Hanyag mozdulattal löki be az iroda ajtaját. Nem sok kedve van ehhez a melóhoz, de a parancs az parancs, még ha hülyék adják is ki. Úgy tudja hogy Laura épp bent van, és szerencsére nem is kell csalódnia.
- Heló. Laura S. Wood, ugye? Én vagyok az új társad. Szólíts Tomtomnak.
Kotorászik egy darabig a viseltes cuccai zsebében mire rádöbben hogy idebent nem igazán szeretik a dohányzást. Fancsali képpel húzza ki a zsebéből a kezét, és eszébe vési hogy az első adandó alkalommal rá kell gyújtania.
- Valami bizalmas megbízás, egyenesen a nagyfőnöktől, odafentről. Ha igaz, akkor már megkaptad az utasításaidat te is, és hát... te vagy a főnök. Nem tudom hogy miről van szó, de én leszek az erős, te meg a szép ebben a játékban. Vagy az okos. Választhatsz.
Vigyorog mint a vadalma, kétségtelen, de a hangjából azért némi unalom is kicseng. Világ életében jobban dolgozott egyedül, nem is tudja hirtelen hová tenni hogy más alá osztották be. Oké, persze, Laura jó, de nem ENNYIRE jó... Akárhogy is, sajnos muszáj engedelmeskednie ha továbbra is itt akar dolgozni. Letámasztja magát az ajtófélfánál, aztán várakozón néz a nőre. Csinos, persze, de hát házi nyúlra nem szokott lőni. Így is épp elég gondja akad a nőkkel, nem kell ezt még tetézni a munkahelyi bonyodalmakkal is. Meg egyébként is, a munka az első.
Csak tudnám hogy mi ez a nagy felhajtás.
Laura S. Wood
Vér : aranyvérű Kor : 24 Csillagjegy : Vízöntő Státusz : Auror Ház : Griffendél Fészek : Saltusque Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : Hajadon Karakterlap : ÉLD életed és én is élem a sajátom Zene : Zene :::
Szomb. Júl. 18, 2015 9:43 am
Tom Baker és Laura
Az új Társ
Késő délutáni órában érketem vissza az irodába. Egy ügyet zártam le a mai nap folyamán, nagyon örültem, hogy sikeresen záródót és megfelelő büntetési eljárásban részesül az illető varázsló. Nagyon szerettek itt dolgozni itthon dolgozni, de mostanában pitiáner tolvajok után nyomoztam és egy gyilkos után vezethettem hajtó vadászatot. Ami mindig is semmiségnek tűnik. Vártam az ügyet, hogy egy nagy bandavezér kézre keríthessek vagy egy volt halálfaló után nyomozhassak, de az ilyen ügyből kevés van és a "nagyok" kapják meg. Ja, hogy én is nagy lennék, de fiatal vagyok az ilyen ügyhöz. Bezzeg a James Potter vagy Sirius Black, mert ők a sztár játékosok. Én ott voltam Egyiptomban bár ez a művelet még mindig titkosítva van a az Európai Nemzetközi Auror Irodában. "Az más volt és nem itthon történt."- mondja minden alkalommal az aurorparancsnok. Nem vette eddig figyelembe azt a részét, hogy az európai nyári gyakorlatokról kitűnően jöttem haza. Helyem van a ranglétrán a nagy ügyek vezetéséhez. Nem vágytam nagy dologra csak elismerésre. Bosszankodva leültem a székembe, amikor az asztalomon megláttam egy friss dossziét. Érdeklődve nyitottam ki hisz ez csak az én érintésemre nyílik ki vannak bizonyosan nagy prioritású ügyek, amiket így kapok kézbe. Azt gondoltam hogy valaki meg akar viccelni. Nem vicc volt. Egyenesen az auror parancsnoktól kaptam. Végig rágtam az utasításokon és minden máson is, ami benne volt a dossziéba. Nagyon izgatott voltam. Kinyílt az ajtó és belépett rajta egy férfi. Az új társam volt, Mr. Baker. Látásból ismertem a férfit, de sosem egy szót sem szóltam hozzá, talán elvétve köszöntem neki. Messziről kerültem őt. - Igen én vagyok... Inkább maradjunk a Laura és Tom neveknél, ha lehet.- mondtam hidegen és egyben egy udvarias pálca intéssel felkínáltam az egyik ülőhelyet Tomnak. Hallottam róla pár dolgot és pletykát, de amíg nem bizonyosodok meg én magam is arról amik keringenek róla, addig nem hiszek a híreknek. Ezt a főnök megnevezést jó volt hallani, szívem egy nagyot dobbant ennél a szónál, de nagy súly is nehezedett rám. Szóval, mivel is kezdjek, ha én vagyok a főnök? Tettem fel a kérdést magamnak. - Ez komoly ügy és nem vicces és nem játék. Választok is, te hallgatsz én pedig elmondom az utasításokat.- mondtam a férfinek, komolyan. Már az ügyön dolgoztam, gondolatban. Lehet megint egy mihaszna mellé osztott be a parancsnok, mint múlt hónapban az öreg és lusta Smith-hez. Én vagyok a szerencsétlen ezek szerint itt, akihez bárkit be lehet osztani. Bár a mostani feladat az itteni munkáim közül az egyik legérdekesebb ügynek tűnt. Felsóhajtottam és megkérdeztem Tomot. - Mennyit tudsz az ügyről?
Megrázza a fejét, az ajtófélfának támasztja magát és összefonja maga előtt a karjait.
- Köszönöm, de inkább állnék. Sosem szerettem azt a részét a munkának, amit az asztal mögött kell tölteni..
Ez így nagyon finom megfogalmazása a dolognak, egyszerűen GYŰLÖLI a bürokráciát és a papírmunka sem volt soha az erőssége, de sziklaszilárd meggyőződése, hogy őt nem is ezért tartják, hanem hogy rosszfiúkat ásson elő a legmélyebb szaros gödrök mélyéről is, méghozzá többnyire élve és egy darabban. Ez pedig nagyon megy neki...
- Semmit nem tudok még, nagyon nagy a titkolózás odafönt. Ha tippelnem kéne akkor valami politikai színezetű ügy, és nem jelent majd gondot. Esetleg valami TÉNYLEG komoly balhé, és minket vetnek be elsőként... ez viszont nem hangzik túl jól. De ha csak valami elcsatangolt csillámpónit kell megkeresni aki történetesen miniszter másodunokahúgának a öribarinőjének a tulajdona mert nem figyelt rá eléggé, akkor én istenbizony felmondok a francba.
Elsőre hisztinek tűnhetnek a szavai, de alig néhány éve volt hogy egy "kellemes" hetet tölthetett el egy világvége mocsárban egy mágikus lény után kajtatva, mert valami ostoba ribanc nem vigyázott rá eléggé. Dögöljek meg, ha valami mágikus macskát kell lehozni egy fáról, én komolyan kinyírok itt mindenkit. Vagy felgyújtom a fával együtt. Fogadkozik magában, persze csak a feltörő indulat miatt, és nem gondolja komolyan. Az első részét biztosan nem.
Kezdőlap 
