Adam & Ismael

Adammel mindketten átestünk egy kriminálpszichológiai vizsgálaton, már ahogy a tanárok nevezték. Mindketten egy szigorú vizsgálóbiztos faggatására számítottunk, ehhez képest Sirius Black beszélgetett velünk, személyesen! Egyelőre nem tudtam hová tenni az egész helyzetet.
Adammel a klubhelyiségben találkoztunk először a beszélgetés után. Sirius vele beszélt először, így neki már volt ideje egy kicsit átgondolni a dolgokat, és biztos már vagy fél órája itt várt rám. Kétlem, hogy beszélgetett volna másokkal - nem volt olyan állapotban, és azt is hozzátenném, hogy a botrány kitörése óta nem nagyon mernek velünk szóbaállni azok, akik a közelgő büntetéstől tartanak. Még a tekintetüket is elkapják rólunk, nehogy esetleg gyanúba keveredjenek. De úgyis hamarosan jön az a kutya, és akkor nem tagadhatják le, hogy ők is nyakig ülnek a szarban.
Leroskadtam egy fotelbe Adammel szemben. Egészen lecsúsztam a fotelben, félig ülő, félig fekvő helyzetbe. - Mondj valamit - néztem elkínzottan Adamre.

Adam & Ismael

Próbáltam józan fejjel, gyakorlatiasan gondolkodni. Engem sem tett végtelenül boldoggá a helyzet, de azért lássuk be, hogy elég könnyen megúsztuk a dolgot, eddig legalábbis. Hogy ezentúl nem hozhatunk füvet az iskolába, azt még el tudtam volna fogadni, de ezentúl talán a közönséges cigit is kitiltják... Soha nem foglalkoztatott különösebben a gondolat, hogy mennyire vagyok függő, és mennyi időt bírnék ki dohányzás nélkül, de most úgy éreztem, nem sokat. - Beköltözünk a Szellemszállásra - válaszoltam, megtörve a néhány percnyi üres csendet. Ez félig vicc volt, félig komolyan gondoltam. Szinte biztosra vettem, hogy ettől kezdve amikor nincsenek óráink, nem edzésen vagyunk és nem alszunk, minden időnket a Szellemszálláson fogjuk tölteni.