Vér : aranyvérű Kor : 34 Csillagjegy : Bak Státusz : Mágusok Nemzetközi Szövetségének Brit Tagozata osztályvezető, Walpurgis Lovagjai vezető Fészek : Saltusque Párt : MM Oldal : sötét Családi állapot : egyedül Karakterlap : Itt Zene : Monster
Pént. Ápr. 10, 2015 11:13 pm
Mrs. Wood & Mr. Dolohov
Határozott léptekkel haladtam a minisztériumi lift irányába, a lelkem mélyén nagyon reménykedtem abban, hogy talán majd egyedül tehetem meg az amúgy nem túl hosszú utat az ötödik emeletig. Nem rajongtam érte, mikor ilyen kis térben zártak össze más emberekkel, ideges és frusztrált lettem a puszta tudattól is, hogy valaki belemászik a személyes terembe. Így talán bölcsebb dolog lett volna gyalogolni, azonban az idő pénz, én pedig nem értem rá a pénzemet szórni arra, hogy a fél épületet megmásszam és közben mások halaszthatatlanul fontos mondandóját hallgassam. Mert előreláthatóan ez lett volna a sorsom. Komoly terveim voltak mára, a mai napirendem egyaránt tartalmazta az osztályvezetői teendőimet, az MM-el gyűlést tartottunk délután kettőkor, este pedig a Walpurgis Lovagjaival volt némi elintéznivalóm. Tehát nem is volt olyan érthetetlen a sietségem, egyetlen másodpercet sem akartam elpazarolni ebből a napból. Átvágtam az Átrium márványpadlós termén, az emberek ösztönösen kitértek az utamból. Hogy a félelem vagy a tisztelet vezérelte-e őket, nem tudtam és nem is igazán érdekelt, de bármilyen okból történt, én csak profitáltam belőle. Persze az is megeshet, hogy valójában csak sejtették, hogy én bizony nem térnék ki az útjukból, márpedig frontálisan ütközni egy majd két méter magas, természetéből adódóan mogorva emberrel nem épp szerencsés ezekben a reggeli órákban. Mondanom sem kell, hiába reménykedtem a magányos liftezésben, természetesen kaptam magam mellé egy útitársat. Egy nálam nagyjából tíz évvel idősebb nő tartott a liftajtó felé, huszonéveseket megszégyenítő lendülettel. Ismerős volt az arca, de csak pár másodpercnyi tűnődés után jutott ténylegesen eszembe, hogy kivel futottam össze. A Szent Mungó egyik főmedimágusával egészen pontosan, emlékeztem rá abból a pár hétből, amit nagyrészt a kórházban töltöttem a szabadulásom után. Napokig állandó orvosi megfigyelés alatt tartották mindannyiunkat és olykor-olykor őt is láttam megfordulni a kórteremben. Nem mondanám, hogy túl sokszor és ezáltal ismertem is, de arcról rögtön beazonosítottam. Mrs. Wood. A keresztnevére nem emlékeztem.
Catherine Wood
Vér : aranyvérű Kor : 46 Csillagjegy : Kos Státusz : Varázslati Traumák főmedimágusa Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : Házas Karakterlap :
Életem értelmei Zene :
Az örök kedvenc
Szomb. Ápr. 11, 2015 10:53 am
Mr. Dolohov és Catherine Liftes utazásom
A harmadik szintre igyekeztem, és igazán gyors léptekkel közelítettem meg a liftet. Mai nap mindenféle adminisztrációs és más dolgokat kellett elintéznem a Minisztériumba. Vannak olyan betegeink, akikről külön jelentést kér a minisztérium. Bevallom őszintén nem kedvelem ezt az épületet. Egy ablaka sincs, persze vannak ablakai azok a vak ablakok, amit varázslattal meg bűvölnek, de az semmilyen az igazi ablakokhoz képest. Ez a környezet egyszerűen frusztrálttá tesz. A leggyorsabban akartam a minisztérium épületét elhagyni és ezt a munkát sem melyik alkalmazottam nem végezheti el bár jó lenne egy lóti-futi adminisztrációs ügyintéző, de nincs arra pénze az emeletemnek. A délután hármas vizitemre visszaakartam érni és a sok tenni valóm eltarthat még egy ideig itt. Táskám mélyén az összefűzött kérvények jelentések. Mennyi munka? Mennyi beteg vár rám még. Egy nagy sóhajjal nyugtáztam a napomat. Az utolsó pillanatban még egy hatalmas lépéssel suhantam be a liftajtón. Egy boldog mosoly került az arcomra hisz, elértem a kinézet üres liftet, de hisz nem is volt üres. Rápillantottam a férfire. Rögtön tudtam kivel van dolgom. Egy kétes múltú emberrel, akit különböző jogi dologok miatt sikerült kiszabadítaniuk a nagy hatalmú ismerőseinek a börtönből. Mennyien voltak nyugtalanok, hogy kiengednek ilyen foglyokat az Azkabanból és mennyien kezdték el kételkedni a kormánypártba a döntéseik miatt. Hát én is féltem a gyermekeimet ezektől az alakoktól de melyik épeszű ne féltené tőlük. Ha már kiengedték őket lássuk tényleg nem esnek vissza a oda, ami miatt elítélték őket. Nem lehet engem átverni egy könnyen a sok korrupció miatt engedték ki őket emiatt is utáltam a politikát. - Mr. Dolohov, hogy örvend az egészsége? Látom frissebb, mint mikor legutóbb találkoztunk. - Hátha a sors így hozta szívesen beszélgetek egy volt betegemmel. Hisz én is rápillantottam Dolohovra és többször is kivizsgáltattuk őket. Ahogy kinézett mikor a Mungóba került szörnyű volt, most tényleg jobb színben néz ki. Sosem jártam a börtön falain belül azok után, hogy láttam a foglyokat, akik kikerültek onnan nem is akarok a közelébe se menni. Nagyon érdekelt maga Levin Dolohov személye, mégis nem sokan ismerik őt. Én pedig mindenkivel nagyszerű kapcsolatot szeretek ápolni. Talán az előítéleteim is eltűnnek, ha jobban megismerem a személyt, aki mellettem áll a liftben és majd harminc centivel felém magasodik.
Vér : aranyvérű Kor : 34 Csillagjegy : Bak Státusz : Mágusok Nemzetközi Szövetségének Brit Tagozata osztályvezető, Walpurgis Lovagjai vezető Fészek : Saltusque Párt : MM Oldal : sötét Családi állapot : egyedül Karakterlap : Itt Zene : Monster
Szomb. Ápr. 11, 2015 11:37 am
Mrs. Wood & Mr. Dolohov
Sokan fordultak felém-felénk fenntartásokkal, de az emberek többségében sikerült elaltatnom a gyanakvást néhány megnyerő, udvarias mondattal. Értettem ahhoz, hogyan hitessem el másokkal, amit érdekem elhitetni velük, ezt mindig is mesterfokon űztem. Bár az is igaz, hogy ugyan korrupt módon jutottunk ki a börtönből, de a jövőbeli ámokfutásainkat illető pletykák teljesen irreálisak voltak. Eszemben sem volt azt folytatni, amit az Azkaban előtt műveltünk, így, idősebb és bölcsebb fejjel már mindent másként láttam. Nem mondom, volt, ami nagyon hiányzott és nehezen álltam ellen a késztetésnek, de eddig sikeresen túllendültem minden ilyen mélyponton. Nem szabad belekeverednem semmibe. - Köszönöm a kérdését, sokkal jobban vagyok. Hála önnek és a kollégáinak – tettem hozzá egy halvány és kissé fáradt mosoly kíséretében. - Persze annál nem nehéz jobban lenni, nem igaz? Láttam rajta, hogy inkább érdeklődéssel, mint megvetéssel vagy hidegen fordul felém, és ez valamelyest jó érzéssel töltött el. Nem igazán törődtem mások véleményével, de az elmúlt fél év után azért jól tudott esni, ha valaki nem akart rögtön beskatulyázni. Voltam már őrült, sorozatgyilkos, szemét korrupt, pórul járt hős, szegény áldozat, igazából szinte annyi vélemény alakult ki rólam, ahány emberrel beszéltem. Az elején még mulattatott a sok ostoba ember sajnálkozása, amiért ilyen aljas módon, ártatlanul bebörtönöztek, de mostanra már hozzászoktam ehhez a naivitáshoz. Most viszont úgy tűnt, hogy ez a nő nem akar felrakni egy felcímkézett polcra, így, teljesen ismeretlenül. Érdekes. - És ön jó egészségnek örvend? Mostanában sokat lehet hallani önről és a tanítványairól. – Ami azt illeti, vele kapcsolatban is megosztóak voltak a vélemények. Sokan zseniálisnak, sokan pedig felelőtlen bolondnak tartották. Amit én láttam a Mungóban töltött időm alatt, az ugyan nem volt sok, de semmiképp sem tartozott az utóbbi kategóriába. – Szent mungós ügyeket intéz? Elégedetten nyugtáztam, hogy a kimerültségem és a korai órák ellenére remekül felöltöttem magamra az érdeklődő úriember szerepét. Talán ebben az is közrejátszott, hogy őt legalább nem tartottam egy ostoba senkiházinak, mint a munkatársaim és ismerőseim nagy részét. Úgy igazán nehéz őszintén kedves lenni bárkivel is.
