Vérem

Félvér vagyok.

Édesapám, John

Jaj, nagyon teszetosza! Amit mondanak neki, azt csinálja, bármi legyen is az. A legkisebb döntés előtt is hosszan mérlegel. Legutóbb fél óráig latolgatta, a gyógyszertárba menjen-e először, vagy a zöldségeshez. Nagyon lassan és nagyon körmondatosan beszél, az ember megőszül, mire megtudja, mire is akar kilukadni. Néha fárasztó tud lenni a társasága, de egyébként nagyon szeretem, és igazán vicces embernek találom.

Édesanyám, Jessica

Lazulós anyuka. Nem tilt meg nekünk semmit, de mindig kendőzetlenül megmondja a véleményét a dolgainkról. Nem is tudom, tiniként hová lettem volna a tanácsai nélkül.

Bátyám, Simon

Jaj, politikus... Nem szeretem, hogy az. Sokat dolgozik, és keveset van velünk. Hiányzik.

Nővérem, Madison

Drága nővérkém és egyben legbizalmasabb barátnőm. Mindent megosztunk egymással, és annyi időt töltünk együtt, amennyit csak lehet. Nagyon határozott lány, kicsit felnézek rá...

Mottóm

"Ha hármat kívánhatnál, mit kívánnál? - kérdeztem meg egy barátomat.
Kihúzta magát.
- Hogy nagyon gazdag legyek, hogy nagyon erős legyek, meg hogy nagyon sokáig éljek.
Bólintottam. Érdekes. A virágokat mindenki kifelejti."

Amortentiám

Eper és méz, együtt.

Különös jellegzetességem

Nem hiszem, hogy lenne ilyenem. Talán a mosolyom, amitől nagyon nehéz megfosztani.

Ami megnyugtat

Bármilyen kedves emberi gesztus, azt hiszem.

Ami boldoggá tesz

Ha szeretve érzem magam, az igazán boldoggá tesz. De az is elég, ha látok egy szivárványt, egy festményt, egy virágot, vagy bármi szépet, és máris képes vagyok nagyon boldog lenni.

Ami bosszant

Igazán nem tudok ilyet mondani...

Ahol jól érzem magam

Mindig ott, ahol éppen vagyok. Most éppen a Plumonbea-n.

Hobbim

Kertészkedés és hosszú beszélgetések. Minden mennyiségben jöhet!

Rossz szokásaim

Gyakran teljesen indokolatlanul is kitör belőlem a nevetés, olyan helyzetekben is, amikben nagyon nem kéne. Ilyenkor mindig rettenetesen szégyellem magam.

Titkaim

Én sem ismerem őket

Legnagyobb félelmem

Eltévedek a világban

Ami nélkül nem tudnék élni

Szeretet, és az a szépség, ami körülvesz.

A családom nekem

Csodálatos és rettentő szórakoztató.

Ha én nem lennék

Már minden növény meghalt volna a házunkban.

Amit rólam beszélnek

Nem tudom, talán nem is beszélnek rólam.

Amit szeretek magamban

Szeretem, hogy ennyit tudok pörögni. Nagyon optimista vagyok, és a legapróbb dolgoknak is tudok igazán örülni.

Amit utálok magamban

Hajlamos vagyok nagyon megalázó helyzetekbe keverni magam, mikor a föld alá tudnék süllyedni szégyenemben...

Kinézetem

Hosszú barna hajam van és mogyoróbarna szemeim. És nagyon széles mosolyom.

Múltam

Gyümölcsillatot párázott a hajnal, azon a szeptember végi napon is, amikor a szülőszoba résnyire nyitott ablakán hirtelen belibbent a boldogság. Nem sírtam én akkor, inkább érzékeny szemeimet próbálgatva barátkozni kezdtem a fénnyel, mely új otthonommá lett, és utólag visszatekintve, úgy vélem, érdemes volt korán kezdenem, mert barátságunk azóta gyönyörű gyümölcsöket érlelt. Aztán, mielőtt megszokhattam volna a szeptemberi hajnal madárdallal ébredő méla zsongását, máris új nézőpontból kellett szemlélnem a világot, mert egy vakmerő nőszemély, vékony bokáimat csokorba kapva lógatott arccal az anyaföld felé, fittyet hányva arra a tényre, hogy a frászt hozta rám. Akkor először szaladt fejembe a vér, és azonnal tudtam, hogy nem lesz könnyű utam. Ebbéli gondolataim megerősítésének jeléül, ütemesen paskolgatni kezdték, és talán akkor tudatosodott bennem először, hogy legjobb lesz ezután, az első hirtelen jött megérzésemre hagyatkozni. Felsírtam tehát. Ügyet sem vetettem rá akkor, micsoda boldogságot okoztam ezzel minden jelenlévőnek.

Ha újrakezdhetném

Minél többet megnéznék ebből a gyönyörű világból.

Ha egy napig bármit tehetnék

Mindebhová elutaznék, hogy megcsodáljak mindent.

Ha kitörne a háború

A háború?

Ha meghalnék

Sok mindent nem látnék a világból... Szomorú lennék, hogy ennyi mindenről lemaradok.

Playby: Kristin Kreuk