Státusz : auror, Főnix Rendje tag, családapa Ház : Griffendél Fészek : Saltusque Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : házas Karakterlap : Zene : Sugar, You What's My Age Again?
Vas. Nov. 29, 2015 12:06 am
Lily és James
Lazán kiröhögöm Lily próbálkozásait. Ugyan már, hogy lehetne ez a neve? Ennél nevetségesebbet még csak ki sem találhattam volna. Igazából oda sem figyeltem, amikor a nevét mondták, vagy ha oda is figyeltem, akkor is az egyik fülemen be, a másikon ki. Mégis minek figyeltem volna rá? A személyleírása sokkal fontosabb volt, hogy tudjam, hogy néz ki az, akit éppen el akarunk kapni. - Szerintem csak a saját szagodat érzed, életem. -Nem röhög. Nem röhög, felkészül a bazinagy maflásra, amit kapni fog. Amikor Lily megállt, én is ugyanezt tettem. Először azt hittem, hallott valamit, így én is igyekeztem csendben maradni. Ösztönösen markoltam rá a pálcámra, ha esetleg használnom kéne. Az utóbbi időkben elég paranoiássá váltam én is. De szerencsére csak egy ártatlan kérdést kaptam. - Dehogy zavar -néztem rá zavarodottan. -Szeretek veled dolgozni. Összehangoltak vagyunk, jobb társam nem is lehetne. Miért kérdezel ilyen hülyeségeket? -Komolyan nem tudtam mit kezdeni a kérdésével.
Aham, természetesen kinevet, de hogy ő emlékezzen bármire, is az teljesen kizárt. A megjegyzésére, mi szerint a saját szagomat érzem, csak tarkón legyintem. Ez épp olyan könnyű, és megszokott automatikus mozdulat volt már, mint a levegő vétel. Egyszerűen folyamatosan szívjuk egymás vérét, így már mindennapossá vállt. - Majd ezt az ágyba is mond... - nézek rá úgy, hogy értse miről beszélek, vagyis ha olyan szagom van akkor aludhat lent is a kanapén. Majd mikor hirtelen megállok, hogy feltegyek neki egy kérdést, látom kicsit megleptem és idegessé válik, nem kerüli el a figyelmemet, hogy a pálcájáért nyúl. Gyorsan felteszem a kérdésemet, mielőtt betámad egy szegény bambit. Tetszik, hogy kicsit megzavarom a kérdésemmel, és a válasz is tetszik. Csak elmosolyodom. - Mondom nem mindenki szereti keverni a magánügyet és a munkát. - megvonom a vállam, és eléggé tetszik, hogy mi kivételt képezünk.- És ezzel a válasszal ki is javítottad az előző beszólásodat.- közelítek felé, de aztán gyorsan elnézek tőle. - Egyébként... - felmutatok az egyik fára. - Ott van egy faház... nem kéne megnéznünk ? - akár a keresett személyünk oda is elbújhatott, vagy ki tudja. Közbe elindulok, és elkezdem méregetni a fa tövét, hogyan is kéne megmászni. Majd neki is állok, és pillanatok alatt felfele haladok. Kiskoromba mindig is ilyeneket csináltam, édesanyámék eléggé közveszélyesnek tituláltak. De hát, ebben rejlik a bátorság, nem? Közbe remélem eléggé gyors leszek, és előtudom venni a pálcámat, ha tényleg itt bujkál az emberünk...
James Potter
Vér : aranyvérű Kor : 25 Csillagjegy : Kos Státusz : auror, Főnix Rendje tag, családapa Ház : Griffendél Fészek : Saltusque Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : házas Karakterlap : Zene : Sugar, You What's My Age Again?
Szer. Dec. 02, 2015 11:20 pm
Lily és James
Automatikusan behúztam a nyakamat, ahogy kaptam egy taslit, de az első mondata után szinte azonnal széles vigyor költözött az arcomra. - Nem merném, mert kiraknál a kanapéra és akkor nem lenne este... móka -röhögtem. Persze félreértettem, amit mondani akart ezzel - ismételten. De nem meglepő, rossz aki rosszra gondol, én pedig nagyon rossz vagyok. Annyira rálelkesedtem arra a csókra... Vagy puszira, igazából még az is mindegy volt, melyiket kapom. Erre elnéz mellettem és egy rohadt faházzal kezd foglalkozni... Én is jól beválasztottam magamnak, mit ne mondjak. Lemondóan eresztettem le a vállamat és követtem Lilyt a fáig. - Biztos vagy benne, hogy ez egy jó ötlet? -pillantottam fel rá, ahogy elkezdett mászni. -Csak mert én elkaplak, ha leesel, de akkor az nekem nagyon fog fájni, neked meg majd ápolgatnod kell naphosszat. -Igazából az volt az egyetlen bajom, hogy meg akartam viccelni, így viszont elrontotta a poént.
