Vér : félvér Kor : 16 Csillagjegy : Skorpió Státusz : Hatodik évfolyamos diák, Metamorf frontembere Ház : Griffendél Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló Karakterlap : Tales from another broken home Zene : We are the kids of war and peace
Kedd Jún. 16, 2015 4:50 pm
Evelyne & Adam
A Szükség Szobája talán a Roxfort egyik legpraktikusabb része. Tökéletesen alkalmas volt zenekari próbákra, tanórák alatti lógásra, hosszas és bizalmas lelkizésekre, igazából mindenre. Jelenleg a három felsoroltat kötöttem össze, ugyanis alig fél órával ezelőtt összefutottunk Evelyne-nel a folyosón, és mivel neki velem ellentétben nem volt órája, ezt remek pillanatnak éreztem egy rögtönzött kis próbálásra és arra, hogy megvitassam vele a hét eseményeit. Amióta kitört a drogbotrány – hogy dögölnél meg, Perselus Piton – valaki állandóan a nyakamban lihegett, vagy egy tanár vagy minisztériumi emberek vagy prefektusok, egyszóval mindig volt valaki, aki személyes ügyének érezte az én megfigyelésemet. Pedig gondolom nem nagy titok, hogy az incidens óta nehezen terjesztettem volna akár egyetlen gramm marihuánát is az iskolában. Sőt, még én magam sem jutottam hozzá, ami még ennél is frusztrálóbb volt. A szoba ezúttal barátságos alakot öltött; narancssárga falak, hatalmas fotelek, különféle hangszerek és egy ősöreg zenelejátszó, középen pedig egy óriási, süppedős almazöld szőnyeg. Ugyan a fotelek is elég csábítóan festettek, én mégis a puha szőnyegre telepedtem le, hogy elfogyasszam a konyháról elkönyörgött nos… sokadik ebédemet. Akár nevezhetnénk uzsonnának is, teljesen mindegy. Lényeg a lényeg, valamivel pótolnom kellett egyéb függőségeimet. - Téged is kihallgattak az aurorok? – Az utóbbi napokban nem beszéltünk, nem akartam, hogy esetleg miattam keveredjen bele bármibe. És abban sem voltam biztos, hogy ő nem neheztel rám. Sokan néztek ránk ferde szemmel a drogeset óta, pedig mi aztán senkire sem erőltettük rá az anyagot… - Tisztára idióták, nem tudom, miért kell ekkora ügyet csinálni belőle. Senkinek sem lett baja, ha Piton nem lát meg minket, most is vígan szívná a fél iskola, amit tőlünk vett… Mert ez nyilván kétemberes dolog. Van, aki eladja és van, aki megveszi. - Amúgy Ismaelt és engem Sirius Black kérdezett ki. Azt hittem, eldobom az agyam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen arcok is dolgoznak a Minisztériumban, nemcsak olyanok, mint a szüleink. Ugyan nem igazán ismertem a családját, de ők is pont olyannak tűntek, mint az enyéim. Tökéletesek… Kifelé legalábbis mindenképp. Ami meg négy fal között zajlik, az már nem számít.
Vér : félvér Kor : 15 Csillagjegy : Oroszlán Státusz : Ötödik évfolyamos diák, Metamorf énekesnője Ház : Hollóhát Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló Karakterlap : I'm gonna burn this theatre down Zene : Get me out of the Sun
Hétf. Júl. 20, 2015 2:04 am
Adam & Evelyne
Is this all gone?
