James & Sirius

Végre Roxfort! Már évek óta nagyon vártam, hogy bekerülhessek ide, és most eljött a pillanat! A tavon ringó csónakból néztem a hatalmas kastélyt. Majdnem egy percig csodáltam, aztán feleszméltem, és a társaimhoz fordultam. Két lány ült velem szemben, úgy tűnt, ismerik egymást. Nagyon bizalmasan sugdolóztak, inkább nem akartam közbeszólni, a végén még heherészni kezdenek, amitől falra tudtam volna mászni. Inkább a mellettem ülő fiúhoz fordultam. - Királyul néz ki! - Csak egy pillanatra néztem a fiú felé, eztán visszafordultam, hogy a kastélyban gyönyörködjek. Lelkesen mosolyogtam. Ez lesz az otthonom. És végre nem a nyakamon a családom. Megváltás.

James & Sirius

Kísértetek, szörnyek és csupa gonosz teremtmény? Leintettem. - Hagyd már. Ezzel csak a gólyákat szivatják mindig. Hülye aki elhiszi. - Nem foglalkoztam a gúnnyal a hangjában, túlzottan lefoglalt a kastély vizslatása. - Szerinted igaz, hogy egy csomó titkos alagút vezet a kastély alatt? - kérdeztem elmélázva, de nagyon lelkesen. Már ekkor is tombolt bennem a felfedezési vágy, na meg a bajkeverő ösztön. Otthon is felderítettem már az egész kúriát, felfedezve egy álkandalló mögött húzódó komplett folyosót, több rejtett szobát és rengeteg módszert, amivel bizonyos ajtókat, fiókokat lehet kinyitni, amik a szülők elmondása alapján sosem voltak nyithatóak. Persze nyilván nem mondtak igazat, nekik is tudniuk kell ezekről a fortélyokról. Bár az is jó érzés lenne, ha egyedül én ismerném ezeket. De nem hiszem, hogy így van.
- Melyik házba akarsz kerülni? - kérdeztem hirtelen. Nekem teletömték a fejemet azzal, hogy megnézhezem magam, ha nem mardekáros leszek, de már csak azért is eltökéltem, hogy bármi áron, de máshova kerülök.

James & Sirius

Nekem is eltökélt szándékom volt, hogy felfedezzem az alagutakat, de pusztán kalandvágyból, nem pedig nagyzolásból. - Rengeteg felfedeznivaló lehet odabent, hatalmas ez a kastély! - Továbbra sem tudtam levenni a szemem az épületről. Legszívesebben máris nekiindultam volna a folyosóknak, benézve minden ajtón, megpiszkálva minden festményt és szobrot, amik esetleg titkos helyeket rejthetnek maguk mögött.
- Az én családom mindenáron azt akarja, hogy a Mardekárba kerüljek - válaszoltam csevegő hangnemben, a legkevésbé sem frusztráltan a kényszer által. - Úgyhogy csakazértsem leszek mardekáros. A Griffendélt utálják a legjobban, szóval oda akarok kerülni - fejtettem ki leendő háztársamnak, majd felé fordultam. - Egyébként Sirius Black vagyok. Te? - Már megszoktam, hogy a vezetéknevem okoz néha meglepetéseket. Hiába ítéltem el az egész családomat, a vezetéknevemet nem szégyelltem. Tetszett, hogy mindenki felkapja rá a fejét. Nem tartottam attól, hogy a szüleimmel fognak miatta azonosítani - az volt a célom, hogy előbb-utóbb mindenki tudja: Sirius Black nem szégyell más lenni, hanem büszkén lóg ki a családjából.