Vérem

aranyvér (véráruló)

Édesapám, Cygnus Nigellus Black

Néhány éve hunyt el. A temetésére meg sem hívtak. Nem sírtam.

Édesanyám, Druella Euphrosyne Black

Milyen nő az olyan, aki - miután őt a szülei megverték egy ilyen borzalmas keresztnévvel - tovább örökíti azt a lányára? Ezután pedig serényen osztja a pofonokat, nem csupán verbálisan, hanem fizikálisan is? Kétlem, hogy valaha beszélnénk még egymással.

Nővérem, Bellatrix Druella Black Lestrange

Azt hiszem, volt idő, amikor mi ketten jó testvérek voltunk. Nem álltatom magam azzal, hogy a kapcsolatunk valaha is helyreáll, de mindent meg fogok tenni, hogy ne árthasson több ártatlan embernek.

Húgom, Narcissa Naomi Malfoy

Azt reméltem, követi majd a példámat, és erőnek erejével kimászik a mókuskerékből. Tévedtem. Csalódtam.

Férjem, Edward Tonks

Nem tudnám egy szóval jellemezni. Borotválkozás közben megvágja az arcát, rengeteg cukorral issza a kávét, és játékseprűt vett Dorának a második születésnapjára. Ő számomra a Valóság, minden kimondott és kimondatlan értelemben. Az Otthon. Kevés ilyen becsületes, jó embert hord hátán a Föld.

Leányom, Nymphadora Tonks

Áldás az életemben. Egy rózsaszín hajú, széllel bélelt üstökös. Nagyon hiányzik, mióta a Roxfortban tanul, de az elválás nekem valószínűleg fájdalmasabb volt, mint neki, hiszen Dora tizenkét évesen is rendkívül talpraesett.

Mottóm

Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.

Amortentiám

Fahéj, levendula, menta.

Különös jellegzetességem

Nem hiszem, hogy különlegesnek mondható, de a jobb szemöldökömben van egy repedés - tizenkét éves voltam, a karácsonyi szünetre hazatértünk a Roxfortból, és Bellával a szobánkban ültünk. Beszélgettünk, ahogy a kamaszlányok szoktak éjfél után. Bezártuk az ajtót - kulccsal, hiszen nem varázsolhattunk. Elé toltuk a futont, hogy senki ne jöhessen be. Apánk mégis felfeszítette. Bellával akart beszélni az egyik bájitaltan esszéjéről. Meg akarta dicsérni. Láttam a nővérem szemében az undort, a rettegést, ezért valami hihetetlen komiszat mondtam apánk szeme közé. (Nekünk sosem volt szabad obszcén szavakat használni. Az engedetlen lányból engedetlen nő lesz, az olyat pedig senki nem veszi el.)
Apánk puszta kézzel pofozott meg. Engem sosem ütött addig, legfeljebb a rontásaival igyekezett ösztökélni. Megdöbbentem. Aznap este Bella nem is tért vissza a szobába, én pedig a takaró alá bújva aludtam, kezeimet szorosan a fülemre tapasztva, hogy ne halljam. Ne halljak semmit.

Ami megnyugtat

Egy jó regény a kellemesen hűvös délutánokon, miközben a férjem és a lányom is a közelemben vannak.

Ami boldoggá tesz

Ha mindenkit biztonságban tudhatok magam körül, és ha a főztöm jól sikerül.

Ami bosszant

Ha valaki kishitű.

Ahol jól érzem magam

Ted ölelésében, a természetben. Nehéz meghatározni, szeretünk családilag együtt túrázni, és olykor a férjem szülei is velünk tartanak. Ők nem idegenkednek tőlem.

Hobbim

Az anyaság szinte minden energiát képes kiszipolyozni, én mégis szívesen csinálom. Azt hiszem, kifejezetten nincs is hobbim - tisztán tartom a lakásunkat, rendszeresen főzök - no, talán ezt annak lehet nevezni, mivel valódi lelkes önképző szakács vagyok! Ha több időm lenne magamra, valószínűleg mugli írók regényeit, verseit, novelláit olvasnám látástól vakulásig. Vagy megtanulnék még egy-két nyelvet az eddigiek mellé.

Rossz szokásaim

Tépem a körmöm, ha ideges vagyok, illetve rosszul viselem a kritikát. Kamaszkoromban, lázadásként, rászoktam a dohányzásra, és olykor még ma is rágyújtok felfokozott helyzetekben.

