Sürgősen találkoznom kellett Russell Burke-el, fontos feladatom volt számára. Olyannyira fontos, hogy egyetlen percet sem várhatott, nem jeleztem előre az érkezésemet, hanem azonnal elindultam a Zsebpiszok közbe.
Egy régi durmstrangos „barátom” keresett meg néhány órával ezelőtt. Annak idején jólszituált, népszerű diáknak számított, beleillett a mi csapatunkba. Mostanra viszont egy lecsúszott senkivé vált, aki egyik napról a másikra tengette az életét. Bajban volt, ezt nyilvánvalóvá tette már az érkezésekor is, szűkös határidőn belül nagy mennyiségű pénzre szorult. Fenyegetőzni próbált, balga módon azt gondolta, hogy engedni fogok neki. Azt mondta, feljelent a parancsnokságon Sashenka meggyilkolásért, ha nem fizetek neki. Az ember azt gondolná, ennyi év ismeretség után talán van annyi esze, hogy felméri, ez nálam nem fog használni. Más helyzetben megöltem volna, ezt azonban nem tehettem meg. Talán még el is tudtam volna tussolni az ügyet, de nem, ez elvi kérdéssé vált. Rodolphussal példát akartunk statuálni, egyikünk sem portyázott azóta, hogy kiengedtek minket. Ha mi kibírjuk, a többieknek is ki kell. És nyilván bajba sem akartam keveredni. Ilyenkor jöttek nagyon jól a régi kapcsolatok. Mint például Russell Burke…
Régóta nem jártam a Zsebpiszok köz mocskos, sötét sikátoraiban, azonban most mégis határozott léptekkel szeltem át az utcát, hogy végül elérjek a velem szemközt álló szürke épület barna, régi ajtajához. Kopogtam.

Kinyitottam az ajtót, majd beléptem a dohos szagú lakásba. Nem szerettem itt lenni, a sötét, a kosz és az áporodott levegő mindig rossz érzéssel töltött el. De máshol nem üzletelhettem Burke-el.
A laborba lépve nem fáradoztam köszönéssel és semmiféle udvariaskodással. Már ismertük egymást annyira, hogy ez ne legyen fontos. Azonnal a tárgyra tértem.
- A szakértelmére van szükségem. – Nem a segítségére, a szakértelmére. - Kisebb problémám adódott egy régi ismerősömmel és jelenleg nem látok más megoldást a konfliktus elsimítására.
Röviden, dióhéjban vázoltam neki a kialakult helyzetet. Még diákként megöltem az akkori barátnőmet, ez a kedves ismerős birtokában van az értékes információknak és most ezzel próbál zsarolni, de a jelenlegi helyzetemben nem léphetek semmit. Muszáj volt elmondanom neki mindent, hogy el tudja végezni a munkáját, máskülönben bele sem tudott volna kezdeni.
- Remélem, megoldással tud szolgálni. A szokásos áron. – Ezalatt azt a hatalmas összeget értettem, amelyet legutóbbi segítségénél is átutaltunk neki Rodolphussal. Ezúttal sem sajnáltam a galleonokat, ha a szabadságomról és a jó híremről volt szó. Ugyanis ha kitudódott volna az a bizonyos incidens, mindkettőnek búcsút inthettem volna.

Ezért volt Burke a legjobb; nem kérdezett feleslegesen semmit, nem vájkálódott, csupán tette a dolgát.
Természetesen előre készültem a lakcímmel, az illető nevével és egyéb adataival. Átadtam benne egy borítékot, benne az orosz lakcímmel és egykori barátom adataival.
- Ebben minden lényeges információt megtalál. Mennyi időt fog igénybe venni? Gyorsan kéne dolgoznia, fontos, hogy időben félreállítsuk. – Jelen helyzetben a gyorsaság még az alaposságnál is fontosabbnak bizonyult, pedig ez a fajta felfogás igencsak távol állt tőlem. De most minden óra és nap csak közelebb vitt ahhoz, hogy feljelentsenek. És ez nem történhetett meg. Amíg Burke nem mondja azt, hogy elvégezte a munkát, addig nem lesz egyetlen nyugodt percem sem, ezt már most tudtam.
Maradéktalanul megbíztam benne. Ha a legutóbbi munkát olyan precizitással elvégezte, hogy most már fél éve szabad voltam, akkor ezúttal is fektethetek belé bizalmat. Nem fog ellenem dolgozni és a szája sem jár el, ez már nyilvánvaló. És hogy mi a személyes véleménye? Nos… az már tökéletesen hidegen hagyott. Bizonyára hallott már ennél sokkal szörnyűbb történetet is.