Vérem

Félvér
"Sose szégyelld a származásodat. Lesznek majd, akik az orrod alá dörgölik, de azokat észre sem kell venni."

Édesapám, Percival

Aki képes volt MINDENT FELÁLDOZNI a lánya miatt. Börtönbe került és ott halt meg.

Édesanyám, Kendra

Aki képes volt a TELJES ÉLETÉT ODA ADNI lányának. A férje nem hiába áldozta fel az életét és munkáját ő is megtette ugyan ezt.

Öcsém, Alberforth

Aki képes volt TELJES SZÍVVEL GONDOSKODNI húgáról, amit én nem mondhatok el magamról. Ariana halála után tovább foglalkozott a hőn szeretett kecskéivel és megnyitotta a Szárnyas Vadkan Fogadót Roxmortban. Rideg a kettőnk kapcsolata, de már csak mi vagyunk egymásnak.

Húgom, Ariana

Aki képes volt SZERETNI. Miattam halt meg. Grindenwald miatt halt meg. Az én ostobaságom miatt halt meg. Az én önzőségem miatt találta el az átok őt.

Feleségem, Az iskola

Felnézek rá és rájövök, hogy ő az igazi és a mindenem. Hol találhatnék nála is megfelelőbb helyet vagy személyt magam mellé? Sehol. Tudod, nálam hatszor öregebb az iskola és így remek feleség nekem. Mindig felfedezek újabb és újabb titkokat.

Gyermekeim, Diákjaim

Nagyon szeretem, őket annak ellenére, hogy van, aki megvett van, aki hóbortosnak tart van, aki tisztel és van, aki szeret. Nem mindegyik diák szereti az igazgatót és ezt el tudtam fogadni számos esztendő alatt.

Mottóm

Amortentiám

Citrompor és csoki

Különös jellegzetességem

Félhold alakú szemüvegem, a magasságom, az ősz szakállam és a tudásom.

Ami megnyugtat

Ha az iskolában végig sétálhatok és közben zümmögve elénekelem a kedvenc dalom.

Ami boldoggá tesz

A a diákokat boldognak látni és tanulni és az ő sikereiknek örülni. Azt ha látom, hogy az emberek szeretik egymást.

Ami bosszant

Azt, hiszem majd megtapasztalják azok, akik felbosszantanak egyszer. Nyugodt ember vagyok, nincs min bosszankodnom.

Ahol jól érzem magam

Otthon, édes otthon. Az  iskolába.

Hobbim

Nagyon szerteágazó érdeklődési köröm van így rengeteg hobbim volt és  van. A kötőmintáktól kezdve, a történelemig bezáródóan számos dolog leköt.

Rossz szokásaim

Néha a múlton rágódok.

Titkaim

Azok, nekem nincsenek. A múltam egy nagy részét homály fedi és nem fedem fel mások előtt.

Legnagyobb félelmem

Hibáim

Ami nélkül nem tudnék élni

A szeretet nélkül, a boldog emlékeim nélkül.

A családom nekem

Amiről nem beszélek másoknak.

Ha én nem lennék

Sok minden másképp lenne a világban.

Amit rólam beszélnek

Megosztott személy vagyok a varázs világban jót és rosszat egyaránt mondanak rólam. Hiába nem vagyok tökéletes.