Titkaim

Néhány napja fedeztem fel, hogy ismét állapotos vagyok, de erről még senkinek nem szóltam.

Legnagyobb félelmem

A szeretteim elvesztése.

Ami nélkül nem tudnék élni

Képtelen lennék megértés nélkül élni.

A családom nekem

A mindenem.

Ha én nem lennék

A Black-család valószínűleg sokkal boldogabb lenne.

Amit rólam beszélnek

Vérárulónak neveznek jobb körökben. Pontosabban Bellatrix köreiben. Nézőpont kérdése.

Amit szeretek magamban

A humoromat, és a tényt, hogy képes vagyok segíteni másokon.

Amit utálok magamban

Haragtartó vagyok, és nem felejtek egykönnyen.

Kinézetem

Magas, barna hajú, sudár termetű nő. Azt hiszem, semmi nincs bennem, ami kiemelne a tömegből, azok mégis mindig észrevesznek, akiknek fontos vagyok.

Múltam

Második leánygyermekként születtem egy olyan családba, ahol az elmebajt az anyatejjel szívják magukba az emberek. Anyám, aki mindig is fiúra vágyott, olyan messzire taszított minket, haszontalan lányokat, amennyire csak a jó ízlés és az etikett engedte neki. (Persze, amikor a nőiség bölcseleteit kellett nekünk átadni, valahogy mindig kéznél voltunk. Meghallgathattuk, milyen fontos az engedelmesség, a mértékletesség. Az önfegyelem. Gyerekként csak akkor ehettünk csokit, ha a szobalány becsempészte a zsebünkbe a konyhában.)
Apánk agresszív férfi volt, perverzióját gyakran Bellán élte ki. Erről mindenki tudott, ám valamiért soha, senki nem szólt egy szót sem. Félelem? Talán. Elég indok ez ahhoz, hogy áruba bocsássák egy fiatal lány önértékelését?
Azt hiszem, mindig volt köztünk némi összhang a testvéreimmel. Bellával sokáig jól megértettük egymást, bár idegenkedtem attól az elképesztő kegyetlenségtől, ami olykor a szavaiból áradt. Cissy mindkettőnk számára a dédelgetett harmadikat jelentette, akivel vidám csacsiságokról cseverészünk, és akinek virágot tűzünk a hajába. Mindig féltettem őket.

Ted érkezése kiugrás volt számomra, és bár soha annyi pofont nem kaptam, mint azelőtt, tudtam, hogy érte mindezt képes vagyok vállalni. Anyám tajtékzott a dühtől. Sírva fakadt, valahányszor megpillantottuk egymást a kúriában bolyongva, átkozódott, tépte a haját. Bár fojtottalak volna meg a bölcsődben, mikor még módom volt rá! Így ordított, ezért egy idő után haza sem mentem.
Apánk sem reagált békésebben. Mi több, számos szónoklatával ellenem uszította a testvéreimet is. Bella arcul köpött. Cissa rám sem bírt nézni.

Tizennyolc évesen, a végzésünk után három hónappal mentem hozzá Tedhez, anélkül, hogy a Black-család akár egy tagját meghívtuk volna az esküvőre. Mugli házasságkötés volt, London mugli külvárosában. Anyám epét hányt volna, ha meghallja. Többé nem volt okom hazamenni.
Az utóbbi tizennégy évet képtelenség lenne összevetni az első tizennyolccal. Megtanultam, hogy varázslat nélkül is értékes ember vagyok, hogy egy házasság nem csupán fekete vagy fehér, és hogy soha, egyetlen házimanót sem küldenék dajkálni, mikor a lányom felsír az éjszaka közepén. Nem könnyű, persze. De a házasság azoknak való, akik a társukat igyekszenek boldoggá tenni, és nem a sajét örömüket hajszolják.

Ha újrakezdhetném

Erősebben győzködném Bellát és Cissyt, hogy tartsanak velem, és ne adják el magukat a Tiszta Vér oltárán.

Ha egy napig bármit tehetnék

Azt hiszem, nem változtatnék semmin.

Ha kitörne a háború

Nem tört még ki?

Ha meghalnék

Ilyenbe egyelőre bele sem gondolok. Szükség van rám, dolgom van még az életben. Még tehetek másokért.

Playby: Keira Knightley