Vérem

aranyvérű

Édesapám, Charlus Potter

Szerintem nála jobb apát kívánni sem kívánhattam volna magamnak. Fiatalos volt, nem volt az a "gáz szülő", aki próbál olyan lenni, mint a gyereke, hogy "menőnek" tűnjön, hanem igenis olyan apa volt, amilyennek lennie kellett. Tudta, hogyan kell engem kezelni szigorúság nélkül: jó arc volt és mindent megengedett. Nekem ennyi elég volt ahhoz, hogy bírjam apámat. Rengeteget jártak anyával hajóutakra és sokszor vittek el engem is. A legutolsó útjuk után haltak meg mind a ketten.

Édesanyám, Dorea [Black] Potter

Anyám legalább annyira engedékeny volt, mint apám, ha nem még jobban. Mindent elnézett nekem és természetesen, mint egyetlen fiacskáját, jól el is kényeztetett. Talán ez volt az egyetlen rossz tulajdonsága, de ezt is csak így, utólag, az évek múlásával fogtam fel igazán. Akkor még nagyon tetszett, hogy mindent megkaphatok, amit csak szeretnék. Most már látom a hátulütőit is a dolgonak. Azért így is jó lenne, ha lett volna alkalmam elköszönni tőle.

Feleségem, Lily [Evans] Potter

Na, ez egy nagyon, nagyon hosszú történet... Nem is tudom, hol kezdjem. Na jó, tudom, ez nem valami rossz ponyvaregény. Egy házba és egy évfolyamra jártunk a Roxfortban, szinte természetesnek vehető, hogy jól ismertük egymást és a kezdetektől fogva. Azt hiszem, engem már a legelső alkalommal megigézett valami Lilyben. Nem tudom, mi volt az, de ott volt és nem tudtam vele mit kezdeni. Nyilván azért nem, mert akkor még csak gyerekek voltunk. Állandóan cukkoltam őt valamivel, de soha nem durván, nem úgy, ahogy azt másokkal tettem. Ő azonban nem volt rám vevő, ami persze csak még inkább arra késztetett, hogy folytassam. És persze ott volt a képben az a varjúképű Piton is. Tudtam, már az elején jól tudtam, hogy nem úgy néz Lilyre, mint az a legjobb kis barátja, akinek feltűntette magát. Ezért volt a bántásaim céltáblája, aminek Lily persze a legkevésbé sem örült. Ötödikesek voltunk, kint az udvaron kerekedett egy nagyobb balhé abból, hogy mi Siriusszal megint Pitont bántottuk. Vagyis főleg én. Nem is tudom, mi vezetett el odáig, de Piton egyszer csak rákiáltott Lilyre, hogy sárvérű. Elszállt az agyam. Mindig is gyűlöltem az ilyen előítéleteket aranyvérű létemre. Akkor durván nekiestem Pitonnak, nem olyan volt, mint máskor. Sokkal rosszabb. Ez volt a fordulópont a kapcsolatunkban Lilyvel. Innentől kezdve minden... simán ment. Hetedikben már járni kezdtünk, és még a RAVASZ vizsgáink előtt megkértem a kezét. Ami ezek után történt, már egy másik helyre tartozik

Fiam, Harry Potter

Kölyökként azt gondoltam, hogy nekem soha az életben nem lesz gyerekem. Nem tartottam magam apának valónak, talán tényleg nem is voltam az. Úgy voltam vele, hogy esetleg majd harminc-negyven éves kor után összehozok egy gyereket, azt is csak azért, hogy legyen egy Potter utánam. Még akkor is bizonytalan voltam, amikor kiderült, hogy Lily terhes, sőt, egyenesen megrémültem. De aztán, amikor Harry megszületett, hirtelen minden rossz érzés elpárolgott belőlem. Nem tudom, mi történhetett velem, hogy mitől volt ez a hirtelen változás, de amikor a karomban tarthattam a fiamat, megváltozott a véleményem. Olyan jó apja akartam lenni, amilyen csak lehettem és azt hiszem, ez sikerült is. Imádok Harryvel játszani és valami hihetetlenül jól szót értek vele. Pedig csak öt éves...

