Vérem

aranyvér (Apai ágon Black család oldalági leszármazottai, anyai ágon Weasleyék nagyon távoli rokonai vagyunk.)

Édesapám, Cassius Freester

Apuval mi voltunk a nyerő páros, egészen addig, amíg anya le nem lépett egy amerikai varázslóval. Akkor minden megzuhant, apa az alkoholhoz nyúlt, és egyedüli kölyökként nekem kellett kirángatnom a mélyből. Tizenkét évesen. Lassú, de folyamatos javulás volt, ami még most is tart, de apa összeszedte magát, a kapcsolatunk meg elmélyült. (Azt azért nem mondom, hogy nem lázadok ellene, de eddig ő a legfontosabb személy az életemben.)

Édesanyám, Elizabeth (Summers) Freester

Az én drága aranyvérű anyucim, akit nem láttam már vagy négy éve. Minden karácsonykor küld egy levelet, amiben megkéri, hogy látogassam meg, én meg minden egyes alkalommal figyelmen kívül hagyom. Eddig nem döntött úgy, hogy újra részt akarna venni az életemben, remélem ezek után sem akar majd. Nincs rá szükségem.

Nagynéném, Angelina Freester

Apa húga, akivel nagyon jóban vannak, és mivel neki még nem sikerült megállapodnia, velünk lakik, egyfajta anyapótlék számomra, de inkább barátnő, mert olyan fiatalos. A kapcsolatunk kicsit még felületes, nem fogom soha igazán anyának érezni, de jó, hogy mellettem van, mert legalább nőtöbblet van a házban.

Féltestvérem, Daniel Morgan

Nem találkoztunk soha, nem is akarok találkozni vele. Anya elárult minket. Nem hibáztatom Danielt, mert nem ismerem, és nem fogok egy idegent okolni anya bűneiért. De nem szeretném megismerni, mert ha jó tesók lennénk az bonyolítaná a helyzetet.

Mottóm

Carpe diem! //Nem hedonista értelemben, hanem úgy, ahogy Horatius értette a versében//

Amortentiám

Friss hó illata keveredve egy csipetnyi csípős fahéjjal

Különös jellegzetességem

lángoló vörös hajam

Ami megnyugtat

Zenélés meg egy nagy bögre forró csoki fahéjjal szórva

Ami boldoggá tesz

Mikor egyedül lehetek, és íjászkodhatok. És a repülés.

Ami bosszant

Ha meg akarják mondani, hogy mit csináljak és hogyan.

Ahol jól érzem magam

Bárhol, ahol kényelmesen el lehet lenni, de kifejezetten szeretem az erdőt meg a kviddicspályát.

Hobbim

Íjászat, zongora, kviddics.

Rossz szokásaim

Csavargatom az egyik hajtincsem, ha ideges vagyok (nem túl gyakran), szoktam sírni, ha nagyon kiborulok, a mosolyom általában gúnyos.

Titkaim

Naplót írok, de nem akarok érzelgősnek tűnni, szóval erről senki nem tud.
Szeretnék találni egy igazán jó srácot, aki nem olyan iszonyat nagyképű, és rendes velem, nem csak kihasznál.
Még szűz vagyok.

Legnagyobb félelmem

Hogy valami dilis mostoha felforgatja majd egyszer a családom; vagy, hogy anya vissza akar jönni.

Ami nélkül nem tudnék élni

Roxfort, némi humor, és mások figyelme.

A családom nekem

Aput jelenti, ha valaki megpróbál befurakodni az velem áll szemben. Nem ajánlom!

Ha én nem lennék

Ilyen nincs, de egyébként akkor apa még mindig egy árok szélén vedelne.

Amit rólam beszélnek

Nem nagyon figyelek a pletykákra, de valami olyat hallottam, hogy a családunk kezd kifogyni a pénzből, apa miatt. Ha tudnák mekkorát tévednek...

Amit szeretek magamban

Azt, hogy olyannak tudom magam mutatni, amilyen szeretnék lenni, de nem vagyok. Magabiztosnak, és érzéketlen jéghegynek.
Meg tudom magam értetni az emberekkel és jó a fizikumom.
És a hajam. Az szép vörös.

Amit utálok magamban

Hogy valójában teljesen bizonytalan vagyok, alakuló személyiség, és sok kudarc ér.
Azt is utálom, hogy lassan lépek túl a dolgokon.
És azt, hogy nem vagyok olyan népszerű, mint szeretnék.