Nyugtalanít ez az egész helyzet. Nem tudom pontosan mi is történt, csak azt, hogy hirtelen teljesen a feje tetejére állt az egész iskola. Aurorok jönnek-mennek. Az egyik óraközi szünetben engem is hívattak az igazgatói irodájába. Természetesen elfogott a gyomorgörcs, mert mi van, ha a szüleim fülébe jutott valami, ami miatt felelősségre akarnak vonni? Bár tudtommal nem csináltam semmi túlzottan szabályelleneset, de az ő esetükben tényleg semmiben sem lehetek biztos. Félek a pillanattól, mikor kiderül számukra, kikkel is lógok együtt és mit csinálok a szabadidőmben. Egyenesen rettegek ettől. Nehéz így, hiszen tudom, hogy rendszeresen küldenek baglyokat a tanároknak. De nem volt gond. Eddig… Szerencse vagy szerencsétlenség, de nem személyes dolog miatt kerestek. Adam és Ismael kerültek bajba, miattuk hívattak. Kihallgattak engem is és sok más diákot is. Én minden gyanú fölött állok, nem is tudom, hogy sikerült eddig a tanároknak is ennyire elaltatnom a gyanakvását. Pedig a Metamorf-beli fellépéseimet előlük aligha tudom eltitkolni sokáig. Ami meg azt illeti, a bandán belül nyílt titok volt, hogy ők ketten élnek olykor ilyesmi szerekkel, de nem lennék valami jó barát, ha feltolnám őket, adtam így hát az ártatlant, mint aki soha nem is hallott semmiről. Hazudtam, egy aurornak. Zavarban voltam, hebegtem-habogtam, remegett a hangom, nem bírtam tartani a szemkontaktust, de ezt betudták annak, hogy egyébként is szerény, visszafogott jellem vagyok, így ez nem keltett gyanút. Bár őszintén nem is tudom, hogyan fajulhatott idáig a dolog. A lehetőség azonban arra, hogy válaszokat kapjak, épp most kapott el a folyosón, az utolsó órámról kijövet, Adam személyében. Úgy sejtem, már megint ellóg valami órát, de ki vagyok én, hogy számon kérjem? Vele tartok hát a szükség szobájába. Eleinte kissé feszültnek tűnik a légkör. Adam egy ideig nem szólal meg és mikor megteszi, mintha tartana tőlem, kimértebb, óvatosabbnak tűnik a pillantása, mint máskor. Talán attól fél, hogy én is ellenük fordulok? Miért tenném? Hiszen régóta tudom, mit művelnek. Csak az lepett meg, hogy ekkora ügy lett belőle. – Én nem tudom, ki volt az auror, aki kikérdezett, nem tartott sokáig és nem jegyeztem meg a nevét. De amúgy én sem értem, mire ez a nagy felhajtás, végül is nem ártottatok szerintem senkinek. És… tudjátok már, mire számíthattok? – Az utolsó kérdését kissé bizonytalanul, érezhető aggódással, óvatosan teszem csak föl neki. Tényleg aggaszt. Remélem, nem csapják ki őket, vagy bármi hasonló. Az borzalmas lenne! Nem szeretném elveszteni őket, akiket őszintén kedvelek. Meg egyáltalán, hogy bármi rossz történjen velük, főleg ezért. Ekkora büntetés egyszerűen nem lenne igazságos.
Vér : félvér Kor : 16 Csillagjegy : Skorpió Státusz : Hatodik évfolyamos diák, Metamorf frontembere Ház : Griffendél Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló Karakterlap : Tales from another broken home Zene : We are the kids of war and peace
Kedd Aug. 25, 2015 3:06 am
Evelyne & Adam
A szavai megnyugtatták, könnyen kivettem belőlük, hogy legalább ő nem neheztel rám. Nehéz időkben az embernek minden barátra szüksége van, és Evelyne-t nem szívesen veszítettem volna el. Kedveltem őt, tényleg, amióta együtt "dolgoztunk", ő is olyan baráttá nőtte ki magát, akiért ölre mentem volna. Ő ugyan a jónak titulált diákok közé tartozott - látszatra mindenképp - , azért ha egészen véletlenül valaki kötözködni mert volna vele, az elég hamar a gyengélkedőn végezte volna. Alapvetően nem voltam az a verekedős fajta, de akadt olyan helyzet, mikor habozás és mindenféle bűnbánat nélkül ütöttem. Na, ha valaki Evelyne-t merte volna csesztetni, az pontosan ilyen lett volna. - Igen, Sirius és McGalagony is elmondták. Nem rúgnak ki minket, kapunk egy csomó büntetőmunkát, írnak a szüleinknek, de amúgy jobb, ha mélyen hallgatunk a dologról. Szerintem el akarják tussolni, nehogy sok szülő berohangáljon reklamálni. Azt hittem, ki fognak vágni, de mégsem. Sirius szerint McGalagonynak érdeke itt tartani minket. A zenekar és amiatt, amit képviselünk. Hát... nem tudom, jó lenne, ha így lenne. Bírom az öreglányt, talán tényleg hasonlóan gondolkodunk egy-két kérdésben. - Örültem volna, ha tényleg ez a tényállás. Félreraktam a kiürült joghurtos poharamat, majd a mellé elfogyasztott sárgabarackos müzliszelet csomagolását is. A szobában található gitárok egyikéért nyúltam, egy feketére festett akusztikus Fender volt az. Fender, a kedvenc márkám, valamit tényleg tud ez a szoba... - Most, hogy még egy cigit sem szívhatok el, valahogy az ihlet is nehezebben jön. Tele vannak a füzeteim és a tankönyveim félkész dalszövegekkel, de egyszerűen nem tudom befejezni egyiket sem. Kéne valami plusz, ebben az állapotában mindegyik olyan... Hogy is mondjam? Jellegtelen, üres, semmilyen. Mostanában minden a feje tetejére állt. - Gyakorlott mozdulatokkal elkezdtem behangolni a gitárt. - Nem mondom, hogy a dohányzástól és a heti-havi fűadagomtól függ a dalszerzés, de teljesen kizökkentettek a rutinomból. Kéne valami új löket, a következő koncertünkig muszáj lesz produkálnunk valami újszerűt. Már biztos mindenkinek elege van a feldolgozásokból. Régebben különféle feldolgozásokat játszottunk, varázsló és mugli zenekarokét egyaránt. The Who, The Cure, Aerosmith, Sex Pistols, The Clash és még sorolhatnám... Én személy szerint a punk zenét részesítettem leginkább előnyben, de a rockot, skat és lényegében semmi mást nem utasítottam el, a nyálas popot és a diszkózenét leszámítva. És persze a mondanivaló, az a legfontosabb.
