Vérem

Félvér

Édesapám, Laurence

Egy helyen dolgozunk, ő a Szent Mungóban a Bájital-és Növénymérgezések osztályán főorvos. Mindig jó volt a kapcsolatunk, hiszen tudta, hogy hasonló pályát fogok majd választani, mint ő a későbbiekben. Így is lett. Azt hiszem, büszke rám, hiszen nagyon sokat elértem az életben. Jó érzéssel tölt el, hiszen mindig is ez volt a célom, hogy őt büszkévé tegyem.

Édesanyám, Edna

A példaképem. Egyszer én is ilyen anya szeretnék majd lenni. Minden döntésünket támogatott, és rengeteget foglalkozott velünk annak ellenére, hogy a Wizengamot tagja és sok a munkája. Úgy érzem, a bátyámra is és rám is igazán büszke, és persze engem már nagyon nyaggat, hogy mikor lesz unoka a láthatáron.

Bátyám, Oliver

Kisebb korunkban csak megvoltunk egymás mellett, nem volt erős a kapcsolat kettőnk között. Aztán jött a tragédia, mikor Oliver felesége meghalt. Onnantól kezdve úgy éreztem, mellette kell állnom, a végsőkig, megtenni mindent azért, hogy ne boruljon magában. Azóta nagyon szoros lett a kapcsolatunk, elmondhatom, hogy nekem van a világon a legjobb testvérem.

Mottóm

Célozd meg a Holdat! Ha nem sikerül, akkor is a csillagok közé jutsz.

Amortentiám

Fahéj, méz, csokoládé

Különös jellegzetességem

Szőke haj, óriási szemek

Ami megnyugtat

Csend, egy bögre tea és egy jó könyv

Ami boldoggá tesz

A munkám

Ami bosszant

Ha valaki őrülten makacs és önfejű

Ahol jól érzem magam

Szabadban

Hobbim

Gyógyítás

Rossz szokásaim

Hajcsavargatás, ritkán rágom a körmöm

Titkaim

Mindig szerelmes voltam Sirius Blackbe.

Legnagyobb félelmem

Nem lesz gyermekem

Ami nélkül nem tudnék élni

A pálcám

A családom nekem

Egyelőre a bátyám és a szüleim. Eddig a karrierem volt az első, de most, hogy már csak dolgoznom kell, őszintén vágyom saját családra.

Ha én nem lennék

Egyel kevesebb gyógyító lenne a varázsvilágba

Amit rólam beszélnek

Állítólag nagyon jól csinálom amit csinálok.

Amit szeretek magamban

Mindennél fontosabb nekem az emberek egészsége. Igyekszem minél többet tenni azért, hogy kevesebb legyen a haláleset a varázsvilágban. Őszintén, nagyon örülök, hogy ezt a pályát választottam. Magabiztos lettem, a szende kis hölgyeményből egy teljesen erős nő lett.

Amit utálok magamban

Túl sok emberben túl könnyen bízom meg. Számtalanszor előfordult már, hogy átvertek, kijátszottak. Kicsit naiv vagyok.

Kinézetem

Szőke, váll alá érő hajam van, amelyet általában kiegyenesítve hordok. Körülbelül 170 cm magas lehetek, mondhatni meg vagyok elégedve ezzel a magassággal. Nem vagyok nehéz, inkább véznának mondanám magam és gyengének. Szemem zöld, óriási, amely kedvességet sugároz az emberek felé. Keveset sminkelek, szeretem a természetes szépséget. Bőröm fehér és sima. Stílusom egyszerű, általában egy kényelmes nadrágot és hozzá illő felsőt válaszok öltözéknek.

Múltam

-Oliver! Oliver! Nézdnézd! Végre én is megkaptam a levelet! Mehetek a Roxfortba! - Ujjongásom felzargatta az egész családot, hiszen korán reggel volt, de tudták, hogy ez lesz. Csak nem tudtam megállni, hogy ne nyilvánítsam ki örömömet, és reméltem, hogy ennek a dolognak ők is ennyire fognak majd örülni. Amióta Oliver elindult az iskolába, én azóta lelkesen vártam, minden évben azt a levelet. De tudtam, hogy mikor fog megérkezni... csak már annyira menni akartam, hogy egyszerűen alig tudtam kivárni. Szüleim megpróbáltak már ekkor többet foglalkozni velem, apám remélte, hogy az ő pályáját fogok választani az életemben.


