Vér : félvér Kor : 18 Csillagjegy : Bika Státusz : Plumonbea hallgató Ház : Hugrabug Fészek : Paeloris Párt : ICP Oldal : világos Családi állapot : túl sokat álmodozom Karakterlap : Az én történetem Zene : Bohemian Rhapsody
"Gyermekkorunk jelei ott maradnak életünk helyszínein, ahogy a virág illata is ott marad a szobában, amit díszített."
Amortentiám
tavaszi zápor, orgona, rózsa
Különös jellegzetességem
Nincs olyan, hogy két héten belül kétszer is ugyanúgy álljon a hajam. Mindig máshogyan állítom be, amihez éppen kedvem van. Ha egyik reggel egyenes, kibontott és egy csattal az arcomból félretűzött, több mint valószínű, hogy egy ideig nem fog senki ugyanígy látni. Előfordulhat, hogy mégis, de csekély rá az esély.
Ami megnyugtat
Lágy keleti zene, egy forró fürdő és egy olyan személy, akire rábízhatom magam.
Ami boldoggá tesz
Munka közben látni egy kisgyereket mosolyogni. Őszintén és örömteljesen. Ha szeretnek. Ritkán fordul elő. Robin... De ezt nem szoktam hangoztatni, helytelen is lenne. Nagyon...
Ami bosszant
Sikertelenség, akár a tanulmányi eredményekről, akár a munkáról van szó. Az esetek többségében viszont inkább a munkára igaz. Tanulás terén nem várok el túl sokat magamtól, tisztában vagyok a képességeim határaival. Noha azokat is gyakorta feszegetem. Rendkívül zavaró tud lenni, amikor gyereknek néznek. Nem szeretem, lekicsinylő és megalázó. Felnőtt vagyok, ezt kikérem magamnak. Magamban... Felszólító levelek az elmaradt díjak befizetésére. Habár ez inkább elkeserít és elszomorít, mint hogy bosszankodjak rajta.
Ahol jól érzem magam
Nem tudok rá határozott választ adni. Mindig a körülményektől függ, rám nagy hatással vannak a környezeti tényezők. Ha kosz van otthon, mert nem volt időm kitakarítani, akkor ott is rosszul tudom érezni magam. Szerencsére ez többnyire nem fordul elő, mindig rendben tartom a lakásomat. Talán éppen ezért mondanám azt, hogy az esetek nagy százalékában otthon érzem magam a legjobban.
Hobbim
Az iskola és a munka mellett nem sok időm jut hobbikra. Van egy Luigi nevű, jámbor és kedves kismacskám, ha az ő szeretgetése hobbinak minősül, akkor erre szavaznék.
Rossz szokásaim
Ha nem veszem észre saját magamat, nagyon megrögzötten tudok ragaszkodni a szabályokhoz és a rendmániámat is túlzásba tudom vinni. Már kezdem leküzdeni, mert tudom, hogy másokat ez nagyon tud zavarni, és egyre gyakrabban előfordul, hogy még engem is. Gyerekkoromból ragadt meg, sajnos nehéz tennem ellene. De igyekszem.
Titkaim
Mélyen elfojtom magamban a gyerekkoromban történt borzalmakat. Nem vagyok képes rá, hogy beszéljek róla és nem is szeretnék. Még soha, senkinek nem mondtam el és nem is fogom. Akkor már nem is lenne titok.
Legnagyobb félelmem
Megint bántana valaki. Éppen ezért nem bízom meg csak kevés emberben. Főleg a férfiakkal szemben vagyok tartózkodó, de úgy érzem, ez a legkevésbé sem megdöbbentő tény.
Ami nélkül nem tudnék élni
Nem is tudom... Oxigén. Semmi olyan nincsen, amihez ragaszkodnék, megtanultam szélsőséges helyzetekhez alkalmazkodni és azokkal együttélni. Amennyiben a szükséges életfeltételek adottak, én is élek.
A családom nekem
Nincsen. Nem is volt. Egyedül vagyok.
Ha én nem lennék
A szúnyogok többmillió petét raknak be, amik közül végül csak párezer kel ki és szaporodik tovább. Azt hiszem, én is egy szúnyog vagyok. Nem számít, hogy eggyel több vagy kevesebb.
Amit rólam beszélnek
Kedves lány. Sokat mosolyog, de nem tűnik túl boldognak. Meg lehet benne bízni. Nagyon segítőkész. Szereti a gyerekeket. Nem sokat tudni róla.
Amit szeretek magamban
Soha nem gondolkodtam még ezen.
Amit utálok magamban
Azt, amit apám tett velem és azt, hogy emiatt soha nem voltam képes a megfelelő szocializálódásra. Nem voltak barátaim, csak egy-kettő, azok sem közeliek, inkább felületes barátságok. Holott pont erre lenne szükségem. Valaki olyanra, aki mellett biztonságban és védve érezhetem magam. A boldogságom kulcsa.
Kinézetem
Közepes magasságú vagyok, sovány. Barna haj, zöldes szem, sápadt bőr. Egyedi öltözködés és hajviselet.
