Reggel 9 órakor már a főnökömre vártam, hogy elkezdhessem az első munkanapomat. Pár napja érkezett a bagoly, hogy engem választottak be a munkára. Rögtön elmondtam a hírt Joshua-nak és elmentünk bulizni egyet. Nagyon örültem és remélem, hogy most tudok ténylegesen élni a lehetőséggel.
Az utóbbi futkározó kisasszony bekísért az irodába, hogy ott várjam meg Mr. Lestrange-t.
Meg kellett hagyni, ennyire még nem izgultam. Életem első komoly munkája, nagyon jól kell teljesítenem. Ha esetleg még sem menne, majd bedobok valami mást. Akármi mást.
Nem igazán öltöztem ki, egy fehér blúzt meg egy fekete forrónadrágot vettem fel. Ez a stílusom és nem tervezek változtatni rajta. Ezt a recepciós csajszinak is megmondtam, amikor elkezdte magyarázni, hogy milyen az öltözékem és hogy ez nem ide való. Pont nem érdekelt a véleménye.
Utána érdeklődtettem Joshua-val a főnököm személyének. A felesége nem más, mint Bellatrix Black [Lestrange]. Ezek szerint a stílusomat hamar meg fogja szokni, ha ilyen felesége van. Róla is csak a negatívumot lehet hallani.
Hátradőltem a széken, keresztbe tettem a lábamat. 9 után pár perccel nyílt az ajtó.

A hangos hanghatásra ijedtem hátrafordultam. Mr. Lestrange trappolt be az irodába, bevágva maga után az ajtót. Az asztal mögé lépett, én pedig felálltam, hogy, kezet fogjak vele. Majd visszaültem a helyemre.
- Jó reggelt.. - köszöntöttem, mikor belépett. Rettentően ideges volt. Nem voltam az a félős fajta, de még engem is kirázott a hideg.
Nem akartam még jobban bosszantani, így nem kérdeztem meg, hogy miért tombol. A múltkori alkalommal is nyugodt volt, csak akkor kapta fel a vizet, amikor nem megfelelően viselkedtem.
Már épp megszólaltam volna, hogy készen állok a munkára, amikor konkrétan leordította a fejemet. - Uram, nincsen lehetőségem ruhát cserélni, mert nem hoztam váltó felszerelést. Fél óra alatt pedig nem tudom elintézni, ahhoz messze lakom.
Nem értettem miért nem felelt meg az öltözék. Én semmi kivetnivalót nem találtam benne. Ha meg nem tetszik neki, azaz ő baja. Amúgy sem bálra készültem és ez volt legfelül a szekrényemben.
- Mr.  Lestrange. Mi a problémája a ruhámmal? Nem tetszik Önnek? - vettem a bátorságot a kérdezésre, majd gyengéden beletúrtam a hajamba. Egy kis flört még nem ártott senkinek. Főleg, ha valakinek ilyen jóképű főnöke van.

Hangosan felkacagtam. A főnököm nem csak jóképű, de szórakoztató is. Ritka párosítás. Emellett határozott is. Jó választás volt ide jönni.
Kár, hogy a tervem, hogy elcsábítsam kudarcra van ítélve. Túl jó megfigyelő. Nem gond,voltak már nehezebb eseteim is. Nem fogom feladni.
- Köszönöm a fenekem nevében is..- mosolyogtam tovább. - Ez mind szép és jó lenne, csak az a probléma, hogy nincsen megfelelő öltözékem otthon sem. Szoknyám még lenne, de mindegyik csak alig fenék alá érő. Blúzom is csak ez az egy van, ami visszafogott.
Nekem csakis extravagáns stílusú ruháim voltak. Olyan nadrágom például, ami nincsen kiszakadva sehol sem, egyáltalán nincs. Szeretem a lezser dolgokat. És mi a szösz az a kosztümnadrág?
- Ezek miatt délután el kellene mennem bevásárolni. Addig nem maradhatnék ebbe? - kérdeztem. - Kérem.
Nem szoktam könyörögni, tőlem nagyon messze állt. Eddig senkinek sem rendeltem alá magam, de mivel Mr. Lestrange a főnököm, muszáj engedelmeskednem neki. Bármiben. Ez nagyon nehéz az én személyiségemmel, de próbálkozom.
Gyengéden végighúztam a kezemet a combomon. Nem értem, mi baja ezzel a nadrággal. Azt meg főleg nem, hogy hogyan képes ellenállni nekem. Egészen eddig senkinek sem sikerült.

Komolyan nem értem ezt az embert. Rendesen odateszem magam és szinte figyelmen kívül hagy. Ez így nagyon nem lesz jó.
Próbáltam minél mélyebben a szemébe nézni, közben rebesgetni a pillámat. Beletúrtam a hajamba, végighúztam a kezemet a combomon. De semmi nem használt.
- Köszönöm uram. Munka után el is megyek bevásárolni.. -fintorodtam el. Nem sok kedvem volt a kényelmes cuccaimat ilyen "fura"öltözetre lecserélni. Ráadásul ilyen visszafogottakra, ami tényleg semmit nem mutat. Viszont ha ez Mr. Lestrange utasítása, akkor maradéktalanul meg fogom tenni az utasítását. Mást is szívesen megtennék neki.
Ahogy újra rá pillantottam, egyből levettem, hogy jóval közelebb van az arc hozzám. A szám kiszáradt és nehezebben vettem a levegőt. A torkomban dobott a szívem. Ilyet sem éreztem még soha.
- Milyen munkát? - próbáltam valami értelmes mondatot kinyökögni. Csak nem arra gondol..?!
Aztán hirtelen mindennek vége lett. Az idő, ami eddig lelassult, most visszagyorsult és arra eszméltem, hogy Mr. Lestrange nevetni kezd. Ezek szerint csak játszi velem. Ez nem ér. Mindig én játszom a férfiakkal, nem ők velem.
Ez bosszúért kiált.