Édesapám egy átlagos vízvezeték-szerelő volt, családi vállalkozás gyanánt. Nála átlagosabb embert keresve se lehetett volna találni. Édesanyám már a középiskolába megtetszett neki, mivel se pénze , se a legjobb képűbb ember volt, így nem nagyon mert nála kezdeményezni. De szerencsére végül megtette, miután édesanyáméknál kellett a mosógépet helyretenni,amit természetesen elhúzott, hogy sokat tudjanak beszélgetni. Szerelem lett, szerelemből házasság, házasságból gyereket. Imádott minket Petuniával, mi voltunk az ő kis virágszálai, ami vicces, hisz mind a ketten virágról kaptuk a nevünket. Nem is tudom ő vagy anyu volt, aki jobban megrémült, mikor kiderült, hogy nem éppen vagyok átlagos gyermek. De mikor megkaptam a levelemet a Roxfortból és elmagyarázták neki, hogy boszorkány vagyok, büszke lett rám. Támogatott mindenben, és ezért örökké hálás leszek. Édesanyámmal rejtélyes és annál tragikusabb autóbalesetet szenvedtek mikor hetedik évfolyamomat kezdtem, és a pályaudvarról mentek volna haza, miután én felszálltam a Roxfort Express-re. Sokáig nem volt erőm kimenni hozzájuk a temetés után a temetőbe, de már mikor tehetem tiszteletemet adom, és elmesélek mindent.
Édesanyám, Megan Whitcombot
Mint apám, édesanyám is átlagos mugli nő volt, pedikűrösként dolgozott a város egyetlen szépségszalonjába. Édesapám fel sem tűnt neki, mielőtt a mosógép el nem romlott és ő nem tette helyre, hosszas beszélgetések után. Rájött, hogy nem csak a külső számit, hisz sok bunkóval volt előtte dolga. Szerelmes lett, majd hozzá ment. Lett két lánya, akiket mindennél jobban imádott. Sose tartott szörnynek mint Petunia, csupán kedves mosolyt ejtett meg, és abban biztatott, hogy nem csak hogy szörny vagyok, hanem különleges. Mindig ez tartotta bennem a lelket, és ezért nem vettem magamra Petunia csúfolásait. Pitont miután megismertem, nagyon megszerette, mindig áthívta még ebédre is. Valamiért úgy érezte, hogy felelősséggel tartozik irányába, ismerve a családját. Nagyon jó kapcsolatunk volt, mikor a Roxfortba kerültem folyton leveleztünk, bár nem nagyon örült a baglyomnak, mivel összepiszkolta az erkélyét. Ő is mint apu életét vesztette 17 éves koromba autóbalesetben.
Nővérem, Petunia Evans
Petuni másfél évvel idősebb nálam, és mint minden kislány jó sokat veszekedtünk. Természetesen Petunia-nak mindig az kellet amit én kaptam, de én szívesen átadtam neki a játékomat. Idővel rájöttem úgy is csak addig kell neki, amíg nem lehet az övé. Amint megunta vissza is kaphattam. Lényegében elvoltunk, nem vettem fel magamra az önző viselkedését, imádtam mert a nővérem, és szerettem volna a kedvébe tenni. Hét-nyolc éves lehettem mikor különleges dolgok kezdtek velem történni, simán megtudtam egy virágot is pörgetni a tenyeremen. Petunia ettől félt, szörnyetegnek is nevezett, ami borzasztóan esett. Piton szerint csak féltékeny volt rám, mint kiderült volt benne igazság. Amint elkezdtem Pitonnal barátkozni, egyre jobban távolodtunk el egymástól. Miután megkaptam a Roxforti levelemet még jobban féltékeny lett. Kiderült még Dumbeldore-nak is küldött levelet, hagy járhasson ő is a Roxfortba, de ezt is Pitontól tudtam meg. Amint Petunia megtudta, hogy tudunk a levélről végleg megszakadt közöttünk a kapcsolat. Kényelmetlenek voltak a nyári szünetek is, hisz egy szót se szólt hozzám, amiért én éreztem rosszul magamat. De ott volt mellettem Piton, aki végig segített ezen. A szüleim halála borzalmasan érintett, azt hittem nekem is végem, olyan közel álltak hozzám, olyan jó emberek voltak... Iskola időben volt a temetés, igy egyedül voltam kénytelen haza utazni, Pitonnal is összevesztem, ő talán nem is tudott róluk. Egyedül álltam az esőben,miközben Petunia az újdonsült férjével, még csak egy szóval se méltatott. Akkor láttam utoljára a nővéremet, és már nem is szeretném.
