Vér : aranyvérű Kor : 25 Csillagjegy : Kos Státusz : Kriminálpszichomágus, Főnix Rendje tag Ház : Griffendél Fészek : Saltusque Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : egyedülalvó Karakterlap : Whoppá Zene : Can't Feel My Face
Csüt. Május 07, 2015 2:07 pm
Laura & Sirius
Felelősségteljes ember vagyok, nem szokásom késni. De hát mindenkivel előfordul... A héten még csak másodszor késem el (és már csütörtök van!), a hónapban pedig... na jó, már van a rovásomon néhány. De mentségemre legyen mondva, hogy mindig túlórázom, és a késéseim többszörösét dolgozom le. Ez így rendben is lett volna, de ma reggelre megbeszélt találkozóm volt a Wood szűzzel. Ezt a gúnynevet még én aggattam rá valamikor a roxforti éveink alatt (egyel alattam járt - nem, más értelemben nem járt alattam egyszer sem), mert elvszerűen elzárkózott mindenféle közeledéstől az ellentétes nem részéről. Egyébként meggyőződésem volt, hogy mind a mai napig szűz, és azt képzeli, ez valamiféle mágikus erővel bír. Hát ha mágikus erővel nem is bírt, mindenesetre nagyon szórakoztató volt.Vicces lesz együtt dolgozni vele mindazok után, amit a Roxfortban műveltünk. Miután feltűnt, milyen mereven elutasít minden közeledést, egész hetedikben úgy tettem, mint aki rá akar mászni, pusztán azért, mert hihetetlenül viccesnek találtam a válogatott sértéseket, amiket a fejemhez vágott. Egyébként olyan parodikusan "udvaroltam" neki, hogy azt tényleg nem lehetett komolyan venni. Nyálas szerenádokat adtam neki a fél iskola előtt, majd mikor elhajtott, dőltem a nevetéstől. Bizonyára gyűlölt érte. De azóta eltelt majdnem tíz év, felnőttünk, és remélem, már nem utál annyira. A Plumonbea-s éveink alatt már egyetlen hasonló akciót sem indítottam ellene, azóta meg pláne nem. De a véleményem persze nem változott róla. Sietve fordultam be az ajtaján, és már dobtam is le a kabátom. Még ugyanazzal a lendülettel levetettem magam a vele szemben lévő székre, és a falon lógó órára pillantottam. Húsz perc késés? Nem létezik... Gyorsan ránéztem a karórámra is. Aha! - Csak tizennyolc perc. Nem húsz. Csak tizennyolc. Ne haragudj, kérlek. - Már beszéd közben kiraktam a közös ügyünk mappáját az asztalra, és kihajtottam a fedelét.
Laura S. Wood
Vér : aranyvérű Kor : 24 Csillagjegy : Vízöntő Státusz : Auror Ház : Griffendél Fészek : Saltusque Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : Hajadon Karakterlap : ÉLD életed és én is élem a sajátom Zene : Zene :::
Csüt. Május 07, 2015 8:25 pm
Black és Laura
A munka
Kellemesen aludtam otthon. Kipihentem magam most, amit nem mindig mondhatok el magamról. Lydiával este sokat beszélgetünk és hát mindig fel jön Harrison és így az iskola is. Nem szeretek róla beszélni, mert régi emlékeket ébresztenek fel nem is a Roxforti bolondos éveket, hanem azt mikor az akadémiára jártam és tanultam. A Kviddics meccsek hangulatát idézzük fel és a hülye srácot, aki adta a szépet. Reggel rá érősen felöltöztem és összeszedtem a cuccomat. A megbeszéltem Blackkel vagyis meg üzentem neki, hogy ma meg ejtjük a találkozást és megoldhatjuk az ügyet. Szokásomhoz híven már egy negyed órával előbb bent voltam a kelleténél. Beléptem az irodába. és pillanatok alatt rendet varázsoltam az asztalomon. Nincs semmi csicsa az irodámba, van egy polc felfúrva, amin egy rakat, jogi pszichológiai és munkámhoz kapcsolódó könyv van egy tábla amin az aktuális ügyekről teszem ki a megjegyzéseket írom fel cetlikre. Egy óra lóg a falamon. A fiókomban megbújik egy-két kép is, amelyen Lydia és én vagyunk a Roxforti éveinkből, vagy egykori cikk kivágások innen onnan különböző nyelveken, amelyek élményeket sok és maradandó