Roxfort / nincs majd, ha elvégzem lesz egy Roxforti "diplomám"
Évfolyamom:
Hetedik
Státuszom:
HAGYD ÜRESEN
Házam:
HAGYD ÜRESEN
Fészkem:
HAGYD ÜRESEN
Politikai elkötelezettségem:
Honnan tudjam, nem érdekel a politika még.
Oldalam:
A kettő között
Családi állapotom:
Hol kapcsolatban hol nem
Patrónusom:
Szalamandra
Pálcám:
HAGYD ÜRESEN
Vérem
Mugli származású
Édesapám, Mason "Emperor" Wellington
Drága, apucika, akitól mindent meg kapok. Annyi dadust és annyi nevelőnőt annyi pénzt fordított rám amennyit csak tudott. Már rég rájöttem, hogy apunak a munka az munka és a család az szent és sérthetelen. Nagy maffiavezér és mióta megtudta hogy én a drága láttos lánya boszorkány. Még jobban ügyel a tanulmányaimra. Először nem akarta el hinni, azt hitte valamelyik ellenséges viszonyban lévő szervezet akarja át verni. Végül is az lettem és az vagyok és ő belőlem először hasznot akart húzni, hogy én legyek a megfélemlítés eszköze. Valami változott benne egy tanév alatt és egy örököst akart belőlem faragni majd megint változott valami és védeni próbált a saját ügyeitől.
Édesanyám, Beatrix
4 évesen vesztettem el. Aput megcsalta és a szeretőjével együtt halt meg egy golyó által valahol London külterületein.
Mottóm
Nem számít semmi csak az, hogy jól érezzem magam.
Amortentiám
Szőlő, bor, menta
Különös jellegzetességem
A stílusom
Ami megnyugtat
Hahó, a nyugalom az öregeknek való én fiatal vagyok állandó valahol vagyok.
Ami boldoggá tesz
A buli, az élet szép és jó oldala, egyszerűen a szórakozás.
Ami bosszant
Ha túlságosan be határolják, hogy mit csináljak.
Ahol jól érzem magam
Ha van egy jó társaságom akkor mindenütt jól érzem magam
Hobbim
Rengeteg van a manikűrözéstől a az átváltozástan lecke készítésig szerteágazó hobbikkal rendelkezem
Rossz szokásaim
Nincs olyan?!
Titkaim
Remek, akkor most beszéljünk, mikor vihet el téged a fekete autó és akkor esetleg el árulok egyet is neked. Egyébként nem tudom, hogy mennek a varázsló világban a temetési szokások. Van nálatok fekete autó, aki kivisz a temetőbe?
Legnagyobb félelmem
Hogy elveszik a szabadságomat.
Ami nélkül nem tudnék élni
Ilyeneken nem gondolkodok, addig amíg mindenem meg van.
A családom nekem
Apu és a rokonai
Ha én nem lennék
Persze akkor, ha majd nem leszek megtudod
Amit rólam beszélnek
Azt mondják naiv vagyok Azt mondják szép vagyok Azt mondják kétszínű vagyok Azt mondják hűséges vagyok Azt mondják bátor vagyok Azt mondják kiforrott vagyok Azt mondják nagy forma vagyok a csajok közt. Azt mondják csendes vagyok Azt mondják beszédes vagyok Azt mondják mosolygós vagyok Azt mondják gyilkos tekintettem van Azt mondják okos vagyok Azt mondják apuci kicsi lánya vagyok Azt mondják beképzelt vagyok Azt mondják szerény vagyok. Tudod engem nem érdekel, mint hordanak össze rólam beveszek egy leszarom tablettát és leszarom.
Amit szeretek magamban
Nem veszem be azt, hogy érdekel téged az, hogy mit szeretek magamba.
Amit utálok magamban
Gyengeség lenne elárulnom neked, hogy mit utálok magamban.
Kinézetem
Csak akkor mondom el neked, ha vak vagy, mert nem szeretném hogy végig tapiz engem. Van két szemecskéd és azzal végig is tudsz mérni.
Múltam
Arra születtem, hogy kisgyerek legyek, S anyám mellett lassan játsszam az éveket. Arra születtem, hogy felnőtt is legyek, S megértsem a szóból azt, amit lehet. S végül arra jöttem én a világra, Ó hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába.
