Minden hétfő reggel nehéz. Nem csak nekem, szerintem minden ember számára. A korán kelés is csak hétfő reggel okoz gondot, pláne ha valaki másnapos. Én pedig az voltam. Nem is igazán másnapos, sokkal inkább aznapos, hiszen hajnali 3-kor kerültem ágyba. Az mondjuk más kérdés, hogy nem egyedül. De mire csörgött az órám 7 órakor, már egyes egyedül voltam a szobámban. Bevettem valami másnaposság elleni bájitalt, de nem igazán hatott. Csak a fejfájásomat és a hányingeremet csökkentette kissé. Legtöbbet a hidegzuhany segített.
Miután túlestem a zuhanyzáson, előkaptam egy farmert meg egy egyszerű pólót, utána pedig gyorsan csináltam magamnak egy józanító kávét.
Fél órával később már a Minisztérium lépcsőjét koptattam. Egy hűvös fuvallat és már bent is voltam az Átriumban. Rengetegen voltak már bent, nagyon nagy volt a zsivaj. A fejem pedig majd szétrobbant. Kellett nekem annyit innom tegnap. Beálltam a sorba és reménykedtem, hogy minél előbb becsekkolhatok. Nem sokan voltak előttem, így viszonylag hamar bejutottam. Egy boszorkány futott elém és kezembe nyomta a mai bagolypostámat. Gyorsan átfutottam, majd a liftek felé vettem az irányt. Beszálltam és a 2. szint felé vettem az irányt. Ott kiszálltam, majd az irodák felé indultam. Annyira már nem volt észbontó zaj, de még mindig sajgott a fejem. A folyón leültem egy székre és a kezembe temettem az arcomat. Azt hittem, itt fogok meghalni, olyan fájdalmaim voltak. Soha többet nem fogok inni az biztos.

Zene:My song ||Megjegyzés: Remélem jól indul..

 A derengésemből Black hangja ugrasztott ki. Nem tudtam, hogy mi hiányzott az életemből. Most már tudom. Sirius Black. Ez hiányzott annyira ezen a csodálatos hétfő reggelen. Black kárörvendése.
- Kac-kac. Vicces vagy Black. Inkább a tegnap éjszaka tett be.. - néztem fel rá fájdalmasan. - Remélem, legalább jól sikerült. Nem sokra emlékszem.
Kezdtem megint szédülni és hányinger is kerülgetett. Már csak ez hiányzott.
- Fogalmazhatunk így is. De ha tudnád, milyen csajjal voltam, most nem kárörvendenél itt felettem.. - morogtam felé. - Vagy segíthetnél szerezni valami bájitalt. Vagy egy randit Laurától.
Igen, Laura. Azóta nem hagyott nyugodni a gondolat, amióta volt az a konditermes incidensünk. Nekem eddig soha, senki nem mondott nemet. Nálam ez a lap nem játszik. Ha nekem megtetszik valaki - ez elég gyakran előfordul - akkor azt elcsábítom. A hölgynek pedig kötelessége ezt viszonozni. Ilyen egyszerűen megy.
- Még mindig örvendezel vagy esetleg óhajtasz is segíteni nekem? - mondtam indulatosan.
Hátrahajtottam a fejem és próbáltam mély levegőt venni. Nem volt egyszerű.

Zene:My song ||Megjegyzés: -

 Fájdalmasan tekintettem rá. Gondoltam, hogy viccnek veszi, pedig elég komolyan szükségem lenne rájuk. Mondjuk reggel már bevettem kettő félét is, de az sem igazán segített. A hányingerem már kezdett elmúlni, de a fejfájás és a szédülés továbbra is kínozott.
- Gyors észjárás, Black. Igen, Laura Woodról lenne szó.. - nyilván csak poénból mondtam ezt neki. Soha nem szorultam senkinek sem a segítségére ebben vagy ehhez hasonló "ügyekben". Azért Siriusról is hallani egyet s mást ezekben a körökben. Ő sem tudna letagadni semmit. - Szerinted kérnék segítséget, ha még nem próbáltam volna meg? Megpróbáltam, de elutasított. Engem soha senki nem utasíthat el.
Ezek a szavakat nagyon megfontoltan és nyugodtan közöltem, látszólag magamnak. Igenis sértette a becsületemet. Nekem eddig soha nem tudott senki ellenállni. Az ember azt gondolná,hogy a nőket határozottsággal és figyelmességgel le tudod venni a lábukról. Ez normál nők esetében működik is. Viszont Wood más eset. Sokkal keményebb és határozottabb az átlagnál, szeret irányítani. Azt akarja, hogy minden úgy történjen, ahogyan ő akarja. A fő probléma, hogy én is ilyen vagyok. A legrosszabb pedig az a "kapcsolatunkban", hogy egyikőnk sem tud engedni a másiknak. Borzasztó egy dolog.
A folyósón még mindig csak ketten voltunk. Jobb is, senki nem láthat gyengén.

Zene:My song ||Megjegyzés: -