Vér : félvér Kor : 15 Csillagjegy : Oroszlán Státusz : Ötödik évfolyamos diák, Metamorf énekesnője Ház : Hollóhát Párt : GG Oldal : világos Családi állapot : egyedülálló Karakterlap : I'm gonna burn this theatre down Zene : Get me out of the Sun
Szomb. Okt. 03, 2015 10:56 pm
Adam & Evelyne
Is this all gone?
Nem tudom, hogyan fajulhatott eddig ez a helyzet, kicsit nyugtalanít is, mi lesz így a barátaimmal. Adam persze adja a lazát, ahogy szokta, de érezhető rajta, hogy azért kényelmetlenül érinti a helyzet. Mikor azonban meghallom a válaszát, megnyugszom egy kissé. Mosoly jelenik meg az arcomon önkéntelenül is. Szóval nem csapják ki őket. Hála az égnek! Bár a szülei nyilván nem fognak repesni az örömtől. De legalább itt maradhatnak és ez a fontos végső soron. Nem tudom, mihez kezdenék nélkülük. - Remélem, tényleg nem lesz ebből baj és hamar elcsitulnak a kedélyek. És… nem félsz a szüleid reakciójától? – óvatosan teszem csak fel a kérdést. Tudom, hogy nem a legjobb a viszonya velük és őszintén aggódom érte egy kicsit. Csöndben figyelem, ahogy kezébe veszi a szobában lévő gitárt, majd szokásához híven tovább beszél. Szomorkásan hallgatom. Mégsem érzi hát annyira jól magát. Ő, a bandánk egyik fő dalszerzője ihlethiányban szenved. Meg egyébként is, mint barátomat is sajnálom. Nem túl jó kilátások. Persze, ha jobban belegondolok, ez akár egy lehetőség is lehet számomra. De… meg merjem lépni? Egy ideig csak nézem őt, aztán elhatározom magam. Veszek egy nagy levegőt és megszólalok. - Igazából… igazából én írogattam mostanában egy-két dalt… – Alighogy elhagyják a szavak a számat, már meg is bánom, hogy kimondtam őket. Mit is gondolok? Hogy az én béna kis dalaimat, esetleg… - De nem lettek valami jók… - teszem még hozzá gyorsan. Ugyan hogyan is játszanánk ilyesmit? Az én suta kis próbálkozásaim nem lennének méltók a Metamorfhoz.
Kezdőlap 
A Szükség Szobája talán a Roxfort egyik legpraktikusabb része. Tökéletesen alkalmas volt zenekari próbákra, tanórák alatti lógásra, hosszas és bizalmas lelkizésekre, igazából mindenre. Jelenleg a három felsoroltat kötöttem össze, ugyanis alig fél órával ezelőtt összefutottunk Evelyne-nel a folyosón, és mivel neki velem ellentétben nem volt órája, ezt remek pillanatnak éreztem egy rögtönzött kis próbálásra és arra, hogy megvitassam vele a hét eseményeit. Amióta kitört a drogbotrány – hogy dögölnél meg, Perselus Piton – valaki állandóan a nyakamban lihegett, vagy egy tanár vagy minisztériumi emberek vagy prefektusok, egyszóval mindig volt valaki, aki személyes ügyének érezte az én megfigyelésemet. Pedig gondolom nem nagy titok, hogy az incidens óta nehezen terjesztettem volna akár egyetlen gramm marihuánát is az iskolában. Sőt, még én magam sem jutottam hozzá, ami még ennél is frusztrálóbb volt.