Férjem, James Potter
Nem mondhatni, hogy felhőtlenül indult a kapcsolatunk. Tipikus: az utálatból lesz a legnagyobb szerelem. Amennyire ki nem állhattam régen, most annál inkább nem tudnám elképzelni az életemet nélküle. Nagy egónak örvendett mindig is, tipikus : ki ha én nem személyiséggel rendelkezett. Ki nem állhattam, hisz a tehetségét ( ami volt neki ) azzal pazarolta el, hogy másokat szekáljon, és ezzel nagyfiúnak képzelje magát. Célpontjai között volt a legjobb barátom Piton is. Nagyon sokat veszekedtünk, és voltak kedves szóváltásaink is. Főleg miután nem éppen kedvesen kikosaraztam. Általános dologgá vállt, hogy mi ketten veszekszünk, az évek folyamán mindenki "alap" dolognak tartotta. Én csak mindig tudtára adtam a nem tetszésemet, és mióta kikosaraztam neki is csípősebb lett a nyelve, bár vigyázott mit mond. Mikor Pitont megvédtem tőle, ő pedig sárvérűnek nevezett, akkor hallottam, és láttam Jamesbe elsőnek az őszinte gondolatokat, szavakat, hogy ő sosem nevezne sárvérűnek. Ez a mondat valamit megindított bennem, nem is amit mondott, hanem ahogy mondott, és nézett rám. Utolsó évünkbe észre vettem, hogy megváltozott komolyabb lett, kevesebb időt töltött büntető munkával, és egyre jobb eredményeket ért el. Még jelentkezett is órán, amitől leesett az állam. Kezdtem élvezni, hogy végre valaki versenybe száll velem a Griffendélből. Sok dolog történt velünk az utolsó évben, ami végül összehozott minket. Rájöttem hogy sosem gyűlöltem, csupán kiakartam belőle hozni az igazi énjét, ami végre sikerült. RAVASZ előtt meg is kérte a kezemet, amire örömmel igent mondta fiatal korunk ellenére. Úgy se tudtam már akkor se elképzelni nélküle az életemet. Mikor a háború közepén teherbe estem sok vitánk lett, bár akaratlanul. Ő azt akarta maradjak ki mindenből, nekem persze eszem ágában sem volt. Végül én is jobbnak találtam hogy jobban jár mindenki ha lenyugszom és meghúzódom. Borzalmas korszak volt, ahogy én otthon ültem és vártam a csatából hazatérő férjemet. Alig láttam, kicsit el is távolodtunk egymástól. Csak a háború volt köztünk már a téma, ami épp eléggé fontos volt, de mégsem személyes. Miután Harry megszületett nem sokkal kikerült a jóslat mi szerint a fiúnk öli meg Voldemortot. Célpontok lettünk, így egy védett házba száműztük magunkat. James nem nagyon bírt magával, nem az a típus aki egy helyben megtudott maradni. Viszont idővel rájöttünk, hogy erre szükségünk van, újra olyanok lettünk mint régen, nevettünk, beszélgettünk. Majd James összetört mikor kiderült az áruló, akiről mindig is sejtettünk van köztünk az egyik közeli barátja Peter. Elárulta a hollétünket, de Siriusnak hála megmenekültünk, és Dumbeldore Fabiannak végeztek Voldemorttal. James összetört, bizalmatlan lett, még Sirius is eltávolodott tőlünk. Majd egy év múlva teherbe estem, és született egy kislányunk is. James támogatott mikor eléggé nagyok lettek, hogy barátaink is vigyázhatnak rájuk, hogy fejezzem be az auror képzést. Most főképp együtt dolgozunk.