Elnevetem magam. - Móka ? Na igen én is sokszor elnevetem magam, jót szórakozok. - nézek rá, várva a reakcióját, azt hiszem én itt kapnék én is egy jó nagy taslit, ha megmerne ütni. Természetesen látom rajta, hogy mikor közel mentem hozzá felkészült a csókra. Oh én is felkészültem, és nagyon is vágyom rá, viszont bunkó, és James Pottert rendszeresen meg kell leckéztetni. Plusz meg is látom azt a faházat, és azonnal kalandvágy gyúlt bennem. Egyszerűen meg kerülöm a férjem majd azonnal el is kezdek mászni felfele. - Persze, hogy az. Mikor nincs jó ötletem. - nézek le rá, majd folytatom az utamat. - Ne aggódj, ha leesek, és nem kapsz el akkor viszont neked kell bevinned a szent mungoba. - majd felérek, és először csak a fejemet dugom be az ajtón. Nem látok senkit, majd benyitok. Egy picike ágy van benne, és pár gyertya. Ennyi. - Hát... nem hinném, hogy itt él valaki. - állapítom meg, miközben a kezem végig a pálcám közelében van. Sosem lehet tudni, ez egy remek búvóhely, mi pedig egy szökött rabot keresünk. Lenézek a kis ablakon. - Feljössz ? Vagy ugorjak? Esetleg eljátszhatjuk a romeó és júliát? - természetesen meséltem neki miről szól, de nem hiszem hogy emlékezne rá. Nem az a fajta, aki elolvad egy szerelmes történeten. Majd recsegést hallok, és azonnal hátra kapom a fejem, majd előveszem a pálcám és keresem a hang forrását. Remélhetőleg csak egy... mókus.
James Potter
Vér : aranyvérű Kor : 25 Csillagjegy : Kos Státusz : auror, Főnix Rendje tag, családapa Ház : Griffendél Fészek : Saltusque Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : házas Karakterlap : Zene : Sugar, You What's My Age Again?
Csüt. Dec. 10, 2015 7:49 pm
Lily és James
Szívesen benyögtem volna neki, hogy soha nincsen jó ötlete ilyenkor, mert valamelyikünk mindig valahogy egy halálközeli élményben részesül, még a legindokolatlanabb helyzetekben is. De inkább csendben maradtam, úgyis sértődés lett volna a vége. Most legalább nem volt terhes, akkor volt igazán katasztrófa, ha rosszat szóltam. Egyszer hozzám vágott egy tepsit. Na mindegy. - Beviszlek, aztán ott is hagylak. Megint szabad ember leszek -vigyorodtam el szélesen, noha ezt onnan fentről nem láthatta. Visszaengedtem a kezeimet a zsebembe és kíváncsian hallgatóztam, hogy mit csinál odafent. Sejthette volna, hogy nincs ott senki. Ha volt is, az illető már régen meghallott minket és kereket oldott. Jól is tette. Oldalra billantottam a fejem és úgy néztem fel rá, az arcomon egy olyan csibészes Potter-mosollyal, amit még a Roxfortban láthatott tőlem millió alkalommal. - Felőlem eljátszatjuk egy bizonyos jelenetét, ha van ott fent egy ágy... -Valóban nem emlékeztem rá, hogy miről szólt, de mivel valami szerelmes nyálgép műve volt, tuti volt benne szex. -Na mi az, már ellenőrzöd is, hogy van-e? -viccelődtem, ahogy hátrafordult.
Beszólására csak forgatom a szemem. - Szabad ember? - kérdezem csak úgy a semmibe, mintha az égtől kérnék tanácsot. - Megnézném mihez kezdenél te nélkülem.. - majd a kis kutatásom nem ér el eredményt, az biztos, hogy remek kis " romantikus " kuckó már ha valaki szeret összefeküdni bogarakon. Végülis az is lehet erotikus. A gondolatot elhessegetve lenézek férjem uramra. - Tulajdonképpen van ágy, és van egy érzésem, hogy azt se tudod miről beszélek. Viszont próbálkozol, ezért plusz pont. - vigyorodom el magam, majd elhajolok az ablaktól, és nagyon megijedek egy hirtelen jött zajtól. A pálcámat is előkapom, egy ideig várok, majd észre veszem, hogy a padló kezd repedezni. Ajaj, olyan gyorsan ahogy csak tudok igyekszem a kijárat felé, majd sietni le. Nem látom közbe James mit reagál, csak arra próbálok koncentrálni, hogy időben leérjek. Közbe egy jó nagy deszka elrepül mellettem, ijedten hátra nézek, csak biztos akartam lenni, hogy nem a dinkámat találta, el hogy még hülyébb legyek. Mikor már csak 1-2 méter van hátra egyszerűen leugrom, és valahogy Jamesen találom magamat. Majd gurulunk tovább, fogalmam sincs merre, csak recsegés ropogást hallok, azt hiszem az a faház teljesen feladta magát. Aztán valahogy, valahol megállunk... - Au... - fáj mindenem, de aztán csak elnevetem magam.