Természetesen már vártam Casparra - nem volt szokásom megfeledkezni a megbeszélt találkozóimról. Minden időpontot feljegyeztem nagy, fekete bőrkötésű határidőnaplómba. Mindenhová magammal hordtam: lekicsinyítettem, és a zsebembe süllyesztettem. Elláttam egy speciális védővarázslattal: ha ottfelejtettem valahol, mondjuk este nem vettem ki az öltönyöm zsebéből, hangosan jelezni kezdett. Hol sírt, akár egy csecsemő, hol ugatott, akár egy kutya, máskor rámkiabált, mintha egy goromba főnök lenne. Igazán mókásnak tartottam a dolgot, ellentétben a lányommal, aki csak a szemét forgatta, ha meghallotta.
Minden napomat úgy osztottam be, hogy az összes találkozómra és megbeszélésemre kényelmesen odaérjek. Ez nem azt jelentette, hogy lettek volna üres félóráim: azt az időt is hasznos munkával töltöttem. Ide-oda csoportosítottam a munkát, hogy a leghatékonyabban tudjam beosztani az időmet. Szerencsére voltam olyan helyzetben, hogy ezt megtehessem.
- Jó reggelt, Caspar - álltam fel mosolyogva, hogy kezet fogjak vele. - Foglalj helyet. Megkínálhatlak valamivel? Egy csésze teát, kávét...? - Előttem már ott gőzölgött egy nagy csésze ízesítetlen zöld tea. Intettem a titkárnőmnek, hogy figyeljen, mit kér a vendég. Magam is tudtam, hogy intenem is felesleges, magától is figyel, de a biztonság kedvéért mindig megtettem, és nem vette rossz néven. Igazán elégedett voltam vele. Mindent kézben tartott, nem zaklatott pitiáner dolgokkal, de a lényeges ügyekben sosem járt el a megkérdezésem nélkül. Jóravaló lány volt, és saját bevallása szerint a folytonos teafőzést sem unta.

Semmilyen fenntartásokkal nem viseltettem azokkal szemben, akik nem szerették a teát. Valaki a kávét szereti. Na és akkor?
- Tavaly arányaiban véve túl nagy hangsúlyt fektettünk a legfiatalabb generáció figyelmének megragadására - bólintottam - , ezúttal az idősebbek számára is vonzóvá kell tennünk az eseményt, hogy ne csak az óvodások szórakozzanak jól. - A szavaimba vegyült némi irónia. Ez volt a tavalyi rendezvény kudarca: hiába szórakoztak remekül a tíz év alattiak, nem voltak olyan programok, amik a kamaszokat és a felnőtteket igazán lekötötték volna. Voltak erre hivatott programok, de a célközönség nem volt vevő rájuk. Egyszóval az egész nap bájos kudarccal végződött. - Én ezt tűzném ki az idei fő célként, hogy minden korosztályt megmozgassunk.
A titkárnő közben megérkezett Caspar tejes és dupla kockacukros kávéjával, és letette elé az asztalra. Meglehetősen gusztusosan nézett ki: kis tányérka rajta szalvétával és kávéskanállal, meg persze a kis csészével, benne a gőzölgő kávéval, aminek felszínét virágminta díszítette. Fogalmam sem volt, hogy tud ilyet a titkárnőm - nevezzük Rosie-nak -, sosem kérdeztem rá, de mindig megleptek a hab különböző árnyalataiból kirajzolódó minták. Azt hiszem, ebben élte ki a kreativitását, ha már a teafőzés olyan "favágós" munka.
- A gyerekprogramokat kivétel nélkül megtartanám, azok nagy sikert arattak. Persze azokat kiegészítendő sem ártana egy-két újítás, hogy legyen, ami az újdonság erejével hat. A felnőtteknek szóló programok közé visszahoznám a két évvel ezelőtti kviddicsmeccset, amire előre kellett nevezni teljes csapatnévsorral. - Tavaly helyben akartuk csapatokba szervezni az embereket, hogy egyenlőek legyenek az esélyek, de nem voltak nyitottak rá, hogy idegenekkel kelljen összejátszaniuk. - Véleményem szerint másfélszer akkora területen kéne tartani a rendezvényt mint tavaly, ugyanannyi standdal, de egy helyett három vagy négy színpaddal. Egy kis színpadon lehetnének interjúk híres kviddicsezőkkel, esetleg válogatott sportolókkal is, ha eljönnek. Nekik úgy kell elővezetni a dolgot, mint egy lehetőség, hogy ismertebb legyen a nevük. Azaz egy knútot sem kapnának érte. Ezt én elintézem, csak azt kéne kitalálni, hány embert szerezzek. Ide ugyebár kéne egy felkészült riporter. Aztán lenne egy nagyobb színpad, messze a többitől: itt zenekarok lépnének fel. Nem felkapott, nagy zenekarok, mint a Weird Sisters - az egyrészt elcsépelt, másrészt rettentő drága lenne. Írjunk ki egy pályázatot kisebb zenekaroknak! Ott akár táncolhatnak is a fiatalok, megalapozná a hangulatot. A nagyszínpadon pedig szokás szerint csinálnánk a reklámot. - A színpadok mellett rengeteg stand is helyet kapott, és fog is: itt tartották a foglalkozásokat a gyerekeknek. Ezeken felül természetesen idén is helyet kapna két szabványnál kisebb kviddicspálya: egy a felnőtteknek, és egy egészen kicsi a gyerekeknek. - Arra viszont nagyon kell vigyáznunk, hogy az esetleges bulizó fiatalok körében ne legyen ivászat, az rossz fényt vetne a rendezvényre. Meg kéne tiltani alkoholos italok bevitelét, odabent pedig a vajsör és a mézsör lenne a "legkeményebb" ital, amit vehetnek. Eleve ittas állapotban persze tilos lenne a belépés. Ezt óvatosan kéne az emberek tudtára hozzuk, hogy a szülők ne ijedjenek meg, de a fiataloknak se menjen el a kedve. - Már meg is született a fejemben, milyen cikket fogok iratni Caradoc Dearbornnal.

Casparral általában hamar döntésre jutottunk, mert az esetek nagy százalékában mindenről egyezett a véleményünk, ahogy most is. Helyeslően bólogattam. - A felszerelést mindenképpen helyben biztosítsuk - erősítettem meg. - A biztonságra ügyelő aurorcsapatot bízd rám. Átszólok a kettes szintre, és már állítják is össze a csapatot. Nem lesznek olcsók, de biztosak lehetünk benne, hogy tökéletesen végzik a munkájukat. - A híres sportolók ingyen jönnek, a területet minimális áron béreljük, igazán belefér, ha ez épp többe kerül, mint amennyit szívesen fizetnénk érte. - Az enni- és innivalókat kínáló árusok standjainak idén ne osztogassuk olyan bőkezűen a helyet. Bármilyen drágán is adjuk a standok helyét, ki fogják fizetni, mert még úgy is megéri nekik. - Az árusokból befolyó bevétel akár fedezheti is az őrszolgálat díját. A végén még úgy szervezzük meg az eseményt, hogy a Nimbus, a nagy szponzor végül egy galleont sem kell fizessen. - A medimágusokról melyikünk gondoskodjon? - Én nem voltam ismerős a Szent Mungóban, és tudtommal ő sem, de így is bármelyikünk elintézhati a dolgot.