Vérem

sárvér

Édesapám, Barden Rochester Marlow  

Mugli rendőr. Egyszerű természete van, mindig vidám és mosolygós. A legtöbb embernek egy rendőrről pont az ellenkezője jut eszébe, de ő kivételt képez ebben is. Nagyon jó apa, rengeteget foglalkozott velem kiskoromtól kezdve. Pedig nem ritkán késő este ért haza, de a jó éjt puszit még a legnagyobb fáradsága ellenére is megkaptam. Sokszor vitt el a munkahelyére is. Volt, hogy egész nap el sem mozdultam mellőle, rajongásig szerettem. A kapcsolatunk akkor sem futott zátonyra, amikor megkaptam azt a bizonyos levelet a Roxfortból és jött egy boszorkány, aki felvilágosította a szüleimet a varázsvilágról. A sokkhatás csak pár napig tartott, utána minden ment tovább. A Roxfortba kerülésem után a legnehezebb döntés az volt, hogy elmondjam apámnak, hogy nem fogom a családi hagyományt, a rendőri pályafutást követni. Akkor láttam rajta először szomorúságot. De elmondtam neki, hogy a mi világunkban is van hasonló pályamodell, az auror, így hamar elfogadta a helyzetet. Összességében rengeteget köszönhetek neki, hogy békés és nyugodt gyermekkort tudhatok magam mögött. A mai napig is hűen támogat, én pedig igyekszem minél többet látogatni őket.

Édesanyám, Claire Helen [Hett] Marlow

Mugli irodai adminisztrátor. Imádnivaló és nagyon jó anya. Sokat foglalkozott velem, úgy, ahogyan egy anyának kell. Főz, mos, takarít és dolgozni jár. Egy igazi szuperwomen. Csupa szív asszony, mindig mosolyog. Nagyon összeillenek apával. Még soha nem hallottam őket veszekedni, még csak össze sem kaptak semmin. Minden este meséket olvasott nekem, hogy tudjak elaludni. 7 évesen ő szerettette meg velem a lovakat és ő vitt először el nagybátyámék lovardájába is. Minden ott kezdődött. Mint apám, ő is mindenben támogat engem és az elképzeléseimet. Amikor vasárnaponként meglátogatom őket, degeszre etet és ajnároz. Ha nem lenne, esküszöm ki kellene találni. Nincs még egy ilyen anya a földön.

Nagybátyám, Chilton Drake Hett

Anyám testvére. A Hett családi lovardát vezeti. Nekem amolyan második apa féle. Az iskolai szüneteket és szinte az egész nyarat ott töltöttem. Kisebbeket lovagoltattam, túrákat vezettem vagy csak egyszerűen az istálló körül tevékenykedtem. Méltán nevezhetem a második otthonomnak is azta helyet. Chilton egy talpig becsületes, régi módú és felfogású ember, pedig nincs több 45 évesnél. Arcán mindig barátságos mosoly bujkál, ha meglát. Amire a szüleimnek esetleg nem sikerült rávenniük, neki bármit elhittem. Nyári esténként a tűz mellett beszélgettünk és énekelgettünk. Ma már sajnos csak ritkán van időm erre, lovagolni is csak hetente 2-3szor tudok menni és akkor is csak pár órát. Ilyen ez az auror szakma.

Mottóm

"Hol van a ló, s a lovasa? Hol van a kürt, mely úgy harsogott? A dicső napok elmúltak, mint eső a hegyen. Vagy mint a szél a mocsár felett. E szép napok nyugaton buktak alá, a dombok mögött, s a sötétségbe vesztek. Hogyan jutottunk idáig?"

Amortentiám

eső utáni pázsit, lucerna, tenger

Különös jellegzetességem

Spanyol vonások. Mindenki azt hiszi, hogy az vagyok, pedig csak anyám felmenőinek a tónusát örököltem. Szeretem a bőr hatású cuccokat is.

Ami megnyugtat

természet, friss levegő, lovarda

Ami boldoggá tesz

maga az egész életem

Ami bosszant

Utálok egy helyben ülni, nekem mindig valamit mozognom kell. Emiatt utálom a papírmunkát is. A korlátolt, mindent szabályszerűen végző emberek zavarnak a legjobban. És a legbosszantóbb, ha valaki arrébb rakja a cuccaimat vagy kérés nélkül elviszi.

Ahol jól érzem magam

a bőrömben, munkámban, otthon

Hobbim

Mi más lenne, mint a lovak?

Rossz szokásaim

Tudtommal nincsenek, nem iszom /csak nagyon ritkán/, egyáltalán nem dohányzom és legfőképpen nem használok semmilyen tudatmódosító szert. Egyedüli drogként talán csak a lovakat említeném.

Titkaim

Egyszer elloptam egy lovat.

Legnagyobb félelmem

Elveszítem azokat, akiket igazán szeretek és akik közel állnak hozzám.

Ami nélkül nem tudnék élni

az életem és a családom.

A családom nekem

mindig is fontos volt és mindig fontos lesz.

Ha én nem lennék

sok mindenkinek hiányoznék. Legalábbis nagyon remélem.

Amit rólam beszélnek

Sárvérű. Szerintem ez bőven elég.