Amit szeretek magamban

Amely meghatározza egy ideje az életemet az a szeretet. Ritkán tudnak kihozni a sodromból úgy, hogy megharagudjak bárkire is. Sokan kételkednek bennem, hogy megbízok olyanokban is, akikben nem kellene. Én magam mindig adok második harmadik és negyedik, sőt talán századik esélyt is arra, hogy javuljon a célszemély, aki másokban kivívta az ellenszenvet. Hiszek abban, hogy egy csettintésre megtud, vagy ami biztosabb lassan jó irányú változások útján haladva egy eltévedt lélek képes visszatérni közénk.
Kollégáim és szűk baráti rétegem azt mondja, remek humorérzékkel rendelkezem. Ezt nem cáfolnám meg néha igen fárasztó viccekkel is tudom terhelni környezetemet, de ezt csak az pár tucatnyi ember tudja, akivel olyan kapcsolatot ápolok. Diákjaim szerint elég hóbortos vagyok. Nem mondom azt, hogy hazugság. Néha a kastélyt úgy járom be, mint a dongó zümmögve. A sötét időkben a vidámságnak is helyt kell adni. Komoly témák mellett legyünk gyerekek is és örüljünk egymás társaságának.
Nagynak tartanak engem tisztelik a bölcsességemet nem sokan kérdőjelezik megtetteimet. Figyelek mások érzéseire, de mégis néha megkövetelik az érzéseink az áldozatokat is.
Sok mindenről tudok arról is miről sokan azt gondolják, hogy nem tudok.
Határozott vagyok általában, nem mondom azt, hogy nincsenek nehéz döntések, amiket az elmúlt időkben sokkal többször kell meghoznom. Egy vezetőnek ez is feladata meghozni a nagy horderejű döntéseket.
Félelmetes vagyok? Mondjuk azt, hogy az is tudok lenni és ezt sokan meg tapasztalták már diákok és felnőttek is egyaránt. Nem sokan húznak velem újat. Higgadt tudok maradni nem vesztem el az eszemet az éles és komoly veszéllyel járó helyzetekben.
Szeszélyes harcmodorom az összes velem párbajra kelő ellenfelemet megörvendezteti a bosszúság ajándékával.
Az agyam olyan, mint a szivacs mindent magába tud szívni, ami hasznos számomra. Lássuk csak tudok Sellőül, koboldul és még pár más nyelvet is beszélek, mint a japán, orosz, olasz, spanyol, német, francia.
Nagy a tudásom és nem mindennapi bölcs gondolataimtól nem vagyok mindenható, nem tudok visszahozni a halálból embereket és nem használom rossz célokra hatalmam. Az önös érdekeim miatt vesztettem el egy szerettemet. Tanulok, mert tanulnom kell a hibáimból.

Amit utálok magamban

A hibáimat nem szeretem. Ezeket nem is szívesen emlegetem fel mások előtt. El kell fogadni, hogy ilyen lettem. Van pár dolog, amit nem szívlelek magamba. Keresheted a szálkát bennem, de tud meg neked is van hibád. Nehéz jó megoldást találni, hogy eltörölj egy rossz lépést egy rossz szót egy rossz testtartást arckifejezést. A hibák azért vannak, hogy tanuljunk belőle. Nehéz ki javítani, mint a rossz ütést a szobrásznak a készülő szobron (ami bele rondít a műbe).
Okosabb vagyok a legtöbb embernél? Igen az, de senki sem tökéletes. Mindenki hibázik még én is és az én hibáim nem aprók, mint a kis embereké. Egy sakktáblát látok, ahol én vagyok a stratéga és a diákok is jól látják milyen "véres" is a varázsló sakk és nekem kell a parancsokat ki adnom, mint hadvezérnek vagy parancsnoknak. Futó az A 3-ra  és várom a sötét lépését és újból tarolt mindent én pedig megint elhibáztam egy lépést. Nem vagyok tökéletes és én is emberből vagyok, de erre is rá cáfolnak azok az emberek, akik nem ismernek, mert én vagyok a tökéletes ember, aki a roxforti iskola igazgatója, Grindelwaldot legyőzte és miniszteri posztra jelöltet varázsló, persze ez utóbbiról lemondtam és Fabian Prewettet támogatom.

Kinézetem

A tudomány szemével:

• Faj: Ember
  
• Nem: Férfi
  
• Magasság: 5ft 11 in (számold át ha szeretnéd)
  
• Haj szín: Ősz eredetileg aranybarna
  
• Szem szin: Kék
  
• Bőr szín: Világos
  
• További megjegyzés:
  
  
  
  • Szemüveges. Félhold alakú szemüveg.
    
  • Orra görbe (törések miatt)
    
  • ujjai hosszúak így kezei nagyok.
    
  
  
  

Szemüvegen keresztül: A tükör előtt állok. Szürke talárt viselek. Sokat változtam az évek alatt. Hosszú ősz hajam, szakállam. Erre nagy gondot fordítok, szépen kifésült elrendezek szállak. Már nem eszem le, mint régen. Pszt, sosem ettem le. Kivasalva a talár. Megigazítva a szememen a szemüveg komoly arc. Felelősség teljes. Az évek alatt ilyen lettem. Ha kilépek, akkor minden szem rám szegeződik és minden furfangos agytekervény a hibát fogja keresni. Tudós és tanár vagyok. Hibáim lehetnek, de ezt nem láthatják, mert Dumbledore, szemükben nem hibázik. Mindent tud, ehhez mérten kell viselkednem.
Külsőleg föléjük magasodom és néha oly félelmetes vagyok. Nem számít a belső számít az, hogy hogy érzem magam. Öreg lennék? Nem érzem annak. Felnőtt vagyok? Lehetséges. Mit lát a két szemed lehet hogy csak ábránd és nem valósság. Mi a valósság? Nehezen megfogalmazható mindenki számára.  

Szemeimmel: Egy gyermeket láttok magam előtt, aki majszolja a csokit. Piros aranysárga dísztalárjába könyvekkel a kezében áll a tükör előtt és mosolyog. Büszkén a prefektusi jelvénnyel, iskola első cím, iskolai kitüntetéssekkel és a mágus világ nagy címeivel elhalmozva Merlin- díj és a többi. A gyerek büszke és a barna hajába túr, amiben az előbb még csokit fogta. Mosolyog, de egyedül áll és mosolya nem az igazi talán. Biztos, hogy nem az szomorú és sanyarú. A könyvek eltűnnek hirtelen és az egész kép változik... Torony, vagyok a lapos egy szintes házak között. Mindenki rám figyel, várják a csodát. Én még mindig mosolygok, de valahogy a kezd elmenni a kedvem az egésztől. Újítok, ruházatomon néha felveszek mást is, de ugyan olyan különc maradok, a szürke talárba olvadok. Egy magas a sok alacsony között. Mosolyomból komolyság fakad, de aztán megint változik a kép és körülöttem a gyermeki ifjonci lelkülettel emberek vannak. Hátba veregetnek és dicsérnek. Mosolyom nem fakul ugyan olyan szelíd, csíntalan és szeszély lakozik benne, mint az első képnél. Majd újra tömény édesség és velem a többi gyerek boldogan nevet és majszolja a boldogságot. Én pedig a tükörbe nézve állok és komoly vagyok, de pillanatok alatt vidáman felkapok egy békát és bekapom. Egy dongót utánozva szét tárom karjaimat és zümmögök. Repülök. Csokis a szám széle, ami engem nem zavar, hátam mögött a gyerek eszik az örömöt és a barna hajú ifjonti énem is vigyorog ezen. Gyermeknek látom magam, aki másokkal együtt örül. Mert még gyerek vagyok mélyen legbelül.