Leányom, Dorea Potter

A Pöttöm Potter. Egy örök rejtély lesz számomra, hogy fiú után hogy kéne egy kislánnyal bánni, de nagyon lelkes vagyok és szívesen teszek az ügy érdekében. Imádom őt, pont úgy, ahogy az anyját és a bátyját is. Még nagyon kicsi, tényleg nem igazán értem, mit kéne csinálnom vele. Legalább nem olyan izgága, mint Harry, sokkal könnyebb vele bánni. Nem mintha nekem bármelyikük is gondot okozna. Jelenleg az egyik kedvenc elfoglaltságom beszélni tanítani Doreát, ami nagyjából arra hasonlít, mint amikor egy hétéves leül, hogy a papagáját tanítsa beszélni. Elég nevetségesen festhetünk, de nem baj. Mégis, a napom fénypontjának azt tartom, amikor este leülök a kislányom ágya mellé és mesélek neki. Nagyon szereti az esti meséimet.

Mottóm

A fagyi minden élethelyzetet legalább ötven százalékkal jobbá tesz.

Amortentiám

fűillat, kajaszag, Lily illata

Különös jellegzetességem

Borzasztóan gyerekesen tudok viselkedni. Nem úgy, mint egy gyerek, csak gyerekesen. Ajj, ez így nem jó... Szóval képes vagyok egész nap bolondozni, ostoba poénokat ellőni és egyszerűen a viselkedésemmel bolondot csinálni magamból.

Ami megnyugtat

Otthon lenni a családommal. Csak ott érzem magam nyugodtnak, máshol nem is tudok az lenni. Nem bírom, ha nincsenek a közelemben.

Ami boldoggá tesz

Ha degeszre zabálhatom magam valami jó hízlaló, de mégis mennyei jó kajával. Meg a gyerekeim, amikor fiatal tudatlanságuknak köszönhetően nagyon furákat tudnak mondani. És persze Lily.

Ami bosszant

Amikor egyhelyben kell ülnöm. Na, olyan nincsen. Én nem vagyok az a típus, aki ezt sokáig bírja, hatalmas a mozgásigényem.
Nem bánthatják a családomat. Se szóban, fizikailag meg végképp nem. Bárkinek képes vagyok a torkára ugrani, ha akár egy rossz szót is szól a feleségemre vagy a gyerekeimre.

Ahol jól érzem magam

Ahol olyanok vesznek körül, akiket szeretek és mégis nagy személyes terem van. Tehát otthon. Mondjuk este, az ágyban, Lilyvel a karjaim között. Vagy Harryvel játszva a nappaliban. Doreával sétálgatva az udvaron. És még sorolhatnám.

Hobbim

Az egész életem egy nagy hobbi. Nekem ez csak játék. De ha normális válasz kell, akkor azt kell mondjam, hogy a kviddics. Továbbra is szeretek alkalmanként játszani és meccsekre is szívesen kijárok. Meg ott az evés is...

Rossz szokásaim

Annyit eszem, mint a disznó. Olcsóbb lenne engem ruháztatni, mint etetni, az egyszer biztos. Ha tehetném, képes lennék egész nap tömni a majmot.
Túl komolytalan vagyok. Nem mindig, de sokszor előfordul velem. Néha pedig nem a legjobb alkalmakkor, ami azért nem egy jó tulajdonság. Olykor jobb lenne megőrizni a komolyságomat. Bár abból nem jutott nekem sok.
Túlmozgásos vagyok és olyan, mint egy tornádó. Ha egy hét során nem török össze egy tányért, verek le egy vázát vagy teszek tönkre valamit, akkor nem voltam otthon.
Ez inkább tulajdonság, mint szokás, de azért ide sorolnám. Iszonyatosan féltékeny tudok lenni és gyakran túlaggódó is. Egyszer Lily még agyon fog verni emiatt. Később pedig a gyerekeim akadnak majd ki rám folyton.

Titkaim

Csak egyetlen titkom van. Egy nagyon nagy és súlyos titok, amiről még Lily sem tud. És nem is akarom, hogy megtudjon bármit is. A háború sok életet követelt, hogy így vagy úgy, az már egy teljesen más kérdés. Engem is elkapott és ugyan nem haltam meg, de belül mégis megváltoztatott bennem valamit. Vannak olyan dolgok, olyan... kényszerek, amiket nem tudok csak úgy leküzdeni. Kénytelen vagyok több kiküldetésre elmenni, mint amúgy szoktam, ott pedig radikális módszerekkel küzdeni. Nem vagyok büszke magamra.

