Vérem

félvér

Édesapám, Roscoe Nelson Paulsen

Messze nem volt az a mintaapa, mint amilyen másnak megadatik. Anyámat és  engem is folyamatosan bántalmazott. Nem csak fizikailag, de lelkileg is. Ő is  katona volt, de egy sérülése miatt le kellett szerelnie. Ezt nem tudta elviselni és  azután vált ilyenné. Én a serülése előtti énjére nem emlékszem, állítólag,olyan  volt, mint a "ma született bárány".  Ahogy én ismerem, pont az ellenkezője.  Agresszív, erőszakos vadállat. Szinte semmilyen kapcsolatom nem volt az  apámmal. Ha anyám nem is volt itthon, én a kertben vagy az utcán lógtam a  haverjaimmal. Esetleg lent a parton. Reggeltől egészen késő estig.  Örültem, amikor elmentem a Roxfortba, mert ott legalább igazán "otthon" éreztem  magam. Negyedikes lehettem, amikor jött a hír,hogy egy véletlen baleset miatt  meghalt. Nem volt kár érte..

Édesanyám, Jose Frances Wallace

Apám szöges ellentéte volt, igazi mintaanya. Amelett, hogy főzött, mosott, takarított  még rám is figyelt és próbált nevelni. Mondjuk, így is az utcán éltem jó darabig, de  ez részlet kérdés. Kiskoromban sokszor próbált tanulásra bíztatni, de nem igazán  sikerült neki. Jó anya volt, ahhoz képest, amilyen élet jutott neki.

Öcsém, Nelson "Güney" Paulsen

A szöges ellentétem. Visszahúzódó, csendes fiú. Én mindig is a magam ura voltam  és utáltam tanulni. Ő imádott, már kiskorában is magas beosztást képzelt el  magának. Volt, hogy napokig nem láttam, mert a szobájába bezárkózva magolt. Soha nem alakult ki semmilyen testvéri viszony közöttünk.  Mint két idegen. Nagynénénk mondta egyszer:" Olyanok vagyok mint Kuzey és Güney..észak és dél." Ezek a nevek rajtunk maradtak, sőt én hivatalosan is használom a Kuzey megszólítást. A Plumonbea elvégzése után a Minisztériumba ment dolgozni. Csak ritkán futunk össze, akkor is csak egy köszönésre futja. Remélem, hogy idővel, majd kialakul egy   jó kapcsolat köztünk.

Mottóm

"Háborúban az ösztön a legjobb tanácsadó, és általában igen bölcsen teszi, aki  hallgat a szavára, mert a hadseregben az ember megtanulja a legjobbat kihozni  egy csomó helyzetből."

Amortentiám

puskapor, gépzsír

Különös jellegzetességem

Általában nők közelében tartozkódom, erről szinte mindig meg lehet ismerni.  Emellett több tetoválásom is van. Mindegyikhez egy-egy emlék kapcsolódik és  semmi pénzért nem válnék meg tőlük.

Ami megnyugtat

egy kiadós edzés

Ami boldoggá tesz

csajozás

Ami bosszant

lusta, életunt emberek

Ahol jól érzem magam

edzőterem, otthon

Hobbim

edzés, futás, kondizás

Rossz szokásaim

Minden nőnek udvarolok, néha dohányzom.

Titkaim

A családomról soha sem beszélek.

Legnagyobb félelmem

Félek, hogy rajtam is kiütközik a poszttraumás stressz.

Ami nélkül nem tudnék élni

edzés

A családom nekem

van egyáltalán?

Ha én nem lennék

nem tudom, hogy kinek hiányoznék.

Amit rólam beszélnek

hogy rengeteg szenvedélyem van, ami igaz is. Csajozás, edzés és persze a  munkám. Sokan azt hiszik, hogy minden boszorkánnyal viszonyom van/volt a  Minisztériumban. Fogalmazzunk úgy, hogy nem igazán tartom számon..fő a  diszkréció.

