Vérem

félvér

Apu, Ronnie Talbot

Egy nagynevű rockzenekar énekese és basszusgitárosa, ami már így elég sokat elárul róla. Ha valaki meghallja a nevét, szinte biztos, hogy azonnal beugrik neki az arc is hozzá. Nagyon szeretem aput, mindenkinél közelebb áll hozzám és mindenben ő a példaképem. Hajlamos vagyok rá, hogy megemlítem társaságokban és hencegek vele, hogy "bezony, Ronnie Talbot a faterom", aminek nem igazán szokott örülni. Kicsit túlaggódós és fél, hogy magamnak ártok az ilyen "érdekbarátságokkal". Mindezt persze azért, mert mindennél jobban szeret engem és a húgomat, csupán vigyázni akar ránk. Néha ezzel az őrületbe tud kergetni, de attól függetlenül szeretem, tisztelem és felnézek rá.

Anyám, Jess

Nem sokat tudok találkozni vele, ami régen eléggé megviselt, most már inkább bosszant vagy teljesen hidegen hagy.. Sok éve elvált már aputól, nem bírta a hírnévvel járó problémákat, a sok utazást, amikor apu turné miatt távol volt és azt hiszem, ki is hűltek az iránta táplált érzelmei. Megunhatta. Most igyekszik „normális életet” élni, ami azzal jár együtt, hogy nem szívesen beszél apuval, ezáltal velünk sem. Ez van, én többet nem fogok sírni miatta, az teljesen biztos. Kilépett az életemből, akkor én is kilépek az övéből. Már soha nem szoktam írni neki.

Kishúgom, Veronica

Tizenhat éves, a Roxfortban tanul. Azt hiszem, imád engem, bár erre nem mernék megesküdni, néha egyenesen a torkomnak szokott ugrani. Foghatnám arra, hogy a korával jár és azzal, hogy lány, de nem vagyok ebben olyan biztos. Nagyon furcsák tudnak lenni a hangulatingadozásai és hogy mindig mást akar, de többnyire egész jól megvagyunk. Igyekszem sok időt tölteni vele, főleg akkor, amikor apu nem ér rá. Mint a nagy bátyja, én szoktam vigyázni rá, hozzám jön ha segítségre van szüksége.

Mottóm

Az én legalább annyira fontos mint az ők. Ha nem adsz meg minden fontosat énnek, akkor őknek sem fogsz tudni semmit megadni.

Amortentiám

darált kávé, szappan, olvadt gyertyaviasz

Különös jellegzetességem

Eleve egy jelenség vagyok. Nyitott vagyok az emberek felé, igazi társasági lénynek mondhatom magam. Ha valami nagyon vicces dologról van szó, valami nagy eseményről vagy egyszerűen csak buli van, az én nevem VIP listán szerepel. Egyébként mindenki bolondnak is tart, pedig csak élvezem az életet.
Eléggé szélsőséges jellem vagyok. De erről majd később.

Ami megnyugtat

Ami boldoggá tesz

Koncertekre járni apuval vagy a barátaimmal, gitározni, bulizni, piálni... Sosem leszek másnapos, ez nagy előnyömre szokott válni a ferde estéken.
Nagy közösségekben lenni, a figyelem központjában. Ugyan sokak szerint önző okokból teszem ezt és feltűnési viszketegségem van, de nem. Minél több ember figyel rám, annál többet tudok kirángatni a szürke hétköznapokból.
Lányok. Az ágyamban. Csak mint minden velemkorú srácnak.

Ami bosszant

Az érdekbarátok és érdekbarátságok, amivel eléggé ellentmondok saját magamnak. Sokan próbálkoznak nálam ilyennel, ha megtudják, hogy ki az apám. Jó szemem van hozzájuk, mindig meg tudom különböztetni őket az igazi barátoktól. Külön kezelem őket, más stílusban és hozzáállással. Igazából nem tudnám megmondani, miért tartom ezeket is. Talán azért, hogy legyen társaságom akkor is, amikor más már nincsen...
Nagyon ideges tudok lenni, ha valaki apámat szidja, a zenekarát vagy a zenéjét. Lehet, hogy elfogult vagyok, de akkor is érzékenyen érint. Megértem én, hogy mindenkinek más az ízlése, de ez nem jelenti azt, hogy fikázni kell másokat. Én sem szoktam.
Ha az apámmal azonosítanak és a zenélés iránti rajongásomat hozzá kapcsolják. Én nem vagyok az apám, még akkor sem, ha hatással volt rám. Ezt jó lenne felfogni.

Ahol jól érzem magam

Teljesen mindegy, csak ne legyek egyedül. Nem bírom ki magányosan, olyankor teljesen magamba szoktam zuhanni. Hogy miért? Nem tudom. De kellenek körém az emberek.

Hobbim

Imádok kviddicsezni, roxfortos éveim során a [insert ház] csapatának hajtója voltam és ezt a Plumonbea-n is folytattam. Emellett minden buliban alap, hogy én ott vagyok és leiszom magam a sárga földig. Itt említhetném még a zenélést is, de az olyan szinten szerves része az életemnek, hogy nem tudnám hobbinak nevezni.