Legnagyobb félelmem

Hogy kiderül a titkom. Biztos vagyok benne, hogy nagyon súlyos következményekkel járna a dolog.
Hogy valamilyen úton-módon elveszítem Lilyt vagy a gyerekeimet. Legrosszabb rémálmaim közé tartozik. Nem bírnám ki még a gondolatát sem.
Hogy elfogy a kaja. No comment.
És ha Lily a teljes nevemen hív. Akkor bajban vagyok...

Ami nélkül nem tudnék élni

Kaja, Lily

A családom nekem

az ég, a föld, a tűz, a víz, kelet, nyugat, észak dél. Minden.

Ha én nem lennék

Nagyon remélem, hogy Lily nem Pitonnal lenne. Pfuj.

Amit rólam beszélnek

Könnyelmű vagyok és szórakozott. Ja, és persze forrófejű is. Nos, ez így igaz, felesleges lenne tagadnom. De azért, hogy valami jó is legyen mellé és növelhessem az egómat, bátornak is tartanak. A zabagépet meg sem említem.

Amit szeretek magamban

Önfeláldozó vagyok. Bármit megtennék a családomért vagy a barátaimért, akár az életemet is adnám értük, ha arról lenne szó. Nem lenne, ami vagy aki megállítson benne, hogy megtegyem.
Nem futamodom meg egykönnyen semmitől, bátor vagyok és merész. Ha kell, szembenézek és akárkivel és bármivel.
Rengeteg kaja fér belém.<3

Amit utálok magamban

Könnyen felkapom a vizet, elég heves és forrófejű vagyok. Ilyenkor olyanokat is képes vagyok mások fejéhez vágni, amiket nem is gondolok komolyan. Utána persze mindig és nagyon hamar megbánom, de néha az már kevés.
Túlontúl őszinte vagyok, amiből bunkóság is ki tud alakulni. Méghozzá nagyon könnyen és gyorsan. Ezzel pedig nem tudok mit kezdeni, de nem is akarok. Ha az embereknek nem tetszik a véleményem, hát ez van.
Utálom magam, amiért megtörtént ez a változás a háború után és titkolóznom kell Lily előtt. Talán ez az, amit tényleg kitörölnék magamból.

Kinézetem

Átlagos magasságú vagyok, olyan normális, férfiasan magas. A testalkatom is hasonló, aurorként persze kellett izomzatot is építenem magamra. És szerencsére nem rakódik le túlzottan az a sok kaja rajtam. Én tuti nem leszek pocakos nagypapa! Hullámos, fekete hajam van, mindig kócos vagyok. Egyrészt azért, mert jól néz ki, másrészt azért, mert fésülködni buzis, harmadrészt meg lusta vagyok hozzá. Kék szemeim vannak, olyan... snassz mezei kékek. Semmi extra nincsen bennük. Az arcomon leginkább az látszik meg, hogy nem szeretek túlzottan borotválkozni, meg persze az állandó vigyorom. Az öltözködésemmel nem tűnök ki a tömegből, egyszerű farmer és póló vagy ing. Ha a munkám éppen mást követel meg, hát akkor az is jó nekem. Azért kiöltözni nem szeretek túlzottan.

Múltam

Aranyvérű vagyok. Ez már sokat elárul arról, milyen helyre születtem és hol nevelkedtem. Fényűző életet éltünk, annyi vagyonunk volt, hogy meg sem lehetett számolni és ennek hála persze sosem szűkölködtünk semmiben. Mindig megvolt mindenem, amit csak akartam, a szüleim még szerettek is, mondhatni, tökéletes életem volt. Állandóan hajóutakra jártam a szüleimmel, nem is tudnám megszámolni, hányszor, gazdagok társaságát "élveztem" ésatöbbi. De nem mondom, hogy nekem annyira tetszett volna ez az élet. Ami azt illeti, soha nem bírtam. Nem ítéltem el senkit a származása alapján, nem gyűlöltem a muglikat, nem voltam olyan életképtelen, piperkőc hernyó mint a többi velem egykorú. De voltak más tulajdonságaim, amiket viszont ennek köszönhettem...
A fejembe szállt, hogy elkényeztettek és mindent megtehettem magamnak. Ez pedig a leginkább a Roxfortban mutatkozott meg. Nem voltam túl jó gyerek soha és nem is akartam az lenni. Odabent közkedvelt voltam, tényleg szinte mindenki kedvelt és Remus, Sirius meg Peter társaságában mi voltunk a legnagyobb bajkeverők. Na igen, a Tekergők... Egyértelműen Sirius volt a legjobb barátom, teljesen össze voltunk nőve, mintha legalább ikrek lennénk. Remus kedvéért, a farkaskórja miatt mi hárman (Sirius, Peter és én) animágiát tanultunk, és noha nem volt egy egyszerű és gyors procedúra elsajátítani, mindannyian túlestünk rajta. Egész laza évek voltak. Én Lily után koslattam, Sirius csajokkal hentergett, Remus tanult, Peter meg... hát róla nem igazán tudok mit nyilatkozni. Nem is akarok. Az utolsó évem kezdetén, vagyis már egy kicsit azelőtt indult be igazán az élet.
Nyár volt, a szüleim kivételesen nélkülem mentek el hajókázni. Egyszerre hatalmas szerencse és iszonyatos borzalom, hogy én otthon maradtam. Vírust kaptak el mind a ketten, fogalmam sincs, mit, de nem is ez volt itt a fontos. Tudtam, éreztem már a legelején, hogy ennyi volt és nem fogom újra látni őket. Be sem engedtek hozzájuk, nem mehettem a közelükbe, még elbúcsúzni sem tudtam. Meghaltak mind a ketten. És ez változtatott meg bennem sokat. Hogy magamra maradtam az örökségemmel, de a pénz nem boldogít, nem tudta helyettesíteni a szüleimet. Ekkor már Sirius sem lakott nálunk, csupán egy évet töltött velünk a kitagadása után. Ténylegesen egyedül voltam. Másképp kellett a dolgokhoz állnom. Sosem vetkőztem le a gyerekességemet és azt az igazi jamespotter viselkedést, de azért mondhatni, benőtt a fejem lágya. Eléggé más emberként kezdtem el az utolsó évemet a Roxfortban, ha korábban lettem volna prefektus is, iskolaelsőként végeztem volna. Eseménydús év volt, főleg Lily miatt. A Tekergők azonban lassan kezdtek eltávolodni egymástól. Már ekkor is.
A Roxfort után elvettem Lilyt feleségül és mindketten a Plumonbeán tanultunk tovább. Egészen addig, ameddig nem jött Harry. Az volt aztán a felfordulás... Féltem, hogy milyen apa lesz belőlem, hogy ilyen fiatalon mihez fogunk kezdeni egy gyerekkel, közben folyt a háború és az egész egy kész káosz volt. Lilyvel kissé megromlott a kapcsolatom és minden a feje tetejére akart fordulni körülöttem. Ekkor jött a kis cseresznye a habos süti tetejére: a jóslat. Az a jóslat, ami a kisfiunkról és Voldemortról szólt... Felgyorsultak az események, nekem legalábbis minden úgy tűnt, mintha száguldozna előttem. Megőrültem bezárva a rejtekhelyen, de legalább Lilyvel újra minden helyreállt közöttünk. Akkor Petert tettem meg titokgazdámmá, ami életem egyik legrosszabb döntése volt. Szokásához híven patkánykodott, kitálalt a Nagyúrnak mindent és ránk küldte őt. Feldobott minket és kiszolgáltatott neki, hogy megölhessen engem, a feleségemet és a kisfiamat. Siriusnak, Harry jól megválasztott keresztapjának, majd Dumbledore-nak és Fabian Prewettnek köszönhettük, hogy megmenekültünk. Voldemort meghalt, csatlósait lecsukták, mi pedig békében mehettünk haza. Azóta minden rendben van, legalábbis valamennyire jól megvagyunk otthon a gyerekekkel. De gyakran ráz ki a hideg és érzem, hogy van valami, ami készülődik a háttérben.

"Közeleg a keleti szél."

Ha újrakezdhetném

Nem olyan gyerek lennék, amilyen egykor voltam. Nem viselkednék úgy, ahogy azt tettem és talán Lilyvel is zökkenőmentesen indul a kapcsolatunk. Esetleg még Pitont sem öltem volna állandóan.

Ha egy napig bármit tehetnék

Kitörölném magamból azt a kis buktatót és ugyanolyan normális férj és családapa lennék, mint bárki más.

Ha kitörne a háború

Az élen harcolnék a Főnix Rendje tagjaként.

Ha meghalnék

Lily megözvegyülne, a gyerekeink meg félrárvák lennének. Ezt soha nem hagynám. Emellett pedig enni sem tudnék többet, aminek még a gondolata is elborzaszt.

Playby: Hugh Dancy