Vér : aranyvérű Kor : 20 Csillagjegy : Bika Státusz : Plumonbea hallgató Ház : Hollóhát Fészek : Saltusque Párt : ICP Családi állapot : egyedülálló Karakterlap : A. E. R. Zene : Did you hear the rain?
Csüt. Ápr. 23, 2015 2:03 pm
Aiden Evander Rosier
Becenevem:
Aiden
Nemem:
férfi
Korom:
20 év
Születési évem:
1965
Csillagjegyem:
Bika
Iskolám / Végzettségem:
Roxfort és Plumonbea
Évfolyamom:
Harmadéves, végzős katonai logisztikai szakon
Státuszom:
Plumonbea hallgató
Házam:
Hollóhát
Fészkem:
Saltusque
Politikai elkötelezettségem:
ICP
Oldalam:
még én magam sem tudom
Családi állapotom:
egyedülálló
Patrónusom:
seregély
Pálcám:
Rezgőnyárfa, sárkányszívizomhúr, 12 és háromnegyed hüvelyk
Vérem
aranyvérű
Édesapám, Evan Francis Rosier
Nem mondanám, hogy szeretem apámat, pedig a fiúk többnyire istenként tisztelik az apjukat. Én ellenben nem teszem, megvetem és utálom az apámat. Nem az a fajta ember, akivel szívesen dicsekszik bárki is, hogy „na, Evan Rosier az apám, imádjatok”. Mert egész biztos, hogy mindenki utálná. Nagyon ritkán beszélek vele, szinte kerülni szoktam, ha otthon vagyok.
Édesanyám, Evelyn Gertrud [Rookwood] Rosier
Szinte soha nem látjuk a testvéreimmel, állandóan a szobájába zárkózik, migrénre hivatkozva. Nem tudom eldönteni, hogy miért és mitől lett ilyen, egyszerűen nem szereti az emberek közelségét. Minket sem ő nevelt fel, csak a lányokat. Őket valamennyire szerette. Ostoba módon mindent megtesz, amit a még ostobább apánk mond neki. Kételkedem benne, hogy vannak önálló gondolatai, annyira… furcsa. Nem tudok azonosulni vele.
Bátyám, Hugo Evan Rosier
Három évvel idősebb nálam és mondhatni nem igazán tölti be a mintatestvér szerepét. Az egyetlen, ami neki fontos, az apánk elismerése. Nem tudom, miért nyomul rá ennyire és miért bújik ennyire a fenekébe. Teljesen feleslegesen csinálja, apát úgysem fogja soha érdekelni, hogy mennyit próbál nyalni neki. Egyébként vele sincsen semmi kapcsolatom, ahogy a szüleimmel sem. De ez annyira nem is döbbenetes.
Húgom, Alicia Audrea Rosier
Az egyetlen olyan ember, aki úgy igazán érdekel engem. Ha azt kérnék tőlem, hogy legyen valaki, akiért maximális felelősséget vállalok, egész biztosan Alicia lenne az, akit megnevezek. Három év korkülönbség van köztünk, ami szerintem pont ideális ahhoz, hogy ilyen jó kapcsolatunk legyen, mint amilyen kialakult kettőnknél. Ha fiatalabb lenne vagy idősebb, nem biztos, hogy ugyanígy állnánk egymáshoz. A lényeg az, hogy Aliciához tényleg nagyon közel érzem magam, ő az egyetlen ilyen testvérem.
Húgom, Francesca Frederica Rosier
Nem akarok goromba lenni, de valami hihetetlenül életképtelen. Nem is gondoltam volna soha, hogy ilyen tényleg van, és mégis, mégpedig az én testvérem. Néha elcsodálkozom rajta, hogy nem felejt el levegőt venni, amiről nehéz eldöntenem, hogy rémisztő vagy vicces. Tizennégy éves, de ebből az összeset letagadhatná, az az igazság. Lehet, hogy van valami gond odabent a fejével, de erre nem mernék megesküdni, meg nem is szép dolog ilyet állítani.
Öcsém, Kermit Gustav Rosier
Nem túl sok véleményem van róla, hiszen még csak egy kisgyerek. Bőven van ideje rá, hogy agyban fejlődjön, addig pedig inkább nem mondok elhamarkodott gondolatokat. De szerintem ő sem lesz különb Francescánál és Hugonál.
Mottóm
"Az ősz hideg, vad záporában Így lesz a rétekből mocsár S tar erdő, mely halálra vár"
Amortentiám
frissen sült kenyér, őszi esők, benzingőz
Különös jellegzetességem
A szemeim. Nem a színük miatt (jó, azért is), hanem mert nagyon kifejezőek. Bárki úgy tud olvasni belőlük, mintha egy nyitott könyvet raknék eléjük. Többnyire vidáman szokott csillogni.
Ami megnyugtat
Akkor, amikor úgy érzed, hogy minden szétesik körülötted, hogy bezárulnak a körök és már saját magad ellensége vagy, állj ki a zuhogó esőbe, vagy ami még jobb, a viharba. Hallgasd a víz kopogását, a dörgést és érezd a szelet. Kitisztít és megnyugtat, egy pillanatig pedig talán mosolyogni is képes leszel.
