Tekintetem szüntelen az ablakra siklik. Nincs túl kellemes idő odakint. Nem is a hideg miatt, hiszen az ellen fel lehet öltözni, de már éjjel is a kemény szél viharos süvítése hallatszott be az ablakon keresztül és most is azt látom, ahogy tépázza a fák kopasz ágait, mint ha rajtuk akarná kitölteni a dühét. Nincs igazán vihar, de a szél hódarát hord magával, s a hideg is kiráz attól a gondolattól, milyen lehet odakint. Alapjáraton szeretem a telet. A hóesést, a jégvirágot az ablakon, a kandalló tüzének ropogását… az orromban még érzem anya gyömbéres süteményének az illatát, amit ilyenkor sütni szokott. Engem is sok receptjére megtanított, elég ügyesen sütök, főzök, már ha van hozzá kedvem. Évek óta nem volt.

Unottan kezdem kavargatni a még gőzölő kakaómat, miközben lekucorodom egy székre az asztal mellé, felhúzom lábaim a székre, s lényegében bokáig húzom így a pulóverem. Nincs bent hideg, de valahogy kényelmes és biztonságérzetet ad ez az összekucorodott póz, ami kívülről nem nézhet ki valami kényelmesnek, de én imádom. Ülök is, de nem is. A pulóvert nem tűröm fel a kezemen sem, így az ujjaimra lóg, ahogy a bögrére fogok, s a számhoz emelem, hogy kicsit megfújjam a felszínét, melynek hatására a tetején úszkáló három mályvacukor kőrözni kezd, mint a ringlispíl. Csak így szeretem a kakaót, meg vajas, mézes kaláccsal. A legtökéletesebb reggeli, amit hétvégékre el tudok képzelni. Élvezem a csendet, mely a házat övezi. Alapból se beszélek sokat, de akik kicsit is ismernek, tudják, hogy nekem ez az ideális közeg. Bár sokan mondják, hogy ez nem normális dolog, de én se szólok bele mások dolgaiba, ők se tegyék az enyémbe. Picit megpróbálok belekortyolni a reggeli italomba, de az azonnal megégeti a számat, mire picit felszisszenek. Leteszem a bögrém, s nyelvem kissé kinyújtva kezdek el szuszogni, hogy hűtsem. Belegondolva elképesztően viccesen nézhetek ki, mint valami kiskutya. Egyik kezem a számhoz és így a nyelvemhez nyomom, ugyanis hiába van pulcsi rajtam, meg nem fázom, a kezeim szinte mindig nagyon hidegek, így ez most elégedettséggel tölt el. Kicsit elvigyorodom saját magamon, milyen kis kajla vagyok. Azt hiszem, az álmosság teheti. Nagyon korán van, még órákig aludhatnék, de képtelen voltam rá, valami front lehet, vagy talán a nagy szél miatt. A lényeg, hogy most jól megszívtam a szám megégetésével… Mindegy, majd elmúlik.

Már mikor meghallom a lépteket, tudom, hogy nem menekülhetek, bizony társaságom fog akadni, méghozzá van egy erős tippem, hogy kicsoda. Még gyorsan szusszantok egyet, majd inkább csak nem foglalkozva szám megégetésével a kakaómra koncentrálok. Apám az a személy, aki a puszta jelenlétével is fel tudja vinni a pulzusom. Nem mondom, hogy utálom – már nem -, de ez nem azt jelenti, hogy szeretem, vagy kötődöm hozzá, vagy akármi. Az apám, el kell viselnem és ennyi. Sajnos elég gyakran gonosz módon goromba vagyok vele, vagy észre se veszem. Néha még rossz érzéseim is vannak emiatt, de nem tudok ezzel mit kezdeni. Így van és kész.
- Neked is. – mondom kurtán, nem is mosolygok rá vissza, de azért egy pillantást kap tőlem, aztán visszakoncentrálok az ablakra. Nem vagyok hideg vele, inkább semmilyen. Én legalább is úgy gondolom. - Nem ment az alvás és untam magam. – válaszolom egyszerűen, de az engem nem érdekel, hogy ő miért van ilyen korán fent. Felőlem azt csinál, amit akar. Fél szemmel rá lesek, ahogy elkészíti a teáját, majd csak újra felemelem a bögrém és lassan fújkálni kezdem a kakaóm tetejét, hogy iható hőmérsékletű kortyokat tudjak varázsolni magamnak. Úgy szeretem, ha nem hűl ki teljesen.
Közben ő is végez és természetesen leül hozzám. Igazából megtehetném, hogy csak felállok és elvonulok, tudom, már nem szólna érte, minden típusú „kedvességem” megszokta már. Mégse teszem meg. Maradok, és csak rá pillantok, majd lassan belekortyolok a kakaómba, ami végre nem támadja meg a számat sem. Isteni, pont, ahogy szeretem.
- Lehet, egyik nap átruccanok egy barátnőmhöz. Valószínűleg ott is alszom. – jelentem ki úgy mellékesen, rövidebb némaság után, még véletlenül se engedélyt kérve, csak közlöm vele, hogy ez a tervem, szokjon hozzá.
- Neked van valami engem is érintő terved bármely napra? – érdeklődöm, mert bizony néha az ilyesmiket is ki kell bírni, főleg az öcsém miatt nem hanyagolom őket, mert tudom, neki fontos, hogy együtt legyünk.