Rossz szokásaim

Rengeteg van, amik közül nem sorolnám fel mindet. A piálás nyilvánvalóan ide tartozik. A lányokhoz való hozzáállásomat is neheztelni szokták. Ezen kívül még "arrogáns" vagyok, egy "egoista segg" és egy "idegesítő kretén". Sajnálom, ha ezt látják rajtam.

Titkaim

A leggázabb sztorikat is világgá kürtölöm. Nincs mit titkolnom.
Ó, de igen. Az a magabiztosság, amit magamra erőltetek. Csupán egy álca az egész, valóban esek szét. De még magam sem tudom, hogy mi ennek az oka.

Legnagyobb félelmem

Az egyedüllét, amikor magam vagyok. Olyankor nehéz elviselnem saját magamat, amikor a gondolataim darabokra tépik azt a tökéletesnek beállított énképet, amit másoknak mutatok magamról.

Ami nélkül nem tudnék élni

Zene, pia, emberek, figyelem.

A családom nekem

Fontos. Szeretem őket és ők viszontszeretnek. Remélem.

Ha én nem lennék

Az nagyon szomorú lenne, a világ elveszítene egy igazi egyéniséget, egy vidám embert és egy jó barátot.
Én viszont végre jól aludnék és nyugodt lehetnék.

Amit rólam beszélnek

Kik? Akik bírják a képemet, vagy akik szívesen agyonvernének? Mert nem mindegy.

Amit szeretek magamban

Könnyen magamra vonom mások figyelmét és bekerülök egy társaság középpontjába. Húzóerő tudok lenni, ha valami csínytevésről van szó és nem tántorodok vissza semmitől. Előfordul, hogy csak utólag veszem észre, mennyire túllőttem a célon. Nagyon sokat beszélek, ezzel lekötöm a magam és mások figyelmét is, elterelem az igazán fontos és nyomasztó dolgokról. Apám nevével könnyebben elérek jóformán mindent és ezt igyekszem ki is használni, ha arra van szükség, de azért magam is tudok boldogulni.

Amit utálok magamban

Könnyen magamra vonom mások figyelmét és bekerülök egy társaság középpontjába. Húzóerő tudok lenni, ha valami csínytevésről van szó és nem tántorodok vissza semmitől. Előfordul, hogy csak utólag veszem észre, mennyire túllőttem a célon. Nagyon sokat beszélek, ezzel lekötöm a magam és mások figyelmét is, elterelem az igazán fontos és nyomasztó dolgokról. Apám nevével könnyebben elérek jóformán mindent és ezt igyekszem ki is használni, ha arra van szükség, de azért magam is tudok boldogulni.

Kinézetem

Olyan vagyok mint egy imádkozó sáska; magas és vékony. Nem mondanám, hogy képtelen lennék fél kézzel megemelni egy kiló kenyeret, de az izomzat nem igazán látszik meg rajtam. Rövid, sötétbarna, majdnem fekete hajam van, bal oldalt egy részen kiszőkítve, szemeim szintén barnák. Nagy az orrom. Nem mondhatom magam jóképűnek vagy sármosnak, nem is akarok a kinézetemmel "hódítani". Van egy tetoválás a mellkasomon.

Múltam

"Megszületett.
Virágzott.
Eltemették.
Kimászott."

Húsz éves vagyok. Mégis milyen múltam kell, hogy legyen? Kérdezd majd meg negyven év múlva.

("Hatéves voltam, amikor először szálltak rá a "sztárivadékra". Nem tudom, mi volt velem a bajuk, nem kötözködtem, még csak hozzájuk sem szóltam, én csak hintázni akartam. Ártatlan, jóhiszemű, kedves és szerető kisfiú voltam. Esélytelen lett volna, hogy megvédjem magam, hiába voltam még magasabb is a korosztályomnál. Túl sokan voltak és túl erősek voltak. Más talán elfutott volna és még csak a játszótér felé sem nézett volna többet, de nem én. Meg akartam mutatni, hogy én is érek valamit. Nem jártam sok sikerrel, megaláztatáson kívül semmi mást nem kaptam és a végén már sírva mentem haza. De nem adtam fel. Kezdtem kialakítani a saját stratégiámat. Itt már nem működött, de tudtam, hogy máshol fog.
Bekerültem a Roxfortba. És működött.")

Ha újrakezdhetném

Lenne bármi értelme?

Ha egy napig bármit tehetnék

Végre magam lennék.

Ha kitörne a háború

Harcolnék! Nem vagyok az a típus, aki ölbetett kézzel ül és nézi, ahogy mások az életüket áldozzák. Akkor inkább én is beszállok.

Ha meghalnék

Akkor vajon önmagam lehetnék?
Nem hiszem.
Nem akarok meghalni.
Apa és Nica egyedül maradnának.

Playby: Jack Barakat