Kinézetem

Messziről látszó vörös hajzuhatag, igéző kék szemek, amik igyekeznek jéghidegen meredni másokra. 168 centis vagyok, arányos súllyal. Nem vagyok gebe, de duci sem; kellően telt idomokkal rendelkezem. Szeretnék egy kicsit magasabb lenni, épp csak egy leheletnyit, de nem lehet. Nem igazán sminkelem magam, mert a bőröm elég szép, csak világítóan fehér. Már-már vámpírnak néznek. Sajnos a bőröm érzékeny is, és soha nem leszek egy napbarnított cicababa. Ha mégis sminkelek, akkor az általában egyszerű, de a vörös rúzst nagyon kedvelem. Figyelemfelkeltő. Ruházatom általában iskolai talár, de van, hogy mugli ruhákba bújok. Szeretek kviddicstalárt hordani, van, hogy véletlen félálomban reggel azt veszem fel a normál iskolai talár helyett, akkor néha kicsit furán néznek rám.

Múltam

Télen születtem, nagyon nagy hó esett aznap, és már akkor világított a vörös hajam. A szüleim házassága gyors volt, és akkor még undorítóan, rózsaszín felhőben éltek, hihetetlenül boldogok voltak. Ezt még én is tapasztaltam gyerekként. Kiskoromban tökéletes harmónia, csodálatos gyerekkor, megkaptam azt, amit csak akartam. A gondok öt éves korom körül kezdődtek, amikor úgy tűnt, hogy anyu nem tud újra teherbe esni, és egyke maradok. Apát ez bántotta, de nem ragaszkodott volna annyira fiúgyerekhez, mint anya. Ő úgy gondolta, igenis kell valaki, aki továbbviszi a nevet. Először a veszekedésekből nem vettem észre semmit. Kicsi voltam még, és csak egy-két év múlva kezdtem felfigyelni arra, hogy valami nincs rendben. Addig olyannyira el voltam foglalva magammal, hogy nem vettem észre, hogy bizony gyülekeznek a viharfelhők. De jöttek megállíthatatlanul. Vitáztak, mindenen. Apa próbált békíteni, de anya hajthatatlan volt. Semmi nem tűnt neki elégnek. Mindenért apa volt a hibás.
Tizenkét évesen megszületett az öcsém, Daniel. Nem láttam, mert apa egyedül jött haza. Furcsa volt, és én megpróbáltam kiszedni belőle, hogy mi történt. Elmondta. Kiderült, hogy anyának már régóta viszonya van egy másik varázslóval, aki üzleti ügyekben van Angliában. Daniel pedig nem is Freester, hanem Morgan. Apa erre akkor döbbent rá, mikor a gyerek születésénél megjelent David, anya munkatársa, az „amerikai”. Büszke vagyok apára, mert elmondta, hogy csúnyán összeverekedtek. Aztán anya mondta, hogy Amerikába megy, de apa akkor már tudomást sem vett róla. Nem bírta elhinni, hogy ekkora szégyenfoltot viseljen el. Próbáltam felrázni, elvenni tőle a piát, de nem ment. Mindig csak ivott, és a munkáját is otthagyta. Talán egy évvel később Angie odaköltözése volt, ami felrázta. Én hívtam, és apa nem akart ilyen lenni a húga előtt. Elkezdte összeszedni magát. Munkába állt, és rádöbbent, hogy van egy lánya, akivel ezt nem teheti meg. Visszaesett, sokszor, de én és Angie ott voltunk mellette. Túl hamar kellett felnőnöm ehhez a feladathoz.
A Roxfortban az én helyzetem is kezdett jobb lenni, és apa visszatérésével én is elemembe jöttem. Elengedtem magam, és végre az lehettem, aminek lennem kellett. Egy bolond kamaszlány, aki az iskolai környezetben van igazán otthon, nem pedig az apja alkoholmámoros leheletében úszva. A vörös hajam után megfordultak a srácok a suliban, és kapósabb lettem, mint valaha, ami jót tett az egómnak, talán kicsit túl jót. Viszont a kapcsolatoktól nem várok semmit. A szüleim példáján megtanultam, hogy nem feltétlen olyan biztos pont a család. Biztos pont, mert ott vagyok apának én meg Angie, de nem szólhat minden erről. Nem tartom magam kifejezetten karrieristának, de vágyam az, hogy az életben biztos megélhetésem legyen, és ne a házasságomtól függjek, ha egyáltalán találok méltó férjet.

Ha újrakezdhetném

Sok mindent másképp csinálnék (például egyszer tuti bevernék anyának), de úgysem tehetem.

Ha egy napig bármit tehetnék

Körbehoppanálnám a világot (Amerika kimaradna)

Ha kitörne a háború

Nem tudom, nem igazán foglalkozom politikával, azt követem, amit apa, de valahol harcolnék, mert nem tudok megülni a seggemen.

Ha meghalnék

Kevesebb lenne a vörös a világban

Playby: Rose Leslie