Fiam, Harry Potter
Teherbe estem a háború kellős közepén, ami nem éppen szerepelt a terveim között. Eleinte dühös voltam, nem akartam elfogadni a tényt, hogy terhes vagyok, főleg mert James nem engedett pár terepre. Otthon kellett terhesen kuksolnom, amíg a férjem az életét kockáztatja. Borzalmas dolog, és ezért máig utálom magam, de haragudtam a pocakomba lévő babára, aki semmiről nem tehet. Iszonyat voltam, de akkor még nem láttam mennyire csodás dolog lesz anyának lenni. Kissé depressziós lettem, hiába legjobb barátnőm Marlene szinte mindig velem volt, és sokan látogattak meg, nem tudtam megnyugodni. Főleg mert Jamesel is kicsit megromlott a kapcsolatunk. Gyógyfőzeteket kaptam terhesség alatt, hogy enyhítse a stresszt bennem, hisz a magzatnak se egészséges. Mikor megszületett Harry ( apám után ), minden sötét gondolat elszállt belőlem, ahogy ránéztem a fiamra. Elhatároztam mindentől megvédem. Pánik tőrt rám, mikor megtudtuk a jóslatot róla, hogy ő fogja majd legyőzni voldemortot. A nagyúr is megtudta ezt a jóslatot, így elsődleges célponttá váltunk. El kellett rejtőzünk. Féltettem a fiam, eleinte még a kiságya is a szobánkban volt, és álmatlan éjszakáim voltak. Elárultak minket, de Siriusnak hála megmenekültünk. Voldemort halála után végre teljes életet élhettünk. Kapcsolatunk már teljesen rendbe jött Jamessel, sosem volt még jobb. Már 5 éves Harry és nagyon vidám kisfiú, mindent megteszünk neki, hogy ne legyen elkényeztetve ( mint ahogy az apja lett ), de mindent megkapjon. A kishúgát imádja, és nagyon okos fiú lesz belőle, már most tudjuk. Biztos Griffendéles lesz belőle, hisz már most mindig a bajt keresi... kiköpött apja... de legalább a szeme az enyém.
Leányom, Dorea Potter
Mint Harryt őt se terveztük. Gondoltam kell majd Harrynek egy testvér, de nem mostanában, hisz alig vártam, hogy befejezzem az auror képzést, és végre dolgozhassak. Viszont egy meggondolatlan éjszaka gyümölcse lett, mondhatom hogy "szerelem gyerek ". Vele könnyebben ment minden, boldogan vártuk, és stresszmentes környezetben látta meg a világot. James anyja után kapta a nevét, de nem bánom, mert legalább szép neve lett neki is. Már két éves és neki is sötétvörös fürjei vannak, mint nekem, de az apja szemét örökölte. Mikor elég nagy lett, és már mással is nyugodt szívvel otthon hagytam, elvégeztem az auror képzést, közbe James volt velük otthon. Kivette régóta esedékes szabadságát. Most viszont felváltva vigyázunk rájuk, vagy a barátaink.
Mottóm
Csak pozitívan
Amortentiám
Frissen mosott illat, Új könyvek illata mikor elsőnek kinyitod a lapjait, illetve nincs kellemesebb illat a tavaszi,nyári esőnél.
Különös jellegzetességem
Keativ vagyok, és jól jár az eszem.
Ami megnyugtat
Csak James képes rá, ami eléggé érdekes, mivel ő tud a legjobban felidegesíteni, de egy jó könyv és egy illatosított fürdő is kellemes hatással van rám.
Ami boldoggá tesz
James.
Ami bosszant
Az ostobaság, és ha többször kell valamit elmondanom.
Ahol jól érzem magam
Otthon. Illetve egyszer elvitt James egy tóhoz, ahol vízesés is folyt, imádtam ott lenni, minden gondunk megszűnt, de nem tartott sokáig.
Hobbim
Olvasás, a mágia tanulmányozása. Jamest bosszantani.
