Vér : félvér Kor : 17 Csillagjegy : Nyilas Státusz : Hollóhát kviddicskapitánya Ház : Hollóhát Párt : ICP Oldal : világos Családi állapot : Csak a kviddics, nincs időm másra. Karakterlap : Kviddics királynő Zene : Majd választok.
Csüt. Júl. 02, 2015 5:05 pm
Alicia & Gwenog
A kastélyból a kviddicspályára igyekeztem. Ma külön földi-levegő edzést tartok a csapatomnak, de főleg a lányokra koncentrálok. Szokásomhoz híven jóval előbb érkeztem a pályára. Egyszerű sportos ruhában voltam, csak ezután akartam felvenni a kviddics taláromat. Gyors léptekkel haladtam a pályára. Odaérve rögtön az öltözőhöz mentem. Belépve Aliciával néztem farkasszemet. Egyik barátnőm, nagyon bírtam a csajszit. Hasonlóak vagyunk, ezt többen is megállapították. Csodálkoztam, hogy ilyen hamar lejött ide. - Szia Alicia.. - köszöntem oda vidáman, miközben lepakoltam mellé a padra a cuccaimat. - Hogy hogy ilyen korai vagy? Legalább segíthetsz nekem kipakolni. Elkezdtem kipakolni a táskámból a ruháimat és az edzésterveket a következő hónapra. Múlt hétvégén fejeztem be őket, de a többieknek még csak most mutatom meg először, így lehet, hogy még átdolgozunk közösen párat. Mindig meghallgattam a csapatom ötleteit és ha tehettem mindig belevittem a saját terveimbe is. Felvettem a csizmámat és a taláromat, majd leültem a padra Alicia mellé.
Korán kimentem a pályára, valamiért nem szerettem a zsúfolt öltözőben készülődni. Ez bizonyára az én személyes, fura kis heppem volt, de sajnos tényleg zavart, mikor öltözés közben annyian körbevettek. Mikor Gwenog megérkezett, én már az egyik padon ültem kék kviddicstalárban és egy spirálfüzetbe rajzolgattam. Amint belépett az öltözőbe, boldog mosoly ült ki az arcomra és félreraktam a füzetet. - Szia! Gondoltam, lejövök még a nagy tumultus előtt. Szívesen segítek kipakolni, kivéve, ha megint előszeded azokat a súlyzókat. Legutóbb alig bírtam megmozdítani utána a karom... - Szerettem Gwenogot és nagyon tehetséges kviddicsjátékosnak találtam, de még annál is jobb csapatkapitánynak. Na de olykor elszaladt vele a ló, ha a csapat edzéséről volt szó, olyankor mindannyian fájdalmasan nyögtünk napokig, amíg el nem múlt a viselhetetlen izomláz. Az az igazság, hogy én az állandó sport miatt sem éreztem magam olyan jó kondiban, mint például Gwenog, így a futást és a súlyzózást nagyon megerőltetőnek találtam. Zokszó nélkül - na jó, néhány fájdalmas sóhajjal megtoldva - tűrtem a kínzást, de utána mindig nagyon kikészültem. Imádtam a kviddicset, de nem én voltam a leendő világbajnok fogó. Ezt nem éreztem szégyellnivalónak, számomra a sport csak egy kellemes hobbi volt. És nem utolsósorban valami, amivel szembemehetek a családi elvárásoknak...
Kezdőlap 
.png)
