Vér : aranyvérű Kor : 47 Csillagjegy : Oroszlán Státusz : Főnix Rend Tag Ház : Griffendél Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : Házas Catherine Wood-dal Karakterlap : ITT
Pént. Júl. 17, 2015 10:53 pm
Albert Lawrence Wood
Becenevem:
Berti, Mr. Wood
Nemem:
férfi
Korom:
? év
Születési évem:
XXXX
Csillagjegyem:
Oroszlán
Végzettségem:
Roxfort és Plumonbe
Munkahelyem:
Mágiaügyi Minisztérium, Archívum tára
Státuszom:
HAGYD ÜRESEN
Házam:
HAGYD ÜRESEN
Fészkem:
HAGYD ÜRESEN
Politikai elkötelezettségem:
GG
Oldalam:
világos
Családi állapotom:
Házas, Nagy családos
Patrónusom:
Afrikai Alfa Hím Oroszlán
Pálcám:
HAGYD ÜRESEN
Vérem
Arany
Édesapám, Langley M. Wood
Megboldogult apám, egy igazi karizmatikus ember volt a maga idejében. Tiszta erkölcsű politikus, aki számára a család előbbre való volt a karrierjénél. Életének aranykorában pártjának szóvivője volt. Meg kellett élnie egyetlen lánya temetését. A gyász közepette egy rosszul sikerült varázslat miatt a félkarját elvesztette és elvérzett. Nem jutott medimágusi vagy orvosi segítséghez sem. Munkásságát nagyra becsülöm mind a mai napig. A mostani párt szóvivők csak tanulhatnak apámnak a munkásságából. A tisztes munkát tőle tanultam meg.
Édesanyám, Nicolette K. Prince
A Prince aranyvérű familíának nagy értékű tagja. Rangon alul házasodott, mert apám nem volt az a gazdag Malfoy vagy Yaxley féle úri ember. Családja csak, azért nem tagadta ki az édesanyámat, mert mégis egy aranyvérű férfihez ment hozzá. A Prince család mára már lecsúszott söpredék lett. Kemény neveltetésben részesültünk tőle fivéreimmel együtt. Sosem kivételezett velünk. Megtanultam tisztelni az erős akaratú nőket és lányokat ebben a világban bizony nekik nehéz elismerést szerezniük. Talán, ezért is engedem Laura lányomat annyira szabadon. Sosem szűkölködött semmiben mindent megkapott, amit szeretett volna. Öregségére Catherine és én magam vettem gondozásba. Még mindig jó egészségnek örvend, annak ellenére, hogy már testvérei mind eltávoztak az élők sorából és férjét, lányát és legfiatalabb gyermekét elkísérte az utolsó útjára. Szerintem, az unokái tartsák benne a lelket. Főleg a fiatalabbak, Jadwiga és Oliver. Bár már van két dédunokája az egyiket sosem látta Helena nővérem unokáját Marillát, míg Bertalan unokaöcsém fiát a nagy családi összejövetelek alkalmával mindig kézhez kapja. Ezeken az alkalmakon mindig előbújik a kedves dédi belőle. Ő lenne az én szeretett, szigor teljes anyám.
Nővérem, Helena
A legkedvesebb és leggondoskodóbb testvér. A védelmező, nővérem volt, mindig is talpraesett ügyes okos és nagy tehetséggel bíró lányként él az emlékezettemben. Stephanus Wandson férje lett, aki tőlünk teljes mértékben elszakította, magával vitte a saját kis birtokkára, ahova egy Wood sem tette be a lábát. Szép aurori pályafutásba kezdet, de megszülettek a gyermekei Miriel, Tobias, Charles. Ő volt az, aki a Rendbe hívott engem és az öcséimet. A mai napig nem tudom mi is történt vele. Stephanus sose árulta el az igazi okát, hogy miért is halt meg a nővérem. Nem hiszem el, hogy Charles száműzésébe, halt volna bele. Halál híre nagyon mélyen megrendített. Sosem láttam a holtestét. Néha úgy érzem itt van mellettem és figyel.
Öcsém, Nolan
Az egyetlen élő öcsém a szomszédságunkba lakik. Valahogy neki is külföldről sikerült megházasodnia, mert egy lengyel lányt hozott haza. Az Ötödik szint - Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztálya Közép és Kelet- Európai Osztályán dolgozik. Lengyel, ukrán, szlovák, cseh, román, szerb, orosz, magyar nyelvek mestere. Tolmács és kisebb prioritású ügyeknél diplomata. Előbb sikerült családot alapítania, mint nekem, talán mindig is a gyors és a jó döntései miatt kedveltem őt.