Múltam

Négy-öt sorban több tucat fiola sorakozik és várja azt, hogy belekerüljön a merengő vizébe és felkavarja a tálat. Válassz, vagy én válasszak? Látod, mennyi van és egyik csodásabb, mint a másik. Évekig mesélhetném neked azt a majdnem százöt esztendőt, amit megéltem. Még mindig fiatalnak mondom magam. Ne csodálkozz ezen, így van, nem vagyok koros vén bolond. Miért lennék öreg? Mert megőszültem? Fitt és egészséges vagyok.
Miről akarsz hallani? A gyerekkoromról? Apámról Percivalról, aki az Azkabanban halt meg?  Iskolai éveimről? Fiatalkori álmaimról, amiket kettétört egy halálos baleset? Anyám és húgom haláláról? Vagy öcsémmel való kapcsolatomról? Grindelwaldról? Az utópisztikus nagy eszmei áramlatokról szóló álmainkról?  Hogy lettem tanár a Roxfortban?  Hogyan lettem a Wizengamot tagja? A kutatásaimról? Sárkányvér tizenkettő felhasználási módjairól? Szóval miről akarsz hallani? Mindent tudni akarsz? Az nagyon hosszú lenne.  Arról akarsz hallani, hogy mi történt velem múltba? Akkor vegyük sorra a fontosabb eseményeket, de az is legalább napokig eltartana, hogy elregéljem neked ifjú barátom. Nézd, csak meg itt van mind, a fiolákban. Hagyok időt, hogy végig nézd…  Zavar-e, hogy múltamról kérdezel? Igen is zavar, hogy látod a fájó pillanataimat. Tudod, most mással foglalkozok nem a múlttal, hanem a jelennel és a jövővel.  Most érdekel mégis az, hogy mi köti le erőimet? Rendben van, elárulom neked. Szóval… de előbb kérlek, foglalj helyet.
Kérsz cukrot, nagyon finom. Foglalj, helyet abban a szép piros kényelmes karosszékben. Nem az igazgató székre gondoltam. Megkínálhatlak esetleg valami teával vagy citromos itallal?
Mégis vissza kell, repülünk a múltba. Hisz a mostani jelenünk a múltban kezdődik, hogy mégis értsd mit is teszek most, ahhoz jobb, ha érted legalább egy kis részét a múltamnak. Az egész Mardekár Maltazárral az iskola alapítóval kezdődik. Ismered az iskolaalapítók történetét? Hanem, akkor olvass utána. De ugorjunk hozzánk közelebbi múltba.
Évekkel ezelőtt történt. Sok- sok évvel ezelőtt, mikor még nem én voltam az igazgató, hanem Dippet professzor. Átváltoztatástant tanítottam a fiatal diákoknak és az igazgatóhelyettesi posztban ücsörögtem és tevékenykedtem, a Roxfort falain belülre invitáltam a mugli származású diákokat. Egy fiú is elérte azt a bizonyos tizenegy éves kort egy árvaházban élte életét és én karoltam fel a Roxfort nevében. Tom Riddlenek hívták a gyermeket. Vele kezdődik az, ami most nyugtalanít engem és több tucat más varázslót is.  Iskola évei alatt nyílt ki a Titkok kamrája és bezárás szélére került majd nem az iskola is. Ekkor rúgták ki Hagridot is az iskolából 1943-at írtunk abban az évben. A mugli származásúak hullottak abban az évben.
Igen, érdekes és tehetséges fú is volt, de meg kóstolta a hatalmat és a sötét mágiát. Fiatalként tizenévesen én is feszegettem ezeket a határokat, nekem is voltak magas röptű eszméim, nem tagadom, de mondjuk azt, hogy kinőttem belőlük, míg Tom nem.
Később, mikor Armando Dippet igazgatót leváltottam és Roxfort új igazgatója lettem. Ez ’56-ba történt. Tom, munkát kért nálam. SVK-t szeretett volna tanítani, de elutasítottam, mivel sejtettem, hogy mivel foglalatoskodott már akkoriban is. Azután egy SVK tanár se bírta egy évnél tovább betölteni ezt a pozíciót. Átok volt az álláson és minden évben kereshetem az új tanárt. Huszonöt év alatt és huszonöt tanár jött és ment az iskolában.
Az iskolában tanított éveim alatt sok embert megismertem, sok tehetséges diákot csábítottam vissza az iskola falain belülre. Ilyen Minerva és Filius is, akik mind a mai napig itt tanítanak. Sosem hagytak cserben régi kollégáim, mint a jó öreg barátom, Horatiusom sem.
Hagrid, pedig víg vadőri pozícióban nyugodtan éli életét, vagyis élné életét, ha engedném, de rengeteg feladattal látom el. Milyenekkel? Az óriásokhoz küldöm tárgyalni. Miért? Mert kellenek a szövetségesek, mindenkire szükség van, és ha egy félóriás ismerősöm van, aki már évek óta barátomnak vallhatok, fel kell használnom őt is.
Már a 50-es évektől Tom barátai összejártak és halálfalóknak kezdték elnevezni magukat. Sok minden történt az ország területén eltűnések halálestek. Nem csak Voldemortnak voltak csatlósai, hanem nekem is voltak szövetségeseim, barátaim. Nem sokan tudják, de ez egy folyamat volt ami 1980 és 81-ben teljesedett ki, ha szűk időintervallumot akarok mondani a hetvenes évek elején kezdődtek, de ha nagyobbat, akkor a hatvanas évek közepétől számíthatjuk az egész angliai varázsló társadalomra rá zúduló háborút. Már rég óta gyilkoltak, régebben kevesebben is voltak, de már a 70-es évekre egyre nyíltabban öldösték a muglikat és a megfélemlítés eszközeként fellövöldözték a terror jelét is az égboltra. Amíg nem voltak annyira nyitottak zártabban körben egy-egy magas képzettségű aurort vagy Voldemort terveibe bele kontárkodó veszélyes személyt hárítottak el az útból. Sok számomra kedves embert veszettem el így. Sok tanítványom vesztette életét a legtöbbjük mugli származású volt, de akadtak köztük aranyvérűek is. Senkit nem kíméltek, aki útjukba állt megölték.
Akárhányszor láttam Alastort, láttam a dühét és közben valami elkeseredettséget, hogy egyre többen és többen vannak Voldemort csatlósai. Italba folytja bánatát. Elvesztette egyik szemét ebben a háborúban és szeretteit.
Jöttek az ifjak és mentek az ifjak. Sokakat meg kedveltem, és mindig is a szívem csücskei voltak a mugli származású varázslótanoncok, mint Lily Potter, aki most családanya és auror. Bennük van a legtöbb lelkesedés a varázs világ felé. A fiatalok miattuk érdemes tanítani
A diákjaim nagyon különbözőek mégis mindben van valami szeretnivaló. Egyik ilyen, másik olyan. Különbözőek és ez alatt a pár évtized alatt sokan megfordultak már az irodámba különböző ügyek, események miatt. Ott van például a Prewett testvérek, Fenewick, Potter, Black, Mckinnon, a Bonesék csoda volt nézni őket, ahogy elhagyják az intézményt és csatlakoznak a Rendhez és harcolnak egy nagyobb és jobb ügyért.
Nem csak Voldemortnak voltak kémeim, aki belelátott az ügyeinkbe, Pettigrew személyében, hanem nekem is meg volt a kémem az ő táborában.
Az egyik legkedvesebb mentorálltammal és barátommal, Fabiannal, legyőztük Voldemortot 1981. október 31-én, így megmentettük Potteréket, de a Prewett család elvesztette Alicet, egy nagyszerű barátot, Rend tagot, kiváló aurort. Alastor szerint jobb lett volna, ha meghal. Nem halt meg mégis elveszítettük őt. Alicet kis kora óta ismeretem. Hasonlított a húgomra… Fabian magát hibáztatja…
Sok támogatóm van Weasleyék, Augusta Longbottomék, Tonksék, akik még, ha nem is léptek be a Rendbe támogatták a Rendet. Érthető okok miatt maradtak távol, de mégis közel hozzánk. Arthur és Edward a gyerekek miatt, Augusta a családja miatt.
Megszomjaztam. Egy pillanatra megszakítom a beszédet. Hmm, Merlinre, nagyon kedvelem ezt az italt… Biztos nem kérsz csokit?
Ez az évtized tele volt vérengzéssel. Naponta néha tíz levelet is kaptam Alastortól és még a többi informátoromtól csak a halálesetekről és néha semmit nem tudtam tenni, mert az iskola volt az első. Védenem kellett és kell a diákokat, a gyereket. Ez egy utolsó ments vár nekik az előtt, hogy kilépnének a nagyvilágba. Nekem és kollégáimnak kell őket felkészítenem, hogy felelősség teljes varázslókként hagyják el az iskolát és meg tudják magukat védeni a világban.
Nem tűnt el a világból a fenyegetettség, a sötétség még mindig jelen van a földön. Szabadon mászkálnak az egykori halálfalók és sejtem, hogy készülnek valamire. A minisztérium talán újra tele lett korrupt és félelemmel teli emberekkel. Hiába vagyok, olyan varázsló amilyen. Egyedül nem győzhetem le az ellenséget. Ezt Elphias is látja az én jó barátom, hogy küzdök és állandóan felelősség teljesen próbálok viselkedni, mert már egyszer nagyot hibáztam és húgomat elvesztettem. A nem rég lezáródott háborúban sok veszteségünk volt és megint készül valami, ami lehet, hogy rosszabb lesz, mint az előző.
Kifáradtak a és pihennek a tagok mindenki szét széledt. Egy hasonlattal élve megöregedett a főnix és a hamvába hever, de újjá kell élednie, hogy szembe tudjon szállni az MM-be tömörülő volt halálfaló tagokkal. Alastor éberen figyel. Elphias-szal elkészítettük az új listát is új tagokkal, mert a frissítés és a friss vér sosem árt egy új háborúban.
A terv egyszerű, aki mer, az nyer. Fel kell venni a harcot velük, minden téren. Jobbnak kell lennie Fabiannak, Giedonnak és a pártjának. Amíg nem szükséges nem bocsátkozunk harcba.
Második esélyt kellene, szerinted adnom nekik? A vérengző „fajtisztáknak”, mintha a mugli náci eszmékbe torkollana az egész aranyvérűség kérdése. Leszállhatnának a magas pegazusokról ezek az emberek, valami mögöttes cél vezérli a társaságot, vagyis azt a pártot. A régieknek nem csal az orra. Gyermekekre és a Roxfortra fáj a foga Lestrangéknek. Nem adom fel egy könnyen.
Mennyi ember? Egy maréknyi. Újból az lett a feladatom, hogy összegyűjtsem a fényt és megerősítsem őket, majd elküldjem őket, hogy bevilágítsák a világot fényükkel. Lehet hogy nehezebb lesz mint gondoltam.
Mindent tudónak tartanak, de nem vagyok az. Nem tudom, mennyien vannak az MM mellett, mennyi embert félemlítenek meg. Nem hagyhatom, hogy megint odáig menjenek el a dolgok, mint négy évvel ezelőtt... Előbb be kell fejeznünk ezt a harcot.
Tudod, sok futó kutatásom van még fiatal koromról, mint a halál ereklyéinek felkutatása, vagy az hogy az akadémián több szakot is elvégeztem vagy éppen az alapítók utódai felkeresése. Ez utóbbi már történelembe illik, mert ezek a családok eltűntek az évszázadok alatt. Sokan nem is tudják, hogy egy-egy házalapító volta az őse. Már megtaláltam Mardekár élő sarjait és halottjait. Hugrabuggal is végeztem, de Hollóhát egyik ágánál megakadtam. Sokan nem tudják, de nehéz Griffendél Godrick leszármazottait megtalálni, pedig ők is köztünk élnek még, ha már nem is mind aranyvérű. A vér, mint tudjuk, nem válik vízzé. Talán ennyit a kutatásaimról. Nem is kell több dologról tudnod.
Most itt vagyok iskola igazgatóként és a legbüszkébb tudod, arra vagyok, hogy szerepelek csoki békás kártyák között.

Ha újrakezdhetném

Ariana és öcsém mellett lennék és nem az én önös érdekeimet néztem volna. Nem ismerkedtem volna meg Grindelwalddal sem.

Ha egy napig bármit tehetnék

Visszaforgatnám az időt és megváltoztatnám a múltat.

Ha kitörne a háború

Hát minél gyorsabban kevés vérontás nélkül véget vetnék neki, úgy hogy az oldalamon állók jöjjenek ki a legjobban.

Ha meghalnék

Playby: Michael Gambon