Laura & Sirius

Felelősségteljes ember vagyok, nem szokásom késni. De hát mindenkivel előfordul... A héten még csak másodszor késem el (és már csütörtök van!), a hónapban pedig... na jó, már van a rovásomon néhány. De mentségemre legyen mondva, hogy mindig túlórázom, és a késéseim többszörösét dolgozom le.
Ez így rendben is lett volna, de ma reggelre megbeszélt találkozóm volt a Wood szűzzel. Ezt a gúnynevet még én aggattam rá valamikor a roxforti éveink alatt (egyel alattam járt - nem, más értelemben nem járt alattam egyszer sem), mert elvszerűen elzárkózott mindenféle közeledéstől az ellentétes nem részéről. Egyébként meggyőződésem volt, hogy mind a mai napig szűz, és azt képzeli, ez valamiféle mágikus erővel bír. Hát ha mágikus erővel nem is bírt, mindenesetre nagyon szórakoztató volt.Vicces lesz együtt dolgozni vele mindazok után, amit a Roxfortban műveltünk. Miután feltűnt, milyen mereven elutasít minden közeledést, egész hetedikben úgy tettem, mint aki rá akar mászni, pusztán azért, mert hihetetlenül viccesnek találtam a válogatott sértéseket, amiket a fejemhez vágott. Egyébként olyan parodikusan "udvaroltam" neki, hogy azt tényleg nem lehetett komolyan venni. Nyálas szerenádokat adtam neki a fél iskola előtt, majd mikor elhajtott, dőltem a nevetéstől. Bizonyára gyűlölt érte. De azóta eltelt majdnem tíz év, felnőttünk, és remélem, már nem utál annyira. A Plumonbea-s éveink alatt már egyetlen hasonló akciót sem indítottam ellene, azóta meg pláne nem. De a véleményem persze nem változott róla.
Sietve fordultam be az ajtaján, és már dobtam is le a kabátom. Még ugyanazzal a lendülettel levetettem magam a vele szemben lévő székre, és a falon lógó órára pillantottam. Húsz perc késés? Nem létezik... Gyorsan ránéztem a karórámra is. Aha! - Csak tizennyolc perc. Nem húsz. Csak tizennyolc. Ne haragudj, kérlek. - Már beszéd közben kiraktam a közös ügyünk mappáját az asztalra, és kihajtottam a fedelét.

Laura & Sirius

Csalódottan néztem rá. - Akkor akár húsz percet is késhettem volna, felesleges volt sietnem... - Persze egy rossz szót sem szóltam. Ha ő épp jelentést írt, hát ítja meg, azon már nem múlik.
- Nosssss - kezdtem bele, mikor a fiókba csúsztatta a jelenetésést és felnézett rám, nekem szentelve a figyelmét. - Ahogy alaposabban megnéztem a sorozatgyilkos lecsapásainak áldozatait és helyszíneit - feltételezem, hogy olvastad az aktát -, különös dolgot vettem észre. - Előhúztam a dossziémból egy London térképet, amin csak a kerületek voltak feltüntetve. A térképen számokkal jelöltem a gyilkosság helyszínét és egymásutániságát. - Egy kibelezett ember a belvárosban. Egy Islingtonban. Egy Camdenben. Egy Westminsterben. Egy Wansworthban. Egy Lambethben. Egy Southwarkban. Minden kerületben csak egy, és nem is összevissza, hanem körkörösen. Első körben feltételezhetnénk, hogy a gyilkos tudatosan kerületenként egyszer csap le. Viszont úgy látom, a sorrend nem áll kapcsolatban a kerületek sorszámával. Első, tizedik, tizenegyedik, második, ötösik, hatodik, hetedik.Feltéve, hogy nem valami mániákus őrültről beszélünk, akinek van valami képlete erre, de ezt nem gondolom annyira valószínűnek. A számtani elv esetében marad a földrajzi, tehát körkörösen halad. Habár a kerületek számozása is körkörös, mégis eltér tőle bizonyos mértékig. Mit gondolsz, lehet ennek a gondolatnak bármi alapja? - Véletlenül tűnt fel a kerületek szerinti bontás, de nem voltam szilárdan és megingathatatlanul meggyőződve róla, hogy valóban ez lehet a módszer alapja. Ez csak egy első gondolat volt, ami lehet jó, de akár teljesen hibás is.