Catherine Wood
Vér : aranyvérű Kor : 46 Csillagjegy : Kos Státusz : Varázslati Traumák főmedimágusa Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : Házas Karakterlap :
Életem értelmei Zene :
Az örök kedvenc
Szer. Ápr. 15, 2015 3:37 pm
Mr. Dolohov és Catherine Liftes utazásom
Dolohovval egy liftben együtt megértem azokat, akik nem akarnak beszállni egy ilyen ember mellé. Próbálj meg olyan embert találni, akinek a családjához nem köthető Tudjuk Kinek mészárosainak tettei miatt nem halt volna meg valaki vagy szenvedett volna. -Igen ez is igaz. - mondom egyetértően kijelentve, hogy bizony, egy Azkaban eltöltött idő után, leamortizálta kikerülve csak jobban nézhetnek ki, mint az elmúlt időszakban. -Nagyszerűen vagyok. Hisz tudja nekünk kell a legegészségebbnek lennünk. Tanítványaim? Ők nem a tanítványaim, csak a fiatal medimágus korosztály, akiket a pártfogásom alatt tartok. Nem úgy tekintek rájuk mint a tanítványaimra inkább, mint kollégákra. Sokat lehet hallani rólunk? a Szerintem annyit amennyit mindig is szoktak minket emlegetni. - Egy mélyet sóhajtottam, mert tudom megosztó személy vagyok. Nem annyira, mint a mellettem álló férfi mégis néha mégis az öreg begyöpösödött kollégák kritizálnak. - Tudom, hogy ítélkeznek felettem, de addig nem érdekel, amíg valaki meg nem mutatja, hogy ő jobban tudja vezetni az osztályt. amíg nem történik semmi nagy katasztrófa, amit nem tudok megoldani. Ilyen kevés pénzből is fenntartja magát az osztályom. Elég rossz, ha nem tudod megfizetni rendesen az alkalmazottakat. Megszüntettem a "magán" medimágusokat, akik a nem saját, hanem éppenséggel az osztályon felelhető egészségügyi készleteket használták a maguk javára dolgozva. Azóta csúf hírek keringenek rólam köztük és szeretnek kritizálni és áskálódni ellenem, ami engem igazán nem zavar míg a többség nem így vélekedik rólam, mint ők. -Megszokta már, hogy újra itt dolgozik? Újra a régi kerék vágásba került visszakapta munkáját és családját. - kérdeztem meg Dolohovot a legnagyobb érdeklődéssel. - Igen, Mungós ügyeket, másért nem tenném be ide a lábamat se. Nem tudom, hogy tudnak itt dolgozni. Ilyen munka környezetben. Ezek a sötét komor falak, amelyből egyhangúság szál és még nap fényt se kapnak az irodák, ezért olyan stresszesek itt az emberek többsége. - Bosszankodtam talán igazából magamnak és nem is Dolohovnak.
Vér : aranyvérű Kor : 34 Csillagjegy : Bak Státusz : Mágusok Nemzetközi Szövetségének Brit Tagozata osztályvezető, Walpurgis Lovagjai vezető Fészek : Saltusque Párt : MM Oldal : sötét Családi állapot : egyedül Karakterlap : Itt Zene : Monster
Szer. Ápr. 29, 2015 11:11 pm
Mrs. Wood & Mr. Dolohov
Figyelmesen hallgattam a szavait, mintha valóban olyan fontos témákat vitattunk volna meg. Persze ez nyilván nem volt így, de az udvariasság megkívánta. - Ez esetben talán csak én figyeltem fel jobban a Mungóval kapcsolatos hírekre. Minden esetre jó hallani, hogy egy fiatal, ambiciózus és jól képzett medimágus generációt tudhatunk a magunkénak. AZ ember csak akkor érti meg igazán, mennyire fontos az egészségügy, mikor ő maga is orvosi segítségre szorul. – Ez kivételesen igaz is volt. Mióta pár hetet eltöltöttem a Szent Mungó falai között, azóta igencsak átértékeltem a betegellátás és a kórházak jelentőségét. Egyetértően bólogattam, noha nem számítottam olyan bennfentesnek a Mungó ügyeit illetően, mint ő. Csupán a szokásos kontrollra jártam be az elmúlt fél évben, illetve egyszer Leot kísértem be, mikor megrándult a karja. Nem volt komoly sérülés, de jobb az ilyet szakemberekre bízni. - Nos… az igazat megvallva nem vagyok naprakész a Szent Mungó vezetőségével kapcsolatban, így nem is formálhatok róla komoly véleményt. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy ameddig hierarchia uralkodik a munkahelyeken, márpedig ez elengedhetetlen a szervezett munkában, addig mindig lesznek konfliktusok és hátsó szándék által vezérelt tettek. De ez csak az én személyes véleményem, javítson ki, ha tévedek. – Újabb elbűvölő mosolyt varázsoltam az arcomra, mintha tényleg egy kicsit is érdekelt volna a véleménye. Nem tudott volna meggyőzni a dolgok ellenkezőjéről, bár feltételezem, nem is akar majd rácáfolni a szavaimra. - Szerencsére hamar sikerült visszarázódnom, már nagyon hiányzott a munkám. És természetesen a családom is. Szörnyű belegondolni, hogy a gyerekeim két évig magukra maradtak. Ilyennek nem szabadna megtörténnie. – Az igazság viszont az volt, hogy a gyerekeim remekül megvoltak nélkülem, talán csak Leonak hiányoztam. Sosem voltam jó apjuk, de nem is igazán törtem magam ezért. Úgy láttam a legjobbnak, ha kivonom magam az életükből. Mégis ki akarna olyan apát, mint én? Persze ez nem sikerült teljesen, elvégre ott volt Leo, a legkisebb gyerekem. Olyat látott, ami nem kellett volna, és ha valaki tudja, hogy ez milyen, az én vagyok. Nem hagyhattam, hogy olyan terhet cipeljen egész életében, mint én. - Sokan így vélekednek az épületről, de én minden komorságával együtt kedvelem. Talán a borult orosz ég és az Azkaban sötétje után már nem is tűnik olyan lehangolónak, ki tudja?
Catherine Wood
Vér : aranyvérű Kor : 46 Csillagjegy : Kos Státusz : Varázslati Traumák főmedimágusa Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : Házas Karakterlap :
Életem értelmei Zene :
Az örök kedvenc
Csüt. Júl. 02, 2015 6:41 pm
Mr. Dolohov és Catherine Liftes utazásom
Dolohovnak igaza volt, hogy mindig lesznek ilyen emberek, aki hátráltatják a feletteseket. - Mégis a haladás útjába akarnak állni, pedig jó irányba viszem a szintem, működését. Ha mindenkinek rossz lenne én is lázadnék. De ha az emberek többségének jó az, amit csinál a vezetés. Miért kell a vezetés ellen szítani a tudatlanokat? Mert a tudattalanok beszólnak a tudattalanok, képesek mindent felbolygatni...- Mondom kissé keserűen. -Ez olyan mintha a Mr. Minchum vagy Mr. Mulciber vagy a nagyobbik lányom szólna fel az egészségügybe, akiknek semmi köze nincs ehhez a szakterülethez. Ezt tartottam az igazságnak. Így vélekedtem erről egy egészségügyi dolgozótól szívesen meghallgattam a tanácsát vagy a véleményét, de egy Rita Vitrol, akinek semmi köze az ügyhöz csak a bulvár hírekből él és nem tudja mit fecseg az egészségügyről mert a pletykára és a szenzációra megy csap le. Az emberek általában megérzik a jó változást. Az ostobák és megvezethetőek tovább mondják azt, amit nekik mondanak a tudatlan tömeget nem szeretem. -Ennek nagyon örülök. Borzasztó lehetett a gyerekeknek apa nélkül, nem tudom elképzelni azt, hogy én a gyermekeim nélkül éljek. - Már nélkülöznöm kell Laurát és Sarát is a családból már csak a kis Oliver van otthon Peter már Roxfortos. - Gyorsan felnőnek, száll az idő. Emlékszem mikor a nagyobb gyermekeimet járni tanítottam. Ahogy mondják kis gyerek kis baj, nagy gyerek nagy baj. - Sóhajtottam és rá néztem az órámra közben. Mindig aggódok értük főleg a két nagyobbért. Hiába a Sarát sem látom sokszor az akadémián tanul és mindig új és új fiút hoz haza, de a Laurát még kevesebb alkalommal látom csak akkor, ha a Mungóba hozzák valami sérülés miatt. Ez az életmód, amit képvisel nem egészséges. Védje a törvényt, de akkor is életveszélyes munkája van. -Hát az Azkabantól tényleg melegebb környezete van a minisztériumnak. Nekem sötét, de hát nekem a Mungó a természetes környezetem. Fertőtlenítőszerek, gyógyszerek illata és a tisztasága világosságával. Mások azt nem kedvelik a betegek miatt.
Kezdőlap 
