Vérem

aranyvérű arisztokrata

Édesapám, Demetrius Maximiliam Fawley

Nem mintaapa, de minta aranyvérű arisztokrata. Bár engem a házimanók meg a dadák neveltek, azért néha, hogy megmutassa, milyen fantasztikus ember is ő, felolvasott nekem egy-egy mesét, amíg kicsi voltam. Amikor pedig a Roxfortba kerültem, havonta egyszer küldött egy fél oldalas levelet, amiben leírta, mi a helyzet otthon, és néha még azt is megkérdezte, én hogy vagyok.
Tudom, hogy még így is jobban jártam, mint sokan mások, úgyhogy nem panaszkodom. Hogy szeretem-e? Nem, nem hinném. De tisztelni tisztelem.

Édesanyám, Rose Sarah Fawley

Előkelő, nercbundában közlekedő, gyönyörű nő. Csak a gondot jelentettük neki, és ezt pont elégszer érzékeltette is, csak akkor volt rám – és akkor is csak rám, elvégre kit érdekelnek a testvéreim? – büszke, amikor valamilyen nagy rendezvényen mutogatni kellett minket.
Máig nincs túl sok kapcsolatom vele. Ő elvégezte aranyvérű kötelességeit, megszült engem, sőt, még két kis arisztokratát is adott a világnak, tehát őt innentől kezdve békén lehet hagyni, a nevelés már nem az ő dolga.

Húgom, Lilian Rose Fawley

Ő egyszerűen tökéletes, legalábbis aranyvérű szemmel biztosan. Sosem ellenkezik, mindig engedelmes, elfogadja, hogy már találtak neki vőlegényt és sosem hallani a hangját. Tizenhat éves, és abban sem vagyok biztos, hogy van-e egyáltalán saját véleménye a dolgokról. Sárvérűekkel és félvérekkel nem beszél, de minden aranyvérűt tisztel.
Nem sokat beszéltem vele életem során, nem is értem, hogyan lehetséges ez. Pedig ha már szülei nem voltak, egy bátyot igazán megérdemelt volna.

Öcsém, Cody Maximiliam Fawley

A legfiatalabb Fawley, tizenhárom éves. Ahogy ez lenni szokott, vele már senki nem törődött, miért is tették volna? Fiú és lány örökös is volt már, ő csak azért született, mert az elvárás szerint minél több a gyerek, annál nagyobb az elismerés. Elvégre a tiszta vért fent kell tartani.
Cody teljesen problémás, lázad, de emellé az iskola királyának képzeli magát és már köpött le sárvérűeket. Magát tartja az egyetlen tökéletes lénynek, minden csak körülötte forog – persze nem otthon –, ami valószínűleg egy kétségbeesett válaszreakció arra, hogy amikor kicsi volt, akkor meg minden csak körülöttem forgott, vele senki nem foglalkozott.

Menyasszonyom, Juliet April Nott

Nem találkoztunk túl sokszor, csak a nagy rendezvényeken, de már tizenöt éves korom óta nekem szánják. Engedelmes úrihölgynek tűnik, tökéletes feleség. Nem sokat tudok mondani róla, nem ismerem.

Mottóm

Az számít, honnan jöttél, nem az, hogy mi lesz belőled.

Amortentiám

menta, fű, puncs, eső

Különös jellegzetességem

Apám kiköpött mása vagyok szőkében. Ha fiatalabb lenne, akár ikreknek is nézhetnének minket.

Ami megnyugtat

Kint állni a viharban és hagyni, hogy az eső teljesen eláztasson, esetleg zivatarban futni, meg a sportolás általánosságban

Ami boldoggá tesz

Az eső és a villámok látványa, kirándulás, pénz, mások lenézése

Ami bosszant

Nem értem, miért létezhetnek még mindig sárvérűek. Ki kéne toloncolni őket a varázsvilágból, hadd éljenek mugliként, aminek születtek.
Utálom azokat az embereket, akik túl sokat beszélnek, félek a bogaraktól, és nem bírom elviselni a közelemben a modortalan embereket sem. Gyakran bosszant a szegények siránkozása, mert ők inkább erre pazarolják az idejüket ahelyett, hogy dolgoznának. Vagy ugyebár esetleg tanulni kellett volna…

Ahol jól érzem magam

Mindenképpen ott, ahol vihar van, esetleg egy óriási hegy tetején.