Drága, Naplóm! Újra írok. Hogy is szoktam kezdeni az első bejegyzésemet leírom, hogy ki vagyok. Egyébként, dühönben az előzőt társadat felégettem remélem nem erre a sorsra jutsz te is. Anyám meghalt. Apám él és egy nagy "M". Kiderült rólam, hogy boszorkány vagyok. Beosztott valami tökkel ütött süveg egy házba és már hetedik évemet töltöm ebben a nagy hírű házba tartozva. Nagyon bírom a diákokat, és ki nem állhatom a kétszínű dögöket. Felismerem őket mind, hisz bennem is megtalálható ez a kétszínű és több arcú magatartás. De nem a diákok körében, hanem nekem helyt kell állnom a mugli világban és a varázs világban. Nem tudom ki vagyok és néha el kellene nekem valakinek a segítsége, hogy hova is tartozom. Apámat szeretem, de sosem hagynám cserben a varázs világot szeretem és el nem hagynám apám miatt ezt a világot. Senki se tudja barátaim közül, hogy apám ki is. Igen kis hercegnő voltam és meg tanultam a pénz hatalom, a megfélemlítés hatalom, az erő hatalom, a tudás hatalom, és az információ hatalom. Engem sosem érdekeltek ezek a hatalmak én csak barátokat akartam. Apám már az egyetlen barátom, akinek szívből kiönthetem a lelkemet és nem szól semmit csak hallgat. Az ő bátorítása kell néha, hogy felálljak. Apám miatt hiszem el hogy nem hiába születtem a világra. Hogy a sors valami oknál ilyennek teremtet, amilyen most vagyok. Hogy mi is a sorsom? Azt még én sem tudom.
És mi arra születtünk, hogy a föld sebeit begyógyítsuk, életünkön át, életünkön át, Arra születtünk, hogy mindig menjünk, meg ne álljunk, induljunk tovább, induljunk tovább.
Kedves, Naplóm! Néha annyira van kedvem segíteni egy két gyengén és elesetten, mert meg szánom őket néha pedig annyira nincs hogy elmegyek mellettük, és nem azon múlik, hogy a barátaimmal vagy egyedül sétálok és látom meg a lelkiállapotomon. Utálom a kétszínű embereket, ahogy az ujjai köré tudja csavarni őket az a lány akit nem nevezünk nevén. Aranyvérű és tényleg befolyásos az egész iskolában és el hiteti mindenkivel mennyire, jó kis lány közben nem is az. Tudod, néha még én is beveszem a meséjét és elhiszem azt, amit mond, mert annyira jól csinálja. Nagy színész és én is az vagyok csak nem vettem be a kelleténél jobban ezt a több arcúságomat. Tudod, mi lesz a legrosszabb még egy évig vele egy hálóba kell aludnom.
A holnapoknak minden kulcsa két kezedben van, Nyitott szemmel álmodom, de nem vagyok magam. Arra születtünk, hogy tiszta szívvel szerethessünk, boldogok legyünk, boldogok legyünk,
Kedves, Füzetem! El kellene néha gondolkoznom, hogy mihez is kezdjek magammal. Tudod jól, hogy csak hobbiból tanulok és a könyvtárba is csak körömfestői művészet gyakorolni járok be. Egy-egy hollóhátasról még le-le másolom a leckét, de hogy hol és mihez is kezdjek az életemmel az kérdés. Kicsiként az volt a célom egy gazdag pénzes pasi fog engem eltartani. Most már valami tényleges cél is kell nem lóghatok csak úgy a levegőbe, egy vékony szálon kapaszkodva az utolsó tíz hónaphoz, amit itt ebben az iskolában töltök el. Még mindig nem találom magam a nagy világban magam? Nem tudom ki vagyok és hova akarok tartozni... Hiába olvasom vissza a beléd égetett szavakat. Nem találtam még rá választ. Azt tudom, hogy boldog akarok lenni és eddig csak az önfeledt bulikban voltam az... Hol az én helyem? Újból megkaptam a kviddics sportközvetítői feladatkört és hallathatom a hangomat, ha már egyszer se kerültem be a csapatba szót kapok a pódiumon a közvetítésből.