élményeket hordoznak az életemből, mint egy kirakós, amiből hatalmas foltok hiányoznak az elmúlt hét évről. Elő vettem egy papírt és elkezdtem egy jelentést írni még van öt percem míg megérkezik Sirius. Hát igen, voltak emlékeim róla, hogy milyen is volt. egykor a srác, néha még Lydia azt is felhozza nekem, hogy elsőben mennyire tetszett az a kissrác nekem. Aztán, ahogy kezdtem megismerni elkezdtem kiverni a fejemből a srácot és nem kezdett érdekelni. Pedig folyamatosan provokált engem. Hisz tudta, hogy én nem bírom az olyan embereket, akik gyorsan akarnak haladnak a kapcsolatban és nincs semmi komoly szándékuk velem kapcsolatban. Mekkora bunkó volt velem, most igen csak mosolyt csaló élmény visszaemlékezni arra, hogy gyermekként gúnyt űzött abból, ami számomra érték. Nem bírtam az széles mosolyát, mindig csak a nagyobb baj keverésen járt a feje. Befejeztem a jelentés írást. Felpillantottam az órára. Késik. Hogy is ne gondolhattam volna. Sirius és a pontosság két különböző világ. Biztos megint túl későn feküdt le vagy túl sokat csavargott az éjjel. Így bele kezdtem egy másik jelentés írásába. Percekkel később nagy hévvel vágódik ki az ajtó. - Késtél, Black. - Mondom rideg hangon, neki rá se nézek még a jelenést írom. - Nem haragszom, de utálom azt, ha valaki késik. Igen siet az órám két és fél percet és most már tisztáztam veled ezt a tényt is. Még befejezem ezt itt vagyis két perc és a tiéd vagyok. - jegyzem meg nyugodt hangon a Blacknek. Közben már letette az mappát és ki is nyitotta a fedelét, én pedig befejeztem a jelentés meg írását és el tettem a leadandó fiókba. Siriusra néztem. Egy sorozatgyilkost kaptunk már átnéztem a nekem másolt kivonatot, de a teljes anyag nem volt a kezembe még.
Vér : aranyvérű Kor : 25 Csillagjegy : Kos Státusz : Kriminálpszichomágus, Főnix Rendje tag Ház : Griffendél Fészek : Saltusque Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : egyedülalvó Karakterlap : Whoppá Zene : Can't Feel My Face
Vas. Május 17, 2015 10:22 am
Laura & Sirius
Csalódottan néztem rá. - Akkor akár húsz percet is késhettem volna, felesleges volt sietnem... - Persze egy rossz szót sem szóltam. Ha ő épp jelentést írt, hát ítja meg, azon már nem múlik. - Nosssss - kezdtem bele, mikor a fiókba csúsztatta a jelenetésést és felnézett rám, nekem szentelve a figyelmét. - Ahogy alaposabban megnéztem a sorozatgyilkos lecsapásainak áldozatait és helyszíneit - feltételezem, hogy olvastad az aktát -, különös dolgot vettem észre. - Előhúztam a dossziémból egy London térképet, amin csak a kerületek voltak feltüntetve. A térképen számokkal jelöltem a gyilkosság helyszínét és egymásutániságát. - Egy kibelezett ember a belvárosban. Egy Islingtonban. Egy Camdenben. Egy Westminsterben. Egy Wansworthban. Egy Lambethben. Egy Southwarkban. Minden kerületben csak egy, és nem is összevissza, hanem körkörösen. Első körben feltételezhetnénk, hogy a gyilkos tudatosan kerületenként egyszer csap le. Viszont úgy látom, a sorrend nem áll kapcsolatban a kerületek sorszámával. Első, tizedik, tizenegyedik, második, ötösik, hatodik, hetedik.Feltéve, hogy nem valami mániákus őrültről beszélünk, akinek van valami képlete erre, de ezt nem gondolom annyira valószínűnek. A számtani elv esetében marad a földrajzi, tehát körkörösen halad. Habár a kerületek számozása is körkörös, mégis eltér tőle bizonyos mértékig. Mit gondolsz, lehet ennek a gondolatnak bármi alapja? - Véletlenül tűnt fel a kerületek szerinti bontás, de nem voltam szilárdan és megingathatatlanul meggyőződve róla, hogy valóban ez lehet a módszer alapja. Ez csak egy első gondolat volt, ami lehet jó, de akár teljesen hibás is.