Ami boldoggá tesz
Az időjárás, az aktuális kedvemhez mérve. Ha olyanom van, akkor a napsütés, máskor a szél, másik alkalommal pedig a hó. Azért többnyire az eső és a vihar állnak az első helyen.
Ami bosszant
Ha furcsán néznek rám és megvetnek a családom miatt, de még inkább, ha emiatt le is becsülnek. Rendkívül idegesítő tud lenni, amikor ignorálják az eredményeimet és a sikereimet, csak azért, mert a nevem az, ami. De nem tagadnám le és nem változtatnám meg, mert én ennek születtem. Rosier vagyok, bármennyire is utálom.
Ahol jól érzem magam
Esőben, elázva. Legyen az nyáron vagy ősszel, nem fontos.
Hobbim
Régen rengeteget jártam madárlesre és lőtérre, mostanra már csak a lövészet maradt meg alkalmi hobbinak. Ezáltal pedig gyűjtöm a lőfegyvereket.
Rossz szokásaim
Nem tudok róla, hogy lennének. Általában alkalmazkodom ahhoz, hogy mások mit tolerálnak és mit nem, így általában nem beszélek azokról a dolgaimról, amikről nem akarok.
Titkaim
Nincsen mit titkolnom.
Legnagyobb félelmem
Biztosan van valami, de még nem fordult meg a fejemben, hogy mi lehet az, és még nem is találtam szemben magam vele. Így viszont nem tudom megmondani, mi az.
Ami nélkül nem tudnék élni
Intelligens emberek. Annyira utálom az ostobaságot…
A családom nekem
Hát… furi.
Ha én nem lennék
Szegény Alicia.
Amit rólam beszélnek
Sosem kérdeztem, de azok alapján, amiket innen-onnan visszahallok, egészen kedvelnek, akik jobban ismernek. Akik nem, azok meg fintorogva néznek utánam az utcán. Az apámat valahogy senki sem szereti, még az sem, aki azt sem tudja pontosan, kihez tartozik a név.
Amit szeretek magamban
Céltudat, ambíció és kitartás. Soha nem adom fel a terveimet, de nem is vállalom túl magam. Tisztában vagyok a képességeim határaival, ezért nem is fogok bele olyanba, amit nem tudok megtenni. Ezen kívül az eszemet és a pozitivitásomat.
Amit utálok magamban
Azt, aki vagyok.
Kinézetem
Nem vagyok extrém magas, de azért valamivel az átlag fölött vagyok, átlagos testalkattal. Élénkvörös, göndör hajam van és hasonlóan világos, kék szemeim. Vegyítem az egyszerű és az elegáns öltözködést. Sokat mosolygok.
Múltam
Kisgyerekként átlagosan éltem, már amennyire az aranyvérű gyerekek élete átlagos. Megtanultam illedelmesen és tisztelettudóan viselkedni, ami az egyetlen olyan dolog, amiért hálás lehetek a szüleimnek. A nagybátyám vitt el mindig madárlesre, hatalmas rajongójuk volt és vadászni is imádott, ezt pedig rám is sikeresen átragasztotta. A Roxfortba kerülésemkor kezdett el kiütni rajtam, hogy nem olyan vagyok, mint a bátyám és a szüleim vagy éppen mint a kisebbik húgom. Nagyon hamar leszakadtam kapcsolati szinten a családomtól és ezt nem is bánom. Így gyorsan megtanultam, hogyan kell a saját lábamra állnom. Nem volt kérdéses, hogy fel fognak venni a Plumonbea-ra, iskolaelsőként végeztem, hét éven keresztül kitűnő tanuló voltam, az utolsó három évben prefektus is. Mielőtt elkezdtem volna az akadémiát, vettem az örökség rám eső részéből egy nagyobbacska házat, a maradékot meg szünetekben használgatom, hogy legyen mit ennem. Ami utána is a nyakamon marad, azt félreteszem. Most már teljesen egyedül, a többiektől elkülönülve élem az életem. Egyedül Aliciával tartom a kapcsolatot a családból, de a többiek egyáltalán nem is hiányoznak. Ennyit a múltamról dióhéjban. Amúgy sem az a fontos, ami volt, hanem ami lesz. Még minden ott áll előttem.
Ha újrakezdhetném
Nem tudom, mi lenne. Inkább nem próbálnám ki.
Ha egy napig bármit tehetnék
Ilyen úgysem fog megtörténni, úgyhogy nem fogok ezen agyalni.
Ha kitörne a háború
Katonai szakon tanulok. Nem esne nehezemre kiigazodni a dolgokon és jó helyzetbe kerülni.
Ha meghalnék
Még nem szeretnék, fiatal vagyok hozzá. Sok áll előttem.
Playby: Tom Hiddleston
Admin
Hétf. Május 04, 2015 6:33 pm
Gratulálunk, házad a Hollóhát!
Gratulálunk, fészked a Saltusque!
Rezgőnyárfa, sárkányszívizomhúr, 12 és háromnegyed hüvelyk