Vér : aranyvérű Kor : 30 Csillagjegy : Skorpió Státusz : MM propagandafelelőse Párt : MM Oldal : sötét Családi állapot : Egyedülálló - fogjuk rá.
Szomb. Szept. 12, 2015 5:32 pm
« I'm gonna place my bet on us »
»Rosie részére »Bocsi a késésért. <3
A világért sem mulasztottam volna el a részvételt a mai sportnépszerűsítőn; ugyan a rendezvény a maga délutáni, családi program hangulatával nem nyerte el teljesen a tetszésem, a kviddicsnek már kölyökkorom óta nagy rajongója voltam, így nyilvánvalóan itt volt a helyem. Leginkább a meccsekre voltam kíváncsi és az újdonságokra a versenyseprűk és más felszerelések terén, úgyhogy elkerülve azokat a pavilonokat, amik olyan töltelék programoknak adtak helyet, amivel a gyerekes családokat csalogatták ide, csinos partneremmel sorra jártuk az érdekesebb helyeket.
Marie a baráti társaságomba tartozott, mióta az akadémián megismerkedtünk – mindketten a Monticola diákjai voltunk -; azóta pedig olykor összejártunk, találkozgattunk, néha egy fél lépéssel túlhaladva a barátság határán - de semmi komoly. Annak azonban meglehetősen örültem, hogy igent mondott a meghívásomra – mégsem érkezhettem egyedül a sportnépszerűsítőre-, vele ugyanis könnyedén jól érezhette magát az ember, és még a kviddicshez is hozzá tudott szólni.
Épp egy kviddicsmecs szünete kezdődött, amikor Marie-vel úgy döntöttünk, felfrissítjük magunkat egy itallal és egy fagylaltkehellyel, amikor a kis cukrászda asztalai közt szlalomozva, egy ismerős hang harsant fel a hátunk mögött. A fiatal férfi, aki az egyik barackszínű terítővel fedett asztal mellől integetett, jó barátom volt, és más esetben cseppet sem lett volna ellenemre, hogy csatlakozzunk hozzá és asztaltársához - de az illető, aki mellette foglalt helyet, Rosie volt.
Bárhogy is néztem, a helyzet kissé kínosra fordult; két tűz közé szorultam, karomon egy korombeli, csinos nőt vezettem az asztalhoz, ahol a szeretőm ült egy elég jóképű férfi társaságában, akiről véletlenül azt is tudtam, hogy nincs barátnője. Remekbe szabott műmosollyal fogadtam barátom üdvözlését, és mutattam be Marie-t, mint jó barátomat. Annak pedig, hogy valamilyen ismeretségi szál fűzne Rosie-hoz, semmi jelét sem adtam; habár szavak nélkül, egy futó pillantással is jelezhettem volna a lánynak, akinek tegnap még azt súgtam a fülébe, hogy szeretem – az más kérdés, hogy milyen helyzetben esett meg a vallomás -, mégsem szenteltem neki egy pillantásnyi figyelmet sem.
Kezdőlap 