Rossz szokásaim
Féltékenység, hajlamos vagyok arra ha zavarban vagyok sokat fecsegek, és össze vissza, olykor eléggé idegesítő lehetek. Szeretek kötözködni az emberekkel, és nehezen látom be ha másnak van igaza ( ami eléggé ritka ).
Titkaim
Ha elmondanám már nem lenne titok.
Legnagyobb félelmem
Egyedül maradni.
Ami nélkül nem tudnék élni
James.
A családom nekem
A legfontosabb a világon.
Ha én nem lennék
Gondolom James felszedett volna egy szőkét.
Amit rólam beszélnek
Stréber, bár ez így nem igaz.
Amit szeretek magamban
Az eszemet, könnyen megtudok bármit jegyzeni, így nem kell a könyveket bújnom, és magolnom folyamatosan, hogy jól teljesítményt érjek el.
Amit utálok magamban
Eléggé féltékeny típus vagyok, ami nem mindig sül el jól, illetve sértődékeny, és eléggé hamar feltudom kapni a vizet.
Kinézetem
Hosszú sötét vörös hajam mindig is kitűnt a tömegből. Mandulavágású zöld szemeimre mindig megjegyezték, hogy gyönyörűek. Átlagos a magasságom, és a testalkatom is,nincs mit kiemelni belőlük.
Múltam
Egy átlagos mugli családban születtem Angliában második szülöttként. A szüleim imádták egymást, és a két lányukat is, mind a ketten virágokról kaptuk a nevünket. Mi voltunk az ők virágszálai. Petunia a nővérem nagyon kis féltékeny, és önző volt már kiskorában is. De engem nem érdekelt, szerettem a testvéremet. Már 7-8 éves koromba voltak furcsa dolgok, amik a boszorkányságomat bizonygatták. Persze erről semmit nem tudtam. Petunia elkönyvelt szörnynek, édesanyám pedig különlegesnek, amitől Petunia csak még féltékenyebbé vált. Mikor találkoztam a félénk, és igen elhanyagolt, magányos Perselus Pitonnal, tudtam meg mi is vagyok valójába. Mikor mesélt a varázsvilágról, arról hogy mi is lehetek valójában csak ittam a szavait. Szerettem vele lenni, nem félt tőlem, és imádtam a történeteit. Jó barátommá vállt, édesanyám sajnálta, így sokszor meghívta magunkhoz nővérem nem kis örömére. Majd megkaptuk a várvarát levelet a Roxfortból, máig előttem van a kép, amint édesanyám nem igen tudja üvöltsön velem és Pitonnal ne ugráljunk a kanapén vagy örüljön hogy felvételt nyertem. Piton talált egy levelet, majd megmutatta nekem, mi szerint Petunia irt a Roxfort igazgatójának, hogy ő is szeretne oda járni, de az igazgató kedvesen elutasította, és elmagyarázta neki az okát. Mikor ezt a nővérem megtudta, hogy elolvastuk a levelét beszéltünk normálisan utoljára. Megsértődött, és onnantól kezdve bolond lettem, aki fura emberek közé jár fura iskolába, és mintha ez mind betegség lenne, amit ki kell kerülni. A varázsvilág elkápráztatott, minden apró kis dolog is érdekelt ami hozzá tartozik. A teszleg süveg a Griffendél házba osztott be, ahol új családra találtam. Egy ember volt aki kitudott hozni a sodromból már 11 éves koromtól kezdve, és az nem más volt, mint James Potter. Egoista volt, és azt hitte bármit megtehet. Tehetséges volt, de ezt inkább szórakozásra, és mások gyötrésére használta fel. Főleg kedvenc célpontja Piton lett, aki a legjobb barátom volt, így érthető, hogy sok vitánk keletkezett. Potter viszont miután a Kviddics csapat kapitánya lett, és a lányok körében is igen sikeres jobban felbátorodott, és elhívott randira. Nevetségesnek találtam, és elmondtam neki a véleményemet róla. Konkrétan, hogy előbb randiznék a tóbeli polippal mint vele. így vissza gondolva, eléggé vicces. Remek tanulmányi eredményeim