Amit szeretek magamban

Rengeteg mindent szeretek magamban, sokak szerint önimádó is vagyok. Ki tudja?  A kinézetemmel soha nem volt bajom, az idő pedig csak segített rajta. Na meg a  sok edzés. Szeretem a nyugodt természetemet,a megfontoltságomat és a  kitartásomat. Nehezen alkalmazkodom új környezethez, de ha ráérzek az adott  dologra, akkor minden simán megy. Mindig a biztonságot keresem, de elsősorban  nem a magamét. Állhatatos vagyok, szeretek mindent az elejétől a végéig  módszeresen áttanulmányozni vagy megvizsgálni. A megfontolt és kényelmes  vagyok, soha nem kapkodok. Főként, mert nincsen miért. Szeretem a  kihívásokat, ilyenkor csúcsteljesítményre pörgök fel és mindenkinél többre vagyok  képes. Szeretem a nagy önuralmamat, nagyon nehéz felidegesíteni, de jaj  annak, akinek sikerül. Ragaszkodom az elképzelésimhez/dolgaimhoz, nem igazán  vagyok befolyásolható. Makacs vagyok és szeretem, ha minden az én  elgondolásom szerint megy végbe. Sokan empatikusnak is mondanak, nekem is  feltűnt, hogy át tudom érezni az emberek problémáit. Mindig van egy jó tanácsom.

Amit utálok magamban

Nem szeretem a változást vagy ha irányítani probálnak. Földhözragadt  vagyok, sajnos családi vonás. Sokáig nehéz felfogásúnak mondtak, de később rá  kellett jönnöm, hogy muszáj gyakorlati tapasztalatot szereznem valamiről, mert  csak akkor tudom megjegyezni. Lomha és lassú vagyok, szinte soha nem pörgök.  Birtokló ösztönöm rettenetesen nagy, ez sokszor okoz problémákat. Ha egyszer  valaki felidegesít, akkor utána nagyon nehezen tudom leállítani magam.

Kinézetem

Magas vagyok és izmos. A hajam szőkésbarna, de inkább szőke, kicsit hosszabb az  átlagnál. A szemem élén kék, olyan, mintha belelátnék mindenkinek a lelkébe, aki  belenéz a szemembe. És a csajoknál sem utolsó. Minden ruhatípust hordok, de a legjobban a kényelmes ruhákat viselem. Egy laza ujjatlan ing és egy kényelmes  farmernadrág, plusz egy bakancs vagy bőrcsizma.

Múltam

Mint említettem, nem egy tipikus családban nőttem fel. Nálunk az átlagnál is több  probléma volt. Nem is tekintem magunkat családnak. Apánk volt a fő  problémaforrás. A leszerelése után teljesen átváltozott. Mugli lévén nehezen  viselte, hogy anyám boszorkány és mi is azok lettünk. Amíg a seregben volt, nem  igazán érdekelte. Ez az évek során megváltozott. Teljes terrorba éltünk. Vagyis  éltek. Én ugyanis egy bizonyos pontnál besokaltam és otthagytam őket. Aztán  persze visszamentem, az erdőben nem igazán találtam élelmet. Akkor  megváltozott bennem minden. Az egész családot kerültem, eljártam futni és  rengeteget edzettem. Ha éppen nem azt csináltam, akkor kint az utcán kerestem  haverokat. Még a mai napig is szép számban vannak. A Roxfortba kerülésem után  megváltozott az életem. Bizonyos értelemben megszerettem a tanulást és  kerestem az új lehetőségeket. Megtetszett a katonaság is, de próbáltam apám  hibáiból tanulni. Mégis az iskola elvégzése után beálltam a mugli hadseregbe. Az  elején élveztem minden percét, aztán jöttek a borzalmak. A barátaim elvesztése  nagyon fájó pont volt. Végül 5 évig bírtam, aztán kiléptem. Magamtól. Nehéz  döntés volt, de szükségszerű. Folytatni akartam az iskolát, hogy legyen valami  szakmám, így jelentkeztem a Plomonbea átoktörő és katonai logisztikai  szakra, amit sikeresen el is végeztem. Most a Minisztériumban dolgozom és örülök, hogy végre sikerült elérni a célomat.

Ha újrakezdhetném

minden más lenne. De most ez van..

Ha egy napig bármit tehetnék

semmit sem tennék máshogy.

Ha kitörne a háború

az élére állnék a világos oldalnak és megszervezném stratégiailag a csapataim  mozgását.  

Ha meghalnék

sok boszorkány sírna utánam.

Playby: Kivanc Tatlitug