Vér : mugli születésű Kor : 27 Csillagjegy : Halak Státusz : Varázsbűn-üldözési kommandó tagja Ház : Hugrabug Fészek : Paeloris Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló Karakterlap : Zene : Rebbenő szemmel
ülök a fényben
Mugli anya, mugli nevelőszülők. Biztos erre voltál kíváncsi.
Szüleim
1964-1965: Richard és Jenny Martin, jómódú mugli házaspár. Alig több, mint fél évet töltöttem náluk, mikor megszületett első gyermekük, akiről eddig úgy tudták, hogy sosem érkezhet meg közéjük, visszavittek oda, ahonnan elhoztak. 1966-1967: Jeremiah és Mary Downham, egy sheningtoni mélyen vallásos család, két nálam kisebb gyerekkel. Örömmel fogadtak be a rendezett, erkölcsös kis életükbe, mígnem rájöttek, hogy én képes vagyok olyan dolgokra, amelyek az ő szemükben ördögtől valók. Majd’ egy évnyi sorozatos bántalmazás után a gyámügy elvett tőlük. Nem tudom, mi lett velük utána. 1968-tól: Hugh és Emilia Blackburn, félvér varázsló házaspár. Sosem tervezték, hogy majd örökbe fogadnak egy gyereket, az én érkezésem előtt már volt egy nálam három évvel idősebb fiuk, Craig. Azonban mikor a Minisztériumban értesültek az esetemről – hiszen a varázshatóságok is tudtak rólam - , gondolkodás nélkül magukhoz vettek. Mindig is arra törekedtem, hogy a legkevésbé legyek terhükre. Hálás vagyok nekik azért, amit értem tettek és hogy a nevüket viselhetem.
Nevelt lányom, Grace
Hét éves volt, mikor úgy döntöttem, hogy örökbe fogadom őt. Emlékszem a napra, mikor az aurorokkal és a kommandósokkal kimentünk egy kertvárosi, barátságos kis házhoz, ott lebegett felette a Sötét Jegy. Gracie volt az egyetlen túlélő, elbújt a szobájában egy szekrénybe, rajta kívül az egész családot kivégezték. Nem hagyhattam magára. Nem tudom, hogy jól gondoskodom-e róla, de minden tőlem telhetőt megteszek. Ő az egyetlen, akire azt tudom mondani, hogy mindennél fontosabb számomra. Idén kezdte a Roxfortot.
Mottóm
”A gyerekek mindenkiben megbíznak. Elhiszik, hogy nyugodtan megehetik, amit adnak nekik. Elhiszik, hogy arra kell menni, amerre mutatják nekik. Nem kérdezik, hogy miért. Ha teletömöd a gyereket cukorral és telített zsírsavval, akkor egy életre a barátod marad. A felnőttekkel sokkal nehezebb.”
Amortentiám
tejbegríz, kakaó, narancs
Különös jellegzetességem
Kötött pulóverek. Rettentően fázós vagyok.
Ami megnyugtat
biztonság, stabilitás, versek
Ami boldoggá tesz
Ha segíthetek egy gyereken vagy egy családon. És persze a kislányom… vagyis nevelt lányom.
Ami bosszant
Talán a hideget mondanám…
Ahol jól érzem magam
Ha csak egyet kéne választanom, akkor a lakásom lenne az. Nem valami nagy, de mi pont elférünk Gracie-vel és a macskájával.
Hobbim
versek olvasása/írása, kampányszerű futás (értsd: nagy ritkán eszembe jut, és akkor rosszullétig hajtom magam)
Rossz szokásaim
Ha zavarban vagyok, dadogok.
Titkaim
Minden titkom benne van a gyámügyesek aktáiban. Tehát nincsenek titkaim.
Legnagyobb félelmem
Szűk, sötét helyek.
Ami nélkül nem tudnék élni
Gracie. Mást nem tudok mondani.
A családom nekem
Pingpongütő és én vagyok a labda. Ide-oda passzolgatnak.
Ha én nem lennék
Nem hiszem, hogy sokat változtatna ezen a világon. De annyit tudok, hogy pár gyereknek így jobb élete lett, így talán mégiscsak van értelme a létezésemnek.
Amit rólam beszélnek
Gátlásos. Megbízhatatlan. Tudod, a fura dadogós srác a másodikról. Biztos meleg az a pasi… Ért a gyerekek nyelvén.
Amit szeretek magamban
Empátia, azt hiszem. Nem sok emberbe szorult belőle, belém viszont talán túl sok is. Teljesen intenzíven át tudom élni mások fájdalmát és örömét, talán az ő érzelmeikből táplálkozom, nem tudom. Jól kijövök a gyerekekkel, azt mondják, ösztönösen jól bánok velük.
Amit utálok magamban
Hogy ennyire esetlen vagyok. Egyszerűen nem bírok idegen emberek közelében lazán és közvetlenül viselkedni, csak a barátaim és közelebbi ismerőseim mellett érzem magam biztonságban. Az évek során a munkatársaim is beléptek ebbe a körbe, de ha újakkal kell együtt dolgoznom, az már kicsit sem megy. Nagyon érzékeny vagyok, könnyen a lelkembe lehet tiporni és elég nehezen állok fel a földről, ha egyszer oda kerültem. Sokkal érzelmesebb vagyok, mint amilyennek férfi létemre lennem kéne. Hajlamos vagyok teljesen magamba zárkózni, néha olyannyira, hogy a külvilágról sem veszek tudomást. Már többször bajba kerültem a munkahelyemen amiatt, hogy egyszerűen napokra nem mentem be. Nem szándékosan tettem, egyszerűen csak nem jutott eszembe. Emiatt sokan megbízhatatlannak tartanak, és ezt nagyon szégyellem. Ahogy még sok minden mást is.
Kinézetem
Nem nőttem túl nagyra, vagyis… elég alacsony vagyok. Szeretném azt mondani, hogy ezt kompenzálja a munkám és a futás közben felszedett masszív izomzat, de ez nem lenne igaz, ugyanis bármit is csinálok, pont ugyanolyan vékony és nyápic maradok. Amúgy barna a hajam és a szemem is, ami szerintem teljesen átlagos. Az arcom többnyire mindig borostás, mégis ki szeretne naponta borotválkozni? Szeretem a nagy, puha pulóvereket és az edzőcipőket, de az abszolút kedvenceim a kötött pulcsik.
Múltam
Anya, anya ebben a sivatagban, miért hagytál itt ebben a sivatagban?
Miért hagytál itt, hol minden oly kietlen, és mindent, mégis oly kíváncsian szemlélgetek?
Tudod, hogy hány kísértés, a semmi és üresség késdobáló hány és hány pokla leskel itt reám?
Persze a ruhák fodrát leeresztik, a kelme megfakul, s a fű beteríti az utakat.
Persze, persze, a feledés, az elmúlás – de hol is hagytam abba? – mégis élek, mégis nehéz, anya, mégis nehéz. /Pilinszky János: Mégis nehéz/
Ha újrakezdhetném
nem kerültem volna nevelőotthonba
Ha egy napig bármit tehetnék
Megkeresném az igazi szüleimet. Nem akarok rajtuk semmit sem számon kérni, csak tudni szeretném, kik ők, hogy társíthassak egy arcot és egy hangot hozzájuk, mikor néha eszembe jutnak. Ez mindenkinek kijár.
Ha kitörne a háború
A Főnix Rendje oldalán harcolnék - és valószínűleg meghalnék.
Ha meghalnék
Nem vagyok vallásos, de biztos vagyok benne, hogy a halállal nem ér minden véget.