lettek, amiért meg se kellett erőltetnem magamat. Ittam minden szavát az összes tanárnak, és kellően odafigyeltem, persze egy két könyvbe is belekukkantottam, de nem voltam beléjük bújva folyton. Meg is kaptam a legstréberebb címet, ami hidegen hagyott. Megnyertem a varázslósakk bajnokságot is, majd elnyertem 3. évbe egy ösztöndíjat. Választhattam melyik varázsló iskolába szeretnék menni. A Beauxbatonsnak igen jó híre volt, és franciaország se volt épp ellenemre. így a 3. évfolyamot ott töltöttem. Minden perce kínszenvedés volt, így ott tényleg könyvmollyá váltam. Nem bírtam a sok beképzelt és pénzel tömött csemetéét. Nem éreztem otthon magam, nem találtam barátokat. Egyetlen pozitív végkifejlete az évnek az volt, hogy megtanultam franciául. Mikor visszatértem, úgy éreztem végre levegőt kapok. Még Jamesnek is örültem, akit ki nem állhattam. Pitonnak közbe mániájává vállt James és a barátai. Ahogy valamin kapta őket az első az volt, hogy beköpte őket. Sok vitánk volt ez miatt, ő nem értette miért védem őket, én nem értette miért foglalkozik velük. Az volt a rögeszméje, hogy rejtegetnek valamit, és ráakar jönni. Én rá hagytam, közbe szép lassan elhidegültünk egymástól. Folyton a sötét mágiáról beszélt, és egyre jobban összemelegedett a mardekáros barátaival. Én sose voltam jó véleménnyel a sötét mágiáról, utáltam minden formáját, és ez máig igaz. Sok vitánk volt, de volt egy bizonyos pont, mikor végleg elváltak útjaink. James épp fejjel lefelé lógatta Piton csak úgy szórakozásból, mikor Piton védelmére keltem. James elengedte, mikor rászóltam, Piton viszont megjegyezte, hogy nem kérte egy sárvérű segítségét. Ez a mondata összezavart, valósággal sokkolt, hogy pont ő hív így. Közbe Jamessel is összevesztem aki a védelmembe kelt volna. Viszont az volt az első olyan pillanat mikor a másik oldalát láttam, mikor bejelentette,hogy ő sose nevezne annak. Ahogy rám nézett és ahogy a tekintetétől összeszorult a szívem tudtam, hogy vigyáznom kell. Az utolsó évem tragédiával kezdődött. Ahogy a Roxfortba értem, már McGalagony várt azzal, hogy a szüleim haza menet autóbalesetet szenvedtek. Az érzés semmihez nem hasonlítható, ami akkor ment át végbe rajtam. A temetésen Petunia nem hogy oda sem jött hozzám, de rám se nézett. Hozzá ment valakihez, mint akkor megtudtam. Már két nyara nem láttam, mert elköltözött. Még jobban összetört bennem valami, de ott rájöttem hogy még erősebbnek kell lennem mint valaha. Mikor visszatértem az iskolába tudtam, hogy már csak a varázsvilág van számomra. Más lehetőségeim nincs. Tudtam már, hogy auror leszek, hisz közbe a háború lába is lógott folyamatosan felettünk. Elhatároztam nem süllyedek az önsajnálat mocsarába, hanem erős leszek, és az utolsó évemet is élvezni fogom a Roxfortba. James is megváltozott, komolyabb lett, és a tanulásba is már versenyben állt velem. Sok dolog történt abban az évben, és úgy gondoltam Jamesnek adok egy esélyt, így elkezdtünk randizni. Ez volt életem legjobb döntése. A RAVASZ előtt megkérte a kezemet, amire játékos időhúzás után igent mondtam. Nem meglepő módon iskola elsőként végeztem, és ami meglepő volt James is. Az Ő sikerének jobban örültem, mint az enyémnek. Elkezdtünk járni a Plumonbea iskola Auror képzésére, amit nagyon élveztem. Alig vártam, hogy én is harcolhassak a háborúba, amit még a képzés elvégzése előtt sikerült