Öcsém, Ronald J. a legfiatalabb,
Számomra ő volt az igazi öcsém, aki felnézett Helenara, Nolanre és rám. Mindenben minket próbált követni, anyánk talán vele bánt a legkeményebben. Hát, ha már a bátyai mind külhoni feleséget hoztunk Angolhonba ő is így francia származású szépséggel tért vissza egy munkája után. Helena volt a nagy példaképe, ezért állt ő is aurornak. Mindig is az a minden lében két kanál volt. Mindenbe sikeresen bele ütötte az orrát. Egy csoport "vandál" támadt rá és sógornőmre egy nap. Nem élték túl a támadást. Nem lebegett a házuk fölött a sötétjegy, de mind a mai napig úgy gondolja Nolan és Lydia, hogy halálfalók műve volt. Egy gyilkos sem vállalta fel a halálukat. Nem tudom a mai napig sem mibe keveredett öcsém és mire derített fényt, ami miatt az életével kellett fizetnie. Egyetlen gyermekük Harrison, túl élte a támadást, ami Lydia látomásának köszönhető.
Feleségem, Catherine Penelope Fawley
Az én jó tündérem, a védelmező angyalom. A Mungóba találkoztam a fiatal gyakornok lánnyal, akinek történetesen az első betege lehettem. A szőke haj mindig is a gyengéim közé tartozott. Elkezdtem a körül udvarolni őt. Meg akartam magamnak szerezni, az aranyhajú angyalt. Nem az itthoni lányokra hasonlított. Egzotikus volt. Szókimondó újszerű és képes volt kihozni belőlem azt, amit más nem tudott. Ösztönzően hat és hatott rám. Akkoriban én csak a kalandot és csajt kerestem. Ujjai köré csavart engem az amerikai szépség. Sosem gondoltam volna hogy ő lesz gyermekeim anyja és az én csodás feleségem. Egy külső szemlélődő számára tökéletes ellentétnek tűnhetünk, de nem vagyunk azok, össze csiszolódtunk és egy egész vagyunk. Nem tudnék nélküle már élni felpezsdíti a minden napjaimat.
Leányom, Laura
....
Leányom, Sara
SZÖVEG
Fiam, Peter
SZÖVEG
Fiam, Oliver
SZÖVEG
Nagyapám, Lawrence Wood
...
Nagyanyám, Artemis N. Prewett
SZÖVEG
Sogór, Stephanus Wandson
...
Sogórnő,
SZÖVEG
Sogórnő
SZÖVEG
Unokahúg, Miriel
SZÖVEG
Unokaöcs, Tobias
...
Unokaöcs, Charles
SZÖVEG
Unokaöcs, Bertalan
SZÖVEG
Unokahúg, Lydia
...
Unokaöcs, Andrew
...
Unokahúg, Jadwiga
Nolan öcsém és feleségének"kis hercegnője". Azt hihetik az emberek róla, hogy el van kényeztetve, de ez nem igaz. Már tizenegy éves és rajta is megmutatkoztak a jelek amik, a nővérén Tatjanán vagyis Lydián. Egy másik látónak örvendhet a család. Nagy gondban voltak vele Nolan hogy beírassák-e a Roxfortba Jadwigát vagy mégsem...
Unokaöcs, Keresztfiam, Harrison
"Giles Collins"
A legfiatalabb öcsém egyetlen fia. A családból egyedül én tudom, hogy él a kis lurkó Lydia és Laura nevelése alatt. Nem tudom, milyen néven éli most életét a Roxfortba, de mikor Petert várom haza az King's Cross-i állomáson szemeimmel őt is keresem, hátha észreveszek egy hasonló fiút, aki hasonlít az én szeretett volt öcsémre. Rég láttam őt és Laura a megrendezett halál esett óta sosem mesél róla egy szót sem. Miután meghalt az öcsém fiamként szerettem őt. Ő a keresztfiam Harrison, aki két szerető unokatestvér nevel nagy gonddal.
Mottóm
SZÖVEG
Amortentiám
SZÖVEG
Különös jellegzetességem
SZÖVEG
Ami megnyugtat
SZÖVEG
Ami boldoggá tesz
SZÖVEG
Ami bosszant
SZÖVEG
Ahol jól érzem magam
SZÖVEG
Hobbim
SZÖVEG
Rossz szokásaim
SZÖVEG
Titkaim
SZÖVEG
Legnagyobb félelmem
SZÖVEG
Ami nélkül nem tudnék élni
SZÖVEG
A családom nekem
SZÖVEG
Ha én nem lennék
SZÖVEG
Amit rólam beszélnek
SZÖVEG
Amit szeretek magamban
SZÖVEG
Amit utálok magamban
SZÖVEG
Kinézetem
SZÖVEG
Múltam
Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet ujra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, - mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn, s magától csendül egy üres vizespohár. Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ, S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben