Egy rakat ügy fut be hozzám egész nap és én továbbítom ide is oda is. Semmi értelme nincs annak, hogy három négy ember kezén át mennek a papírok és szét osszák a varázsbaj elhárító osztag emberei között a feladatokat. A mai reggeli csúcs időszak után van egy kis nyugtom. A legtöbb ember kint van a terepen és próbálja elhárítani a bajt. Én pedig ülök bent és várom mikor kapok egy újabb repülő csomagot, hogy osszam ki az emberek között vagy rendezzem őket esetleg iktattassam és zároljam az ügyeket és továbbítsam a szinten lévő más szerveknek. Gyorsnak kell lennem és ügyesnek. Két ajtóm van az egyik a főnök irodájába nyílik míg a másik a folyosóra nyit. Meg vannak a prioritási szintek, hogy mikor melyik munkakör az előrébb való gyorsan beletanultam.  
Nekem itt csak adminisztrációs munkáim akadnak. Egy újabb adag papír kerül az asztalomra, hogy rendezzem őket. Felsóhajtok a félórás pihenésnek vége újabb munka úgy látszik többen vissza értek a reggeli csúcsidőszakból. A nyakamat megropogtatom majd meg fogom a legfelső aktát és beleolvasok csak is a lényeget olvasva hisz még van ezen kívül még két tucat darab és melyik, hova fog kerülni archiválásra azt én döntöm el. Kopogtatnak.
- Tessék. - szóltam ki. Nem szoktak kopogtatni az ajtón inkább csak berontanak hozzám, hogy menjek velük és lihegve mondják hogy, nagy a baj, és én meg tudom oldani. A kopogni csak idegenek szoktak. Belépet az illető és felpillantottam rá majd vissza tértem az aktára. Nem ismertem őt.
- Várjon egy pillanatot.  - Mondtam az aktát olvasva be akartam fejezni ezt a majd letettem az egyik előttem lévő üres tároló egységbe, amin a mugli magyarázat szerepelt. Eltoltam egy kicsit a székem az asztaltól. Ránéztem a férfira. - Miben segíthetek?  Tegnapi ügy? Sok eset ment át a kezeim között nem tudom, melyikre gondol. Egy kicsit pontosítaná nekem, hogy melyikről lenne szó.- mondtam a kommandósnak lehet, hogy ő csak egy vagy két ügyet kapott, de én több, mint nyolcvan aktát kaptam a munkaidőm alatt a kezeim közé.

 

Felnéztem a férfire. Látszik, hogy kemény fizikai munkát végez. Befejeztem az aktát és neki szenteltem a figyelmemet. Egy csendes mosoly volt az arcomon. Igazán szemre való volt és elég kemény ki állása volt. Hellyel kínáltam őt. Elmesélte az esetet.
- Igen valami rémlik valami. Biztos, hogy jó helyre jött ezzel az üggyel? Mert még ilyen kihívással nem fordultak hozzám, de egy két perc és utána nézek az eljárásnak.-  Elővettem a pálcámat és egy egyszerű varázslattal a polcról levettem egy négy ujjnyi vaskos könyvet. Rákoppintottam kétszer a könyvre és egyszerű kereső bűbájjal. Kinyílott a meg felelő oldalon elkezdtem olvasni a kézi könyvet.
- Pontosan miért is ment be a kórházba? Itt vannak ugye a papírjai?- izgalmasnak ígérkezett ez az ügy, mert még ilyet nem csináltam elő kerestem az egyik fiókból egy forma nyomtatványt és az asztalra tettem. Kuzey elé adtam egy tollat és tintát.
- Ezt kell ki tölteni. - mondtam lágyan egy kicsit tovább rajta időzött a tekintettem. Helyes pasi volt és igen normálisnak tűnt. Biztos van barátnője. Én pedig nem tudom, hogy állok kapcsolatok terén mert szinte semmit sem tudok magamról azon kívül, amit a Mungóban megállapítottak. Mi történt velem? Miért törölték ki az emlékeimet? Ezektől a gondolatoktól ki ráz a hideg. Megborzongtam.
Minden egyértelmű volt a lapon. Ki kellett tölteni és alá kellett írnia a többit majd én rendezem. Néztem, ahogy ír és vártam, hogy befejezze.

 

Ahogy átadta nekem aktát és hozzám ért még jobban elmosolyodtam. Zavaromban az asztal szélén lévő papírokat igazgattam. Végül elkezdtem olvasni az esetet. Mr. Paulsen, pedig elmesélte saját szavaival is. Visszakaptam a papírokat tőle.
- Ennyi volt ön számára a többit már én elintézem. - Mondtam ránézve. Egy kicsit zavart, hogy így a szemembe néz és inkább el tekintettem mellette  majd a papírokat rendeztem el és nyomtam rá a hivatali pecsétet. Kerültem a tekintetét, mert nagyon zavarba hozott a férfi. Remélem nem vélte fel fedezni rajtam ezt a zavartságot.
- Kér róla tájékoztatást, hogy elintéződőt az ügy vagy nem igényel tőlünk visszacsatolást? - Kérdeztem meg. Valaki számára nem szükséges, de valakik állandóan archiválják a szintek közötti kapcsolatok és ügyek megoldását is. Kedves embernek tűnt első ránézésre a férfi. Nem vagyok rámenős. Vagy mégis. Megpróbálhatom. Nem? Megráztam a fejemet. Majd az egyik hajtincsem, amely a szemembe lógott megigazítottam. Nem lesz semmi baj.
- Érdekes lehet a munkája. Kíváncsi vagyok mit csinál egy kommandós milyen problémákhoz hívják ki önöket.  - Mondtam halkan az csukott dossziét nézve. Ez a részemről egy meghívás volt vagyis arra utalás szívesen elmennék vele kávézni valamelyik nap a munkaidő után. Én milyen hülye vagyok. Biztos van barátnője és nekem pedig lehet hogy van valahol kint egy férjem is.
- Tudja mit felejtse el azt amit előbb mondtam önnek.

 

Az hiszem vette a lapot. Mosolygok a dumáján. Ahogy zavarodottan vagy talán nem értve a mondatomat vagy a visszacsatolás szót. Hát nem kell több kijavítom én őt és elmagyarázom neki azt, hogy most az mondta "nem kell és igen is kell" az értesítés. Tökéletesen ellentmondott magának.
- A visszacsatolás az egyenlő az értesítéssel. Tudja mikor visszakapja az információról azt. amit szeretett volna tudni visszacsatolásnak hívhatjuk. Információáramlásnál is ott a visszacsatolás történik hogy meg érkezett e a meg felelő helyre az információ nálunk esetünkben az ügy lezárult és milyen eredménnyel zárult. Akkor rendben kap róla tájékoztatást. - Magyaráztam kedvesen a Kuzeynek.
-Öhm. Szívesen elmegyek önnel. Esetleg egy kávéra munka után? - nem voltam biztos, hogy kávézik és hogy vette-e a jeleket vagy nem azt sem gondoltam egy pillanatra lesütöttem a szememet. Csak egy kávé lesz és meg ismerkedünk, semmi más. Határoztam el magamban. Miután megint rápillantottam. Már ott volt velem szembe és egy asztal választott el minket egymástól. Egy kedves és megnyerő mosoly és arc nézett rám. Egy igazán profi testű férfi volt. Én pedig én voltam. Vajon én is tetszek neki és bejövök neki?

 

Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy hol is találkozzunk. Nem néztem rá inkább az asztalom szélét néztem. Mikor eszembe jutott a megfelelő hely fel néztem rá.
- Az Abszol úton annál a jó cukrászdánál. Azt mondják finom ott a kávé.- Sajnos nem jutott eszembe a neve, de gondoltam ő tudja.
- Fél ötkor végzek. Egy öt órai kávé?  - kérdeztem megkedvesen a Paulsent, mert még mindig nem hittem el, hogy elhívott engem valahova.
Ültem a székembe és be röppent vagyis lebegett egy újabb adag akta, ami az asztalomra eset közvetlenül a főnöktől jöttek, ami kissé lelombozott, hogy megint egy halom bajelhárítós eset dossziéját találtam magam előtt. Elkeseredetten nagyot sóhajtottam. Magam elé vettem az első köteg papírt a tollat és a tintás üveget.
- Sajnálom, de sok a dolgom. Akkor remélem délután találkozunk.
Néztem a Kuzeyre, Az a férfias arca, Merlinre, de helyes.
Elkezdtem az iktatni és a megfelelő kupacba tenni tovább küldésre. Gondoltam, hogy kitalál az irodából Kuzey.
Merlin kalapjára én be se mutatkoztam neki, de bunkó voltam.