Hobbim

sakkozás, mások lenézése, olvasás, lovaglás, új dolgok tanulása

Rossz szokásaim

Gyakran jobbnak gondolom magam másoknál, felsőbbrendűnek, és mindig mosolyognom kell a szakadt ruhákban mászkáló embereken. Túl sokat számít nekem a pénz, túl sznob vagyok és akkor sem vagyok hajlandó olcsóbb ruhadarabban mászkálni, ha egyébként ugyanolyan minőségű és ugyanúgy is néz ki, mint a drágább.

Titkaim

Félek a kígyóktól. Ez se nem túl férfias, se nem túl mardekáros tulajdonság, úgyhogy inkább hallgatok róla.

Legnagyobb félelmem

Elveszteni minden pénzem és a hírnevem.

Ami nélkül nem tudnék élni

A pénzem és a hírnevem. A lovam is nagyon hiányozna.

A családom nekem

Nem sokat jelent.

Ha én nem lennék

Nem lenne örökös, mert hiába van ott Cody, szégyen, ha lány születik először.

Amit rólam beszélnek

Sznob, távolságtartó, magát felsőbbrendűnek képzelő, mások nyomorán mosolygó, rosszindulatú kígyó.
De kit érdekel, mit mondanak az alacsonyrendű sárvérűek és félvérek? Az aranyvérűek szerint tökéletes vagyok.

Amit szeretek magamban

Leginkább az udvariasságomat és a modoromat, és hogy pontosan tudom befolyásolni azt, milyen legyen az emberek első benyomása rólam. Nagyon értek a lovakhoz, és ők az egyetlen lények a Földön, akik szintén megértenek engem; ezek a büszke és intelligens teremtmények, apám szerint tökéletesen összeillek velük.

Amit utálok magamban

Az anyagiasságomat. Mert pontosan tisztában vagyok azzal, hogy rossz ember vagyok, de egyszerre vagyok büszke is erre, és véletlenül sem adnék lejjebb, semmilyen tekintetben.

Kinézetem

Pontosan úgy nézek ki, mint apám, csak az ő haja fekete, én meg anyától örökölve szőke lettem. Ez az egyetlen dolog, amiben rá hasonlítok; arcom, világoskék szemem és magas termetem mind-mind apához köt.
Mindig elegáns ruhában lépek ki az utcára, és testtartásom miatt is szinte ordít rólam, hogy gazdag és előkelő családban nőttem fel.

Múltam

Abból, amit eddig elmeséltem, alapvetően ki is találhatod a múltam fontosabb részeit.
A gyerekkoromról már tudsz: nem a szüleim neveltek, nem ők tanították meg nekem a dolgokat, és ez később sem változott.
A Roxfort után természetesen főiskolára mentem, és apám hatására jogi- és pénzügyi szakon tanultam, mert ő ezt akarta. Ha rajtam múlik, akkor is valami hasonlóra mentem volna, úgyhogy apám minden bizonnyal jól döntött; egyébként is megszoktam, hogy saját akaratom nem nagyon van.
Én voltam Mr. Tökéletes, velem dicsekedtek a szüleim, engem mutattak be elsőként mindenhol, mintadiákként tanultam, sosem volt velem különösebb zűr, ráadásul sokan jóképűnek is tartottak és tartanak, melyik aranyvérű nem ilyen fiúról álmodik?
Tizenöt éves koromban mutatták be nekem a menyasszonyom, azóta párszor összefutottunk, de sosem kerestük szándékosan egymás társaságát. Elfogadtam a helyzetet, tudom, hogy ennek így kell lennie, és sosem hagytam, hogy a pánik eluralkodjon rajtam, hogy vajon ez valóban olyan helyes út-e, és a vérfenntartáson kívül mi értelme van az érdekházasságoknak.
Ez így egyszerűen nem fair.
Ez azonban csak néha jutott eszembe, nem különösebben foglalkoztam vele: elsőszülött Fawley vagyok, büszkének és előkelőnek kell lennem.
Mindezzel remekül hitegettem magam, készültem a közelgő esküvőmre, tanultam és dolgoztam, ahogy apám akarta, és úgy gondoltam, ez így mind helyes – egészen addig, amíg nem ismertem Lola Mourinho-t.

Ha újrakezdhetném

Semmit nem csinálnék másképp. Büszke vagyok a származásomra és magamra egyaránt.SZÖVEG

Ha egy napig bármit tehetnék

Eltörölném a sárvérűeket a varázslóvilágból, aztán ha  végeztem, puncsos pudingot ennék estig, amíg le nem telik a nap.

Ha kitörne a háború

A hozzám hasonló arisztokratáknak semmi keresnivalója a harctéren. A háttérből viszont szívesen irányítanék.

Ha meghalnék

A Fawley család örökös nélkül maradna, de nem hinném, hogy ezen kívül bárki is hiányolna.

Playby: Jake Abel