Amit szeretek magamban

Mindenkinél alkalmazkodóbb vagyok, bármilyen helyzetből ki tudom hozni a legjobbat. A terepmunka "legrosszabb" részét általában én kapom, ha ki vagyok rendelve. Ez pedig nem más, mint a család és a rokonok tájékoztatása a kialakult helyzetről. A kollégáim szerint azért kapom ezt a fajta a munkát, mert nagyon nagy az együttérző képességem. Nekem is feltűnt, hogy akár egy zokogó édesanyát is meg tudok nyugtatni pusztán a hangommal. Szeretem a hangomat és a nyugodtságomat. Bárki segítséget kér, én azonnal ugrok, hogy megtegyem a tőlem telhetőt. A híres Marlow mosoly is gyakran virít az arcomon, mint szinte az egész családunknak. Szeretem magam úgy, ahogy vagyok és nem érzem, hogy bármin is változtatnom kellene.

Amit utálok magamban

Rettentően sértődékeny tudok lenni. Ez a legnegatívabb tulajdonságom. Szinte bármin képes vagyok megsértődni, ha éppen olyan kedvem van vagy nem értek egyet a másik fél nézőpontjával. Bár sok barátom van és sokakban megbízom, de nem érzem egyiket sem közel magamhoz. Visszahúzódó típus vagyok, amire nem vagyok egyáltalán büszke. Ezért sokszor elnyomottnak érzem magam a munkatársaim között is.

Kinézetem

Magas vagyok és viszonylag izmos. A bőrtónusom sötétebb, mint a családom bármelyik tagjáé. Anyai nagyanyám spanyol származású volt, tőle örököltem a kinézetem nagy részét. Ebbe beletartozik a sötét haj és sötét, igéző szemek. A testalkatom pont ideális a munkámhoz. A ruhatáram is az egyszerűségemet tükrözi. Reggelente kikapok egy pólót vagy egy inget a szekrényemből, meg egy egyszerű farmert és már mehetek is dolgozni. Gyűlölök bármilyen csicsás dolgot.

Múltam

A szüleimről és a nagybátyámról már mindent leírtam, amit fontosnak tartottam. Mint írtam, boldog és nyugodt családban nevelkedtem, mindenem megvolt, talán egyedül egy testvér hiányzott csak az életemből. Ezen kívül minden szokásosan zajlott. Amíg a szüleim dolgoztak, a nagybátyámnál voltam egész nap. Segítettem az állatok körül, túráztunk a közeli hegyekben/ erdőkben. Imádtam az ilyen nyarakat!
A Roxforti levél érkezése pár napra felborította a harmóniánkat. Hármuk közül, apám viselte a legrosszabban és Chilton bácsikám a legjobbam. Elmondása szerint ő mindig is érezte, hogy más vagyok, mint a többiek. Anyám semlegesnek mutatkozott ezen a téren, ő hamar elfogadta a dolgot. Ezután nem volt mit tenni, elindult az életem egy másik síkon. A Roxfortba viszonylag könnyen sikerült beilleszkednem, hamar találtam barátokat. Már ekkor aurornak készültem, így csak az ehhez legjobban kellő tantárgyakra koncentráltam. Átlagosan várakozáson felülien teljesítettem, csak SVK-ból voltam kiváló. De a kedvenc tantárgyam az LLG volt. Fontosnak tartottam a fizikai edzést is, így ha tehettem eljártam futni és súlyokkal is edzettem, de soha nem kviddicseztem. Engem sokakkal ellentétben nem vonzott. Hamar elröppent az a 7 év. Az utolsó évben megkaptam első saját tulajdonú lovamat, Cassius-t, akit Chilton bátyám és szüleim közösen vettek nekem, amikor elvégeztem a Roxfortot. Azóta is a Hett lovardában tanyázik és várja, hogy hetente párszor meglátogassam.
Az Akadémiára az elsők között kerültem be és rögtön 2 szakot vettem fel: általános aurorképző és kriminálpszichomágusi szakot is. Ha már ezt a pályát választottam, szeretnék jó lenni benne. Minden percét élveztem, pedig nem ritkán majdnem beleszakadtam a tanulásba. Az a 3 év is nagyon gyorsan elment.
A következő pillanatban már a londoni albérletemben találtam magamat és készültem a Minisztériumban az első munkanapomra. Végre azt csináltam, amit igazán akartam. A következő évben megismerkedtem a Főnix Rendjével és amint lehetetett, beléptem hozzájuk. Életem legfontosabb döntése volt és ma sem gondolnám meg magam. A szüleimet vasárnaponként látogatom meg, a nagybátyámat és a lovardát pedig akkor, amikor tehetem. A sok munka ellenére is igyekszem pár órát ott tölteni.
Jelenleg béke és nyugalom van a lelkemben, a munkámban és a világban.. De vajon meddig?

Ha újrakezdhetném

nem tennék mást.

Ha egy napig bármit tehetnék

igazából most is azt teszem. Dolgozom és élem az életemet.

Ha kitörne a háború

természetesen a világos oldalon harcolnék és segítenék a Főnix Rendjének.

Ha meghalnék

nem..ebbe bele sem gondolok. Szeretem az életemet.

Playby:  Aaron Diaz