Vér : mugli születésű Kor : 27 Csillagjegy : Halak Státusz : Wizengamot Végrehajtási Szolgálat tagja Ház : Hugrabug Fészek : Paeloris Párt : EEP Oldal : világos Családi állapot : magányos Karakterlap : Itt Zene : Legközelebb hagyom
Szomb. Júl. 18, 2015 7:01 pm
Tom & Patrick
Reggel, ahogy beléptem az irodába, rögtön a kezembe nyomtak egy aktát. Semmi kommentet nem fűztek hozzá, csupán egy nevet: Tom Baker. Már akkor tudtam, hogy ez nagyon rosszul hangzik és hogy ebből valószínűleg valami nagyon rossz fog kisülni. Csak az igazán jó kérdés, hogy miért pont engem bíztak meg egy ilyen kényes feladattal... Nem mintha nem tudtam volna megoldani, de lehet, hogy sokkal jobban jártak volna egy másik munkatárssal. A fejemet ingattam menet közben, közben fel sem pillantottam a lapok közül. Ha mások nem figyelnek a folyosókon, gond nélkül nekem jöhettek volna. A legtöbben odafigyeltek, mert valószínűleg én lettem volna az, aki felborítja őket, nem pedig fordítva. Még akaratlanul is. Egyedül Harold Minchum jött neki a vállamnak, de olyan lendülettel, hogy kivételesen én estem el majdnem, pedig háromszor akkora voltam, mint ő. Meglepetten néztem utána, ahogy továbbsurrant a folyosón. Igen, surrant, nem tudnám máshoz hasonlítani azt a mozgást. Olyan volt, mintha gólyalábakkal próbált volna lemenni spárgába. A második szintre érve szó nélkül benyitottam az irodába, ahol Tom Baker is dolgozott. Körbenéztem, az arcát keresve, aztán amikor megtaláltam, elindultam felé.
Az asztalra borulva hortyog, igazán absztrakt nyáltócsát hagyva egy közepesen fontosnak tűnő aktán. A gyanútlan szemlélő azt gondolhatná, hogy a szerencsétlen és kötelességtudó auror elaludt munka közben... persze a rutinosabbak hamar kiszúrják az üres üvegeket a szemetesben, és a finom de határozott alkoholszagot a levegőben. Tom megint berúgott, és megint a munkahelyen. Nem ez az első, és biztosan nem az utolsó. De felriad a nyíló ajtóra, és világvége tekintettel méri végig Patrickot, miközben az agya egy milliszekundum alatt próbál nulláról százra gyorsulni. - Hogya... mia...hm? Szóval... mi? Hoztál.. izét.. kávét? Aztán nekiláthatunk...
A fickó arca ismerős, de még közel sem ébredt fel annyira hogy tudja is hogy egy kollegáról van szó. A szavai is csak a jól begyakorolt rutin miatt hangzanak értelmesnek, de még kell pár másodperc amíg értelmesen tud gondolkodni.
- Megint munka, mi?
Vigyorodik el, aztán feltornássza magát álló helyzetbe, és a sarokban álló, lerobbant, mugli-gyártmányú kávéfőzőhöz csoszog. A járása darabos, az egyensúlyérzéke esetleges, de a kávéfőzőt olyan biztos kézzel tölti meg, mintha nem is ivott volna egész éjjel. Kis gondolkodás után Patrickkal is számol kávéügyben, hátha komálja az ilyesmit. Amint érzi hogy a szerkezet melegedni kezd és finom kávéillat kezd terjengeni, mintha végre sikerülne magát sebességbe rakni.
- Na, most komolyan... miről van szó?