Múltam
1975 A kislány a szobájában van. Az ágyon fekszik, puha takarója a nyakáig felhúzva, fázik. Kezében ölelgeti a polár anyagból készült, rózsaszín pokrócot, ami nélkül soha nem tud aludni. Sötét van, pedig odakint még lemenőben van a nap. Nyár van, ez egyáltalán nem meglepő. Neki anya sötétített be, hogy nyugodtabban tudjon aludni, egy ilyen idős gyereknek ilyenkor már ágyban a helye. Apa még nem ért haza. A kislány ezért nem alszik, őt várja. Várja, hogy hazaérjen és neki is jóéjszakát kívánhasson. De apa nem jön. A kislány nem bírja tovább és elalszik, már nagyon fáradt. Kimerítették a gyermekek mindennapos teendői. Aztán egyszer csak hallja, hogy nyílik a szobája ajtaja. Azonnal felébred rá, pedig nagyon jó alvó. Nem sokat lát a sötétben, de felismeri apa alakját. Álmosan elmosolyodik. Nem veszi észre azonnal a változást. - Alszol már? – hallja a halk hangot, mire egy nemmel válaszol. Apa leül mellé és megsimogatja az arcát. Most már érzi azt a furcsa bűzt, amiről akkor még nem tudja, hogy micsoda. – Nagyon álmos vagy? - Nem – dörzsöli meg a szemét. – Miért? - Tudom, hogy ez most nagyon új neked, de segítened kell apunak egy kicsit. Mit gondolsz, szeretnél segíteni? - Persze – bólogat nagyokat. Apának mindig segít. - Akkor gyere, kicsikém. Apa kiemeli az ágyból és az ölébe ülteti. De valami más, ezúttal nem olyan kényelmes ott ülni, pedig máskor nagyon szereti. Nem gyanakszik.
1979 Smink takarja a másodikos lány arcát, vastagon. Nem szereti, de mégis muszáj hordania. Sajog alatta az arca és a duzzanatot nem is tudta eltakarni, csak a lila foltot. Anya segített neki megcsinálni, mielőtt visszajött a vonattal az iskolába. Már nem szeret hazamenni szünetekre. De ha nem menne, csak rosszabbul járna. Ezért hazamegy és elfogadja, amit neki szántak. Elsős kisfiú áll meg mellette, ahogy a folyosón állva várja a tanár érkezését és a tanterem ajtajának kinyitását. Jóban vannak, szereti a fiút. De most zavarja a közelsége. Nem szeretne beszélni vele. Elzavarja, pedig a fiú kedves. Nem is tudja, mit indít el ezzel saját maga ellen.
1981 Kiabálást hall a konyha felől. Nagyon hangos, bántja a fülét. Már nem tudja kivenni a szavakat belőle, kitölti az elméjét a félelem. A szobája sarkában kuporog, mint aki el akar rejtőzni a világ elől. Talán így is van. Csattanást hall, nem is egyet, velük párhuzamosan sikolyt. Aztán sírást. Retteg, hogy apa hozzá is benéz, miután otthagyta anyát. Félelme beigazolódni látszik, amikor szobája ajtaja hatalmas csattanással kivágódik. Könnyek szöknek a szemeibe.
1983 Elrontotta. Most már érzi és tudja. De nem csinálhatja vissza. A fiú elmegy mellette a folyosón, mintha nem is ismerné. Mindenki más ezt teszi, akit egykor barátjának vélt. Elhagyták, mert elüldözte őket. De muszáj volt megtennie. Így már nem okozott gondot senkinek. Magányosnak érzi magát. De elviseli. Amíg ott van a veszély a közelében, nem akar másokat is odaengedni.
1984 Először találkozik vele. Még nem ismeri, de első látásra szimpatikus neki a férfi. Kevés emberrel van így. Ez nem azt jelenti, hogy rögtön bizalommal fordul felé. De már jó ponttal indít. Mosolyogva üdvözli, ahogy mindig teszi másokkal. Nem akar bunkónak tűnni és eleve barátságos teremtés. Most már barátai is lehetnének. Kár, hogy nehezen megy neki. - Helló. Janice vagyok, az új gyakornok. A férfi kedvesnek tűnik, kicsit mintha zavarban lenne. Igen, talán abban is van. De nem bánja, frusztrálják a magabiztos férfiak. Hamar megjegyzi a nevét. Robin. Tetszik neki. Reméli, hogy jól ki fognak jönni egymással.
1985 Zihálva ül fel az ágyban. Észre sem vette, hogy sikoltott, pedig a saját hangja riasztotta fel álmából. Rémálmából. Pizsamája a bőréhez van tapadva az izzadságtól. Rémült, de már nem érti, mitől. Furcsállja, hogy ez történt. Utoljára gyermekkorában álmodott rosszat, most mégis visszatért neki ugyanaz a borzalmas álom, ami egyben egy emlék is volt. Élete legrosszabb emléke. Visszafekszik, de tudja, hogy nem lesz képes elaludni. Évek óta nem alszik jól.
Ha újrakezdhetném
Amennyiben ugyanott kéne, ugyanúgy, soha nem tenném. Ha pedig változna, akkor az egész teljesen mindegy, egészen addig, amíg a család más.
Ha egy napig bármit tehetnék
Elfelejtenék mindent és mindenkit, ami ártott nekem és ami tönkretett. Elfelejteném apámat. Csak felejteni akarok.
Ha kitörne a háború
Olyan lennék, akár a filmekben a statiszták. Az x. számú halott a romok alatt.
Ha meghalnék
Képzelj el egy virágot. Vázába teszed, csodaszép. Amint elhervad, kidobod. Néhány nap elteltével már emlékezni sem fogsz rá. Lehetséges, hogy lesz is egy másik virágod.
Kezdőlap 