Arra születtünk, hogy mégse dobjuk el hitünket, hogyha szenvedünk, hogyha szenvedünk. Mint a mécses világítson egész életed, Fordulj felém, ha megérted, mit mondok neked.
Kedves, Naplopó Naplócskám! Új tanév fog kezdődni és tíz újabb hónap. Holnap már a vonaton fogok utazni és apámat csak, szünetben fogom meglátogatni. Arra gondoltam, hogy megbeszélem a házvezetőmmel az ötleteimet, mégis milyen tovább tanulási terveim vannak. Közben nagyon agyaltam azon is hogy helyett ott hagyom ezt az utolsó évet és bele vágok az életbe, hisz már felnőtt vagyok varázs szemmel, de apám szerint, ne adjam fel a tanulást, végezzem el hisz az ő szemében még mindig a huszadik élet év a határ.
Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk, nem baj, hogyha fáj, nem baj, hogyha fáj, arra születtünk, tiszta legyen még a szívünk, s játszunk még tovább, játszunk még tovább.
Drága, Naplócskám! A vonaton ültem és össze kerültem az egyik sráccal, akivel tavaly kavartam. Nagyon gáz srác és nem is értem miért is kezdtem el vele járni talán szánalomból. Azt gondolta hogy lehet még nálam esélye és rám mászott és a tanévet a házam majdnem mínusz pontokkal kezdte, de kimagyaráztam magam mindenki előtt és melyikünk nem kapott érte semmilyen büntetést se. A tökéletes kislány, aki vigyáz a kicsikre és aki ügyel a rendre, nem kaphat semmiféle kihágást. Mennyire ügyelek a rendre az egy más kérdés és mennyire vagyok tökéletes az már viccnek is mondható. De bírom a kicsiket, aki újonnan jönnek és azt se tudják, hogyan és mit kell csinálni milyen szokások vannak iskola szerte. Annak ellenére, hogy az első két évben nem bírtam meg szerettem a suli rejtélyeit és a legendáit. Na őket szeretem bevezetni az iskola rejtelmeibe elég jó túra vezető vagyok, de tudod ez titok és az is, hogy szeretek a festményekkel társalogni. Mondtam már, hogy mennyire nem bírom a Hugrás fiúkat, köszönöm Merlinnek és az egeknek, hogy nem odaosztott be a süveg. El se tudod képzelni mennyire naiv és művészlelkületűek, a mi nap az egyik rajta kapott, hogy egy táncoló balerinával beszélgetek, és elkezdet mondani mitől is annyira különleges az a festmény hát szépen le is ráztam őt.
Arra születtem, hogy megszeressenek, S megszeressem én is azt, akit lehet. Arra születtem, hogy boldog is legyek, S tovább adjam egyszer az életemet. S végül arra jöttem én a világra, Ó hogy belehaljak abba, hogy éltem a világban.
Drága, Napló! Már rég éreztem úgy, hogy szerelmes lennék, az évnyitó bulni egy srácért sem voltam oda. Persze párral smároltam elszívtam a szokásos füves cigit, de ennyi. Körbenéztem és látom az összes barátnőmnek elintéztem a szerelmi életét én pedig egyik pasi karjaiból a másikba ugrok. Félek bárki mellett is hosszabb távra tervezni, mert még a végén elveszítem azt a szabadságot, amit annyira szeretek. Tudom gáz vagyok, de még fiatal vagyok és élvezni akarom az életemet és valaki olyannal akarok először igazán lenni, aki meg is érdemli. Naiv liba vagyok, aki összeférhetetlen dolgokról álmodik. Ez nem igaz, mert valahol mélyen legbelül már építem céltudatosan a terveimet. Mik is a jövőbeni terveim? Hát ez aztán a jó kérdés. Először élvezni az életet aztán pedig élni az életet és talán valamikor öt, hat, hét, nyolc év múlva egy családot alapítok.
Ha újrakezdhetném
Még nem kezdtem újra az életem, de majd szólok, ha újra kezdem.
Ha egy napig bármit tehetnék
Sok mindent csinálnék.
Ha kitörne a háború
Nem törne ki a háború, mert az előző pontban megcsinálnám, hogy ne törjön ki a háború