Patrick Rawlins
Vér : mugli születésű Kor : 27 Csillagjegy : Halak Státusz : Wizengamot Végrehajtási Szolgálat tagja Ház : Hugrabug Fészek : Paeloris Párt : EEP Oldal : világos Családi állapot : magányos Karakterlap : Itt Zene : Legközelebb hagyom
Szer. Aug. 26, 2015 7:49 pm
Tom & Patrick
Amikor kiszúrtam a keresett fickót a hátsó asztalnál, rosszallóan összehúztam a szemöldökömet. Elaludt és most kelt fel, ez tiszta volt. Nem tudtam elképzelni, hogy miért dőlt ki a munkahelyén, de nem is igazán foglalkoztatott, anélkül is elfogadhatatlannak találtam. Bármilyen fáradt is voltam, én soha nem aludtam el munka közben, a papírokat pakolgatva, de főképp nem a Wizengamot többi tagjának a közelében. Az egyik legfiatalabb tag voltam, az auroroktól kerültem át, és szerettem volna megtartani a pozíciómat. - Baker -biccentettem udvariasan, de mégis tartózkodóan, amikor odaléptem az asztalához. Nem tehetek róla, egyszerűen nem bírom a munkára alkalmatlan tagokat a Minisztériumban. A probléma itt az volt, hogy akármilyen is Tom Baker, egyáltalán nem alkalmatlan a munkára. Persze, ha eltekintünk a szabályszegések halomjaitól. Mert azok már nem voltak valami kellemesek. Figyeltem, ahogy feláll és a kávégéphez... imbolyog. A tekintetem csak egy pillanatra vándorol az asztal és a szemeteskosár irányába. Hogyan van valakinek pofája ahhoz, hogy a munkahelyén leigya magát? Jó, inkább nem mondok semmit. Csak felidegesíteném magam. - Munkaügy, igen, de nem olyan értelemben, ahogyan azt gondolja -fordultam vissza felé és az asztalára tettem a kezemben tartott aktát, az egyiket. -Újabb panasz érkezett önről, a sajátos munkavégzési technikái miatt. -Úgysem fog kapni érte semmit, ezt már ekkor tudtam. Sikeres volt, a többi nem számított. Scrimgeour és a többiek is mind elsiklanak az ilyen apróságok felett, ha alapvetően elvégezte a rá kiszabott feladatot. Én ezt nem találtam helyesnek, de ahány ember, annyi... igazából annyira mindegy is.
Krákogva kel életre a kávégép, és kissé sűrű masszát kezd el kiköpni magából. Tom megereszt egy grimaszt az ócska masina felé és eljátszik egy pillanatra azzal a gondolattal hogy szanaszéjjel rugdossa az egészet, de aztán inkább kerít egy csészét és tölt magának. Persze végig háttal áll Patricknak, az ember legalább ennyire bízzon meg a varázslótársaiban...
- Szóval megint egy panasz. Mennyire komoly az ügy? Egyáltalán, miről van szó? Kinek a tyúkszemére léptem rá megint?
Kétség sem fér hozzá, a módszerei finoman fogalmazva sem átlagosak, és szokszor lépik át az írott és íratlan határokat, de... abban is biztos hogy ez általában senkit sem zavar. Szóval ha gond van, akkor megint valamelyik fejes ügyébe sikerült beletenyerelnie.
De vajon megyik mélynövésű faszpörgettyű lehet az?
Elgondolkodva hörpöli magába a kávét, és szinte látszik a testtartásán ahogy elkezd hatni a koffein. Persze az egész csak illúzió, a kávé nem hathat ilyen gyorsan, ez nála inkább pszihológiai hatás.
- Szóval ki is vagy te? Belső elhárítás? Vagy valami nagyon titkos, nagyon különleges egység aki a Miniszternek jelent? Vagy.. ?
Nyitva hagyja a mondatot, de közben már kotorászik a zsebében hogy rágyújtson egy cigire, ha már így urasan sikerült megkávéznia ma reggel. Persze egy rohadt dobozt sem talál, a jelek szerint éjjel elpipálta az összeset... szomorú fejlemény részére, de nem váratlan. Fáradt de érdeklődő tekintettel néz a másikra, és nagyon reméli hogy ez megint csak egy "szokásos" "félreértés". Mint mindig.