megvalósítani, hisz beálltunk a Főnix Rendjébe, ami még az auroroknál is lelkesebben vett részt a csatákba, kémkedésekben. A halálfalók nem nézték jó szemmel a mi kis "társaságunkat" így valósággal vadászni kezdtek a tagokra. Viszont hasznosnak érezhettem magam,nem egy veszélyes varázslót,boszorkányt lepleztünk le, és ezért még nagyobb célpont lett belőlünk. Sokáig sajnos nem tudtam oszlopos tagja lenni a rendnek, és nem is tudtam befejezni az iskolát, mert teherbe estem. Őszinte leszek, nem örültem neki. Harcolni akartam, és a gyerek vállalás a közeli 10 évbe egyáltalán nem szerepelt a terveim között. James úgy bánt velem, mint a hímestojással, nem igen csinálhattam semmit, nem vehettem részt a harcokba. Ezért sokáig húztam is az elején, hogy elmondjam neki, de képtelen voltam egy idő után közölni vele a nagy hírt. Miután a kis Harry megszületett kiderült, még nagyobb célpontokká váltunk mint bármikor is képzeltem volna. Egy jóslat szólt a MI gyerekünkről, mi szerint ő fogja elpusztítani Voldemortot. Igy maga Voldemort is és az összes halálfaló minket keresett. Nem volt más választásunk, el kellett rejtőzni. James majd megörült, egyszerűen ő képtelen egy helyben maradni. Viszont én örültem, hisz végre sok időt tölthettünk együtt, és minden vitánk is elszállt, végre helyre álltunk. Paranoiás lettem, eleinte Harry kiságya a szobánkban volt, nem akartam egy percre se szem elől téveszteni. Alig tudtam aludni, minden neszre felébredtem. Borzalmas időszak volt. James inkább már miattam kezdett el aggódni. Végül egy év elteltével megnyugodtam, Harry beköltözhetett a szobájába, és már úgy ahogy tudtam aludni. Majd kiderült, hogy Peter elárult minket, elárulta hollétünket Voldemortnak, de Sirius megakadályozta, és sikerült felkészülnünk a támadásra Dumbledore és Fabian végeztek Voldemortal. Végre fellélegezhettünk, és végre úgy élhettünk mint egy család. Egy évvel ezután megszületett a kislányunk is, bár ő sem volt tervbe véve, egy meggondolatlan este ajándéka, de már egyáltalán nem bánom. Mikor Dorea két éves lett, és Harry 5 rájöttem kezdenem kell magammal valamit. Korábban lett családom mint akartam, de ettől függetlenül nem szeretném az álmaimat eldobni. Ebben James teljesen egyetértett, amiért örökké hálás vagyok neki. Befejeztem végre az auror képzést, így a férjem mellett tudok dolgozni, igy több idő töltve együtt. A gyerekeket se hanyagoljuk el, sokat vagyunk velük.
Ha újrakezdhetném
Eléggé megfontolt típus vagyok, mindent előre átgondolok, meggondolok mindent amit teszek. Igy nem sok olyan dolog történhet az életemben, amit megbánnék. Egyedül a családalapítás az amit pár évvel későbbre tennék. Mindenképp szeretném a gyerekeimet, de Harry a háború kellős közepén jött a világra, és célponttá is vállt. Több időt szerettem volna, hogy megismerjem magam, és Jamesel is kiforrjon a házasság.
Ha egy napig bármit tehetnék
Az a pihenés. Egy felhőtlen pihentető napot tartanék a férjemmel. Se sötét varázslók, szégyen de egy napig se gyerekek. Csak mi ketten, hogy lehessen egy nyugodt napunk.
Ha kitörne a háború
Biztonságba helyezném a gyerekeimet, és mindent megtennék azért, hogy minél rövid ideig tartson a háború, ne kelljen ebbe belenőniük a gyerekeimnek. Harcolnék, amíg tudok.
Ha meghalnék
A gyerekeim anya nélkül maradnának, és nem hinném hogy James képes lenne őket egyedül felnevelni.
Kezdőlap 