Izgultam, hiszen minden elsős ezt teszi amikor be kell lépnie abba az óriási terembe. Mindenki ott volt már, Olivert kerestem, egy biztos pontot, amibe tudnék kapaszkodni, ha valami baj történik velem. Megálltunk. Rengeteg sok kis elsős, akik mind arra várnak, hogy beosszák őket egy házba. Féltem. Nem tudtam, hová tartozom, de reménykedem benne, hogy nem fogok csalódást okozni a szüleimnek. Tenyerem izzadt, de láttam, hogy nem csak én vagyok ilyen ideges és türelmetlen. Menjünk már! Sajnos a névsor vége felé kell lennem, úgyhogy sok jó és rossz arckifejezést tudtam megnézni, mire a nevemet hallottam. Felléptem, leültem a székre, majd a professzor a fejemre tette a kalapot.
-Hmm, hm... érdekes... nagy tehetség, de bátor és odaadó! A házad... GRIFFENDÉL! - A szemben lévő asztalnál felálltak az emberek, nagy hangzavar és taps vette kezdetét. Odasiettem és helyet foglaltam az asztalnál egy másik elsős mellett. Boldog voltam. Hiszen ez volt a vágyam. Remélem, hogy nem fogok csalódást okozni...



El sem hiszem, hogy ilyen gyorsan eltelt ez a hét év! Annyi mindenen mentünk keresztül... nevetés, sírás, harc, vitázás, szerelem és egyedüllét... de én úgy érzem, elértem amit el szerettem volna érni. Pályát választottam. Amennyit lehetett, kitanultam a medimágiáról a Roxfortban, de tudtam, hogy tovább kell képeznem magam. Szeretném büszkévé tenni az apukámat! Megmutatni, hogy nem volt hiába a fáradozása. Tudta, hogy ha a fia nem is, akkor a kislánya biztosan azt a területet válassza majd mint ő. Ezért felvételiztem a Plumonbeat Mágusakadémiára. Szeretném a legfelsőbb fokig feltornázni magam. Hiszen mi irányítjuk a sorsunk. Én pedig kézbe veszem azt a gyeplőt, és addig hajtok, még meg nem szerzem, amit szeretnék. Akármibe is kerül.



Befejeztem. Kijártam az akadémiát és ajánlott munkahelyet kaptam a Szent Mungóban. Azt mondják, nagyon tehetséges vagyok. Hiába biztatnak, mikor én sokszor úgy érzem, még több kell, még mindig nem elég az, amit eddig tanultam. De hiszen már itt vagyok, elértem a célom és... talán csak egy kis tapasztalat kellene? Lehet. Félek, hogy nem tudok majd jól teljesíteni, hogy elszúrtam azt a rengeteg évet, amit tanulással töltöttem. Bíznom kell magamban! Erősnek és kitartónak kell lennem. Ez lesz a cél, ami mindig lebegni fog előttem. Nem bírnám ki, ha meghalna valaki a kezeim között. Olyan gyógyító szeretnék lenni aki a végsőkig fog küzdeni és nem engedi, hogy beszippantsa magába a sznobság. A jót szolgálom és mindig is azt fogom.

Egy kicsit azért bánom, hogy eddig csak a karrieremmel foglalkoztam. Mindig is vágytam családra, nagyra de eddig még nem adatott meg a lehetőség, hiszen kinek is van a tanulás mellett ilyen dolgokkal ideje foglalkozni?! Pedig lehetett volna. Hiányzik egy biztos pont az életemből és félek, ennyi idősen már nem fogok magamnak találni egy férfit, aki majd átsegít a nehéz időszakon, aki megvigasztal ha kell és aki imádni fogja a gyermekeket. Most már ezért is tennem kell. Ez lett a legnagyobb félelmem. Hogy nem lesz családom. Se gyermekem. Vajon túlságosan elvakított eddig a karrierem?

Ha újrakezdhetném

Mindent ugyan így csinálnék

Ha egy napig bármit tehetnék

Animágus lennék, valamilyen madár és kifáradásig repülnék

Ha kitörne a háború

Mindent megtennék azért, hogy a barátaim és a családom biztonságban legyen. Harcolnék és segítenék az embereken.

Ha meghalnék

Remélem sokan emlékeznének rám. Szeretnék újjászületni.

Playby: Amanda Seyfried